2015/02/26

Philip K. Dick - Az ember a Fellegvárban

A sok fantasy után egy picit másra vágytam, és még csak nem is olyan könyvre, ami hosszú ideje az olvasnivalók listáján szerepel. Remek apropó volt erre az Amazon egyik saját gyártású sorozatának első (pilot) része, ami olyan témával indított, amit nem lehetett elkerülni.
 
A németek és a japánok nyerték a második világháborút. Amerikát felosztották egymás között, Európát a kis bajszos megtisztította a számára nem kívánt egyénektől és Afrikát kísérleti teleppé alakította, sőt majdnem kiirtotta. És akkor még nem is beszéltünk az oroszok sterilizásáról.
Ezen témákkal kapcsolatban csak nagy vonalakban kapunk betekintést, a fő vonal a mi világunk Egyesült Államok névre hallgató területén játszódik. A keleti parton a német, a nyugati parton a japán megszállók telepedtek meg, míg a középső rész afféle senki földje, semleges terület.
 
A történet három cselekményszálon fut. Az egyik vonal, az Európából érkező rejtélyes személy, akinek találkozója van egy tekintélyes japán üzletemberrel. A másik két szál egy korábbi házaspár két különálló tagjának történetét írja le. A férfi zsidó, aki kikerül a munkahelyéről és magánvállalkozásba kezd egy teljesen új területen, a nő pedig a semleges területen éli világát, míg bele nem fut egy számára érdekes alakba.
 
A történet negyedik szereplője pedig a "Nehezen vonszolja magát a sáska", röviden "Sáska" című könyv, ami egy olyan alternatív történelmi szálról szól, amiben a szövetségesek nyernek a tengelyhatalmak ellen.
 
Az eseményeket bonyolítja, hogy Hitler már szanatóriumban van, birodalmi kancellár, Bormann pedig nagyon az élete végét járja, ami miatt fenyeget belharcok várhatóak. A végkimenetel már csak azért sem mellékes, mert kerülhet olyan német vezető is hatalomra, aki az amerikai kontinens nyugati partját az óceánba bombázná.
 
A felvetés és az alapötlet nagyon érdekes, azonban a történet több sebből vérzik. A felszínt karcolva beletekinthetünk egy elméleti társadalomba és egy másik világba. Érdekes módon a németek nagy technikai fölényre tesznek szert és már a Mars-utazást tervezik. A japánok pedig hagyománytiszteletük mellett nem sokat léptek előre. Itt látható egy képi zavar, mert látszólag nagyon sok mindent emeltek át a kínai kultúrából. Egy bizonyos Ji King írta jóskönyvre támaszkodnak, amit az amerikai lakosok nagy része is átvette. Az utcákon inkább riksákon utaznak (míg a németeknek olyan technológiájuk van, amivel Berlinből az USA-ba lehet érni 45 perc alatt repülővel).
 
A három karakterszál alig halad előre és az időbeli ugrások is elég  hirtelenek. Úgy lóg minden, valamibe beletekintünk, aztán haladunk is tovább, valami felé, amiről nem tudjuk, hogy mi, aztán vége a könyvnek. Olyan semmilyen az egész. Talán úgy is le lehetne írni az egészet, hogy "nehezen vonszolja magát a történet, ami néha sáska módjára ugrik előre".
 
Volt egy remek, érdekes alapkörnyezet, amivel az író egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Elég nagy csalódás volt a könyv, főleg azok alapján, amit az azóta berendelt sorozatban láttam. Eddig sem nagyon jött be Dick írói munkássága (csak az azokból készült mozgóképes dolgok egy része), úgyhogy a jövőben sem fogom erőltetni irodalmi alkotásait.

2015/02/17

Brandon Sanderson: Ködszerzet III. - A korok hőse II/2.

Sanderson egy kicsit megvezetett. A könyv befejeztével kicsit hasonló érzésem lett, mint a Battlestar Galactica sorozat végén. De ennél többet nem árulnék el, mert már lehet, ez is sok lett.

Az előző könyvből sokat sikerült megtudni a Romlás titkos módszerét illetően. Akik testébe valamilyen fémcövek került, azt szinte bármikor az irányítása alá tudja vonni, vagy valamilyen képességgel tudja felruházni. Legyen szó emberről, acélinkvizítorról, koloszról vagy akár kandráról.

A mindent lezáró kötetben nagyon durva dolgokat tudhatunk meg ez utóbbiakról, azok múltjáról és vallásáról. Az egészen megdöbbentő első nemzedéken túl, azért jó lett volna valamit megtudni a ködlidércekről és azok kialakulásáról is.

A valláson túl Sanderson még a számmisztikát is erősebbé teszi. Jobban mondva ezt a két dolgot egyszerre erősíti. A 16-os szám fontossága talán még a későbbiekre tekintve is érdekes lehet.

A ködszerzet könyvekkel kapcsolatban mindenképpen jó tudni, hogy a vaskos téglák története nem folyamatosan találódott ki és nem az volt a koncepció, hogy először ír egy jó könyvet, ami ha sikeres, akkor majd kitalálja hozzájuk a folytatást is. A harmadik könyv végén is érezhető, hogy már mindent kitervelt az első soroktól kezdve.

Sajnálatos módon a karakterek nincsenek túlságosan kidolgozva. A picit színesebb fő karakterek mellett a kevésbé fontos karakterek kontrasztosan szürkébbek, nem is beszélve a népről, a katonákról, akik szinte mintha nem is léteznének. Az utolsó könyvnél talán ez nem is annyira nagy gond, mert a végjátékban már a hatalmasok végjátékáról van szó. Az azonban mégis fura, hogy Marshon kívül nem ismerünk más acélinkvizítort.

Érdekes az is, hogyan szakad el folyamatosan az író Vintől és Elendtől. Azzal, hogy fokozatosan háttérbe szorítja őket, kezdünk egyre kevésbé aggódni a sorsuk miatt.

A záró könyv dinamikája is nagyon furcsa. A könyv közepénél nagyon bedurvul, nagyon sok mindent megtudunk, ami el is tart a könyv háromnegyedéig, aztán azt követően mintha lenne egy gödör. Az olvasó várná az előző oldalak dinamikáját, ami nem jön. Vin és a Romlás viszonya egy kicsit érdektelennek tűnt, és én már nagyon vártam, hogy a többiekkel történjen valami. Hiába kaptunk megerősítést arról, amikről korábban csak a dőlt betűs "emlékezésekből" tudhattunk meg, mégis kicsit érdektelenné vált, hogy mi lesz majd, hogyan élheti túl az egészet az emberiség.

A válasz ezekre talán túl triviális is. Bár van benne egy kis logikátlanság, de talán ezt meg tudjuk bocsátani Sandersonnak. Nagyon jó LEZÁRT történetet írt, aminek a végén van egy kis függőben hagyott dolog, de a Ködszerzet sorozatot mégis egésznek érezzük. Szeretnék még sok könyvet olvasni Sandersontól...

2015/02/04

Brandon Sanderson: Ködszerzet III. - A korok hőse II/1.

Ez a sorozat immár ötödik könyve, ha a magyar szétbontást nézzük. Egyenként sem kis téglák, a maguk 500-600 oldalával, de sokkal jobb ilyen formában szétbontva, mintha egy 1000+ oldalas könyv lenne a kezünkben. A Ködszerzet korábbi részei elég jól sikerültek, ezért nem volt kérdéses, hogy nem szakítom meg az olvasását, és azonnal belevetem magam a trilógia lezáró darabjába.

A könyv elején rögtön belecsapunk valaminek a közepébe. Csodálatos módon Elend ködszerzetté vált, de nagyjából ez az egyetlen jó hír az előző rész óta eltelt, közel egy évből. A Romlás, melyet Vin szabadjára engedett egyre csak teszi tönkre a birodalmat. Elend hiába (önkényesen saját magát megválasztó) császár a birodalom összes királysága mégsem hódolt be előtte.

Vinnel sorban járják a városokat, hogy az ott található minisztériumi épületekből újabb titkokat tudjanak meg, amivel megmenthetik népüket. Ez nem annyira könnyű, mert az egyre erősődő inkvizítorok minden fortély és sok koloszhordát vetnek be, hogy a végső harcban majd a Romlást hozzák ki győztesnek.
 
Az események több szálon futnak. Egyrészt követhetjük a ködszerzet párost, amint az utolsó titkot rejtő várost szeretnék uralmuk alá hajtani, másrészt a hitét vesztett, önmagát marcangoló terrisi Sazedet, aki egy másik várost szeretne békésebb úton a birodalomba olvasztani. Továbbá ott van még a súlyos árulással vádolt kandra, aki magányosan vívja harcát fajtársaival szemben az igazáért, és kezd előjönni a háttérből Kobold, aki rejtélyes hangnak köszönhetően nagy ajándékot kap. Csak az a kérdés, hogy ezen ajándéknak a későbbiekben milyen ára lesz.
 
A könyv olvasása során több dolog is el kezdett foglalkoztatni. Az Uralkodó által teremtett lényekről, a kandrákról, a koloszokról és az inkvizítorokról már elég sok mindent sikerült megtudni. Elég megdöbbentő és ocsmány dolgokat. Erősen kérdéses, hogy miért volt erre szükség? Persze a logikus válasz az, hogy a hatalom megerősítésére. A csúnya dolgok és annak ellenére, hogy korábban nem láttunk bele az Uralkodó nézeteibe és gondolkodásába, mégis úgy érezzük, hogy elég sok mindent helyesen cselekedett és Kelsier a bukás felé taszította el a népet.
 
Végül ugyan Vin győzedelmeskedett a vélt zsarnok ellen, de azzal magát a Romlást szabadította a világra. Utóbbinak minden a kezére játszott, és gyakorlott bábosként terelte az embereket abba az irányba, hogy végül mindenki neki hódoljon be. Nem akarok poént ellőni a találgatásaimmal, de most a következő bekezdéssel azt teszem találgatásaimmal.
 
Vajon ő is súgott Kelsiernek és biztatta a gyilkolásra, ahogy Zane-t tette? Vajon Kobold mögött is ő munkálkodik? És akkor ott van Vin, akinek kezdetek óta sugalmaz valamit a közelben nem lévő bátyja "szelleme".
 
Nagyon érdekel, hogy mi lesz a végjáték, és hogyan alakul hőseink sorsa, nem is beszélve a végkifejlettről. Az már valamennyit ellő, hogy ebben a világban, egy későbbi korban is íródott könyv, tehát a világnak nem lesz vége.
 
Az látszik, hogy összeszedett annyiból az írás, hogy Brandon Sanderson már az első könyv óta tudta, hogy mi akar és csak menet közben - kandraként - építette fel a húst és izomzatot a meglévő csontokra. Érezhető, hogy már az első könyvtől konkrét elképzelése volt, miként is fog zárulni ez a hosszú kaland. Remélem, hogy mielőbb a végére tudok járni a dolognak.
 
 

2015/02/02

King of New York

A játék elődje a King of Tokyo óriási sikert aratott nálunk a családban. Nem is tudom, hogy miért lepődtem meg, mikor Márton fiam azt mondta a King of New Yorkról látott angol nyelvű bemutató közben, hogy ez neki bizony kell. Meg is hozta a Jézuska...
A meglehetősen bonyolultan alakuló január miatt még nem sikerült annyiszor játszani az amerikai városban zajló szörnyarmageddonnal, mint szerettük volna, mégis úgy érzem, hogy játék nagyon jól sikerült és bőven megfér az előd mellett.

Mi lapul a dobozban...
Hasonló dolgokat, mint az elődben.
- Kartonból szörnyfigurák, műanyag talppal és élet/győzelmipont jelző lappal. A kreatúrák neveinek kitalálásánál nem volt túl kreatív a szerző, de a gyerekeket ez nem is nagyon érdekelte.
- Egy játéktábla, amin New York van több területre felosztva.
- 6+2 kocka, amikből a világosabb színű dobótestek valamilyen kártya hatásaként kerülhetnek hozzánk.
- Sok-sok zöld, műanyag energiakocka, amik a költőpénzünket jelzik.
- Kartonkorong jelzők
- 45 Kartonnégyzet, ami az épületeket és egységeket jelöli
- Kártyalapok
- Játékszabáyl
A játék célja
Ugyanaz, mint a már magyarul is megjelent Tokiós elődben. Nekünk kell a város elsőszámú uralkodójává válnunk. Ezt továbbra is két módon tehetjük meg:
1. vagy leszámolunk minden egyes vetélytársunkkal, hogy azok életerő pontjait nullára csökkentjük,
2. vagy összeszedünk 20 győzelmi pontot, azaz akkora tekintélyt, hogy senki sem kérdőjelezi meg uralkodói képességeinket.
Előkészületek
Tegyük a táblát középre, osszuk szét a szereplőket, a talpakkal. Az ezekhez tartozó állapotjelző lapokon az életet tekerjünk 10-re, a győzelmi pontokat jelképező csillagos korongot pedig 0-ra.
A 45 kartonlapot osszuk el egyenelő arányban az 5 fő területre, ahol az egyes területeken 3db 3 lapka magasságú oszlopot képezünk. Fontos, hogy a lapkák az épület, azaz a kék felükkel legyenek felfelé.
A kártyapakliból vegyük ki a különleges lapokat, a Statue of Liberty-t (Szabadságszobor) és a Superstart. A többit keverjük meg és felső hármat fordítsuk képes felével felfelé. Ezek közül vásárolhatunk majd, ha lesz hozzá elegendő zöld energiakockánk.
A dobókockákat, energiakockákat és korong alakú jelzőket tegyünk mindenki számára elérhető helyre, majd válasszunk ki egy kezdőjátékost. Mindenki tegye le a szörnyét egy szabadon választott kerületre, de nem Manhattanbe.

Játékmenet
Itt is történt egy kis változás az elődhöz képest. A következő fázisok vannak az adott játékos körén belül:
1. A magunkhoz vett kockákkal dobunk. Ha nem tetszik az eredmény, akkor még kétszeri újradobásra van lehetőség, bármelyik kockákkal.
2. A végső dobáseredményt összegezzük
A kockák oldalai jelentősen változtak a KoT-hoz képest. Az 1, 2, 3 győzelmi pontot jelző számok eltűntek és helyettük új dolgok jelentek meg.
- Mancs: nem változott, ezzel tudunk sebzést okozni a többi szörnynek
- Szív: nem változott, ezzel tudunk gyógyulni, ha nem Manhattanben vagyunk éppen
- Villám: nem változott, ezzel tudunk a dobásnak megfelelő számú energiakockát szerezni
- Csillag: új. Amennyiben legalább 3 csillagot dobunk, úgy megkapjuk a Superstar kártyát, aminek megszerzése után minden további csillag dobásunkkal győzelmi pontokat kaphatunk. Ha egy másik játékos legalább 3 csillagot dob a körében, akkor onnantól ő használhatja a kártya bónuszát.
- Épület: Amennyi épületet dobunk, annyi értékű lapkás épületet rombolhatunk le. Pl. 3 épület kidobásával, lerombolhatunk egy 3-as jelű épületet, 1db 2-es jelűt és egy 1db 1-es jelűt, vagy 3db 1-es jelűt. Ugyanezen kockadobás eredménnyel lerombolhatunk egységet is, az épületromboláshoz hasonló módon.
- Halálfej: Ez jelzi a hadseregtől származó támadást. Ha 1-et dobunk, akkor csak minket sebez annyi piros egység, ami az adott kerületben van. 2 halálfej esetén a kerületben lévő összes szörny sebződik, 3 halálfej esetén pedig az egész városban minden szörny sebződik egyet a kerületén található minden egység után. Amennyiben 3 halálfejet dobunk úgy megkapjuk még a Statue of Liberty lapot is, ami 3 plusz győzelmi pontot jelent, amíg a lap nálunk van. Ha valaki a saját körében szintén 3 halálfejet dob úgy átkerül hozzá ez a lap.
3. Mozgunk
Amennyiben Manhattanben vagyunk egyet előre kell lépnünk és a következő kör elején több bónuszt kaphatunk.
Amennyiben mi vagyunk a kezdőjátékos vagy a csapásainkra egy szörny kimenekül Manhattanből úgy nekünk kell a helyére belépnünk.
Ha nem kell bemennünk Manhattanbe, akkor szabadon átmehetünk egy másik általunk válaszott városrészbe.
4. Kártyát vásárlunk
Ez a rész sem változott. Az energiakockáinkból vehetünk magunknak bónusz jelentő lapokat, amiknek hatása lehet egyszeri vagy tartós.
5. Átadjuk a kockákat a következő játékosnak
Akik ismerik a Tokió királya néven nálunk megjelent játékot, azok láthatják, hogy van pár változás ahhoz képest. Egy kicsit konfliktsosabb lett a játék, amivel talán valamivel csökkent a játékidő is. Kevésbé van esély, hogy békés taktikával megnyerhessük a játékot.
Az új kockaoldalak, épület/egységlapkák hoznak egy kis színt a játékba, ahogy az új kártyalapok is. Érdekes, hogy vannak olyan lapok, amik megvásárlása esetén eggyel több energikockát nyerhetünk, mint amennyiért megvettük lapot és az így megszerzett fizetőeszközzel újabb lapokat vehetünk magunknak.

Gyengeségek
A játéknak a legnagyobb hibáját nem sikerült sokat javítani. Két játékos esetén nem annyira nagy móka, mintha többen lennénk. 4 játékos felett pedig már túlságosan elhúzódhat a holtidő, amikor a többiek körét kell végigvárnunk. Szintén kellemetlen, ha már kiestünk a játékból, akkor már csak szurkolhatunk a többieknek.
Hosszabbak lettek az előkészületek is lapkák miatt, arról nem is beszélve, hogy egy kerületben lerombolt több épület milyen kaotikus látványt tud okozni.
  
Erőségek
Nagyon jó, könnyed partijáték, sok pofozkodással és nevetéssel. A rajzok szépek, a kockákat jó kézbefogni (ugyanakkor a halálfej-valami és az épület oldal elég hülyén néz ki). És ott vannak a korábban már említett, változatosságot hozó elemek. A KoT és kiegészítői szörnyeit itt is használhatjuk.
A játékot már egy 5 éves is tökéletesen élvezheti, ha elmondjuk neki, hogy milyen szövegek vannak a kártyalapokra írva. Azért ezen kijelentésemet csak olyan 5 évesekre érteném, akik már több és nem csak dobj-és-lépj típusú játékokkal szereztek maguknak ismeretet.
Végső következtetés
Több elemzésben és játékismertetőben is elhangzott, hogy a King of New York gémerebb játék, mint az elődje. Valamivel több dolog van, amire figyelni kell, de alapjaiban véve ugyanaz a játék. Ennek ellenére megfér mindkettő egymás mellett a polcon, vagy az egész egy dobozba pakolva. Ha választani kellene a kettő közül, akkor egy picit bajban lennék, mivel a KoNY játékkal még nem játszottam eleget, hogy azt emeljem-e ki egyértelmű győztesnek. A lényeg, hogy mi ezt is imádtuk és azok is, akiknek eddig megmutattuk.

Kinek ajánlanám
A KoT nagy kedvelőinek. Azonban nekik már hiába ajánlom, mert valószínűleg ezt is kipróbálták. Új játékos esetében megfontolandó, hogy először a már magyar nyelven megjelent Tokió királyát vagy a picit változtatott (javított?), de még angol nyelvű King of New Yorkot vegyük-e meg vagy próbáljuk ki.

A képek részben saját forrásból, részben a BGG-ről beszerezve kerültek ezen blogba.