2014/08/28

China Miéville: Kraken

China Miéville manapság elég népszerű író, könyveit dícsérik, mivel jó stílusban ír és nincsen két egyforma könyve. Több író munkásságától eltérően ő nem egy világot hoz létre, amiben ugyanazokkal a szereplőkkel folytatásos történetekben éli ki magát. Nála egy könyv az egy kerek történet. Mivel nem akartam újabb könyvsorozatba belekezdeni, ezért tökéletes választásnak tűnt a Kraken elolvasása.
 
Mivel éppen nyár volt a könyv olvasása idején és ráadásul a könyv puhafedéllel került a birtokomba, ezért ideális strandkönyvnek tartottam. Aztán szegény Kraken emiatt egy picit meg is szívta. A nevében hordozta a végzetetét. Történt ugyanis, hogy az egyik strandolást és ott nagyjából 0 oldalszámnyi haladást követően túlságosan közel került egy vízes törülközőhöz és egy kicsit megszívta magát vízzel. A szárítást követően ez a kis baleset még nagyon fel sem tűnt.
 
Azonban nekem pont aznap kellett hazaérnem Budapestre, amikor az év legnagyobb felhőszakadása volt a városban. Mivel a buszon még olvastam a könyvből, ezért az a tömött táskám tetejébe került, amit nem úszott meg szárazon. Még jobban elázott. Ugyan ettől még olvasható maradt a könyv, nem ment tönkre, viszont elég szörnyű állapotba került. De most már ideje lenne írnom is valamit az olvasott dolgok kapcsán tapasztalt élményeimről is...
 
A könyv első szakasza elég jól sikerült. Miéville szórakoztatóan mutatja be a kezdő konflikust, a kiállítóteremből eltűnt, preparált óriáspolip eltűnését. A rejtélyes ügyben nyakig elmerült a polipot tartósító Billy Harrow, aki cselekmény központi karaktere lesz. Az esetet követően előkerülnek a rendőrök és azok egy rejtélyes ügyekkel foglalkozó csoportja.
 
Kiderül, hogy London nem is az, vagy inkább csak az, aminek látszik. A nagyváros hemzsek a különféle vallások szektáitól, fanatikus hívőiktől, sőt alkalomadtán még egyes istenek is a színre lépnek. Billy, a rendőrség és a különféle istenhívők lázasan indulnak az óriáskalmár nyomába, amely elhozhatja Londonra a mindent elsöprő apokalipszist.
 
Mint említettem a könyv elég jól indított, sokáig magába szippantott, míg el nem érkezett egy törés. Nagyjából az első rész végén, amikor megjelent két ellenszenves alak, Goss és Subby. Innentől a történet nagyon elborult. Elég nagy fejest ugrunk a Miéville teremtette valóságba, ahol innentől kétségbeesetten próbálunk a hullámok fölé úszni, hogy ne fulladjunk meg ránk zúduló káoszban.
 
Lehet, hogy csak nekem volt bajom a könyv egyes részeivel, amik nekem sokat rontottak az olvasásélményen. Ezért is adtam neki csak két csillagot a Goodreads-en. Túlságosan lüktető lett az írás, mivel vannak benne nagyon jól megírt részek, ugyanakkor rosszak is. Néhol pedig teljesen olyan érzésem volt, mintha egy újságcikk beágyazott, keretes szövegét olvasnám, ami inkább csak kiegészítés, mint maga fő tartalom része. Megjegyzem, hogy jó volt belelátni ezekbe a részekbe, néhol egy kicsit elmerülni a múltban, de ezeknek a hatása a könyv jelenére nem volt mindig teljesen jó.
 
Nem akarok lelőni poénokat, nem szeretnék többet elárulni a további szereplőkről, mert azzal elég sokat árulnék el. A végén ugyan van meglepetés, de nekem valamiért egy kicsit összecsapottnak tűnt. Nem tudom, hogy milyen megoldás lett volna jobb és hogy miként is kellett volna befejezni történetet.

Vannak nagyon jó ötletek. A szoborra szoborra vándoroló Wati karaktere, egy mozgó tetoválás, kikancsintás egy kultikus sci-fi sorozatra, egy laza rendőrnő (akiben valahogy sokkal több rejlett egész végig) és a hős fejlődése, de ez valahogy kevés volt. Nekem.
 
A Kraken lehet, hogy egy jó könyv, de valahogy nem az én stílusom. Próbát fogok még tenni Miéville más írásáival is, hátha azok jobban bejönnek, de egyelőre nem vagyok tőle elájulva. Néhol ugyan nagyon jól, olvasót beszippantóan ír, de a remek szövegrészek között olyan negatív töréspontok vannak, hogy nem vagyok teljesen elégedett.

2014/08/15

A galaxis őrzői

Régen volt már arra példa, hogy egy filmet moziban szerettem volna megnézni, arra pedig pláne, hogy pont magyar premier napon. Ami ugyan pont két hetet késett a nemzetközi bemutatóhoz képest. Ennek köszönhetően nemzetközi kritikák már léteztek és azok nagy többséggel pozitív hangvételűek voltak. Ezért is nagyon vártam, hogy mit kapok majd a pénzemért, milyen A galaxis őrzői.
 
Két külön forrásból érkező kritikának valósságáról szerettem volna valami bizonyságot kapni. Az egyik azt állította, hogy "ez a legjobb Star Wars film A jedi visszatér óta", a másik pedig, hogy "ez nem olyan képregény film, mint a korábbiak, hanem egy vérbeli sci-fi". Mondanom sem kell, hogy ezek az állítások csak tovább növelték várakozásomat. Nézzük, hogy mit kaptam...
 
Az első képsorok alapján a bevezetés egy kicsit lassúnak ígérkezett, egy picit talán lelombozónak is tűnt, de a végén kiderült, hogy mindenképpen szükséges volt. Megtudhattuk, hogy a 8 éves Peter Quill, a későbbi Űrlord (Star Lord) hogyan, milyen körülmények között kerül el otthonról.
 
Aztán rögtön bele is csapunk a lecsóba. Afféle modern Indiana Jonesként elrabol elrabol egy gömböt, ami után a galaxis nagy része, a híres/hírhedt Thanosszal az élen, őrá vadászik. A szerencsétlen véletlenek folyományaként Peter Quill végül börtönbe kerül az egyik egyik rá vadászó bérgyilkossnővel, a zöld Gamorával, az eszelős Drax-szel, a mosómedveszerű zsenilénnyel Mordállyal (Rocket) és növénylény cimborájával Groottal. Egy közös cél összehozza őket, aminek következtében majd nekik kell megmenteni a galaxist.
 
Már az előzetesekből látszott, hogy A galaxis őrzői nem akarja magát túl komolyan venni és ez nem a Bosszúállok fémjelezte vonulat lesz. A film tele volt poénokkal, és mégha nem is röhögtem el magam túl gyakran, néha arra eszméltem, hogy vigyorgok, mint egy kisgyerek. Mert A galaxis őrzői nagyjából azt adta, amire számítottam.
 
Tele volt popkult utalásokkal, ráadásul annyival, hogy talán nem is vettem észre mindent. A teljesség igénye nélkül említenék pár dolgot. Az Indiana Jones utalást már említettem, de szinte ugyanabban a jelenetsorban megjelent előttem a feledés homályába került Rocketeer című alkotás is. Egyes jelenetek elfértek volna akár Az ötödik elemben is, de amiből legtöbbet kaptunk az a Star Wars volt. Rengeteg olyan beállítás volt, ami szinte mintha egy az egyben a klasszikus trilógiából érkezett volna. Ahogy egyszer Peter Quill alulról a hajóba került, a bódult támolygás (szinte hallottam a közelben, ahogy Jabba felröhög) és a végén egy párbaj (ami a második Halálcsillagon folyó kardpárbajt idézte és még villámtól átvilágított koponya is volt!). Ezen felül még számos olyan dolog volt, ami George Lucas klasszikusát idézte. Maga Peter Quill gyakorlatilag egy Indybe kevert Han Solo volt, amit nem Harrison Ford játszott el. Személy szerint szeretném, ha a jövőben Chris Pratt rengeteg ilyen jellegű szerepet kapna.
 
Azon állítás, hogy ez egy jó "Star Wars-film" tehát megállta a helyét. A másik is félig meddig. Ugyan egy képregény filmet kapunk, a Marvel univerzumból, de a főszereplők nem klasszikus szuperhősök, nem nagyon rendelkeznek rendkívűli képességekkel. Ugyanakkor ez nem sci-fi, hanem egy űrben játszódó fanatasy (ahogy a Star Wars is). Egy rész alapján még nem nevezném nagyon űroperának, de szeretném, ha sok következő filmmel azzá válna. A mozi után azon gondolkodtam, hogy milyen kár is a Disney korábbi rossz marketingjéért, ami miatt bukott a szerintem remek John Carter film.
 
Nem szabad elmenni a zene mellett sem, ami meglehetősen központi motívum a filmben. A hetvenes évek egy válogatáskazettája tölti ki melódiával mozit. Saját magamtól nem hallgatnék ilyen számokat, de a filmben nagyon jól funkcionált és pozitív többletérzést adott.
 
A nagy méltatás mellett jöjjön pár negatívabb dolog is. Volt pár apróság, ami kevésbé tetszett. Elég sokszor túl pátoszosra sikerült pár jelenet, túl lassan, akár lassítva történtek a dolgok, felemelő hősies jellegű zenével. Ezekre nem sok szükség volt. Főleg a végén, amikor egy táncos(!) jelenet fordul szinte már giccses színorgiába. A legnegatívabb dolgot a tegnap mozizásban azonban nem a filmben találtam, hanem a közvetlen előtte lévő nagyon lelombozó hangulatú filmelőzetesben. Kérem, miért kellett azt oda beszúrni? Az embernek elmegy teljesen az életkedve, ami nem feltétlen jó, ha egy féktelen hangulatú filmet akar éppen megnézni.
 
A film jó volt, moziban mindenképpen érdemes megnézni, mert ilyenre találták ki a mozit. Saját magamtól újra nem rohannék ugyan újra, de mással hajlandó lennék még egyszer megnézni. Hiába a film rengeteg jósága, remeksége (coolsága), egyelőre nem gondolom, hogy rongyossá nézett klasszikussá válna. Én mindenesetre már várom a folytatást.