2015/06/12

Oculus rift

Több szerencsés eseménynek köszönhetően nemrégiben sikerült kipróbálnom az Oculust rift névre hallgató eszközt. Erről szeretnék pár gondolatot megosztani bejegyzésem olvasóival.

Miről is van szó?
Az Oculus rift igazából egy 3D-s hatást megjelenítő eszköz, és teszi ezt úgy, hogy közben minket egy számítógép modellezte térbe helyez. Ennek köszönhetően az eszközt viselő személy úgy érzi magát, mintha benne lenne a környezetben, forduljon előre, jobbra, balra vagy hátra, esetleg dőljön valamelyik irányba.

Előtte
Hogy ne ugorjunk rögtön a mély vízbe megnéztünk pár videót az interneten. Így előre felkészültünk rosszullétre, hányásra és arra, hogy ne boruljunk fel a székkel... mert állva semmiképpen nem mertük volna kipróbálni.

Közben
Kollégákkal érkeztünk a teszt helyszínre. Egy erős vassal rendelkező nagyképernyős tévét láthattunk, ahol szemmel lehetett követni - osztott képernyőn (a jobb és bal szemnek) - mit néz az aktuális virtuális "szemüveget" használó személy. Meglepő volt látni, hogy mennyi vezeték van bekövetve az eszközbe, amit valóban túlzás lenne szemüvegnek nevezni. Ezen kívül még volt egy kis kameraszerű eszköz, ami a fejmozgásunkat követte le, hogy minél jobb legyen a térhatás. A számítógéppel való összekötés sem volt teljesen zökkenőmentes és már majdnem feladtuk, hogy lesz belőle valami, amikor végül minden összeállt.

Egy DK2-es típust volt szerencsénk kipróbálni és én voltam az első szerencsés. Már csak azért is szerencsés, mert nem rögtön a mély vízbe kerültem, hanem egy kevésbé gyomorfogató demóba, amiben a Naprendszerben lévő túrát élvezhettem végig. Érdekes érzés volt egy üveggömbszerű valamiben repülnöm, miközben a bolygók és különféle égitestek elszállnak mellettem. Igazából hiányoltam, hogy egy aszteroida mezőben röpködhessek, úgy mint Han Solo a Birodalom visszavágban. Sajnos ilyen nem volt...

Aztán a kollégák a partról rögtön levethették magukat a mélybe, és felültek egy középkori várban lévő hullámvasútra. Majd érkezett egy durvább hullámvasút is, amit én is megtapasztalhattam. Valóban lehetett érezni a mélységet és magasságot, valamint a forgásokat. És mindezt gyomron belül is. Mikor nem én voltam soron, akkor külön élményt jelentett nézni a kollégák fejét és reakciókat.

Utána
Miután felkeltünk még mindig éreztük a hatást. Egy kicsit kavargott körülöttünk a világ, belül a a gyomrunk. Volt egy kicsi kábaság is, ami csak órákkal később tűnt el teljesen.

Akkor most ez jó volt?
Igen, mindenképpen remek élmény volt, de ez még nem jelenti azt, hogy kellene otthonra és a mindennapok részének akarnám. Most jelenlegi formájában még biztosan nem. Nagy és egy kicsit kényelmetlen is az eszköz, külső szemlélő számára pedig furcsa, hogy miért is venne magára bárki ilyesmit. Az élvezeti tényezője azonban sokkal jobb, mint egy egy Google kartondobozos VR (virtuális valóság) videónak, vagy 3D-s mozifilmnek.
Kell mögé erős vas is, mert néhol érezhetően röccent a kép, nem volt mindig teljesen sima. Látható volt az is, hogy nem egyszerű bekonfigurálni sem. Van még hol javulni ennek a technológiának, és nem tudni, hogy lesz-e majd neki komolyabb jövője.

Végül egy vicces videó, ahol a reakciók nem feltétlen túlzóak:

Nincsenek megjegyzések: