2013/05/14

Joe Abercrombie - Miután felkötötték őket (Az Első törvény második könyv)

"Bocsássunk meg ellenségeinknek, de csak miután felkötötték őket." - ezzel az erőteljes Heine idézettel indul Joe Abercrombie, Az Első törvény sorozatának második könyve, és ezzel meg is adja az egésznek a remek alaphangulatot.
 
A penge maga után egyszerűen kizártnak tartottam, hogy ne olvassam el a következő köteteket. Joe Abercrombie olyan remek világot alkotott, szerethető szereplőkkel, hogy semmilyen érv nem szólt a folytatás mellőzése mellett.
 
Ugyan az idő múlása meglehetősen nehezen állapítható meg, és a szereplők megtett távolságairól is kevés fogalmam van, de a sorozat második kötete nagyjából ott folytatódott, ahol az előző véget ért. Glokta megérkezett (a kripli útjára, utazására azért kíváncsi lettem volna) új megbízatása helyszínére, ahol a közelgő külső ellenség mellett, a város árulóit is fel kellett derítenie. A többoldalról érkező nyomás miatt elfogad egy nagyon csábító ajánlatot, amit a későbbiekben biztosan többszörösen meg fog bánni. 
Közben a Bayaz, Luthar, Ferro és Logen alkotta csapat (a két, eddig még csak ballasztnak tekinthető társukkal együtt) tart az ismeretlen felé, amivel meg lehet menteni a világot, vagy legalábbis egy - szörnyűnek kimondott - ellenséget legyőzni. Az út során a karakterek jelleme formálódik, kezd kialakulni egy csapatszellem-szerűség.
Az északi frontvonalon West szála összefonódik a Neves Emberekével, és együtt próbálják felvenni a harcot Betholddal, Észak királyával.
 
Nagyon érdekes, ahogy ez a három szál alakul, illetve ahogy az egyik helyszínről a másikra ugrunk, a fagyos télből, a perzselő hőség vidékére, illetve valahová a kettő közötti területre.
 
A történet ugyan elég érdekesen alakul, de mégis valahogy hiányzott néhány nagy meglepetés. Nem mondom, hogy nem lettek volna kisebbek, vagy esetleg nagyobbnak szántak, de hiányzott belőlük az átütő erő. Egyszercsak megtörténtek a dolgok és annyi. Persze ennek ellenére igencsak élveztem a könyvet, remek szórakoztatást nyújtott és már elő is készítettem olvasásra a trilógia lezáró kötetét.
 
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a végső konklúzió, hogyan fognak még összefolyni a különálló szereplők szálai. A könyvet felesleges ajánlanom, hiszen, ha az előző bejött, akkor ezt is el fogod olvasni..., sőt A királyok végső érvét is.

2013/05/08

Elder Sign

Még valamikor tavalyelőtt vettem meg a címben említett játékot. Szinte biztosnak éreztem, hogy soha nem lesz Arkham Horror játékom és még csak esélyem sem lesz a kipróbálására, ezért egész jó ötletnek tűnt a "kistestvér" megvásárlása.
 
A korábban említett feltételezéseimben tévedtem, mert viszonylag jó áron sikerült, karácsony előtt beszerezni az Arkham Horror (rekord idő alatt, nagyjából 48 órán belül érkezett meg Angliából) alapjátékot, sőt tavaly tudtam is vele játszani, ugyanakkor mégsem tartom rossz döntésnek a kooperatív Elder Sign megvételét. Hogy miért is? Nagyjából erről is szólna ez a blogbejegyzés.
 
A Fantasy Flight Games a minőségi kivitelézésű játékairól híres. Lehet, hogy általában nem korszakalkotóak az ötleteik vagy nem állnak folyamatos versenyben a legjobb játékok listákon az első helyekért, de amiket a dobozba tesznek, arra jól esik ránézni. A kidolgozáshoz és a találáshoz nagyon értenek. Nincs ez másképpen az Elder Sign esetében sem. Ugyan a játék a Silver Line vonalon érkezett, ami gyakorlatilag a nem kiemelt, nem első osztályú, kisebb kaliberű termékcsoportot jelenti, de a minőségben nem lehet kivetni valót találni.
 
A doboz tartalma
A kis dobozban sok játékelem elvet követve valóban elégedettek lehetünk, mert nem a 75% levegő és 25% tartalommal állunk szemben. Kapunk azonban nagyon szép, színes dobókockákat (6 zöldet, 1 sárgát és 1 pirosat), valamint rengeteg kártyát. Játéktáblát ne keressünk, mert az nincsen. A kártyák képezik majd a különféle helyszíneket, valamint apró, korong alakú jelzők (leánykori nevén tokenek), hogy éppen hol is tartunk a játék végkimenetélét illetően. A mellékelt papíróra inkább hangulatteremtő eszköz, mint hasznos tartozék.
Az Arkham Horrorhoz hasonlóan itt is kapunk számtalan egyéb jelzőt is, amik mutathatják épelménket, életerőnket, vagy olyanokat melyek újradobási lehetőséget nyújtanak. Ezen felül még vannak szörnyeket jelző kartondarabok is.
 
Előkészületek
A játék előkészületei nem vesznek annyi időt igénybe, mint az Arkham Horror esetében. A ki- és bepakolás nagyjából 5 perces szintidőn belül teljesíthető. Először készítsük ki a bejárat lapot, az éjfélre állított órát és a képpel felfordított 6 helyszínlapot. Miután kiválasztottuk a főellenséget, valamint a játékosokhoz tartozó karakterlapokat, jöhetnek az apró jelzők. A szörnyeket érdemes vagy zsákba, vagy valamilyen - száraz! - bögrébe pakolni.
A helyszínlapokat és a külső helyszíneket rakjuk lefordítva, elérhető helyre. Az kisebb alakú kártyákat külön csomagonként keverjük meg, és lefordítva ezeket is rakjuk elérhető közelségbe, a nyomjelzőkkel együtt.
Minden játékos kapja meg a karakteréhez tartozó indulókészletet, a megfelelő mennyiségű jelzővel, valamilyen módszerrel válasszunk ki egy kezdőjátékost, majd csapjuk fel a legfelső mítosz lapot és indulhat is játék.
 
A játékmenet
A játék kezdete előtt érdemes megnézni, hogy a karakterlapokon milyen bónuszok vannak feltüntve, a főellenségünk milyen jellemzőkkel bír, vannak-e elzárt kockák és hogy az egyes helyszíneken mire kell még figyelni. Ezt érdemes minden kör előtt leellenőrizni, és nem utólag bosszankodni, hogy mit felejtettünk ki.
Minden játékos köre a következőkből áll: mozgás egy helyszínre, ott a feladat teljesítése, az eredmény elszámolása.
 
Mozgás
Szabadon lehet mozogni a különböző helyszínek között, nincsen semmilyen kitétel. Választhatjuk a bejáratot, ahol kockázat nélkül szerezhetünk valamit, amivel előrébb juthatunk, vagy választhatjuk az egyik, már felfordított külső helyszínt is, ahol nagy kockázat mellett, nagy nyereséggel is számolhatunk... vagy csúfos kudarccal.
 
Feladat teljesítése
Ez a játék magja, a kockadobálás. Ugyan van valamennyi döntési lehetőségünk, mint például melyik helyszínt szeretnénk teljesíteni, vagy hogy milyen nálunk lévő tárgyat akarunk felhasználni a feladat teljesítéséhez, de mégiscsak nagyrészt a szerencsén múlik minden.
A helyszínlapokon, a hangulatteremtő szöveg és az esetleges terrorhatás alatt található, milyen küldetés áll előttünk, milyen szimbólumokat kell dobni a kockákkal. Minden sor egy-egy részfeladatot jelöl, amiket külön-külön vagy meghatározott vagy kötetlen sorrendben kell végrehajtani. Egyetlen dobással csak egyetlen részfeladat teljesíthető!
Mivel a legegyszerűbb küldetés is okozhat nagy problémát, ezért vannak könnyítések:
 - sikertelen dobás esetén mindig lehetőségünk van egyetlen kockával kevesebbel újradobni és akár egyetlen kockadobás ereményét félretenni,
 - nyom beadásával tetszőleges kockával újradobni,
 - hagyományos vagy egyedi kártyák segítségével a sárga vagy piros kockát használni,
 - varázslat segítségével kockák eredményét rögzíteni, vagy valamilyen másik eredményre átforgatni.
Nem fogok mindent részletesen felsorolni, de már ezekből is látható, hogy nem teljesen reménytelen egy-egy -  akár nehéznek tűnő - küldetés teljesítése.
 
Az eredmény elszámolása
A helyszínlapok alsó felén található, hogy mi történik egy sikeres vagy sikertelen feladatteljesítést követően. Vagy valamit veszítünk vagy valamit nyerünk. Azonban ez utóbbi esetében például "nyerhetünk" újabb szörnyeket is, amik újabb feladatokat jelölhetnek egy-egy helyszínlapon.
 
A kör végén az órát 3 órával előre kell tekerni, majd következik a következő játékos. Miután az óra újra éjfélt ütött új mítosz kártyát kell húzni és az azon leírtak szerint cselekedni.
 
A játék célja
Az Elder Sign egy kooperatív játék, azaz a játékosoknak össze kell fogni a közös cél teljesítése érdekében, meg kell gátolni a Mérhetetlen vént világunk elpusztításában. Ha az összes végzetjelző felkerül a főellenségünk lapjára, akkor jön a mindent eldöntő összecsapás, aminek nagy többségében tragikus a kimenetele. Azonban, ha ez előtt sikerül összegyűjtenünk megfelelő mennyiségű ősi jelet, akkor mi nyertük a játékot.
 
Összegzés
Az Elder Sign szabályakönyve elég hosszúnak tűnik, mégsem egy bonyolult játékról van szó. Még úgy sem, hogy több dologról nem tettem említést (társak, szörnyek, stb.).


Sajnos nincsen túl sok döntési helyzet, de attól még egy jó játékról beszélhetünk. A szerencse elég komoly tényező, ezért szinte bármi előfordulhat és izgalomra feltétlenül számíthatunk.
 
Nem tudom, hogy a maximális 8 fővel milyen lehet a móka, de ha egyedül vágunk neki a játéknak, akkor érdemes legalább két karaktert vinnünk, mert úgy egy kicsit nagyobb esély lesz a győzelemre. Mivel minden egyes játékos köre végén tekerni kell három órát előretekerni a mutatón, ezért a játékidő nem nő drasztikusan több karakter esetén sem.
 
H. P. Lovecraft világát imádóknak, akiknek nincsen ideje vagy kedve hosszú órakat egy Arkham Horror felett ülni bátran ajánlható. Vagy akár mindenki másnak is, aki szeret kockát dobálni és szereti a szörnyes témákat... és ugye már itt a kiegészítő, az Elder Sign: Unseen forces.
 
(A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)