2015/02/17

Brandon Sanderson: Ködszerzet III. - A korok hőse II/2.

Sanderson egy kicsit megvezetett. A könyv befejeztével kicsit hasonló érzésem lett, mint a Battlestar Galactica sorozat végén. De ennél többet nem árulnék el, mert már lehet, ez is sok lett.

Az előző könyvből sokat sikerült megtudni a Romlás titkos módszerét illetően. Akik testébe valamilyen fémcövek került, azt szinte bármikor az irányítása alá tudja vonni, vagy valamilyen képességgel tudja felruházni. Legyen szó emberről, acélinkvizítorról, koloszról vagy akár kandráról.

A mindent lezáró kötetben nagyon durva dolgokat tudhatunk meg ez utóbbiakról, azok múltjáról és vallásáról. Az egészen megdöbbentő első nemzedéken túl, azért jó lett volna valamit megtudni a ködlidércekről és azok kialakulásáról is.

A valláson túl Sanderson még a számmisztikát is erősebbé teszi. Jobban mondva ezt a két dolgot egyszerre erősíti. A 16-os szám fontossága talán még a későbbiekre tekintve is érdekes lehet.

A ködszerzet könyvekkel kapcsolatban mindenképpen jó tudni, hogy a vaskos téglák története nem folyamatosan találódott ki és nem az volt a koncepció, hogy először ír egy jó könyvet, ami ha sikeres, akkor majd kitalálja hozzájuk a folytatást is. A harmadik könyv végén is érezhető, hogy már mindent kitervelt az első soroktól kezdve.

Sajnálatos módon a karakterek nincsenek túlságosan kidolgozva. A picit színesebb fő karakterek mellett a kevésbé fontos karakterek kontrasztosan szürkébbek, nem is beszélve a népről, a katonákról, akik szinte mintha nem is léteznének. Az utolsó könyvnél talán ez nem is annyira nagy gond, mert a végjátékban már a hatalmasok végjátékáról van szó. Az azonban mégis fura, hogy Marshon kívül nem ismerünk más acélinkvizítort.

Érdekes az is, hogyan szakad el folyamatosan az író Vintől és Elendtől. Azzal, hogy fokozatosan háttérbe szorítja őket, kezdünk egyre kevésbé aggódni a sorsuk miatt.

A záró könyv dinamikája is nagyon furcsa. A könyv közepénél nagyon bedurvul, nagyon sok mindent megtudunk, ami el is tart a könyv háromnegyedéig, aztán azt követően mintha lenne egy gödör. Az olvasó várná az előző oldalak dinamikáját, ami nem jön. Vin és a Romlás viszonya egy kicsit érdektelennek tűnt, és én már nagyon vártam, hogy a többiekkel történjen valami. Hiába kaptunk megerősítést arról, amikről korábban csak a dőlt betűs "emlékezésekből" tudhattunk meg, mégis kicsit érdektelenné vált, hogy mi lesz majd, hogyan élheti túl az egészet az emberiség.

A válasz ezekre talán túl triviális is. Bár van benne egy kis logikátlanság, de talán ezt meg tudjuk bocsátani Sandersonnak. Nagyon jó LEZÁRT történetet írt, aminek a végén van egy kis függőben hagyott dolog, de a Ködszerzet sorozatot mégis egésznek érezzük. Szeretnék még sok könyvet olvasni Sandersontól...

Nincsenek megjegyzések: