2015/11/26

Tikal

Az előbbi bejegyzésben említett játéknapon, ez volt a másik klasszikus játék, amit kipróbálhattam. Elsőre le sem esett, hogy kedvenc bányász szerzőim (Michael Kiesling és Wolfgang Kramer) alkotása, csak miután Zsolt említette, hogy ezek ketten milyen jó kis játékokat csinálnak.

Megmondom őszintén, ezt egy kicsit kevésbé vártam és kevésbé érdekelt, mint a Stone Age. A tipikus Ravensburgeres dobozban, az amúgy egész jó műanyagból készült belsőben elég egyhangú, már-már unalmas benyomást keltő lapkák és fa jelölők bújtak meg. A játéktábla sem hozott túlságosan lázba, de azért még így kis kíváncsi voltam a játékra.

A Tikalban felfedező csapatokat vezetünk arra, hogy minél több győzelmi pontot szerezzünk Közép-Amerika őserdeiben, miközben rég elfeledettnek hitt templomok és kincsek után kutatunk. 

A játék során először lapkákat fedünk fel (a játékosok számával megegyező mennyiségűt), és azok elsőként felfedezésére licitálunk. Ez azért fontos, mert ezzel stratégiai előnybe kerülhetünk. A licit során a nyertes fél, a licitjének megfelelő győzelmi pontot lépre hátra, de cserébe ő választhat először lapkát és ő dönti el, hogy az hogy hová és hogyan forgatva kerüljön a játéktáblára. 

Ha a kiválasztott lapka egy vulkán, akkor egy pontozási fázis fog következni, az akciók végrehajtását követően, ha viszont nem vulkán, akkor az csak egy átlagos akciókör. Fontos, hogy vulkán lapka húzásakor mindenki végrehajt egy 10 akciópontos kört, majd értékel és csak aztán rakja le a megszerzett lapkát és csinálja meg a hozzá tartozó 10 akciópontos normál kört.

A játékosok mindannyian kapnak saját jelölőikhez egy segédlet lapkát. Ez elsőre még elég bonyolultnak tűnhet, de igazából nagyon jól elmagyarázza, hogy mi is történik egy körben és mit lehet tenni. Ennek megfelelően az egy körben elkölthető 10 akciópont a következőket csinálhatjuk.
1. Lerakjuk egy felfedezőnket a kiindulóhelyre vagy egy sátrunkhoz (1 akciópont, azaz ap)
2. Az ösvényeken, az ösvény nehézségétől függően 1 ap-ért haladunk egy másik lapkára egy felfedezőnkkel. (A hatszögletű lapkák szélein látható, hogy van-e ösvény, és ha van, akkor annak milyen a nehézsége.)
3. Feltárjuk egy templom egy szintjét (2 ap)
4. Feltárunk egy kincslelőhelyet (3 ap), amiért egy kincsjelző korongot kapunk
5. Elcserélünk egy kincset egy másik játékossal (3 ap)
6. Újabb tábort létesítünk (5 ap), ahonnan újabb felfedezőket indíthatunk
7. Lefoglalunk egy templomot (5 ap), hogy csak nekünk adjon a jövőben akciópontot

Az értékelési fázisban azt kell megvizsgálni, hogy kinek van több régésze/kutatója az adott templom helyszínen a saját kör vége után és a felső templomlapkán szereplő értéket lehet lelépni a győzelmi pontokat jelző sávon. Továbbá meg kell nézni az összegyűjtött kincseket, ahol azok száma alapján lehet győzelmi pontokat szerezni.

A szabály nem túl bonyolult, könnyen megtanulható és átlátható. Ezen írás közben néztem bele a játékszabályba, amiből kiderült, hogy mi a "profi" változatot játszottuk, ami abban tér el, hogy van licitálás. Az egyszerűbb, családi változatban a Carcassonne-hoz hasonlóan kell elhúzni vakon a lapkákat. Nagy hirtelen nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb, de a licitálás kimaradása nagyban lecsökkenti a játékidőt, míg a profi szabály miatt egy kicsit elnyúlhat a gondolkodási idő.

A játék egész kellemes meglepetés volt. Bár elhúzódott (nagyjából 2 óra lehetett, de nem néztem az időt), mégis egész élvezetes volt. Egy kicsit máshogyan kellett matekolni, mint a Stone Age esetében, és ez a számolgatás jelen esetben jobban be is jött. Bár lehet, hogy csak azért, mert hajnali 1 és 2 körül már egyik gyerek sem zavart és jobban oda tudtam figyelni.

A játék utolsó harmadában éreztem, hogy jó lenne, ha már vége lenne és mert a játékideje egy kicsit sok. Nem mondom, hogy nem élveztem volna a játékot, de egy kicsivel rövidebb játékidőnek jobban örültem volna. Ennek ellenére a zöld-zord külső elég megtévesztő volt, mert kifejezetten jó játék a Tikal. Teljesen megérdemelten kapta meg 1999-ben a német év játéka díjat, a Spiel des Jahrest. Azonban ennyi játékidő mellett talán nem ártott volna, ha hangulatban egy kicsit színesebb. Mindenképpen játszanék még vele.


A végeredmény





2015/11/23

Stone Age

Múlt pénteken szerencsém volt kipróbálni két klasszikusnak mondható, eurogém kategóriába eső társasjátékot, ami egy ideig a kívánságlistámon is szerepelt. Ezen bejegyzésben először erről ejtenék pár szót.

A 2008-ban megjelent Stone Age gyönyörű grafikájával szinte rögtön belopta magát a munkáselhelyezős játékot kedvelők szívébe és még ma is egész előkelő helyen található meg a legnagyobb társasjáték oldal toplistájában. Ezen kombinációk tükrében nagyon szerettem volna kipróbálni ezt a játékot.





Mikor Zsolt kinyitotta a táblát akkor egészen közelről is megcsodálhattam a Michael Menzel rajzolta grafikát. Tetszettek a fa elemekkel jelölt nyersanyagok is, az épületlapkák és a civilizáció kártyák is. Külön pluszpont volt részemről, hogy a nyersanyag jelölők nem csak színben, hanem formában is igyekeztek egy a témához közeledni. Kicsit furcsa volt kaptunk dobókockákat és egy nagyon büdös kockavető poharat is. Ezt még egyszer leírom, "egy nagyon büdös kockavető poharat" is.
Ezen felül még volt pár kartonelem, amik az élelmet, a szerszámot, vagy éppen az aktuális körben kezdő játékost jelölték. 

Egy kicsit furcsának találtam, hogy a nyersanyagokat és az élelmet csak úgy rá kellett borítani a tábla egyes részeire. További problémának találtam, hogy a nyersanyagoknál nem volt jelölés arra, hogy mi számít sikeres kísérletnek egy-egy nyersanyag megszerzésére. Tudom, hogy a saját játékostáblánkon ez az információ megtalálható, de én szerettem volna a fő táblán is látni.

A játék célja, hogy a maximum 10 főből álló törzsünk a legkiemelkedőbb legyen mint közül, azaz mi szerezzük meg a legtöbb győzelmi pontot.

Mint korábban említettem a játék munkáselhelyezős kategóriában tartozik, tehát köreink első fázisában munkásokat (törzseket) kell lehelyezni a fő játéktáblán található helyekre. Ezek a következők lehetnek:
a, Szántóföld: Élelmet termel a törzseknek. Ide csak egyik játékos 1 bábuja kerülhet, amiért az adott játékos 1 mezőt előre léphet a szántóföldet jelző sávon. Ez az érték a következő körökben is ennyi lesz, hacsak újabb törzset nem pakolunk egy következő körben a szántóföldre, mert akkor ez az érték egy újabb egységgel nő.
b, Szerszámkészítő: Ide is csak egy bábu kerülhet. Ez gyakorlatilag a folyamatosan fejlődő technológia fejlettséget méri. Itt is csak növekedhet az állapot. A megszerzett szerszámaink a későbbiekben sokat segíthetnek a nyersanyagszerzésben.
c, Kunyhó: Ide 2 bábut kell lehelyezni, akik némi 18 éven felüli tartalmat végrehajtva a következő körtől kezdve 1 bábuval szaporítják felhasználható munkásaink számát.
d, Vadászat: Ide bármennyi bábu tehető. A bábuk számának megfelelő számú kockával dobunk és minden 2 pöttyért egy élelmet kapunk cserébe. Szerszámmal a siker javítható.
e, Nyersanyag lelőhelyek: Itt lehet fát, téglát, követ vagy aranyat szerezni. A körök mutatják, hogy maximum hány munkás kerülhet ide, és a lerakott bábuk számának megfelelő kockával kell dobni a nyersanyagok megszerzéséért. Szerszámokkal a siker itt is javítható.
f, Épületek: Ide csak egy bábu helyezhető. A lapka csak úgy szerezhető meg, ha be tudjuk érte adni a szükséges nyersanyagokat. Itt azonnali győzelmi pont szerezhető.
g, Civilizáció kártyák: Ezekre a lapokra is csak 1 bábu kerülhet. A sorban elfoglalt helyüktől függ, hogy hány tetszőleges nyersanyagért szerezhetőek meg. Ezen lapokkal további bónuszok szerezhetőek, ami lehet nyersanyag, élelem és hasonlók. Azonban a zöld civilizáció kártyákat érdemes gyűjteni, mert szettjei után sok pont szerezhető.

A kör második fázisában a lehelyezett embereink az akcióikat hajtják végre. Tehát valami megszerzésére kísérletet tesznek. Mint korábban említettem a sikerességhez vagy kockadobásra, vagy valamilyen nyersanyagokra van szükség.

A harmadik és befejező fázisban pedig táplálni kell törzseinket. A bábuk számának megfelelő élelmet kell visszatenni a közös készletbe.

Van még pár fontos dolog.
Az első fázisban felváltva jönnek a játékosok. Ha valaki BÁRMENNYI (de a korlátozásokkal behatárolt mennyiségű) munkását lehelyezte EGY adott helyre, akkor a következő játékos jön. Azonban csak egy helyre lehet pakolni. 
A második fázisban egy adott játékos végrehajtja, TETSZŐLEGES sorrendben az összes akcióját. Ennek azért van jelentősége, mert rámehetünk olyan nyersanyag-szükségletű kártyára, aminek nyersanyagait az adott fázison keresztül próbáljuk megszerezni. Fontos az is, hogy tudjuk táplálni törzseinket, mert különben fontos nyersanyagokat vagy súlyos győzelmi pontokat veszíthetünk, 
A játék akkor ér véget, ha a megszerezhető civilizáció kártyákat már nem tudjuk 4-re kiegészíteni, vagy ha az egyik épületpakli elfogyott.

Ketten játszottunk, ezért volt még pár korlátozás, ami kiélezettebbé tette a küzdelmet. Azonban mivel gyermekeim kellően lefárasztottak a parti elején és elvonták a figyelmemet, ezért elég durva pofonba szaladtam bele.

Annyit elmondanék, hogy a játék jó, de hazudik. A szép megvalósítás mögött komoly matekozás zajlik a háttérben. Elsőre biztosan nem láttam meg a legjobb stratégiát, hogy mire kell menni és mit kell nagyon figyelni. Még az sem nagyon segített, hogy a kockadobásaim legalább átlagosak voltak és nem szörnyen rosszak.

Nem nagyon figyeltem a zöld színű civilizáció kártyákra, hogy azokból mennyi pont szerezhető és valamiért az épületekre mentem rá. Egy kicsit sikerült túltáplálnom a törzseimet is és egy későn eszméltem, hogy inkább a törzs gyarapításán kellene munkálkodnom. Mivel nem nagyon találtam az első körökben, hogy mit kellene csinálnom, hogy jó legyen a stratégia, ezért a későbbiekben sem sikerült nagyon felzárkóznom. Mentségemre szolgáljon, hogy Zsolt már elég tapasztalt ebben a játékban.

Elsőre ugyan egy kicsit (igazából csak egy nagyon kicsit) csalódtam, mert nem gondoltam, hogy fejben képletekkel teli Excel-táblákat kell futtatni, de ugyanakkor nem akkorát, hogy ne akarnék még vele játszani. Jó lenne úgyis megmérkőzni benne, hogy már előzetesen van valamilyen stratégiám és nem csak megismerni akarom.

(A kívánságlistámról már korábban lekerült, és azért, mert már van egy hasonló típusú játékom a Lords of Waterdeep személyében. A Stone Age-dzsel való első játék után azt mondanám, hogy az nekem jobban bejön, de ha ezt a kőkorszaki témájú játékot már a LoW előtt megismerem, akkor bizonyára ott lenne a polcomon és nagy kedvenc lenne.)

2015/11/21

Robert Jordan: Az újjászületett sárkány (Az idő kereke III.)

Az elején nagy lelkesedéssel vágtam bele Robert Jordan regényfolyamába. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon reménykedtem. Az első két kötet annyira nem váltotta be nálam az előzetes elképzeléseimet. Valami nagyobb dologra számítottam. Így kezdtem neki a 3. könyvnek.

A könyv elején megint szétvált a csapat. Az újjászületett Sárkány próbál megbújni, Moiriane, Lan és Perrin társaságában. Sokáig ez a dolog nem tart, mert Randen kezd előtűnni az őrülete, ezért inkább úgy dönt, hogy elhagyja a tábort és Tearbe indul a legendás Callandor kardjának megszerzésére. 

A folyóközi hölgyek visszatérnek a Fehértoronyba folytatni tanulmányaikat. Az ais sedaiok között ugyan sikerül szintet lépni, még a kapott büntetés ellenére is, de kapnak a nyakukba egy újabb terhet is. A fekete ajahhal kell szembe szállniuk, ráadásul titokban, látható támogatás nélkül.

A előző könyvekben egy kicsit sikerült megutálni Matet, de itt a gyógyítását követően meglepően pozitív karakter lett számomra. Nem tudom, hogy ezt az újonnan szerzett, túlzott szerencséjének köszönheti-e vagy csak az író próbálta szerethetőbbé tenni.

Ezt a könyvet már sokkal jobban kedveltem, mint az előzőeket.

Egész élvezetes volt olvasni a folyóközi szereplők kalandjait, azonban ami meglepődtem az Rand volt. A cím alapján úgy gondoltam, hogy ő lesz a központi és legtöbbet szereplő karakter, ehhez képest alig jut szerephez. A többiek csak a nyomát követik, vagy próbálják megelőzni.

Perrin is kapott egy szerelmi szálat, ami eleinte egy picit idegesítő és kényszerszerű volt. De valahogy sikerült belenyugodnom. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.

Egy kicsit további csalódás a könyv sablonszerűsége. Nagyon hasonlít az előző két könyvre a felépítése. Az utolsó hányada Az újjászületett Sárkánynak kísértetiesen hasonlít az előzőre, gyakorlatilag csak a helyszín változott. Van még pár hasonló idegesítő dolog is, de ettől függetlenül most tényleg sokkal jobban szórakoztam, mint a korábbiaknál.

Apró érdekesség, hogy Az újjászületett Sárkány a könyvsorozat legrövidebbje és ezt követően jön a leghosszabb írás. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit olvasok másféléket is, mielőtt ennek a nagy kötetnek nekilátnék.

2015/11/12

Crokinole, avagy a korongpöckölés magasiskolája

A gyerek őszi szünetét szerettük volna a pihenés és aktív tevékenységek egészséges egyensúlyában eltölteni, amit az ország közigazgatási középpontja (Budapest) és a valaha volt régi Magyarország fizikai középpontja (Szarvas) tengelyén belül tettünk meg. Ugyan a napjaink nagyobb részét Cserkeszőlőn töltöttük a helyi strand benti és kinti(!) medencéiben, de jutott idő kirándulásra és társasjátékozásra is.

Az említett két középpont középpontjába lehetne nagyjából belőni Kecskemétet. Itt található az ország egyik legnagyobb alapterülettel rendelkező társasjáték szakboltja, a Játékmester Társasjátékbolt, ahol abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam személyesen is a bolt tulajdonosával, Iványosi-Szabó Gáborral és a Crokinole nevű játékkal. Ez utóbbiról írnék most.
Az ízlésesen és vendégmarasztalóan berendezett bolt egy bevásárló központ első emeletén található. Itt láttuk meg az egyik asztalom a közel 150 éve kitalált korongpöckölős játékot. Ugyan lehet azon vitázni, hogy mi számít társasjátéknak és mi tartozhat bele egy asztali táblás játék kategóriába, de teljesen felesleges. Ez a játék, ahogy a boltban található többi is egy célt szolgál: hogy szórakoztasson.

A játék nagy vonalakban elég egyszerű. Van adott számú korongunk, amiket ellenfeleinkkel egymást követve, egyesével kell a tábla középső pontja felé pöckölnünk. Egy koronggal csak egy kísértet tehetünk a tábla felénk eső oldaláról (és annak is csak a külső negyedének vonaláról), ezért nem árt, ha minél ügyesebbek vagyunk. Fix pontot csak az hoz, ha sikerül kör alakú fatábla középső kis mélyedésébe pöckölnünk, minden más esetben a korongokból kapható pontok összege a játék befejeztéig változhat.
A körünkben pöckölünk egyet a korongon és igyekszünk azt a pálya középpontjába küldeni. Ha a pályán nincsen korong, akkor nincsen gond, mert egyenesen középre célozhatunk. Azonban, ha már van az ellenfelünknek a pályán korongja, akkor pöckölésünk csak úgy lesz érvényes, ha az azt érintette. A játékot az nyeri, aki a játék végén a legtöbb ponttal rendelkezik.

A játékhoz létezik többféle szabályvariáns is, de egyik sem túl bonyolult. Mondhatnánk rá, hogy egyszerű, de megfelelő kézügyességet igényel. A Crokinole elég nagy népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy még külön versenyeket is tartanak belőle.

Fura, hogy a világ legnagyobb társasjátékos oldalán az első százban legyen a toplistán egy ilyen régi, ügyességi játék, amire elsőre nem is mondanánk, hogy társasjáték. Többen rásütik az "asztali curling" kifejezést is, ami teljesen igaz. Ha úgy vesszük, akkor egyenesen rokona lehet akár a gombfocinak is. Egyáltalán nem akarom elvenni az érdemeit, mert valóban egy nagyon-nagyon jó játékról van szó.
Érdekes volt, hogy nálunk a két évestől kezdve mindenki egyaránt élvezne. Nagyon jó lenne karácsonyi ajándéknak, de az ára miatt ez valószínűleg nem fog megvalósulni semmilyen irányból.

A képeket köszönöm Iványosi-Szabó Gábornak!