2015/03/25

Red7

Többször előfordult már velem, hogy egy társasjáték pnp (nyomtasd-ki-és-játszd), vagy egyéb házibarkács változatát itthon elkészítettem. A 2014-es Red7 mellett szólt a legális ingyenesség, a viszonylag kevés (54) lap, a 2-4 játékos és a szerzőpáros (Carl ChudykChris Cieslik). Mivel a játékszabály nem volt hosszú, ezért még le is fordítottam. A legnagyobb nehézséget a PDF-be történő szerkesztés jelentette, de ezzel most nem untatnék senkit.



Carl Chudyk korábbi játékaihoz hasonlóan (Glory to RomeInnovation) itt is többféleképpen hasznosíthatunk és nyerészkedhetünk egy lapból. Magyarul a szabályt egy mondatban nem annyira könnyű, mint az angolban, de nagyjából arról van szó, hogy "a magad elé kirakott lapoknak az aktuális szabály szerint nyerőnek kell lennie, vagy kiestél a játékból".

Mi lapul a dobozban...
54 lap
Igazából még doboz sincsen, mert kinyomtattam a lapokat, kártyavédőbe bújtattam őket és mögéjük merevítésként egy pakli pókerkártyát használtam fel. Sajnos nem volt itthon feleslegben megfelelő méretben, de ez a kisebb is bőven megteszi.

A játék célja
Neked kell utoljára játékban maradnod és mindenki másnak ki kell esnie.

Előkészületek
Középre rakjuk ki az elsődleges fő szabályt tartalmazó piros lapot, amely szerint az áll nyerésre, akinek a legnagyobb értékű lapja van. Ezt követően osszunk minden játékosnak 7 lapot a kezébe és mindenki elé tegyünk le egy további lapot felfordítva. Akinél a legmagasabb értékű lap van áll éppen nyerésre, tehát a tőle balra ülő játékos fog kezdeni.

Játékmenet
Egy játékos a körében a következőket csinálhatja.
1. Lerak egy lapot maga elé, amit a szabálykönyv (festő)palettának nevez. Ezen lapnak olyannak kell lennie, amivel az aktuális szabály szerint ő nyerné a játékot.
2. Lerak egy lapot középre (szabálykönyv szerint festővászonra), hogy szabályt változtathasson, amivel szintén ő állna nyerésre. A lerakott lapnál a lap színe határozza meg a szabályt, de ez fel van írva a lapra is. A szabályok a következő lehetnek:
PIROS                   A LEGNAGYOBB ÉRTÉKŰ LAP NYER
NARANCS           A LEGTÖBB AZONOS SZÁMÚ LAP NYER
SÁRGA                 A LEGTÖBB EGYSZÍNŰ LAP NYER
ZÖLD                     A LEGTÖBB PÁROS LAP NYER
VILÁGOSKÉK      A LEGTÖBB KÜLÖNBÖZŐ SZÍN NYER
SÖTÉTKÉK           A LEGJOBB SZÁMSOR NYER (PL. 4 5 6)
LILA                       A LEGTÖBB 4-ES ALATTI LAP NYER

3. Lerak egy lapot maga elé, majd EZT KÖVETŐEN egy lapot középre. A sorrend fontos, de igazából csak a haladó szabályok esetén. Szintén nyerésre kell állni.
4. Ha nem tudunk mit lerakni, amivel nyerhetnénk, akkor elbuktuk a játékot. A pontozós variáns esetén taktikai megfontolásból dönthetünk úgy is, hogy szándékosan nem rakunk le lapot, nehogy ellenfelünk túl sok pontot szerezzen.

Ha a körünk véget ér, akkor jön a következő játékos. Ha már csak egy valaki marad játékban, akkor ő nyert. Nem olyan bonyolult és nagyon hamar lejátszható egy parti és pont ezért van szükség a haladó szabályokra. Itt jön elő a lerakási sorrend. Ha miután lapot raktunk magunk elé, majd középen szabályt változtatunk, és a középre tett lapon magasabb számérték szerepel, mint amennyi lap magunk előtt van, akkor húzhatunk egy lapot a kezünkbe.

Még egy fontos dolgot kell megemlíteni a szabályokkal kapcsolatban. A pakliban 7 színben, 7 szám található meg a segédletlapokon és az első szabály lapján túl. A lapoknál először a lap értéke határozza meg a sorrendet, majd a lap színe. Mivel minden lapból csak egy van, ezért a döntetlen lehetősége kizárt.

A játék nagyjából ennyi, de további szabályokkal még bonyolítható. Ezek benne vannak a szabálykönyvben, és most ezeket inkább nem részletezném tovább.

Gyengeségek
Nálunk a játék (még?) nem kapható, egyelőre még arra sem kaptam választ, hogy Kártyagyárban vajon le lehetne-e gyártatni a pnp file alapján. 2000Ft környéki áron simán megvenném üzletben is. Ha magyar lapokkal jelenne meg (halló Compaya, halló Gémklub!), akkor az még jobb lenne. 
A játéknak nem nagyon van témája. A szivárvány színeit használja, a szabálykönyvben festőpaletta és festővászon szavak jelennek meg, de én ezeket egy kicsit erőltetettnek találom.

Erősségek
Nagy előnye, hogy könnyen tanítható, gyors, ugyanakkor gondolkodtató is. A kezünkben lévő lapokkal előre lehet tervezni a stratégiát és nem csak mindig az aktuális állapotra kell koncentrálni. Továbbá kedvező szempont még, hogy kis helyen is elfér, könnyen szállítható.

Kinek ajánlanám
Gyakorlatilag mindenkinek, mert a szabályokat gyorsan el lehet mondani és pár játékból, 5-10 perc alatt eldönthető, hogy tetszik-e vagy sem. 
 

2015/03/19

Andy Weir - A marsi

Andy Weir nem aprózza el, rögtön belecsap a lecsóba. Már a történet első szavával megalapozza az egész könyv hangulatát. Ha valakinek ez bejön, akkor nagy baj már nem lehet.
 
A helyzet a következő. Egy marsi küldetés első napjaiban becsap a ménkű, a kis 6 fős csapatnak menekülnie kell egy nagyobb vihar elől. Sajnos a nagy porkavalkádban az egyik űrhajóst szerencsétlen módon elsodorja egy antenna, ami olyan károsodást okoz az űrruhájának, ami után a biológiai jeleket fogó berendezések halottnak hiszik. A többi 5 űrhajósnak sikerül elhagyni a bolygót a küldetés Marsi Felszálló Egységével (MFE), de Mark Watney ott marad.
 
A szerencsétlenül járt biológus és egyben gépészmérnök nem sokkal társai távozása után eszmél rá kétségbeejtő helyzetére. Tök egyedül marad egy élhetetlen bolygón, ahová legközelebb csak évek múlva érkezik újabb ember. A lassú vagy gyors halál vár rá... vagy elképesztő életösztönével és leleményességével legyőzheti a bolygót és túlélheti annak viszontagságait?
 
Megmondom őszintén, hogy félve kezdtem az olvasásnak. Jó, szinte minden könyvnél (vagy könyvsorozat első kötetéténél) ezt mondom, de akkor is. Igazából soha nem szerettem az olyan történeteket, ahol egyedül marad valaki és az ő dolgait kell követni. Nekem egy könyvbe kell a párbeszéd és attól tartottam, hogy itt nem lesz. Szerencsére volt és talán azok nélkül is életképes lett volna az írás.
 
Szerencsére az író jól választotta meg a figurát. A marsi expedíció "humorzsákja" maradt a bolygón, ráadásul személyében egy örökké küzdő, szeretni való zsenit kaptunk, aki nem csak a biológia vagy műszaki területen állta meg a helyét. Nagyon sokminden megtalálható volt karakterében, egyszerre volt Robinson Crusoe, MacGyver, vagy az akár a remek (sic!) magyar Űrgammák sorozat egyik okostojása. Ez utóbbit kénytelen voltam kiemelni. Hiába tartom nagyon jónak a könyvet és akár még hihetőnek is a dolgokat, de néha a tudományok és számok belénk súlykolása, többszöri elméleti dolog ismétlése egy picit fárasztó volt. Rendben, valamivel ki kellett tölteni a könyvet. Nem lehetett csak az egyik vészhelyzetből másikba jutást megírni, vagy a szintén számomra kényszeresen megjelenített földi eseményekről tájékoztatni. Picit olyan volt a könyv, mint ami rövid novellának készült, majd tovább bővült. Szerencsére, hellyel-közzel jól vette az akadályt.
 
Lehetne írni a könyv hibáiról, de nekem is több minden csak később szúrt szemet, az írónak nagyon jól sikerült álcázni a hiányosságokat. Ahogy nagyon jól érezte, hol fulladhat unalomba a történet és hol van szükség arra, hogy legyen valami váltás. Ezért is volt majdnem letehetetlen a könyv és sokszor még a buszról való leszállást követően is azt olvastam a járdán sétálva.
 
Mark Watney figurája nagyon találó. Élvezet volt olvasni a történetet, ahogy kistermelővé és felfedezővé vált a bolygón. Rengeteg kilátástalan helyzetbe került, de nem veszítette el az eszét, sem a humorérzékét. Érezte, hogy Mars királya, de közben annak is a tudatában volt, hogy nemzetközi vizeken jár. Ennek ellenére nem volt az ő személye sem túldimenzionálva, ahogy az összes többi szereplő is csak egydimenziós töltelék volt. De jelen esetben ez bőven elég volt.
 
Két dolgot szeretnék még megemlíteni, amellett, hogy bátran ajánlom mindenkinek. 1-2 fejezet már mindenki el tudja dönteni, hogy tovább akarja-e olvasni vagy sem. Az egyik, hogy ebből film készül, ami szerintem egész jól megoldható és még akár jó is sikerülhet. Én legalábbis meg szeretném nézni.
 
A másik, hogy a történet olvasása közben eszembe jutottak a Marson játszódó filmek, de ezek közül is egy videóklip tört át élesen, amit nem is osztanék meg beillesztve, ha nem lennék nagy RMB rajongó.
 

2015/03/10

Ernest Cline - Ready Player One

Kicsit féltem belevágni ebbe a könyvbe, mert előzetesen nem tudtam mennyire fog lekötni. Szerencsére az írás tartalma és hangulata kellően jó volt ahhoz, hogy elégedett legyek választásommal. Ha már így ellőttem tetszésemet a könyv felé, akkor részletesebben is kifejteném.

2044-ben járunk, amikor az energiaválság olyan szintet ér el, hogy az autózás és egyéb távolsági közlekedés luxusnak számít. Az embereknek gyakorlatilag egy nagyobb szórakozása létezik, egy OASIS nevű virtuális térben való szórakozás. Gyakorlatilag a legszegényebb rétegek is hozzáférnek a jövő internetes hálózatához és olyan eszközökhöz, amikkel lehetővé válik a barangolás ebben a mesterségesen létrehozott térben. Elég szomorú jövőkép, ahol ez a függőség van jelen, de érezhetően a világ ezen irányba halad.

A történetben az egész világot megrázza James Halliday halála, azé a multimilliárdosé, aki degeszre kereste magát az OASIS létrehozásával. Csak, hogy életét követően se csituljanak a dolgok, az általa kreált virtuális valóságban egy "easter egg hunt"-ot, "húsvéti tojásvadászatot" szervezett. Az OASIS-ban meg kell találni három jól elrejtett kulcsot, majd az ehhez tartozó kapukat. Számos feladaton kell majd a próbálkozóknak végigverekednie magát, mire megkaphatja valaki a főnyereményt, a rendszergazda jogot és a milliárdos örökséget.

A történetben Parzival (polgári nevén Wade Watts) kalandozásait követhetjük végig, amint próbálja megnyerni a tojásvadászatot. A játékban mindenki a vetélytársa, amik között megtalálható igaz barát és halálos ellenség is. A lepukkant konténervárosban élő fiú teljesen rabja lett a tojásvadászatnak és Halliday életének. IRL életéről, azaz a valós világban való létéről nagyon keveset tudunk meg, viszont alaposan elmerülünk avatarja mindennapjaiban. Furcsa látni, hogy az OASIS-on belül tanul, látogat meg világokat, barátkozik és játszik játékon belüli játékokkal.

A pénz nagy úr, ezért a tojásvadászok, más néven nyestek alaposan megismerik Halliday munkásságát, életét, mindennapjait, kedvenc könyveit, filmjeit, sorozatait, játékaikat, amik nagy része az 1980-as években készült. Kicsit nehéz elképzelni, hogy lehet valakinek valós élete, a régi sorozatok és filmek többszöri(!) darálása és játékok szintén többszöri végigjátszása mellett. És közben rajongójává válni a korszak pop és rock slágereinek. Jó, a könyv hatására én is megnéztem a háborús játékokat és kaptam kedvet több, abban az időszakban készült film egyszeri megnézésére, de ennyi. Sajnos, a könyvből sok utalást nem fogtam teljesen, de még így is nagyon élvezetes olvasmány volt.

Itt Magyarországon, mi egészen másmilyen 80-as években éltünk. 1988 volt, amikor először otthon püfölhettem egy C64-es klaviatúráját és rángathattam a joystickokat. A filmek is később érkeztek be hozzánk akkortájt és a korszakban készült zenék egyáltalán nem lopták be magukat a szívembe.  Mindezek mellett jó volt látni a Firefly sorozathoz és Vissza a jövőbe trilógiához köthető említéseket is...

Sokkal jobban élveztem volna, ha a 90-es évekről szól a könyv, ha az akkor pop és számítógépes kultúra jelenik meg benne. Mindennek ellenére a könyv valami zseniális. Ha a 90-es évek előtt születtünk, ha szeretjük a számítógépes történelmet, valamint ha félre tudjuk tenni a hatalmas függőséget, a sok képtelenséget, ami a valós világban folyik, és bele tudjuk élni magunkat a játékba, akkor a szórakozás garantált.

Szerencsére a könyv maga teljes, egy kerek, lezárt történetet kapunk és nincsen semmi hiányérzetünk. Én nem nagyon tudom elképzelni, hogy film legyen belőle. Nem is hiányzik... csak egy olyan könyv, ami egy 10 évvel későbbi korszakot ölel fel hasonló módon.

A témaválasztás fontossága (társasjáték)

Különböző társasjátékos fórumokon gyakran előjön a kérdés, hogy melyik játékfajta a jobb, az eurogame vagy az ameritrash. Véleményem szerint ez egyáltalán nem lényeg, mindkét típus lehet jó, ha számunkra élvezetesnek találjuk. 

A téma részletesebb kifejtéséhez egy kicsit nézzük meg az alapokat. Nem mindenki lehet otthon a társasjátékos szakkifejezésekben, főleg ha ismeretei a dobj-és-lépj játékokon alapulnak, vagy esetleg a Monopolyn és a Gazdálkodj okosan! társasokon túl már találkozott néhány belépőszintű játékkal (Catan telepesei, Carcassonne, Keltis, Alhambra).

Az eurogame nevét onnan kapta, hogy szerzői európaiak, jellemzően Németországból származnak (Power Grid, Agricola, Puerto Rico). Az ilyen típusú társasoknál a szerzők lehetőség szerint új fajta mechanizmusokkal próbálkoznak, a szerencsét igyekeznek háttérbe szorítani, és a végkimenetelt nagy százalékban az előre kiszámított lépéseinktől függővé tenni. Fontos még kiemelni, hogy a közvetlen konfrontáció ritkább, főleg a nyersanyagokért folyó versenyre korlátozódik. Az általában letisztult, könnyen megérthető szabályokon túl kevesebb hangsúly kerül a hangulatelemekre és a körítésre. Lehetnek hangulatosak a játéktáblák, színesek a fa jelölőelemek, de mégis sokan mondják azt, hogy hogy "jaj, de szép Excel-tábla". A stratégiai és matematikai látásmóddal rendelkező, gondolkodni szerető játékosok nem véletlen, hogy ezen stílusú játékokat kedvelik jobban. Ugyanis, bár a kezdeti állapot és néhány körülmény hordoz magában szerencse elemet (pl. hogy miből gazdálkodhatunk), de a győzelem mégsem azon fog eldőlni, hogyan fordul a kocka, hanem azon, hogy ezen feltételekből mit tudunk kihozni.


Az ameritrash játékok elsősorban az amerikai kontinensről származnak (Descent, Arkham Horror, Mice & Mystics). Jellemzőjük, hogy a téma mindenek felett! Színesek, szagosak, jó ránézni a minifigurákra, háttértörténettel felvértezett lapokra. Valamilyen kitalált világban "játszódnak", előszeretettel kerül elő a fantasy, sci-fi vagy a zombis téma. Vannak saját döntéseink, de mindent drasztikusan megváltoztathat egy vagy több kockadobás, vagy egy szerencsétlen laphúzás. Az eurójátékok 30-90 perces partijaival szemben itt a játékidő gyakran meghaladhatja a 3 órát is. A trash kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy "szeméttel" lenne dolgunk, ugyanakkor az ilyen játékokat sokszor a látvánnyal, szépen kivitelezett (bár utólagosan festésre szoruló) minifigurákkal akarják eladni a játékot, ahol a motor, a működés másodlagos szempont.
Kapunk egy zajos kockafesztivált (dicefest!), ahol mindenféle bónuszcuccal felruházott hőseink "küzdenek" a félelmetes szörnyek és főellenségek ellen. Ugyanakkor a hosszú játékórák az egész élményét - a stílus kedvelői szemében - epikussá teszik. Hipp-hopp elszaladhat az az 5-6 óra.

Véleményem szerint nem elég erre a két témára szűkíteni a kört és nem is lehet mindet ezekbe a csoportokba besorolni. (Sőt vannak olyan játékok is, amelyek a két irányzat kombinációjából próbál meríteni több-kevesebb sikerrel.)

Nem szabad említés nélkül hagyni a wargame-eket, ahol általában két fél feszül egymásnak, hogy sakkjátszma-szerű küzdelmükből egyikük győztesen hagyja el a csatamezőt (ami általában 2. világháborús térkép, de ez is játszódhat sci-fi vagy fantasy környezetben). Aztán ott vannak a különféle kártyás variánsok, kezdve a gyűjtögethető kártyás játékokkal (CCG, collectible card games, lásd Magic the Gathering), vagy a fix lapokból álló pakliépítős játékokkal (Dominion, Star realms).

Hazánkban az egyik legismertebb vonulat a családi játékok kategóriába esik. Kétségtelen, hogy ezek általában eurogame alapokon nyugszanak, de mégis sokkal könnyedebbek, kevesebb számolást és előrelátást igényelnek. Őket szokták általában belépőszintű játékokként emlegetni, és jellemzően őket találjuk meg még a hipermarketekben valamilyen német- vagy magyar játékdíj jelöléssel.

Azonban a lényeg - számomra - a jó témaválasztás. Lehet bármilyen jó a működtető mechanizmus, ha mondjuk a hajózásról, ruhavarrásról vagy a francia forradalomról szól. Egyszerűen nem kerül annyira a fókuszba, hogy érdekeljen. Ugyanez igaz nálam a zombis játékokra is. Ezeknek valahogy nem én vagyok a célközönsége. Persze, ha arról van szó, akkor teszek velük egy próbát, de nem érzem hiánynak, ha valamiért kimarad. Ugyanezt gondolom az absztrakt játékról is. Lehetnek bármilyen jók, rejthetnek stratégiai mélységeket, valahogy nem vonz, hogy perceket várjak az ellenfelem előre megfontolt lépésére a fehér/fekete korongjával vagy golyójával. Persze kivételek mindig vannak...

A társasjátékok iránt érdeklődőknek érdemes többféle stílust és játékot kipróbálni, hogy ráérezzenek melyik fekszik nekik legjobban. Ezen felül fontos még, hogy lehetőleg ne legyünk előítéletesek a másikkal annak kedvenc irányzata miatt.