2016/12/29

Scythe

Jakub Rozalski képek sokat dobnak a hangulaton
Mikor tavaly ősszel robogott a Scythe nevű játék megvalósulási hadjárata a Kickstarteren (továbbiakban KS), akkor egyáltalán nem értettem, hogy mi az a nagy rajongás, ami azt körbeveszi. Elképzelni nem tudtam, hogy miért vannak annyira besózva a gondolkodósabb, eurós játékok kedvelői egy olyan társasjáték iránt, ami elég egyedi témát hoz. Mivel nem kérdeztem rá náluk, ezért gondolom, hogy ez lehetett az ok...
A Scythe szerzőjét Jamey Stegmaiert onnan ismerhettük korábban, hogy remek társasjáték kiegészítő komponenseket készített, amivel egészen más, sokkal jobb hangulatott tudtunk kölcsönözni egy alapvetően fakockákból és szürke játékelemekből álló társasnak. Az szinte biztosnak látszott az egész KS kampány alatt is, hogy a minőségi és egyedi alkatrészekkel biztos nem lesz baj. A fa és karton jelölőkön túl eleve jártak műanyag minifigurák a játékhoz, amikhez további fémpénzeket és hasonló kiegészítőket kérhettünk. Akkor valahogy ez a dolog annyira nem fogott meg. Nem volt kedvem vakon csatlakozni egy újabb KS-hez. Azonban még a nyáron lehetőségem nyílt kipróbálni a már azóta megjelent játékot.

A traktorista sárgák hősének hátasállata egész furcsa
A történet szerint valamikor az 1920-as években járunk a nagy Világháború után, egy alternatív világban. Európa még nem teljesen pihente ki a nagy világégést és még mindig vannak nyomai a küzdelmeknek. Az események színhelye egy alternatív Kelet-Európa, ahol az ott lévő frakciók vetnek be mindent a hatalom megszerzéséért. Azonban a termőföldeket nem csak parasztok járják, hanem a nagy háború mozgó gépszörnyei, a mechák is... Meglehetősen érdekes a koncepció és valóban egyedi hangulatot kölcsönöz az egészhez. Ahogy a játék grafikai/képi világa is, amit ráadásul külön is meg lehetett vásárolni.

A kommunizmus győzni fog.
A vörös játékos kiváltotta a játék végét.
A játék célja, hogy a legnagyobb vagyonnal rendelkezzünk a játék végére. Ennek kiváltására egy játékosnak legalább 6 csillaggal (teljesített feladattal) kell rendelkeznie az úgy nevezett diadalsávon. Ezek elérése nem annyira könnyű feladat és elég lassan is indul be a dolog, de mikorra megszerezzük valamiből a 3. csillagunkat, akkor onnantól számolva viszonylag gyorsan jön már a maradék 3. Persze csak akkor, ha mi vagyunk a leggyorsabbak és ha sikerül optimálisan gazdálkodnunk.

A Scythe alapvetően egy munkáselhelyezős és gazdálkodó játék, amiben lehetőségünk van, sőt szinte kötelező legalább két harci ütközetet is megvívnunk. Azonban elsősorban a játék nem a harcról és a területszerzésről szól, mivel a sok csatakezdeményezéssel, sőt azok számunkra pozitív kimenetelével negatív hatást is okozunk saját magunk számára. A népszerűségünk ugyanis csökkenhet, ami nagyban befolyásolja majd a pontjaink számát.
A tartozékokra nem lehet panasz

A játékban további egyediség a kalandozás. Minden frakciónak van egy hőse, aki különböző kalandokba bocsátkozhat. A találkozáskártyák megszerzésével onnan három lehetőség közül válaszhatunk. Ezek segítségével nagyot lökhetünk stratégiánkon, de akár változtathatunk is azon. Egyedi találkozásnak vagy kalandnak tekinthető a térkép közepén található Gyár meglátogatása is, ahol az első látogatáskor szintén szerezhetünk egy kártyát. Ennek a Gyárnak a játék végén is nagy szerepe lesz, hiszen a végső birtokosa további előnyöket szerezhet. Sajnos ezek a kalandok hamar kimerülnek, és csak apróbb színt visznek a játékba.


Mint azt két bekezdéssel korábban írtam a fő mechnika az erőforrás gazdálkodás és a munkáselhelyezés. Itt azt kell mondanom, hogy Stegmaier úr valami egészen szépet alkotott. Nem mondanám teljesen egyedinek és forradalminak a háttérötletet, viszont a kivitelezés elég jól sikerült. A saját frakciónkhoz tartozó játékstáblánk ugyanis apróbb mélyedéseket tartalmaz, ahová elhelyezhetjük különböző méretű jelzőinket. Azok elvétele vagy átpakolása után nagyon könnyen áttekinthetően láthatjuk, hogy miben változnak későbbi lehetőségeink.

Az egyedi játéktáblánkon 4 terület található, amik mindenegyikén találhatóak a felső és alsó részeken akciók. Ezeket egy saját körünk során külön-külön, vagy akár együtt is használhatjuk, azonban olyant nem csinálhatunk, amit az előző körünkben is tettünk (kivéve az egyik frakciónál). A felső soros akcióknál lehet erősítés, termelés, mozgás vagy kereskdelem, míg az alsó soros akcióknál fejlesztés, telepítés, építés vagy sorozás.
Kicsi a rakás

Rengeteg mindenről lehetne beszélni a szabályok kapcsán, hiszen azok egy 32 oldalas szabályfüzetben szerepelnek. (Szerencsére ez már elég hamar, még a KS kampány alatt, elérhetővé vált magyar nyelven is.) Előljáróban talán a harc érdemelne még pár szót kedvcsinálóként... Ha egy karakter mechjei és/vagy fő karaktere a köre végén egy olyan mezőn van, ahol az ellenfélnek mechejei és/vagy főhőse található, akkor harc veszi kezdetét. A harchoz egy tárcsán kell beállítani egy támadó számot, aminek értékét növelni lehet harci kártyákkal is. Mindez titokban történik a felek között, tehát az összevetés során lehetnek meglepetések. A harc győztese és azok egységei a megnyert mezőn maradnak (és elnyerik az ott lévő nyersanyagok jogát), míg a vesztes fél egységeinek el kell onnan kullognia (ráadásul a munkásai a kezdőbázisra kerülnek). Azonban további érdekesség, hogy győztes annyi népszerűséget veszít egy-egy ilyen harc alkalmával, amennyi ellenséges munkást elkergetett a megnyert mezőről.
A győzelmem után Scythe-átva néztem én is...

A Scythe-ban elég sok lehetőség rejlik és elég sok lehetőséget nyújtanak a különböző frakciók is. 4-5 fővel a játék egész jól működik, nem vészesek a holtidők sem, ugyanakkor azt még nem sikerült megtapasztani, hogy 2 játékos esetén milyen lehet a játék. Nekem alapvetően tetszett, ahogy feleségemnek Évinek is. Mindketten szeretjük az eurós játékokat (is), de a játék kidolgozottsága látvány és praktikusság szempontjából teljesen levett a lábunkról. Gondolkodtam rajta, hogy meg kellene venni, de szerencsére éppen nem volt kapható. Annyit még hozzátennék, hogy alapvetően nincsen a játékban semmi égrengető újdonság, de a mechanikák kellemesen vannak összerakva és valahogy öröm volt ilyen tartozékokkal játszani.

Jó hír lehet a játék iránt érdeklődőknek, de az idegen nyelveket kevésbé beszélőknek, hogy a Scythe magyar nyelven is érkezni fog. Ha lehet hinni a Delta Vision és Stegmaier úr előrejelzésének, akkor már valamikor 2017 februárjában megkaphatjuk a játékot. Amint mindenféleképpen ajánlok, ha egy kicsit többre vágyunk a szárazabb eurogémeknél, de ugyanakkor nem szerencseközpontú, dobókockadobásokra épülő játékot szeretnék a birtokunkban tudni.

A játék még valamikor a nyár végén próbáltam ki a Gémklubban, Simák Tamásnak és remek szabálymagyarázatának köszönhetően. Azóta azonban sok idő telt el, ezért a leírásomban előfordulhatnak tévedések. A teljes magyar játékszabály itt található. A képek egy része a BGG-ről vagy saját forrásból származik.

2016/12/17

Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet

Ahogyan tavaly úgy idén is csak egyetlen filmre akartam elmenni moziba önmagamtól. Ez idén is egy Star Wars film volt, ahogy 2015-ben. Akkor valamiért nem találtam alkalmat gondolataim lejegyzésére Az ébredő erő kapcsán, de idén nem szeretnék ebben a hibába esni és még viszonylag gyorsan írnék pár sort a Zsivány Egyesről.


Mielőtt azonban az idei Star Wars moziról gondolkodnék hangosan néhány megjegyzést fűznék a VII. epizódra is. Tavaly a Disney erős biztonsági játékot játszott Az ébredő erő kapcsán. Egyszerre akart megfelelni minden igénynek, ezért egy meglehetősen felemás mix keveredett ki a dologból. Új karaktereket akart bevezetni, egy új világépítéssel és helyzettel, miközben a régi színészeket megpróbálták búcsúztatni. Az ébredő erő egyszerre volt folytatás és reboot, mivel gyakorlatilag semmi olyant nem láttunk, amivel a korábbi részekben ne találkoztunk volna. Ugyanakkor az egész nem volt rossz, de mégis valami hiányzott és nem volt bennem túl nagy késztetés, hogy azóta többször is újranézzem. Azonban lassan itt lenne az ideje, és akkor talán többet is írok róla.

A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet viszont valamivel bátrabb volt, mint a Disney első Csillagok háborúja fecskéje. Miközben a megszokott világot láthattuk, nem a "szuperhősök" kerültek előtérbe, hanem a kisemberek, a hétköznapok figurái, akiket azért mégis hősi szintre emeltek a dolgok alakulásai.

A történet során "szó szót követett". Ugyanis a főhősnőnket, Jyn Erso-t (ejtsd: örSZÓ) megbízták azzal, hogy kutassa fel apját Galen Erso-t (ejtsd: örSZÓ), aki a Halálcsillag nevű félelmetes csodafegyver tervezője. Ehhez először rá kell bukkannia Saw (ejtsd: SZÓ) Gerrerára, akit amúgy elég nehéz megközelíteni. Jyn segítőtársai között van Cassian Andor és egy droid, K-2SO (ejtsd: kéj-tú-SZÓ) is. A feladat nem könnyű, ugyanis Birodalom megtesz mindent annak érdekében, hogy a Halálcsillag sokáig titok maradjon, ahogy az ahhoz kötődő minden dolog is. A Lázadás/Szövetség legfőbb ellenfelei Orson (ejtsd: orSZÓn) Krennick igazgató és a Halálcsillag jogát magának akaró, egy az előzetesekben nem látható meglepetés szereplő, egy bizonyos kormánySZÓ... És persze ott van Darth Vader is.

Sok dolgot nem árulok el, hogy a filmben a szereplők azért küzdenek, hogy ellopják a Halálcsillag tervrajzait, hátha találnak abban valami gyenge pontot. Azzal sem lövöm le a poént azok számára, akik már látták az Egy új reményt, hogy ez sikerülni is fog nekik. A kérdés az, hogy ez miként valósul meg, illetve mi lesz a hősök sorsa. Valamint, hogy közben milyen titkokra és érdekességekre derül fény.

A film előtt a sajtó attól volt hangos, hogy újraforgatásokra volt szükség, mert a fejesek túl sötétnek gondolták a filmet. Abban igazat adok nekik, hogy nem annyira vidám a történet, ugyanakkor - számomra - felesleges volt humoros jeleneteket és beszólásokat beleerőltetni. Ezek nélkül is működött volna az egész. Azonban egy kicsit szembetűnő volt, hogy az előzetesekben látott jelenetekből néhány kimaradt...

A Zsivány Egyes is igyekezett kiszolgálni a rajongókat, mint Az ébredő erő, ugyanis itt is voltak visszaköszönő dolgok. Nem csak tárgyak, hanem "ismerős" szereplők is. Némely esetben azonban egy kicsit túllőtték a dolgot. Néhány digitálisan feltámasztott karakter esetében egy kicsit furcsa a megjelenítés. Az egyik "szereplő" esetében úgy tűnt, mintha egy kimaszkírozott, balzsamozott hulla mozogna, akinek az idegeit elektromossággal stimulálják. Nem mondom, hogy borzasztó volt, de mégis nagyon furán hatott. A film után azon gondolkodtam, hogy ez vajon valami teszt-e a közönség felé, amiben az ilyesfajta megjelenés kapcsán kíváncsiak a reakciókra. Siker esetén én nem tartom kizártnak, hogy a jövőben többször is fognak ehhez a módszerhez nyúlni. Arra is elég nagy esélyt látok, hogy a VIII. részben majd lesznek visszatekintések a múltba, ahol az egyes szereplők fiatalabb változatait láthatjuk majd digitális formában.

Úgy vélem, hogy a Zsivány Egyes egész jól sikerült, hozta a Star Wars filmek hangulatát, mint képi, mint pedig zenei téren. Ugyan az elején elég kapkodva jöttek egymás után a helyszínek és egészen más szemszögből láthattuk a világot, de mégis szórakoztató volt az egész. Egyáltalán nem bántam meg, hogy moziban néztem meg.

Mielőtt még zárnám ezen blogbejegyzésemet kitérnék pár negatív dologra is a CGI szereplőkön túl. A filmet 3D-ben néztem meg, de nem annyira éreztem neki szükségét. Nem adott annyi pluszt, hogy mégegyszer úgy akarjam megtekinteni. Nem vagyok az eredeti hangok sznobja sem, de Vader magyar hangja elég botrányos lett... szerintem... és ahogy olvastam máshonnan a többség szerint is.

Mindenesetre a Zsivány Egyes arra jó kísérlet volt, hogy a jövőben is jöhetnek a különálló Star Wars filmek. Bizonyára többen megnéznénk, hogy miként lopták el (a Császár szándékának megfelelően) a bothan kémek a második Halálcsillag tervrajzait. De egyelőre azonban az új Han Solo film kilátásban, majd egy Boba Fettes. Ezek előtt pedig jövő karácsony előtt a sorozat VIII. epizódja, amit szintén moziban szeretnék először megtekinteni.

Most pedig vár a Scarif, a Star Wars Battlefrontban...