2015/04/27

Five Tribes

A Days of Wonder kiadó termékei általában garanciát jelentenek a sikerre. A jellegzetes szagú (,de nem feltétlen büdös) dobozaik tartalma szép, szemet gyönyörködtető tartalommal vannak tele, amitől az embernek első látásra kedve támad játszani velük. Így van ez a Five Tribes esetében is, de vajon a külső hazudik-e a belsőről és jó játékról van-e szó? Erre próbálok rávilágítani rövid blogbejegyzésemben.

Nem volt számomra sem egyértelmű a döntés, hogy akarom-e ezt a játékot vagy sem. Az esseni nagy játékvásárt és kiállítást követő időszak után ez volt az egyik kiszemeltem karácsonyra. Emellett tipródtam még az azóta magyarul is megjelent Birodalmi telepesek (Imperial Settlers), Star Wars: Imperial Assault alapjátékokon, valamint Eldritch Horror: Mountains of Madness és Mice & Mystics: Downwood tales kiegészítők beszerzésén. Aztán a dolog úgy alakult, hogy Titkos Télapó végül a Five Tribes-t hozta, a Zombie Dice kíséretében.

Mi lapul a dobozban...
Rengeteg cucc, tüzelő értékben nincs hiány.
- 30 darab, négyzet alakú lapka
- 4 játékosnak tevék és körjelzők
- 90 fabábú (meeple)
- 12 fa pálmafa és fa palota
- 22 dzsinn kártya
- 54 erőforrás kártya
- 96 kartonérme
- 1 pontozó és 1 licitáló sáv
- 5 játékossegédlet
- 1 pontozófüzet
- szabálykönyv


A játék célja
Az 1001 éjszaka mesés világába érkezünk, ahol feladatunk a környéken élő 5 törzs megfelelő irányítása. Tevékenységünk során kereskedhetünk, dzsinneket hívhatunk életre, vagy akár orgyilkos akcióinkkal kerülhetünk előnyösebb helyzetbe vetélytársainkkal szemben. A játékot végül az nyeri, aki a legtöbb pontot szerzi.

Győzelmi pont (gyp) a következőkért szerezhető:
  • 1 gyp minden aranyérme értékéért
  • 1 gyp minden nálad lévő vezírért + 10 gyp minden olyan játékos után, akinek kevesebb vezíre van, mint neked
  • 2 gyp minden nálad lévő vénért
  • a dzsinnjeid összesített gyp-kért
  • a tevékkel elfoglalt lapkákon szereplő gyp-kért
  • 3 gyp a saját lapkákon lévő pálmafákért
  • 5 gyp a saját lapkáidon lévő palotákért
  • a különböző árukból álló árusorokért


Előkészületek
Az előkészületek (ahogy az elpakolás is) meglehetősen sokáig tartanak, de még bőven elviselhető határon belül.

2 játékos esetén mindenki 11 tevét és 2 körjelzőt, míg 3 és 4 játékos esetén mindenki 8 tevét és 1 körjelzőt kap a választott színében. Ezt követően kiosztásra kerül 50 arany (9db 5-ös és 5db 1-es értékű érme), amit elvileg lefordítva titokban kellene tartani.
A 30 db lapkát megkeverjük és véletlenszerűen egy 5x6-os téglalapot alakítunk ki, amire véletlenszerűen rápakoljuk a 90 db törzsi tagot, úgy hogy minden lapkára 3 fabábu kerül.
Keverjük meg az erőforráskártyákat, húzzunk belőle 9 lapot, amiket képpel felfelé rakjunk ki egy sorba a húzópakli mellé. Keverjük meg a dzsinn lapokat is, amiből 3 lapot fordítsunk fel.
A pálmafákat, palotákat és maradék érméket helyezzük elérhető közelségbe.
Rakjuk ki a licitsorrend- és körsorrend sávokat az első kör előtt, majd ez utóbbira véletlenszerűen sorsoljatok egy sorrendet.

Játékmenet
Ez két részből áll:

1. A körsorrend licitálása
A körsorrend alapján, sorban mindenki licitál egy helyre. Minden értékhelyre csak egy bábu kerülhet, kivéve a nullás mezőket. Itt mindig az újabb nullás licitáló kerül előbbre. Ha mindenki nullára licitál és nincs már hely, akkor az utolsó játékosnak fizetnie kell egy érmét.

2. A játékos akciói
  • A licitsávról át kell rakni a bábut a körjelző sorban következő helyére.
  • "Lépni" kell a figurákkal. Egy lapkáról fel kell venni az összes bábut. Majd sorban, egyesével le kell helyezni őket. Itt három szabályt kell betartani.
    • tilos átlósan lépni
    • tilos oda-vissza lépni
    • az utolsó lerakott bábunak olyan színűnek kell lennie, ami a végső lapkán is megtalálható
  • A "lépést" követően le kell venni az utolsó lerakott bábuval megegyező színű bábukat, és ha az adott lapka így üres maradt akkor arra egy saját színű tevét kell lehelyezni. Ez jelzi, hogy az adott lapka a mi tulajdonunk lett.
  • A lapkáról levett bábukkal a következőket kell tenni:
    • Vezírek: nincs külön akciója, magunk elé kell őket tenni csak pontot ér a játék végén
    • Vének: tegyük őket magunk elé, de a későbbiek során felhasználhatóak dzsinnek és azok akcióinak megvásárlásához
    • Kereskedők: A leszedett bábuk számával megegyező számú erőforráslapkát lehet elvenni a húzópaklitól legtávolabb helyről. Ezeket aztán nem szabad utánpótolni!
    • Építészek: A levett építészek számával meg kell szorozni az véglapkán és a körülötte lévő kék jelölésű lapok számát. Az így kapott eredményt megkapjuk érmeértékben. Az építészek számát tovább lehet növelni rabszolgákkal.
    • Orvgyilkosok: A levett bábukkal megegyező távolságon belül (a lépésszabályt figyelembe véve) lehet végezni egy bábuval. Ha az utolsó volt, akkor arra a lapkára is lehet saját tevét tenni, ha még nem volt. Más játékos előtt lévő vezír és vén bábut is meg lehet gyilkolni
  • Ezt követően kell a lapka akcióját végrehajtani. Ez lehet pálmafa, vagy palota lehelyezés, dzsinn vagy áruvásárlás.
  • Végül lehetőség van árukat érmére váltani.
3. Újratöltés
Ezen fázisban, ha minden játékos sorra került a következő licitfázisig, fel kell tölteni a dzsinn lapokat, valamint az erőforrás lapkákat, a korábbiak tovább tolásával.

A játék addig tart, amíg el nem fogynak egy játékos tevéi vagy nincs több legális lépésre lehetőség a törzsi tagokkal. A kört minden esetben minden játékosnak lehetősége van befejezni (pl. ha lépni nem tud, dzsinnt még aktiválhat).


Gyengeségek
A legfontosabb az analízis-paralízis (AP) helyzet kialakulása. Sajnos nagyon benne van a játékban, a rengeteg lehetőség miatt, hogy a játékos optimalizálni szeretné pontjait és ehhez hosszasan elemzi a lehetőségeket. Ráadásul ez egy olyan játék, ahol előre nem is nagyon érdemes gondolkodni, mert nagyon gyorsan változik a játék képe.
Két játékos esetén csak a kék és rózsaszín bábukat lehet használni, mivel azokból van csak elegendő jelölő. Nem mondom, hogy ez kritikus hiba, de alapesetben nem csak nő-férfi alapfelállás játszhat kettesben.
Rabszolgák. Bennem fel sem merült, hogy ez probléma lehet. Nem is volt, de végül mégis az lett, mivel kiadtak a játékhoz egy plusz kiegészítést, amivel a rabszolgákat le lehet cserélni fakírokra. Ráadásul az újranyomás már teljesen rabszolga-mentes lesz. Ez annyiból probléma, hogy az újrakiadáshoz lesznek igazítva a későbbi kiegészítők, aminek köszönhetően vagy meg kell venni a "csere-szettet" vagy mindenhol fejben kell behelyettesíteni. Egyik sem túl elegáns megoldás.

Erősségek
Az egyik gyengesége egyben az erőssége is. Rengeteg lehetőség van a játékban. Nem csak a változatosságra gondolok, a lapkák és törzsi tagok véletlenszerű lehelyezéséből adódik, hanem a stratégiai változatokra is. A játék során bármikor változhat a kép, ezért nem érdemes kizárólag egy irányba gondolkodni, bármikor lehetőség van új utat taposni és azzal nyerni. Egészen a végéig senki nem lehet biztos a győzelemben.
És ahogyan az elején is említettem. A játék igazán szép. Jó megfogni a különböző bábukat és elemeket, a figurafestők akár kifesthetik a pálmafákat vagy palotákat is. Ezeket amúgy szerintem nem praktikus felállítani, mert 1. felborulhatnak, 2. nehéz átlátni tőle az egész "térképet".

Összegzés
A Titkos Télapó nekem tetsző játékot választott, és egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt szerepeltettem elől a kívánságlistámon. Azt még nem teljesen tudom eldönteni, hogy Évinek mennyire tetszik a játék. Az első alkalommal ugyan ő nyert, de azóta valahogy túlkombinálja az egészet. Ami miatt morcos is egy kicsit. Kellene majd vele játszani többet, több fővel.

Kinek ajánlanám
Ez már nem egy belépő szintű játék, a társasjátékozás világában újoncokkal biztosan nem venném elő. A szabályok ugyan egyszerűen tűnnek, gyorsan elmagyarázhatóak, de van benne egyfajta stratégiai mélység, amit egy picit tanulni és érezni kell. A játékossegédlet folyamatos magunk mellett tartásával végig jó követhető a játék és szerencsére nem nyelvfüggő is. Ugyan próbát tettem vele 7 éves lányommal (ő kérte), de a stratégiai lehetőségek miatt még tisztán látszik, hogy nem ez az ő játéka. Talán ha még játszanánk vele 4-5 alkalommal, akkor talán.

2015/04/26

Brandon Sanderson: Elantris

A Ködszerzet könyvek igazán remekül sikerültek és még ha nem is voltam teljesen elégedett velük, mégis jó volt őket elolvasni. Mielőtt még nekiugranék Az idő kereke sorozatnak, úgy gondoltam, hogy útbaejtem az író Elantris című könyvét is.
 
Mikor a könyv felénél jártam, akkor úgy gondoltam, ha ez az első Branden Sanderson könyvem, akkor valószínűleg több mást nem is nagyon fogok tőle elolvasni. Később ugyan javult a véleményem, de a könyv utolsó 5%-át meglehetősen összecsapottnak találtam. De ne szaladjunk ennyire előre.
 
Elentris valaha egyfajta paradicsom volt, ahol szinte megistenült emberek járták a tiszta utcákat. Minden tökéletes volt, nem létezett éhezés, az orvoslás magasszintű volt, és a mágiával az elentrisiak csak jót tettek. Nem csoda, hogy a világ lakói úgy gondoltak rájuk, mint földreszállt istenekre. Aztán történt valami. Meghasadt a föld, a mágia elszállt, a város hanyatlásnak indult és a város lakói torzszülöttekké válták. Az imádat tárgyaiból utálat tárgyai váltak.
 
Az Elentis melletti Kaé városának hercege egy nap arra ébredt, hogy elantriszivé változott. A családja nagy titokban rögtön a bukott istenek városába szállította, ahol nyomorult pusztulás várt rá. Raóden herceg azonban nem adta fel. Elég gyorsan igyekezett átlátni a helyzetet és a környezetéből a legtöbbet kihozni.
 
Időközben megérkezett a herceg jegyese is. Raóden sorsáról mit sem tudva, azzal szembesítették, hogy eddig nem látott kedvese meghalt. A teódi hercegnő (milyen meglepő, két főszereplő is királyi leszármazott) túlságosan okos és mindenlében kanál. Látja, hogy az ország a bukás felé halad, ezért igyekszik a nemesek egy csoportjával kedvező irányba toszogatni a dolgokat.
 
Mindezek közepette a városba érkezik egy rivális vallási csoport nagykövete, akinek néhány hónapja van csupán, hogy megtérítse az arélokat, vagy pusztító csapást kell mérni a népre. Persze erről azok mit sem tudnak, csak egy újabb hittérítőt látnak benne. A Hrathen által hozott vallási időközben nagyon megerősödik, talán túlságosan is, és igyekszik közben elég sok mindent háttérbe szorítani.
 
Az építkezés meglehetősen lassan halad, a történet tele van klisékkel, de azért mégsem akartam félretenni a könyvet, mert kíváncsi voltam a kifejlettre. Egymásra talál-e majd a herceg és hercegnő, lesz-e hősi halál, a vallási fanatikusok bedózerolnak-e mindenkit, vagy esetleg Elantris feltámad holtából. Ezeket inkább nem árulnám el, mert az írótól szó szerint bármi kitellik. Ahogy meglepő fordulatok is.
 
Ami meglehetősen zavartak azonban a nevek. Az egy dolog, hogy az író egy egész világot épített fel, kultúrával, vallásokkal, de közben többször - szinte funkciótalanul - az arcunkba tol rengeteg "idegenszavú" kifejezést. Nem elég megszokni az egyes személyek nevét, de ott vannak az aónok, más földek lakóinak egyedi kifejezései. "Szule, kolo?"
 
Nem mondanám, hogy rossz könyv az Elantris, ugyanakkor nem is túl jó. Megérte viszont elolvasni és közben párhuzamot húzni vele saját világunkkal. Nem csak a vallási megítélések, hanem az egymástól való elfordulás miatt is.

2015/04/17

Egy kis BGG elemzés

Sokan nem szeretik, sőt egyenesen haszontalannak nevezik a különböző  statisztikákat és elemezéseket. Azzal egyetértek, hogy a számok masszív sokasága és a tördeletlen elemző szöveg taszító lehet, ezért is törekedtem mai bejegyzésemet diagramokkal feldobni.

A Boardgamegeek társasjátékos oldalon szereplő toplistát szerettem volna egy kicsit jobban és az eddigiektől eltérő szempontból megvizsgálni. Ehhez az első 300 helyezett játékot vetettem vizsgálat alá a 2015.04.17-ei állapot alapján.

Talán a legjobban az időbeli eloszlás érdekelt. Azon nincsen semmi meglepő, hogy 2015-ről még nem került be játék, hiszen a kiadók általában nem a naptári év elejére időzítik nagyobb megjelenéseiket és az évből is még csak 3 és fél hónap telt el.

Ezért is először inkább a múlt irányából közelíteném a vizsgálatot. A legjobb 300-ban szereplő legvénebb játék a 61. helyen megjelenő Go. Az absztrakt, fehér és fekete korongokból álló játékot valamikorra ie. 2200-ra datálják.

A következő régiség esetében már közel 4000 évet ugrunk előre az időben. Az 1867-es megjelenésű Crokinole ma is derekasan tartja magát a 39. helyen. Az ügyességi korongpöckölésnek nem hiszem, hogy idehaza olyan sok tulajdonosa lenne, ugyanakkor bizonyára nem sokan utasítanának vissza egy ilyen játékra felkérést.

Az első 300-ban a XX. századból először az 1925-ös Bridge, magyar nevén Bridzs jelenik meg, igaz majdnem kiszorulva a mintakorlátot jelentő mennyiségből a 283. helyen.

A mellékelt diagramból látszik, hogy bár az 1990-es évekből is már kerültek játékok a listára, de az egyik áttörési év az 1999-es volt, olyan játékokkal – helyezési sorrendben -, mint a Paths of Glory, Ra, Tikal, Roads & Boats, Time’s Up, Lost Cities, Torres, Union Pacific.




A következő nagy ugráspont 2004, amikor először tíznél több játék került fel a listára, az ezt követő évekből mindig kétszámjegyű képviselője a játékoknak.


Meglepően nagy változást hoz a 2009-es év. 34 darab játékot találunk itt, ami a 3. legerősebb év, 2012-t és 2011-et követően. Ami azonban egy kicsit érdekes lehet, hogy ezt követően a vonaldiagram csökkenő trendet mutat. Kérdés, hogy vajon 2015-ben folytatódik-e majd ez a leszálló ágú irány, vagy esetleg kiugrás következik be. Az idei kínálatot nézve nem úgy tűnik, hogy a második eset következik majd be.
Az világosan látható, hogy a 2009-es robbanás eredménye, hogy ettől az évtől kezdve mostanáig 172 játék szerepel az első 300-ban. 

Egy – számomra – másik érdekes vizsgálati szempont a „népszerűség”, ahol a szavazatok száma alapján készítettem rangsort.

A legtöbb szavazatot kapó játékok a BGG lista első 300 helyéről
Helyezés
Név
szavazók száma
Év
BGG helyezés
1
Catan (1995)
51402
1995
151
2
Carcassonne (2000)
50388
2000
108
3
Dominion (2009)
42212
2009
27
4
Pandemic (2008)
40671
2008
43
5
Puerto Rico (2002)
38357
2002
5
6
Agricola (2007)
38012
2007
6
7
Ticket to Ride (2004)
35115
2004
80
8
7 Wonders (2010)
33892
2010
17
9
Power Grid (2004)
32958
2004
10
10
Small World (2009)
31149
2009
101
11
Citadella (2005)
29915
2005
206
12
Race for the Galaxy (2007)
27391
2007
22
13
Arkham Horror (2005)
24851
2005
132
14
Ticket to Ride: Europe (2005)
24327
2005
60
15
Bohnanza (1997)
22656
1997
269

Az eredmény egyáltalán nem meglepő. A legtöbbet említett, főleg bevezető szintű játékok kerültek a listára, amiket óriás példányszámban értékesítettek világszerte. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor az első tízből két játék nem jelent meg magyar nyelven (Ticket to Ride, Power Grid).

A statisztikákat nézegetve két dolog foglalkoztat. Az egyiket már említettem, azaz vajon az idei év erősebb lesz-e, mint a korábbiak, vagy innentől fogva egyre kevesebb játék üti majd meg azt a szintet, hogy bekerüljön az első 300-ba?

A másik, hogy vajon 7 Wonders követően lesznek-e még elterjedten népszerű játékok? Ez utóbbi esetében megjegyzem, hogy két olyan játék van, ami már túllépte a 20000-es szavazat számot (King of Tokyo, Love letter), ami nem olyan rossz. 

Igazából nem tudom, hogy örülnék-e annak, ha 2015-ben is jönne valami nagy durranás. Persze, mindig jó valami újat megtapasztalni, de ez általában mindig súlyos ezer forintokat von ki a pénztárcánkból.

2015/04/08

Firkaland

Az első reakcióim nagyjából ezek voltak, amikor a Firkaland (Loony Quest) magyar megjelenéséről tudomást szereztem. "Mi ez már megint?" "Miért nem jelentetnek meg valami normális játékot?" "És ráadásul még partijáték is, amiben rajzolni kell?" Ez biztosan nem kell... Gondoltam akkor.
 
Aztán láttam, hogy többen megvették és elismerő szavakkal nyilatkoztak róla. Majd eljutottam odáig, hogy megnéztem róla egy angol nyelvű videót és erősen meginogtam.
 
Otthon belebegtettem, hogy talán ez jó lenne a gyerekeknek Húsvétra. Nem meglepő módon megkaptam rá a támogatást és a beszerzésre való jóváhagyást.
 
Mi lapul a dobozban...
21 dupla oldalú szintkártya, 52 jelző (negatív és pozitív hatásúak), 5 átlátszó plasztik lap, 5 saját tábla (fehér és tarka oldallal), 5 filctoll (a végükön törlőszivaccsal), 5 játékosjelző lap és korong, a játék doboza (ami pontjelző sáv is egyben), egy homokóra, egy szabálykönyv és egy poszter(!).
 
A játék célja
Úgy kell teljesíteni az elsődleges és másodlagos küldetéseket, hogy nekünk legyen az adott szinteken a legtöbb pontunk.
 
Előkészületek
Mindenkinek osszunk ki egy játékosjelző korongot, egy pontjelzésre szolgáló hosszú lapkát, egy filctollat, egy plasztik lapot és egy táblát. A büntetést és jutalmat adó kartonkorongokat tegyük képükkel lefelé külön kupacokba, tegyük közelbe a homokórát és válasszunk ki egy szintkártyát, amit tegyünk a doboz közepére helyezett kartonlapra.
 
Játékmenet
A játékban 7 szintből választhatunk, amikhez 6 pálya tartozik (7-hez csak 4). Korábban már kiválasztottunk egy szintet, amit érdemes először a "Level 1" szinttel kezdeni és onnan is az első pályával. Ha a lapot középre helyzetük, lehetőleg a legfiatalabb játékos felé fordítva, akkor a homokórát felfelé fordítva kezdődhet a játék... azaz a rajzolás.
Mindenkinek a saját plasztik lapjára kell rajzolnia az adott feladatot, amik lehetnek:
- vonal egyik pontból egy másikba,
- egy adott tárgy bekarikázása,
- egy adott tárgy bepöttyözése.
 
Ez sem túl egyszerű, de vannak még nehezítések is. Lehet további pontokat szerezni, ha a két célpont között érintünk előre megjelölt köztes pontokat. Azonban, ha a vonalunk valahol tiltott tereptárgyhoz ér, akkor az negatív pontot ér, vagy az adott pályán nem kapunk egyetlen pontot sem.
 
Ügyes vagy ügyetlen rajzolásunk következményeként az adott pályákon szerezhetünk saját magunk számára valami előnyt-, vagy hátrányt nyújtó lapkákat is. Ezek jól meg tudják kavarni a játék nehézségét és hangulatát. Főleg, mikor a másikon röhögünk, hogy annak az ügyetlenebbik kezével kell a szúnyogot egyensúlyozva rajzolnia.
 
Gyengeségek
A dobozban lévő fekete pontozósáv, a plasztiklap és filctoll a játék gyenge pontjai. A fekete műanyagra dombornyomott számokat nehéz meglátni, de oldalról szerencsére minden jól látható. A filctoll egy idő múlva kifogyhat, vagy beszáradhat, ami a játék tartósságát gyengíti. Azonban ez bármilyen más filctollal helyettesíthető. A plasztiklapról még érdemes pár karaktert ejteni. Az első néhány körben nem kell feltétlenül eltávolítani róla a fóliát, amely mindkét oldalán megtalálható. Nálunk a gyerekek nagyon rányomták a filctollat, ami elég csúnyává tette a plasztiklapot. De szerencsére észrevettük, hogy az csak a rajta lévő fólia. A filctollak végén lévő szivacs talán nem a legjobb, ezért érdemes nedves papírzsebkendőt bekészíteni a későbbi törlésekhez.
 
Erősségek
Ez van bőven. Meglepő módon nagyon kellemes szórakozássá vált az egész család számára. Először aggódtam, hogy Márton fiam (~6 éves) nem fogja annyira élvezni, mert a kézügyessége és rajzkészsége nem a legjobb. Az elsődleges célpontja a játéknak azonban ő volt, mert bíztam benne, hogy így egy kicsit fejlesztheti. Szerencsére neki is bejött a játék, mert ma délután az ő kérése volt, hogy a testvérével kettesben játszhassanak a játékkal.
A játék remek szórakozást nyújthat a felnőtteknek is, ugyanis lehetőség van egymás szívatására is, pl. a szúnyog lap kijátszásával, vagy a saját magunk által begyűjtött büntetésekkel. További nehezítés, hogy mindenki számára is válaszható kollektív büntetés.
Az is egy plusz pont, hogy a játékhoz tervezheztőek saját pályák is, így meg lehet nyújtani a játékban rejlő lehetőségeket. Kíváncsi vagyok, hogy fog-e ehhez kijönni hivatalos "térképcsomag".
 
Kinek ajánlanám
Röviden: mindenkinek, de elsősorban gyerekes családoknak. A dobozon szereplő 8 éves kortól ne ijedjen meg senki, hiszen már egy ügyesebb óvodás is nagyon jól tud szórakozni a játékon. Szerencsére a játék, a különféle nehezítésekkel, tartogat kihívást a felnőttek számára is, tehát akár gyerekek nélkül is remek móka tud lenni.
 
A végére hagytam még a kiadó, azaz a Gémklub jóvoltából készített magyar nyelvű ismertetőt.
 
(Ijesztő, hogy a Gémklub a mai napon jelentette be a magyar nyelvű Colt Express játékot is, amit EDDIG szintén nem akartam beszerezni. Nem akarok több kellemes csalódást! Vagy mégis?) 
 

2015/04/01

Dolák-Saly Róbert - Madáretető

Van valami törvényszerű abban, hogy április elsején írok néhány gondolatot a napokban befejezett, humorosnak szánt könyvről, a Madáretetőről, amit Dolák-Saly Róbert követett el.

Ha röviden kellene fogalmaznom, akkor ez egy rakás fostenger volt.

Hosszabban... Olyan 20 évvel ezelőtt nagyon könnyen befogadtam magamba a szerző humoros munkásságát. A L'art pour L'art társulat tévés műsorait egyszerűen imádtam, Boborjánostól-mindenestől. Aztán idővel ez is kezdett kikopni, elgyengülni. Szépen szét is hullottak és lekerültek a műsorról. Párszor még belefutottam pár gyenge próbálkozásukba, de ennyi.

Kolléganőmtől kaptam kölcsön a címben említett könyvet. Kíváncsi voltam, hogy vajon írott formában átjön-e abból valami, amit régen imádtam. Nos, nem. Volt ugyan nagyon kevés, talán maximum 5%-nyi tartalom, ami tetszett, de ezek egyszer már mind szerepeltek valahol. Gondolok itt a Winnetou történetekre. Azonban még ezek jóságát is tönkretette a körülötte lévő ötlettelenség.

Az egész könyv ugyanis ettől vérzik. Erőtlenül kiizzadott dolgok, amiket nagyon nehéz még poénosnak is értelmezni. Én persze töretlenül próbálkoztam, az utolsó lapokig végigszenvedtem az egészet, ami elég kemény egy küzdelem volt. Az egész kerete arra épül, hogy megtaláltak pár - képzeletbeli - újságot, amit egy-egy az egyben leközöltek. Ezek között vannak cikk-szerűségek, képregény-szerűségek, poénosnak szánt kép-szerűségek és szinte üres lapok.

Többet karaktert nem is nagyon szánnék a könyvet illetően csak annyit, hogy MINDENKI MESSZIRŐL KERÜLJE!