2014/12/19

A hobbit: Az öt sereg csatája

Nagyon szerettem volna megnézni A hobbit kisregényből készült, de mozgóképesen trilógiává növekedett alkotás befejező részét. Aztán úgy alakult, hogy sikerült moziban kikötnöm.
 
Az előző részek hangulata nagyon megfogott. Nem is nagyon kellett akciónak történnie, a látvány és Középfölde világa, a hozzá írt filmzenével nagyon hangulatosra sikerült. Már már bántónak hatott ebben a világban a csúnya orkok és a gonosz jelenléte. Egy picit ezért is aggódtam mi lesz abban a részben, ahol szinte kizárólag a zsigerontásról lesz szó és hogy kihúzom-e a közel 2 és fél órát a mozivászon előtt.
 
Azt már szinte minden helyen megírták, hogy az első 15 perc alatt rendeződik a sárkány kérdése. Az is biztos volt, hogy lesz pár szereplő, aki biztosan életben marad, tehát lesz olyan, akiért annyira nem kell aggódni.
 
A történetről sokat nem akarok írni, mert egyrészt egy gigantikus harc az egész, másrészt úgyis mindenki azt fogja majd számolgatni, hogyan is jön ki az öt sereg és hogy ki kivel van éppen. Az arany és a gazdagság soha nem jó, ha hirtelen jelenik meg. Könnyen meg tudja szédíteni az embert, tündék vagy törpét, ami végül bonyodalmat teremt.
 
Inkább arról szeretnék írni, hogy milyen érzések kavarognak bennem a filmet követően. Lehet, hogy lövök el dolgokat a cselekménnyel kapcsolatban, ezért csak óvatosan az olvasással...
 
Ha az emberek településére sárkány csap le abból semmi jó nem származik. Szinte borítékolható, hogy hiába vannak egy tó közepén a tűz végül mégiscsak erősebb lesz. Innentől az emberek egyik helyről a másikra csapódnak, ami meglehetősen céltalannak tűnik. Peter Jackson is érezte, hogy ez így annyira nem jó, ezért pár képkockával erősíteni akart a nyomorúságukon és kilátástalanságukon, de valahogy ez nem volt elég. Én még azt sem teljesen értettem, hogy Alférodot miért kellett annyira erőltetni, és miért kellett benne folyamatosan megbízni. Egyáltalán nem hiányzott és a hozzá fűződő jelenetek inkább kínosak, mint viccesek voltak.
 
Kicsit gyenge volt a tündekirály motívációja is. Egyszer csak megjelent a semmiből, hozott egy szekér élelmet és haverság volt az emberekkel. A tündék persze droidok és cgi lények mind, ezért ők nem kérnek enni, inni és táborozni. Ahogy az orkok sem, de abba már nem is tudok belegondolni, hogy egyáltalán miként tudnak létezni.
 
Ez egy fantasy, vagyis inkább egy mese. Kapcsoljuk már ki az észérveket és élvezzük a látványt, a harcokat, mert Peter Jackson ezért csinálta a 3. részt. Ami szerintem tök felesleges volt, még akkor is ha élvezhető. És ha már a látvány. Miért kellett az események magas százalékának sötétben vagy ködben játszódnia? A 3D szemüveg pedig csak tovább ront a helyzeten.
 
Egy picit kitérnék a karakterekre is. A filmet követően azon gondolkodtam, hogy vajon ki volt a főszereplő. Minden kulcsfigura inkább afféle mellékszereplőnek tűnt és nem nagyon emelkedett ki senki. A törpkirály problémája elég mondvacsinált volt, nem nagyon lehetett átérezni. Ahogy azt sem, hogy maroknyi csapatával csatamegfordító tényező lehet.
 
Fura volt látni, hogy Legolas milyen öreg A gyűrűk urában megismerthez képes. A készítők megint hoztak neki képtelen képsorokat, amik inkább röhejesek voltak, mint menők. Persze ez nem az ő hibája.
 
A varázslók elég vicc kategóriák voltak. Gandalf a híres, nagyhatalmú varázsló nem mutatott semmit, csak, hogy a bottal milyen jól harcol. Galadriel bezzeg nagy erők birtokosa. Nem is igazán értem az egészet. Azt éreztem, hogy velük sem igazán tud mit kezdeni a rendező, de mégis akar egy kis előzményt megmutatni a korábban leforgatott folytatásokra.
 
Bilbo... Mintha egyszerre lett volna Star Wars filmek C-3PO-ja és R2D2-ja. Szőröstalpú hobbitunk itt-ott megjelenik, aztán vagy történik valami bölcs vagy vicces dolog és annyi. Lehet mondani, hogy kulcsfontosságú a jelenléte, de nem igazán erős.
 
Az öt sereg csatája egy erős látvány film, ami miatt érdemes megnézni. Nem kifejezetten háromdében, mert ahhoz sötét. Nagy mélységet és történetet ne várjunk, mert az egész a csatáról szól, egy olyan látványorgiáról, amit Peter Jackson meg akart csinálni. Azt, hogy ezt jól tette-e vagy sem, döntse el mindenki maga.

Szénre fel! / Coal Baron / Glück Auf

Már nagyon régóta, a Társasjátékok Ünnepe utánról terveztem ezen bejegyzés megírását. A saját képekkel már korábban elkészültem, csak egyszerűen nehéz időt találnom egy blogbejegyzés elkészítéséhez.
 
A tavaly ősszel Coal Baront a Boardgamegeek oldalon szervezett a "10 éves a Pegasus Spiele játékkiadó" címen futó nyereményjátékon nyertem. Szintén időhiány miatt csak egy évvel később került le a polcról. És közben a Delta Vision kiadásában megjelent magyarul is, Szénre fel! néven az amúgy nyelvfüggetlen játék.
 
A Michael Kiesling és Wolfgang Kramer által tervezett bányászat-menedzsert 2-4 személy játszhatja egyidejűleg. Az ajánlott életkor 10 évestől kezdődik, de a néhány nap múlva hetet betöltő lányommal is játszottam már vele vagy két partit. Ugyan nem teljesen ért minden stratégiát, de a lényeget igen és többször kért már, hogy újra vegyük elő. És nem csak azért, mert a társasjáték - sokak szerint - leggyengébb komponensével, a játékpénzzekkel szórakozzon.
 
Mi lapul a dobozban...
A játékszabályon túl egy közös játéktábla, négy egyedi "játszótér", saját liftaknabelsővel és felvonóval. 4 színben fakockák, amelyek a különböző széntípusokra utalnak, valamint 4 egyedi színben játékosjelőlő korongok és hengerek.
Papírból is kapunk rendesen. Kartonlapkákon találhatóak a különbőző színben és széngazdagságban álló tárnák, kártyákon a leszállítandó rendelések és a korábban már említett, silány minőségű, papírpénzek.
 
A játék célja
Az adott széntípusok kibányászását követően teljesítjük a rendeléseinket, amikkel győzelmi pontokat szerezhetünk. A különböző széntípusok, szállítóeszközök után a fordulók végén győzelmi pontokat szerezhetünk, míg a játék végén levonásokat szerezhetünk a tárnaegyensúly felborulása vagy a teljesítetlen rendeléseink után.
 
Előkészületek
A nagy játéktáblát, kártyákat, kartonlapokat és fa jelölőket rakjuk mindenki számára elérhető helyre. A játékosszámtől függően zárjuk le bizonyos akcióhelyeket, osszunk ki munkásjelzőket és korongokat. Az elvehető tárnák helyeit töltsük fel, a rendelésekből mindenki válasszon egyet-egyet a szabálykönyv szerint, amíg a végén csak egy marad. A maradék helyeket itt is töltsük fel.
 
Játékmenet
A játék három fordulóból áll, amiknek végén értékelés van. Minden fordulóban a következő akciókat lehet végrehajtani.
1. Pénzszerzés: 1 munkásért meghatározott értékben márkát (régi német fizetőeszközt) vehetünk magunkhoz.
2. Tárnavásárlás vagy csillegyár: 1 munkásért egy kiválaszott tárnát vehetünk meg a rendelkezésünkre álló márkából. Vehetünk a kirakott helyekről, vagy választhatunk a kupac felső 5 tárnájából.
3. Rendelés kiválasztás: 1 munkásért válaszhatunk magunknak valami rendelést a kirakott helyekről vagy a pakli 5 felső lapjából.
4. Mozgást választhatunk a tárnánkban, vagy kitermelési akció. Minden egyes szénkocka mozgatása, illetve minden le- vagy felmozgás (megtett úttól függetlenül) egy mozgáspontba kerül.
5. Választhatunk szállítóeszközt a rendelés leszállítására.
 
A játékosok felváltva egymást követő akciózása elég érdekes. Ha egy akcióhely nem lezárt és éppen üres, akkor csak egy munkást kell feláldozni, hogy azt végrehajthassuk. Ha azonban ott már van egy vagy több munkás, legyen az saját vagy valaki másé, akkor nekünk annál egyel többet kell odatennünk, hogy mi is azt az akciót csinálhassuk.
A játék során több dologra is figyelnünk kell. Jól ki kell gondolnunk, hogy éppen milyen akciót szeretnénk végrehajtani és azért mennyi munkást vagyunk hajlandóak feláldozni. A rendelések kiválasztásánál tartsuk szemmel, hogy pontosan milyen típusú szenet és milyen eszközzel szeretnénk majd végül elszállítani. Gondoljuk át, hogy mennyi munkást szeretnénk feláldozni és mekkora pénzmennyiségért. És az sem mellékes, hogy a csillegyár mezőin az egyes fázisokat követően hány munkást hagyunk, mert az fogja majd meghatározni a következő forduló játékossorendjét.
 
A fázisokat követő pontozás sem a megszokott. Az első forduló végén azt összesítjük, hogy ki hány rendelést teljesített széntípusonként. A második forduló végén újra megnézzük a rendelést széntípusonként, valamint már azt is, hogy milyen szállítóeszközzel teljesítettünk. A harmadik, egyben végső forduló végén a korábbiakat, valamint, hogy a tárnákban hány üres csillénk maradt széntípusonként.
 
Gyengeségek:
- A játék látványbeli szürkesége és a nem túl erős téma. Bár nem lehet minden zombis, sci-fi-s vagy fantasy-s jellegű.
- A papírpénz minősége. Legalább értékenként lehet másmilyen a színük.
- Az utolsó néhány kör nagyon üresjárat lehet.
- Egy lépésnek számít, ha felülről egy vagy négy szintet haladunk a lifttel. (Ez nem biztos, hogy valóban gyengeség, inkább csak furcsaság.)
- A pontozás két fő esetén talán nem a legjobb.
 
Erősségek:
- A dobozban van tartalom.
- A szabályok könnyen érthetőek.
- Kevesebb, mint egy óra alatt lejátszható.
- A "szürkeség" ellenére azért mégis szép játék.
 
Végső következtetés
A Szénre fel!/Glück Auf!/Coal baron nem egy rossz játék, ugyanakkor vannak tőle sokkal jobbak is. Számomra a szénbányászat nem annyira vonzó témakör, és a játékelemek színvilága sem nagyon jött be. Ugyanakkor szinte bármikor hajlandó vagyok vele játszani, ha éppen úgy alakul. Erős pozitívum, hogy Annamária a hétéves kor küszöbén saját maga akart vele többször is játszani és nem is volt benne ügyetlen.
 
Kinek ajánlanám
Szerintem ez egy kicsit bonyolultabb családi, ugyanakkor könnyedebb gémer játék. Már pont nem a bevezető kategória, de nem is a keménymagnak szánt társas. Egyértelműbben nem tudom megfogalmazni, hogy kinek tetszhet. Ugyanakkor a játék értékélese a BGG-n egész jó és még bőven az első 500-ban található, ami nem egy rossz teljesítmény.

2014/12/01

Társasjátékok Ünnepe 2014

November utolsó hétvégéjén került megrendezésre a Lurdy ház első emeletének 2 termében az idei Társasjátékok Ünnepe. Előzetesen túl sokat nem tudtam róla és csak a hét második felében derült ki, hogy az egyik nap sikerül majd kijutni. A vasárnapi nap tapasztalatáról szeretnék néhány gondolatban megemlékezni.
Maga az ötlet zseniális, hogy valamilyen módon közelítsük meg azokat az embereket, akik vásárlók vagyis inkább társasjátékosok lehetnek. Nem tudom, hogy a Facebook-marketingen túl még milyen csatornákon próbálkoztak hirdetéssel a szervezők, de én mással nem nagyon találkoztam. Így maga az esemény nem volt túl zsúfolt, Évi szerint is pont optimálisan mérték fel az előzetes helyigényt. Amiért utólagos gratuláció! Pont el lehetett férni, volt levegő és még játszani is lehetett. Már csak egy gyerekmegőrző hiányzott...
Miután felmértük a terepet és a rengeteg, asztalra kipakolt játékot a két teremben (gyerek/családi és gémer terem) úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk valamit. A két nagyobb gyermekemmel először a Dobble nevű játékot próbáltuk ki. Egy elég egyszerű gyorsasági játékról van szó, ahol egyezőségeket kell találni a nálunk lévő és a középre kipakolt korongon. Aki előbb észreveszi a megfelelő elemet, az elpakolhatja magának a korongot. Elég egyszerű, de ugyanakkor szórakoztató játék, amiben egy gyermek simán egyenrangú fél egy felnőttel szemben.
A gémer teremben az első kipróbált játékunk a King of New York volt, aminek szabályát csak kutyafuttában mondták el nekünk, ezért többször is segítséghez folyamodtunk. Miután sikerült tisztázni az alap dolgokat egész jót játszottunk Márton fiammal.



A játék egyértelműen a King of Tokyo-n alapszik (amit időközben kiadtak magyar nyelven, Tokió királya néven), de rengeteg változás és játékelem jelent meg, amik miatt egy teljesen más játékot kapunk. Egyetlen játék alapján nem mondanám meg, hogy melyik jobb, de úgy tűnik, hogy a New York témájú konfrontatívabb és mintha valamivel gyorsabb lenne. A King of Tokyo esetében békésen, a háttérben meghúzódva való pontszerzéssel is sokszor kifizetődő taktika volt nyerni, de itt erre nagyon kevés esély van. Egyelőre úgy tűnik, hogy az előd és az utód játék is szépen meg fog férni egymás mellett és hogy a New Yorkosból is akkora kedvenc válhat, mint a Tokiósból.
Ezt követően gondoltuk, hogy kipróbálunk valami mást is. A Tiny Epic Kingdoms névre hallgató játékot próbálta nekünk egy lány bemutatni, de Mártont nagyon hamar elveszítette. Elmondása szerint még csak egyszer játszott a játékkal és ezért nem is nagyon tudta helyesen visszaadni a szabályokat. Én adtam volna a játéknak egy esélyt, de így sajnos kimaradt ez a Kickstarteres "csoda" és nem tudok érdemben nyilatkozni róla. Ha érdekes a szabálya, akkor talán egy pnp verziót megérhet.
Kisebb kóborlás, ördöglakatozás után visszatértem a gémerek termébe, ahol beerőszakoltam magam egy Hanabi partiba. A játékról korábban már sok jót hallottam (többek között egy 2013-as Év játéka győzelmet is), de el nem tudtam képzelni, hogy annyira jó lehet. Ez egy kooperatív kártyajáték, ahol a játékosok a megszokottal fordítva tartják a kezükben a lapokat és többi játékos elmondása alapján tájékozódnak, mi is van a kezükben. Csak azt mondhatjuk el, hogy milyen színű lapok vannak a másiknál vagy milyen szám szerepel rajtuk. Egyszerre egyetlen színt vagy számot említve. A játék célja, hogy az öt színből 1-től 5-ig sorokat képezzünk. Ennyi alapján egyszerűnek tűnik, de nem az. A koncepciója elég érdekes és emellett még egész működőképes is.

Volt egy kis zavar, hogy mivel játszunk utána, amíg meg nem jelent valaki egy Bora Bora nevű Stefan Feld játékkal. A szemet vonzó és játékra ösztönző, gyönyörű tábla és játékelemek a háttérben bonyolult matematikát és kombinálást rejtenek magukban. Pár körnek le kellett mennie mire felfogtam mit is csinálok. Sejtettem, hogy hiába vagyok a végső értékelésig az élen, mert a végén úgyis nagyot fogok bukni. Így is lett. Ahogy azt a játékmesterünk előre jelezte, ha valamit rosszul csinálunk, akkor a játék lecsap kegyetlen szigorával és keményen büntet. Szívesen játszanék vele még egyet vagy többet, még úgyis a játékideje több, mint másfél óra.
Az esemény során több extrém akció is volt, aminek keretében, a Gémklub jóvoltából játékokat lehetett fél áron megszerezni. Így tettem szert egy Puerto Ricóra, amivel szemben elég magasak az elvárásaim. Ezen kívül még 30%-os akció keretében bezsákoltam a Dobble és Hanabi nevű játékokat is.
A Társasjátékok Ünnepe nagyon tetszett, remélem, hogy lesz jövőre is, mert akkor leszek én is. Elég pozitív volt minden, egyedül talán a gyermekmegőrzőt hiányoltam.