2014/07/24

Mark Lawrence: Tövisek császára

"Jorg király, a tövises király, vágtat fakó lován,
körötte csend amerre ment, és a pusztulás." - Ismeretlen szerző műve
 
Szorított az idő és érdekelt is a történet, ezért hamar be sikerült fejezni Mark Lawrence Tövisek császára című könyvét, ami egyben a Széthullott birodalom sorozat zárókötete is volt. Előzetesen annyit, hogy ez a kötet és az egész sorozat is nagyon tetszett (4 és 5 csillagos értékeléseket adtam a Goodreads-en), de azért akadtak apróbb problémáim is.
 
Mark Lawrence láthatólag szeret írni és szerencsére tud is. Szereti utaztatni az olvasót és izgalmasabb területekre vezérelni. És azt hiszem, hogy kísérletezni is...
 
Mivel a Tövisek hercege egyes szám első személyben íródott, ezért - a történet jobb tagoltsága érdekében - párhuzamosan egymás mellett vezetett két időszakot. A Tövisek királyában a két idősík mellett szerepet kaptak Katherine levelei, ami egy másik szemszögből nyújtottak betekintést az események alakulására. A Tövisek császárában kapunk - megszokott - két idősíkon túl egy Chella szálat is (plusz egy bevezetőt egy harmadik személlyel). Amire szerintem semmi szükség nem volt.
 
Valahogy engem borzasztóan idegesítettek a Chellával kapcsolatos történések. Kicsit lassan haladt velük előre a történet, de a végén nem lehetett volna mégsem annyival elintézni, hogy a nekromanta néhány mondattal elmondja a hosszú oldalakon leírt történéseket. Utólag belegondolva nem is tudom, hogy mennyira volt fontos a szereplése és nem lehetett-e volna mással megoldani a szerepét. "Időhúzás 1".
 
Jorg király útja Vyene-be volt az "időhúzás 2". A sárban vonszorgó hintó és lovascsapat kicsit megfékezte a történetet és volt számomra szükségtelennek tűnő megálló is. Lawrence-t lehet, hogy karakterszámra fizetik, vagy úgy gondolta minden egyes könyve legyen egy picivel hosszabb. Nem lehet rögtön egy 800 oldalas téglával kezdeni.
 
Ami viszont egyértelműen vitte előre a történetet és nagy kedvet az olvasáshoz, az az öt évvel korábbi események leírása. Lehetett volna sokkal jobb is az egész könyv, ha az író egy kicsit feszesebbre veszi.
 
A Tövisek császára mindettől függetlenül zseniális, fantasy rajongóknak ajánlott olvasmány, főleg ha a gyormunk beveszi a kínzásokat és patakvért, egy kis mágiával megbolondítva. Jorg eltökéltsége és problémamegoldó készsége pedig valami óriási.
 
Innen viszont ne olvass tovább, ha még nem olvastad a könyvet és nem akarsz semmi olyasmibe belefutni, amiről előzetesen nem akarsz tudni!
 
Leírom megint, hogy szerettem ezt a könyvet és a sorozatot is, de azért volt pár dolog, ami egy picit zavart. Ott van Jorg király apjának a halála, ami nagyjából olyan volt, mint a Jég és tűz dala sorozatban, amikor Rob Stark győzedelmes hadjáratot vezetett. Olyan "talán történt valami, de nem biztos" érzésem volt ezzel kapcsolatban.
 
Tetszett a könyv elején a pontokba szedett összefoglaló. Más sorozatoknál is el tudnám viselni, ha lenne egy kis emlékeztető.
 
Az 5 évvel korábbi történéseknél sem tetszett feltétlenül minden. Az Ígéret földjére irányuló kóborlásnál a kínzás rész biztos több nyúlszívűnél kiverte a biztosítékot, bár tény, hogy jól megvan írva. A Fexlerrel történő találkozás során szerettem volna többet megtudni a múltról és arról, hogy mit kell majd tennie Jorgnak, ha eljön az idő.
 
És akkor ott van a vége. Némely vélemények szerint összecsapott. Az tény, hogy 20 oldallal a vége előtt még nem tudod, hogy mi lesz, bár sejted mi lehet a lezárás. Ugyanakkor a könyv felénél már nagyjából azt is tudhatod, hogy ki lesz a Holt király. Azért a végére is marad pár meglepetés.
 
Az utószó azonban szimpatikus, ahol Mark Lawrence elmondja, hogy ki kellett végezni az aranytojást tojó tyúkját. Én is szívesen olvastam még Jorg tizenéves kalandjait, de nem hiszem, hogy olyan sok történet belefért volna abba a rövid időszakba és ne lett volna jelentősége eddig. Császárként pedig nyilván nem utazott volna annyit. Így is volt már időhúzás, hogy a könyv vaskosabb legyen, de ez még bőven az elviselhető határértéken belül volt.
 
A könyvsorozat kapcsán ki merem jelenteni, hogy igenis érdekelnek Mark Lawrence jövőbeli írásai, és majd el fogom olvasni a Prince of Fools-t is. Egyelőre nem tudom még, hogy angolul-e, vagy várok egy picit, amíg az is megjelenik Gy. Horváth László remek fordításában, a Fumax kiadótól.

2014/07/23

Love Letter

Egy pakli kártya / A deck of card. Kinek mit jelent? A társasjátékos lelki szemei előtt megjelenik a Ticket to Ride, a Race for the Galaxy vagy éppen a Dicsőség Rómának! hatalmas paklija. Egy Hatalom Kártyái vagy Magic: The Gathering rajongó is vaskos kártyahalomban gondolkodik. De még egy pókerjátékos is legalább 52 lapban, ami mellett a magyarkártyás játékos 32 lapja egészen viccesen mutat. Egy pakli kártya. Ennyi a Love Letter is. Csak éppen összesen 16 lappal. 2-4 játékos részére.

A mi lapul a dobozban kérdésre jelen esetben a válasz ez a 16 lap, 4 referenci lap (hogy miből, milyen és mennyi lap van a játékban) és néhány jelző, amivel az aktuális állás látható.
 
A játék célja
A játékban egy szerelmes levelet akarunk eljuttatni a szépséges hercegnő számára. Azonban ez nem olyan egyszerű, mert a futárunk könnyen lebukhat mielőtt célba érne.
Játékos számtól függően 7, 5 vagy 4 győzelem szükséges. Az adott fordulót mindig az nyeri, akinek utolsónak játékban marad, vagy amikor már elfogytak a húzólapok, a végső összevetésnél az ő kezében van a legnagyobb értékű lap.
 
Előkészületek
Összekeverjük a hatalmas méretű paklit, egy lapot lefordítva középre teszünk (két játékos esetén még 3 lapot felfordítva kiteszünk), majd minden játékosnak adunk 1 lapot.
 
Játékmenet
A soron lévő játékos felhúz egy lapot és a két, kezében lévő lapból egyet kiválaszt, majd felfordítva középre tesz. A lapon lévő hatást azonnal végre kell hajtani, amik a következők lehetnek:
1. Őr: Megnevezel egy játékost és hogy szerinted milyen (nem őr) lap van a kezében. Ha igazad van, akkor a játékos eldobja a lapját és kiesik a játékból.
2. Lelkész: Egy másik játékos megmutatja neked a lapját.
3. Báró: Egy másik játékossal összehasonlítjátok a kézben lévő lapokat majd, akinek alacsonyabb értékű az eldobja.
4. Udvarhölgy: A játékosra az adott körben nem hat semmilyen hatás.
5. Herceg: Meg lehet nevezni egy játékost, akinek ki kell cserélnie a kezében lévő lapot egy újra a pakliból. A lapot kijátszó játékos a saját lapját is "cserélheti".
6. Király: Egy megnevezett játékossal lapot kell cserélni.
7. Grófnő: Ezt a lapot el kell dobni, ha király vagy herceg a másik lap a kezünkben. Blöffből is lehet dobni.
8. Hercegnő: Ha ezt a lapot lerakod (saját elhatározásból vagy kényszerből), akkor kiestél a játékból.
 
A játék gyors, pörgős. Fontos, hogy a játékosok becsületesek legyenek, tehát ismerjük be, hogy tényleg olyan lap van a kezünkben és dobjuk el a grófnőt, ha király vagy herceg a másik lapunk. Arra is figyeljünk, hogy ne szálljuk rá egyetlen játékosra sem, ne csak egyvalakit támadjunk állandóan az őrrel.
 
Összegzés
Az egyszerű szabályok miatt bárkinek szívesen merem ajánlatni. Egyaránt ajánlani merem 2, 3 és 4 esetén is. Pozitívum, hogy kis helyen is elfér, nem bonyolult, de mégis szórakoztató. Negatívum, hogy nem jelent még meg magyar nyelven. Ha mégis megjelenne majd, akkor lehetőleg ne papírkártyákon jöjjön, mert azok hamarabb elhasználódhatnak a sok játéktól.
 
Az interneten körülnézve több saját készítésű variánst is találhatunk. Érdemes szétnézni a játék BGG-s galériájában is.

2014/07/19

Mark Lawrence: Tövisek királya

A Tövisek hercege végén Jorg beteljesítette bosszúját, majd rögtön elővetítte a folytatást, hogy ő bizony itt nem áll meg. A kalandjai során szerzett hatásoknak köszönhetően hihetelenül gázolt le minden akadályt, de hé... egy fantasyt olvasunk.
 
A vegyes összetételű csapat nem tétlekedik sokáig a frissen megszerzett királyi várban, hanem rögtön északi túrára indul, a Góg-mentőakció keretében. Az események ismét párhuzamosan futnak egy 4 évvel későbbi történetlánccal és így fokozatosan tár elénk az író kíváncsiságot felkeltő titkokat, amiket később - nagyobb részben - fel is fed előttünk.
 
A második rész meglehetősen hullámzó teljesítményűre sikerült. Mikor az emlékezetelvesztős részhez kerültem, akkor azt hittem, hogy kimaradt pár oldal. Aztán ez a rész szépen a helyére került. A nekromatával való találkozás is meglehetősen bosszantóra, és ezen könyv szempontjából - szerintem - kihagyhatóra sikerült, de úgy gondolom, hogy ez csak előkészítés volt a harmadik könyvre.
 
Szerencsére a kalandozás többi része elég szórakoztatóra sikerült, és az is, ahogy Nyíl hercegeivel csatázott a jelen cselekményszálon. A sötét, techikával teli múlt is kellemes felüdülést jelentett és valamennyi újdonságot hozott a szokványos fantasy regények hangulatába.

Karakterek nem túl mélyek. Jorgban belül sok minden történik, de mégis olyan, mintha a felszínt kapargatnánk. Nehéz vele azonosulni, de igazából nem is akarunk. Úgyis csak a hullakombájnt látjuk benne, aki bármerre jár, hullanak körülötte az emberek vagy támadnak fel a hullák. Mivel az ő szemével (és kicsit Katerine levelein keresztül) látjuk a dolgokat, ezért más karaktert sem ismerünk meg jobban.
 
A bábukat mozgató személyekről ugyan megtudunk pár dolgot, de még minden eleget. Érdekes módon nem is nagyon hiányoltam ezen dolgokat jobban megismerni és az álommágus is inkább zavarónak tűnt számomra. Ugyan érdekes volt, hogyan mozgatta a szálakat, mégis elég szájbarágósan, előre kitalálhatóan érkezett egy meglepetésnek várt fordulat.
 
Mindenesetre a vége tartogatott még meglepetést. Rengeteg érdekes dolog is történt és igazi élvezet volt olvasni, amikor a nagy túlerővel szemben egy kreatívabb dolgokkal szállt szembe Jorg király. Aki még mindig gyerek... és mindenen egy feleség sem segíthet. Vagy mégis?
 
A sok képtelenség dacára (de kérem, miért is olvasunk fantasyt) és a leült pillanatok ellenére egész jól szórakoztam. A színvonalas magyar fordításért pedig köszönet a Fumax kiadónak. A sorozat első két kötete alapján jó vételnek bizonyult a trilógia.

Ráckevei strand

Mindig izgalmas dolog számunkra új, ismeretlen strandot felfedezni, főleg akkor, ha mások áradoznak róla. Nálunk fontos szempont, hogy mindhárom gyereket lefoglalja a dolog és hogy mindenki jól érezze magát.
 
Ilyen elvárásokkal keltünk át a Dunán... aztán véletlenül mégegyszer. Aminek folyományán az 51-es úton kúsztunk dél felé. Ilyen az, amikor bátran GPS nélkül indulunk útnak és az én fantasztikus térképolvasási gyakorlatomra van bízva a navigálás. El ugyan nem tévedtünk, csak kalandosabb úton értünk el a célpontunkra a ráckevei AquaLandhez.
 
Ráckevén nem túl sok tábla jelzi, hogy merre is van a strand, ezért aki nem figyel az könnyen elhibázhatja a lehajtót. Onnan pedig már nem nagyon lehet eltévedni.
 
Fontos hangsúlyt kapott az élménykomplexumban a vendéglátás, amit először akkor tapasztaltunk, amikor a recepción belépőjegyet vásároltunk. Annyira nem tartottam indokoltnak az 5+ recepcióst, még akkor sem, ha az építmény egy része szállodaként üzemel.
 
Képek alapján nagyobbnak tűnt, ezért először egy picit csalódottan néztem szét. Belépéskoz nem vettünk csúszda jegyet, csak későbbi opciónak hagytuk meg. Érkezésünkkor még egyik sem üzemelt, pedig már 10 is elmúlt.
 
A strand lényegi, központi eleme az "Élménymedence-rendszer". Itt található egy gyerekcsúszdás pancsoló, két víziágyúval. Rögtön mellette 4 vízinapozóágy és 4 pezsgőágy. Ez a két medence melegvízű és a 14 hónapos gyermekünknek is leért a lába.
 
A vízi napozóágyas rész túloldalán egy hidegvízű medence található, egyfajta gyermekkalandparkkal. A képeken nem látható, de alul rögzített műanyag "leveleken" lehetett sorban egyikről másikra ugrálni, ahol a haladást segítette egy felülre kifeszített kötélhálózat. A kötél magassága miatt ez főleg 6-10 éves korosztályt célozta. Ha sikerült a feladaton átverekedni magunkat, vagy oldalt kikerülni, akkor eljuthattunk a sodrófolyosóhoz.
 
Az életkor szerinti medencesorrendben következik az általam csak bulimedencének nevezett rész, középen egy vízi-koktélbárral. Oldalról többféle vízsugárral maszíroztathatjuk magunkat  a közelben fürdőzők lefröcskölése közepette. Frissen a fordrásztól nem ajánlott idejönni, mert elkerülhetetlen, hogy mindenhol vízes legyen az ember. A vízibárt körbe betoülökék veszik körbe, hogy könnyebb legyen a langyos vízben való koktélozás. És közben szól a zene.
 
Ezen rész közelében még van egy úszómedencécske is, amit mérete és gyermekfelvigyázási okok miatt inkább kihagytam.
 
Az idősebbeknek az élményrészlegtől távolabb két melegvízes gyógymedence elégítheti ki az igényeit. Nagy melegben a 38 fokos medencék víze az ajánlott 20 percre bőven több, mint kellene.
 
Végül úgy döntöttünk nem váltunk külön jegyet csúszdázásra. Ez is inkább a 20 év alatti korosztálynak készült, úgyhogy nem is erőltettem. A menet közben kialakult apróbb vihart követően újra el sem kezdett működni, de szerencsére a gyerekek nem is nagyon említették, hogy csúszdáznának.
 
Most pedig jöjjön egy rövid összefoglaló.
 
Ajánlott, pozitív dolgok:
- kifejezetten ajánlott, totyogó-óvodás- iskoláskorú gyermekkel rendelkezők számára,
- jó annak is, aki szereti a családias hangulatú, "apróbb" strandokat,
- sok árnyékos rész található, de lehet napozni is,
- ingyenes padok és napozóágyak,
- árnyékos(!) helyen lévő gyermekjátszótér,
- elfogadható árak belépéskor és a strand egész területén,
- vízibár és egész jó zene :),
- tiszta mellékehelyiségek.
 
Nem ajánlott, negatív dolgok:
- nem túl nagy, ezért igazi kánikula esetén túl zsúfolt lehet,
- a csúszda részleg külön fizetős és nem túl nagy,
- 5 órakor, varázsütésre a személyzet el kezdett pakolni.
 
Az időközben kialakult zápor sokkal csúnyábbnak nézett ki, míg hozzánk nem ért, de annyi jótékony hatása volt, hogy a fele strand kiürült. A gyermekek nagyon élvezték a pancsizást és kellemes elfáradtak mikor hazaindultunk.