2015/12/15

Chuck Wendig - Aftermath

Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem és milyen áhítattal vettem kézben az édesapám által hazahozott Star Wars könyvet, amire a VII. epizód volt nagy betűkkel rávésve. El sem tudtam fogadni, hogyan is létezhet az általam annyira szeretett filmsorozatból újabb rész, mégha egy könyv formájában is. Az azóta sok rajongó szívét megdobogtató Timothy Zahn-féle Thrawn-trilógia örök darabnak számít... Csak kár, hogy már nem az eredeti kánon része.

Miután a Disney felvásárolta a Lucas-műveket, végrehajtottak egy nagy törlést, azaz semmissé tették a nem Lucas által megalkotott könyves, kiterjesztett univerzumot. Ezzel nem csak a nálunk hamisítványként megjelent Star Wars könyvek estek ki a világ történelméből, hanem az addig elfogadottnak vélt, hivatalosan is megjelenhető alkotások is.

A kezdeti lendület meglehetősen hosszan kitartott. Emlékszem, hogy még az általános iskolás éveim végén olvastam nagy lendülettel Timothy Zahn Csillagok háborúja univerzumban álmodott folytatását, valamint Han Solo kalandjait, még az első Halálcsillag felrobbantását megelőzőleg. Még az akkori matektanáromtól is jött kölcsön ilyen könyv. Szüleimnél egy egész polc van tele - a Kaland-Játék-Kockázat  könyvek mellett - Star Wars jellegű könyvekkel. Aztán már annyi folytatás és leágazás következett, hogy egy kicsit követhetetlen lett az egész. Ezt részben be lehet tudni a nálunk megjelent hamisítványokkal is.

Bár még megvettem az I-III. epizód hivatalos könyveit, de ennyi. Jó sokáig egyetlen ilyen könyvet sem olvastam. Az ébredő erő előzeteseinek hatására és egy barátom rábeszélésére újra Star Wars témájú könyvet vettem a kezembe, az Aftermath-ot.

Szóval ott járunk, hogy az Endornál lévő második Halálcsillag a darabjaira hullott és a két ismert Sith is halálát lelte. Innen kellene annak következnie, hogy minden szép és jó, a terroristák... izé lázadók, Új Köztársaság néven egy újabb szuperhatalmat hoztak létre... Nos, ez nem teljesen így alakult.

A második Halálcsillag pusztulásával még nem sikerült az egész Birodalmat megdönteni. Számos világon folynak a harcok, van ahol nem is hiszik el a Császár és Vader pusztulását. Egy kicsit káosz uralkodik az univerzumban, ahol a jövő az ismeretlenség homályába vész.

A történet nagyrészt egy Akiva nevű bolygón játszódik. Ide érkezik az endori csata egyik nagy hőse, Wedge Antilles, aki a környék felderítése során Birodalmi erőkbe botlik. A találkozást nem ússza meg könnyedén, mert fogságba esik.
Eközben a bolygón újabb karakterekkel ismerkedünk meg. Egy fejvadásszal, egy korábbi birodalmi tiszttel, akik mindketten véletlenül már találkoztak az Endoron, a nagy csata idején, valamint Norra Wexley-vel (aki megjárta űrhajójával a második Halálcsillag belsejét), valamint a fiával.

A könyv lehetett volna jó is, de abszolút nem lett az. Most olvasom, hogy az írója 45 nap alatt dobta össze, ami látszik is. Lehet, hogy egy picit igazságtalan vagyok, mert a Star Wars könyvek színvonala soha nem volt túl jó. Volt néhány történeti elem, ami mellé a saját képzeletünk társítva emeltük magasabb szintre az alacsony és középszerű műveket. Már ha rajongói voltunk az SW könyveknek.

A történet faék egyszerűséggel csúszik előre, az író nem mer erősen belenyúlni a karakterek életébe. Ugyan megnehezíti a dolgukat, de ennél többre nem tesz próbát. Ugyan két karaktert is hoz, akik ott voltak a második Halálcsillag belsejében űrhajójukkal, de ezek véletlenszerű megjelenése egy mindentől messze lévő bolygón elég nevetséges. Ahogy a két endort megjárt szereplő egymásra akadása is. Arról nem is beszélve, hogy anyuka is pont jókor érkezett vissza a fiacskájához. Nagyjából már ezen a ponton kezdett elegem lenni a könyvből.

A helyzetet tovább súlyosbította a rettenetes nagy klisé halmaz. A történetben utalások vannak az összes film kulcsfontosságú helyszíneire. Szó esik még az előzmény trilógiákból megismert Naboo-ra és Mustafarra is. Ezen felül többször szakad meg a fő cselekményszál kisebb kitérőkkel, amik nem tartoznak szorosan a történethez. Ezek igazából kis, színesítő elemek, hogy éppen mi is történik a galaxisban. Egy rövid részlet erejéig újra találkozhatunk Han Solóval, valamint látogatást teszünk Jakku bolygóra is. De az egész rettenetesen van megírva. Nem tagadom, hogy egy párszor elvigyorodtam egy-egy utalást olvasva, de egy idő után ez is inkább bosszantóvá vált. Ackbar esetében pl. felhoztál a legendássá vált mondatát, az "It's a trap"-et és még sorolhatnám.

Az Aftermath egy olyan sorozat első kötete, ami átvezető kapocs akart lenni A jedi visszatér és Az ébredő erő között. A Disney a sok találgatás miatt letiltotta a következő könyveket, egészen a VII. rész bemutatójáig. Valamiért tartanak tőle, hogy valami poén ellövésre kerül.

Az alkalmankénti elmosolyodások ellenére nem állítom, hogy túlzottan élveztem volna a könyvet. Persze érdekes volt olvasni olyan szempontból, hogy milyen hangulatra számíthatok majd a filmes folytatást illetően, de sorozat többi kötetének letiltása miatt nem sok minden derült ki. A könyvet olvasásra abszolút nem ajánlom és a gyengén megírt története miatt viszont nem tudom, hogy mikor lesz az, amikor egy újabb Star Wars könyv olvasására szánom el magamat.


2015/12/07

Társasjátékok Ünnepe 2015. 2. nap (vasárnap)

Egy ilyen eseményből egy nap nem elég. Az előző nap frissen beszívott impulzusait újra át kell élni és esetleg pár kinézett játékot kipróbálni. Már csak azért is, mert a szombati napon főleg gyerekjátékokat sikerült kipróbálni. Feleségem morgott is miatta, hogy ő csak a kölykökkel játszott és kipróbált volna valami komolyabbat is. Majd jövőre. Ugyanis a vasárnapi napra egyedül mentem. Igazából előzetesen csak egy konkrét játékot szerettem volna kipróbálni, (A birodalom bajnoka személyében) és még egyet a Raptort, amit nem akart senki sem Kis Norddal játszani.

Egy picivel most is 10 óra előtt érkeztem, és most is előbb beengedtek. Még volt szerencsém megfigyelni, ahogy a hivatalos nyitás előtt a Gémklubbos játékmesterek sem játszák másképpen a Codenames, mint ahogy mi otthon. Sokáig nem szórakozhattak, mert indult számukra a munka és ennek eredményeképpen megismerhettem a Shakespeare nevű játékot.

Ezt igazából annyira nem is akartam megismerni, de ha már éppen felajánlották, akkor nézzük meg, hátha kellemes meglepetés lesz. Nos, nem lett az. A színház világa korábban sem nagyon varázsolt el, és ez hiába akarta megteremteni a Shakespeare-korabeli atmoszférát, valahogy nem sikerült neki. Egy idő után már csak azt néztük, hogyan állunk tollakkal és hogy milyen jelzőket húzunk el. A téma itt is nagyon elveszett.

A játékban egy színházat kell igazgatnunk, ahová színészeket, mestereket bérlünk és egyéb személyektől kérünk segítséget, valamint igyekszünk kialakítani a látványt, mind ruhák, mind színpadkép világában. A játékban 6 napot hajtunk végre, ahol minden nap felbérelhetünk egy újabb karaktert a meglévőek mellé. A meglévő karaktereinknek adhatunk valamilyen munkát vagy feladatot. Azt pedig, hogy egy adott nap hány embert tudunk foglalkoztatni attól függ, hogy mennyi akcióra licitáltunk. Az kezdi ugyani az adott napszakot, aki a legkevesebb akciót szeretné elkölteni. A foglalkoztatott embereink fáradnak is, ezért van akik a következő napot át fogják pihenni. Ez a választás teljesen rajtunk áll. És persze nagyon figyeljünk arra is, hogy kiket fogadunk fel, mert a végén ki kell fizetnünk őket.

Ahogy a játék halad úgy veszünk egyre több ruhadarabot, amikkel a színészekből újabb bónuszok húzhatóak ki. Ugyanez igaz a színpadképre is, ahol törekedni kell annak egyensúlyára. Ha nem szépek a ruhák és a színpad, akkor nem lesz jó a jutalom se. A körök (napok) végén elemezni kellett a belső hangulatot és az alapján járt valami - hangulattól függően - jó vagy rossz dolog.

A játék igyekszik jónak és szépnek mutatni magát, de nálam nem jött a téma és valószínűleg ez befolyásolt. A játékelemek hangulatilag ugyan rendben vannak, de ez akkor is csak egy száraz euró marad. Érdekes volt, hogy hárman háromféle stratégián mentünk (az arcokon folyamatos volt a bizonytalanság, hogy most ezt jól csináljuk-e), de végül abszolút hármas holtverseny lett a pontozósávon és ebben ki is egyeztünk.

Következő játéknak a Raptor került elém. Még erősen az előző játék okozta hatás alatt voltam, amikor a játékszabály ismertetését hallgattuk, ezért a játékaim nem igazán úgy sikerültek, ahogy terveztem. Szerencsére Kis Nord megértő játékpartnernek bizonyult. Ugyanakkor, ha előző nap veti fel, hogy ő bizony ezzel a Bruno Cathala - Bruno Faidutti csodával akar játszani, akkor kimarad egy élmény. Kétszer is. Ugyanis egy 20-30 percbe két játék is belefért.

Az aszimmetrikus, kétszemélyes játékban az egyik fél a raptorvadász csapat, a másik pedig dinócsalád. A vadászok célja, hogy elaltassanak 3 raptorgyermeket vagy 5 altatólövedéket lőjenek a mamába, míg a hüllőkké, hogy az összes emberből vacsora legyen.

Vadász, vadász, te sz... jársz ide! #bajvan
Játékos segédlap
A raptorok a pályán kezdenek, míg az emberek a pálya szélén. A két fél lapokat kap, amikből kijátszhat egyet fejjel lefelé. A felfordítás után két dolog történhet. Az alacsonyabb értékű lappal rendelkező végrehajthatja a kártya akcióját, a magasabb lappal rendelkező pedig a különbséget használhatja fel saját akcióira. Tehát egy 2-es és egy 5-ös kártya került szembe, akkor a magasabb számmal rendelkező 3 saját akcióval rendelkezik. Kártyás akcióval a vadász dzsippezhet, tüzet gyújthat, altatógázt használhat, míg a raptormama vadászt ijeszthet, a kicsinyeit ébresztheti, és hasonlók.



Ugyancsak kettőt játszottunk ezzel, de nagyon mókásnak találtuk. Külön plusz pont, hogy gyorsan le tud pörögni egy játék, de mindezek ellenére szerintem otthon nem jönne be a családnak. Még úgy sem, hogy nagyon aranyosak a kis minifigurák.





A Raptor után jött a Kincsvadász. A Piatnik egy kisebb meglepetést okozott a magyar nyelvű borítóval és játékszabállyal... ugyanakkor a kártyalapok (hangulati) szövegei angol nyelven maradtak. Megmondom, hogy nekem ez a játék alatt fel sem tűnt. Az elején figyeltem Vili játékmagyarázatát, hogy akkor a piros, kék, vagy zöld mezőkre kell elég kincskereső hadat vinni, vagy éppen a kutyáinkkal kell majd a fránya goblinokat elkergetni, vagy szimplán közvetlen pontot hozó lapot tartsunk meg.

A játékban kincsvadászokat alakítunk 5 körön át. Lapokat kapunk, amikből egyet megtartunk és a többi - köriránynak megfelelően - jobbra vagy balra továbbadunk. És ez így megy, amíg az összes lapot ilyen módon szét nem osztottuk. Ezt követően megnézzük, hogy az egyes kincslelőhelyek piros, kék és zöld mezein hogyan állunk. Csak maximum és minimum (de nem nulla) lapokkal rendelkező játékos kapja meg az adott terület kincsét. Ez nem csak pozitív, hanem negatív irányú "kincs" is lehet. A kincsvadászatot követően pedig mindig összefutunk a koboldokkal. Ha nincsen nálunk elég kutya, akkor kincseket veszítünk, ha pedig többen is vannak kutyáink a koboldoknál, akkor mi kobozhatjuk el kicsiny vagyonukat.

Elég egyszerű, jól pörgő játékot ismertem meg a Kincsvadászban. Meglehetősen mókás volt figyelni, ahogy egymásnak próbáltuk a átpasszolni a rossz lapokat, de valahogy mindig én kaptam meg a negatívokat hozó bakancsokat is. Ennek ellenére mégis sikerült győznöm a - szerintem - nem legjobban kitalált pontozósávon. Elég bosszantó ugyanis, hogy kapunk egy viszonylag szórakoztató és minőségi anyagokból álló játékot. A mi még kap egy szép nagy, talán indokolatlanul is nagy dobozt. Erre a korábbi "pálya" túloldalán van a pontozósáv? Ennél elegánsabb lett volna a doboztetőbe is tenni, vagy egyáltalán meg sem jeleníteni, mert a megszerzett kincslapkák is átválthatóak pontra. Szóval ennek beszerzésén még vacilálok. Szerintem már a hatévesem is élvezné. Jó kis családi játék ez.

Ezután átültem a JEM-esek egyik asztalához (Apropó, tudtátok, hogy JEM magazin a magyar társasjátékos világ CD lemeze? :)), ahol a Lutèce névre hallgató játékot ismerhettem meg. Ennek leírásával egy kicsi bajom lesz, mert játékszabályt nem nagyon találtam, de a BGG oldalon való leírásából már látom, hogy mi pár dolgot rosszul játszottunk.

A játékban 4 nyersanyagból kell többségre törekednünk: bor, sör, kenyér és kard. Középre teszünk ki kártyákat, amikre lehet titokban licitálni. Nem csak az adott lapkához tartozó karakterrel (egy szám vagy egy betű), hanem hozzáadott pénzzel is. Aki a legtöbbet kínálja, vagy nincsen vetélytársa, az megveheti a kártyát a ráírt összegért. Döntetlen vagy kisebbség esetén nem jár semmi. Csak akkor, ha egy kártyát sem sikerül elvinnie a játékosnak, mert akkor 2 aranyat kap vigaszdíjul. Ezen felül az el nem vitt kártyákra is kell tenni egy érmét, amit a következő kör(ök)ben meg is lehet majd szerezni a lappal együtt.

A megszerzett lapokon nyersanyagok vagy kombinációk lehetnek. Ezekből kell kihozni a maximumot. Az én győzelmem valószínűleg azon múlt, hogy előzetesen megnéztem a pontozólapot, amin az látszott, hogy az nyer, aki lila színnel tudja a legtöbb pontot szerezni. És lám, ki is fizetődött a stratégiám.

A birodalom bajnokáról majd valamikor később írok. Főleg, hogy sikerült végigjátszani vele egy 2-3 órás játékot, de még ejtenék pár szót a rendezvény kapcsán.

A játékmesterek. Nagyon jó, hogy ilyen sok volt belőlük, mert nekik köszönhetően sokan sok játékot ismerhettek meg, de az öröm nem teljes. Ugyanis, nem mindig sikerült jól elmondani a szabályokat, érezhetően voltak lyukak a magyarázatban, amiket időnként ki is kellett tölteni a játékszabályból. Továbbá olyan is előfordult, hogy a játékmester elkóricált és magunkra hagyott minket. Persze, hogy ilyenkor jött elő valami előre nem látott probléma, ami miatt tanácstalanul vakartuk a fejünket. 
Nem várt módon pont a Piatnikos játékok ismertetése és játszása kapcsán voltak a legjobbak a tapasztalataim és nem éreztem, hogy bármi is hiányozna.

A helyszín. Korábban is írtam, hogy egész jó helyen volt és a méret is nagyjából jó volt. Bár még tudna ez nagyobbra is nőni. Azonban szombat estefelé már igencsak elfogyott a levegő. Egész felüdülés volt egy kicsit átlógni a hűvösebb versenyterembe.

Nyereményjátékok, akciók. Az extrém leértékelések már korábban több helyen is ki lettek vesézve. Ezekhez többet nem is tennék hozzá. A tombolahúzás nagyjából rendben volt, csak hiába sikerült sok tombolát összeszedni, azokkal nem sikerült semmit sem nyerni. 

Jövő? Persze, jövőre is ott a helyem!

2015/12/05

Társasjátékok Ünnepe 2015. 1. nap (szombat)

Még mielőtt tavaly elhagytuk volt a Lurdy házban rendezett eseményt már megfogalmazódott bennem, hogy a Társasjátékok Ünnepét idén is meg kell látogatnom. Ugyan valószínűleg csak töredékét adja vissza a nagy esseni kiállításnak, de egy picit betekintést ad abba a hangulatba. Vagyis én így gondolom.

Hiába vártam nagyon az eseményt, már előre éreztem, hogy nem lesz könnyű mindent tökéletesen szervezni. Csak erre a hétvégére beesett egy csapatépítő tréning vége, 2 gyereknek úszóverseny, nekem egy kosármeccs, a lányomnak pedig egy balettbemutató kulisszáinak megtekintése. Jahh, és persze egy 2 éves gyermek elhelyezése. Volt amiről le kellett mondanom. Köszönöm mindenkinek a segítséget és a megértést.

Szombat reggel, valamivel 10 óra előtt érkeztem egyenesen Egerből. A hátizsákomban többek között egy magyar lapokat is tartalmazó Codenames játékkal. Egy gyors regisztrációt követően sikerült még a hivatalosan meghirdetett megnyitás előtt bejutni. Szétnéztem a termekkel, megnéztem a versenyek helyszínét, a játékokkal telit, a prototípusokat bemutatókat és persze a folyosón lévő árusok kínálatát is átnéztem. Vártam a család többi részét, de közben gondoltam, hogy még egy gyors játék belefér. A Gémklub színeiben Peti gyorsan rá is beszélt egy CVlizationsre. Merthogy az gyors.

A szabálymagyarázat után egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, hogy ez bizony nem lesz gyors. Aztán mi is belenéztünk a szabályokba és kiderült, hogy mégis az.

A játék célja, hogy 3 nagyobb fordulóban boldogságpontokat gyűjtsünk. Ennek eléréséhez közvetlenül is gyűjthetünk ilyeneket, vagy nyersanyagokat, amikkel ötletkártyák vásárolhatóak, amik további bónuszokat adhatnak.

Játékosonként mindenki kap ugyanolyan 8 darab cselekvés kártyát. Ebből egyet képpel felfelé, egyetl pedig képpel lefelé kell kijátszani. Ennek jelentősége, hogy az adott körben mindenki az összes kijátszott lap után kap(hat) nyersanyagokat. A kártyák felső sarkában lévő sorszám alapján kell haladni. Ez azért fontos, mert lehet nyersanyagot lopni is és nem csak szerezni. Egy akcióválasztás általában akkor a legsikeresebb, ha ketten pályáznak ugyanarra a tevékenységre. Ha már hárman vannak rá, akkor esemény gyakran kudarcba fulladhat. Az akciófázis után, lehet ötletkártyákat vásárolni, amikkel javítható a jövőbeli tevékenységünk.

A körök végén eldobjuk a felhasznált lapokat. A fordulón belül még két kör van, ezt követően újra használjuk mind a 8 akciólapot. A harmadik forduló megkezdésekor II. korszak ötlet lapjai is belekerülnek az ötletbörze piacterére.

A játék szórakoztató. A titkos akcióválasztás vicces dolgokat eredményezhet, amiket már jól ismerhetünk a Citadellából, vagy a Broom Service-ből. A játékosok akcióinak eredményessége erősen a többieken múlik. Ez egy olyan darab, amivel máskor is szívesen újra játszanék.

Játék közben a család is megérkezett és ők is szétnéztek. Többek között A három kismalac nevű játékkal kezdtek el játszani. A kicsit bénácska kinézetű komponensekkel annyira nem élvezték a játék. A pörgettyű ugyan jó ötlet, de mindig fel kellett emelni, mert különben nem működött normálisan. A játékszabályokban nem nagyon sikerült elmélyednem, de a lényeg, hogy a mesére épülő módon házakat kell építeni. Aztán az nyer, akinek a legjobb házai vannak. A feleségem és a fiam arcát látva láttam, hogy ennél fogunk jobb játékot is találni.

Évi közben elszaladt Annamáriáért. Márton labirintusépítő és ügyességi játékokkal szórakozott, majd lassan eljutottunk a Crokinole-hoz. Erről már bővebben írtam korábban. Márton nagyon élvezte. Itt ismertük meg a magyar fejlesztésű Pitrusht.

A Pitrushban is korongpöckölés történik. Az első körben nem egymás után, hanem egyszerre lő mindenki. 2-6 játékos egyszerre röpködő korongjai egész mókásan nézhetnek ki. Miután az összes verem megtelt felváltva lehet vermeket elfoglalni mástól, vagy pozíciót megerősíteni.

Nem rossz, de szerintem elmarad a Crokinole-tól. A pontozást egy kicsit nehézkes megérteni. Javasoltam az ott lévőknek, hogy talán lehetne egy pontozó plexilap, amit a tábla felé helyezve meg lehetne könnyíteni, hogy ki mennyit pontot szerzett.

Megérkezett Annamária is egy FFG-s... izé DeltaVison-ös játékmesternek pedig sikerült rábeszélnie minket a Drakonra. Eddig csak távolról hallottam a játékról, annyira nem jártam utána, hogy mi lehet, de úgy gondoltam, hogy kipróbálhatjuk. Főleg, hogy magyarul van.

Elvileg még tetszhetett is volna, mert fantasy jellegű játék, van dungeon is, kalandozás és sárkány. A történet szerint egy csapat kalandozót bezárt a sárkány a saját kazamatájába, ahonnan csak az juthat ki élve, aki legelőször összegyűjt 10 aranyat. A többi pedig lakomája lesz...
Az alakuló kazamata

A játékosnál lapkák vannak. Ezekből vagy kijátszik valaki egyet a körében, vagy pedig mozgatja valamerre a figuráját. A lapkáknak van lehelyezési tulajdonsága és ugyanakkor valami speciális dolog is történet rajta, ha rálép egy kalandozó. Lehet aranyat szerezni, sárkányt mozgatni, teleportálni, mesterkulcsot szerezni, lapkát elpusztítani, stb. Van bőven lehetőség az akciókkal variálni, de nagyon sok számít azon, hogy milyen értékű érmét szerzünk a lefordított kupacból vagy társunk készletéből.
A hősöm
Végül csak nem lettem sárkánykaja
Négyen játszottunk a játékkal és igazából egyikünknek sem tetszett annyira. Ugyan magyar nyelvű, vannak aranyos minifigurák és sárkány is, de valahogy nem nagyon élvezték a játékot. Később talán bejöhet a gyerekeket, de Évit valahogy nem varázsolta el a dolog. Nem is került fel a kívánságlistámra. Túlzott késztetést én sem érzek egy újabb játékra.


Eztán kipróbáltam az OctoDice névre hallgató játékot. Az esseni felhozatalból ez eléggé érdekelt. Talán azért, mert az AquaSphere korábban nagyon bejött. Ez ugyanazon világban játszódik, hasonló akciókkal csak kockákkal. A játékot Főnix barátom ismertetésében próbálhattam ki.

A játékban kapunk egy pontozólapot, dobunk 6 kockával és az eredményeket serényen jegyzeteljük. Az nyer, aki a végén a legtöbb győzelmi ponttal rendelkezik. A körünkben dobunk 6 kockával, amiből kettőt megtartunk (bármelyik színűt), majd dobunk újra, kettőt megtartunk, majd dobunk a maradék kettővel. A végeredményt aztán tetszés szerint rendezzük, majd két akciót felhasználhatunk. A következő játékos a mi körünkből felhasználhat egy kockakombinációt. Összesen 6 kör van és aztán jön a végpontozás.

A játékban lehet fejlesztéseket szerezni, amikkel további bónuszok szerezhetőek. A fehér kockákról válaszhatók az akciók, a feketékről (amiken színek és számok szerepelnek) pedig az akció színe. Ezen felül még van Tunyacsáp(polip)-irtás opció is. A játék nekem csalódás volt. Ez igazából egy tematizált kockapóker és semmi több. El lehet vele játszogatni, de annyi jobb és szórakoztatóbb játék van.

Feleségem ugyan játszott valamennyit Mártonnal a Carcassonne: Star Wars-szal, de annyira nem nyűgözte le. 

Én aznap még három apróságot próbáltam ki Annamáriával. Az egyik a Speed Cups volt, ahol a lényeg, hogy minél gyorsabban rakjuk ki a poharakat a középre felcsapott kártya alapján. Ezeket rakhatjuk egymás mellé vagy egymásra. Aki gyorsabb az rácsaphat a csengőre és begyűjtheti jutalomként a lapot. Akinek a legtöbb lapja van az nyer. A játék nagyon hasonlít a Thumbs up!-ra. Kicsikkel egy darabig elég szórakoztató tud lenni, vagy átvezető játéknak is el lehet képzelni, ha kellően komolytalan tud lenni a társaság.


A másik a Lift it! volt, ami egy ügyességi játék, ahol kézben tartva, vagy fejre szerelve kell különböző elemek pakolgatni. Elég vicces tud lenni, de ugyanakkor elég bosszantó is. Közben egy óra is ketyeg, majd a végén csörög. A miénk már nem nagyon működött.


A harmadik a Bellz! nevű, szintén ügyességi játék volt. Ezt egy ajánlásra próbáltam ki. Itt színes harangokat kellett saját színben egy mágneses botocskával kiszedni. Az egyik végén erősebb mágnes van, a másikon gyengébb. Egyszerre több harangot is ki lehet szedni. Szerencsés esetben csak a saját színben, ha nem akkor buktuk próbálkozást. Az nyer, aki először begyűjti a saját harangjait. Sajnos szabály nem volt értelmes nyelven, ezért lehet, hogy valamit hibáztunk. A család többi tagja szabályszerűen idegbajt kapott.

Elég kellemesen és gyorsan el tudtuk tölteni az időt a helyszínen, bár a feleségem fájlalta, hogy ő csak gyerekjátékokkal "szórakozott", ami kevésbé tetszett neki. Talán majd jövőre ő is belekóstolhat a helyszínen komolyabb játékokba és arra is rádöbbenhet, hogy talán mégsem magyarázok olyan rosszul szabályt... néhány helyik játékmesterhez képest.

Pár gondolat a rendezvényről... Sikerült neki nagyon jó helyet találni és érzésre a helymennyiség pont telitalálat volt. Igaz ugyan, hogy a szombati napon már a versenyzők termébe is átlógtunk, de teljesen elviselhető volt. Szinte mindig lehetett asztalt találni. A szervezőknek lehet adni egy piros pontot, de attól még jövőre lehetne még nagyobb a rendezvény. Az extrém akciók valóban elég extrémek voltak. Főleg, hogy már a bejelentés előtt 1 órával elkezdtek sorba állni. Nem tudom, hogy mi lenne jó megoldás. Tavaly sikerült megcsípni extrém akciót, most semmit. Bár igaz, hogy a vasárnapi napon akciós áron tudtam Splendort szerezni.

Valamikor folyt. köv.