2013/12/31

Lisa Smedman - Pusztulás (A Pókkirálynő háborúja IV.)

A kaland folytatódott. Hőseink csöbörből vödörbe esnek és ide-oda cikáznak Mélysötét és a felszíni világ között. Ekközben a szürketörpök és egyéb mélysötéti lények serege egyre jobban megközelíti a sötételfek fővárosát.
 
Menzoberranzan nagyon nagy bajban van. Egy ezidáig ismeretlen, drowk irányította szervezet a Pókkirálynő és hívei pusztulására áhítozik. Ennek érdekében nemcsak a duergarok és tanarukok között kovácsolnak ideiglenes szövetséget, de még egy magas szinten lévő házat is bevonnak az új rendszer kialakításhoz szükséges küzdelemhez. A lichdrownak sikerült kiaktatni a város főmágusát, ezzel további intrikákat és belső viszályokat szítani a város mágusai között. A főpapnők továbbra is tehetetlenek, mivel saját mágiájuk nincsen és a varázseszközeik is szinte kiapadtak.
 
Hőseink, miután visszatértek Abyssból máris azon fáradnak, hogy visszatérjenek oda. Nem meglepő, de az eddig törékeny szövetség hálója egyre jobban foszlásnak indult. A belső ellentéteken túl, újabb egyéni célok bontakoznak ki, és menet közben egyesek fő célja is jelentősen megváltozik.
 
A Lisa Smedman által írt 4. könyv eddig - számomra - a leggyengébb darab volt. Bár egyesek szerint az 5. még gyengébb... Majd ez is hamarosan kiderül. Az viszont tény, hogy egyre jobban feltűnnek a felesleges szálak, amik mintha csak azért lennének, hogy teljesüljön egy bizonyos oldalszám. Szerencsére ezt nem ment az olvashatóság rovására, mert még mindig falatják magukat a betűk.
 
Igazából nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Nem olyan jó a történet, de még mindig nem sajnálom a rá szánt időt. Ugyan már erősen lendületét vette a kaland, a kipattanó szikra okozta tűz már csak pislákol, de még mindig nagyon érdekel a végkifejlet. Eredetileg is az volt a célom, hogy végigolvasom a 6 könyvet és ki is fogok tartani ezen elhatározásom mellett.

2013/12/30

Az elvarázsolt labirintus

2013 év vége is hozott pár társasjátékot, amikről lehet pár mondatot írni. Igaz, ezekből csak egy volt karácsonyi ajándékféle, a többi pedig egyéb alkalomból érkezett. Annamária kapta a 6. születésnapjára Az elvarázsolt labirintus nevű játékot, amit már egy ideje nézegettem. Végül a Gémklub licitálós játékának segítségével olyan áron megkaphattam, amit már nyugodtabb szívvel megvásárolhattam.
 
2009-ben megkapta a német Kinderspiel des Jahres, azaz az Év gyermekjátéka címet, ami elég szép elismerés. Még akkor is, ha mostanában én már nem annyira érzem erősnek a német játékdíjjal jutalmazott játékokat. De most inkább ebben nem mennék túlságosan bele.
 
 
Mi is lapul a dobozban...
A szokásos, nagy méretű doboz nem tartalmaz túl sok játékelemet, de jelen esetben nem csak 70% levegőt és 30% anyagot kapunk, hanem akad még egy nyomós ok is a doboz megtartására. Az Appenzell sajtvárához hasonlóan ez is szükséges a játékhoz. Az egyetlen, kartonból készült kinyomókeret alkotja a "rácsot", amibe a fából készült faldarabokat lehet beilleszteni. A keretből ugyan sok mindent kell kinyomkodni, a végén csak - az egészhez képest - nevetséges mennyiségű korongalakú jelzőre lesz szükség. Amik talán túl nagy méretű húzózsákba kerülnek majd. A játék fontos részét képezi még egy dobókocka (amitől ne nagyon ijedjünk meg) és négy bábu, a hozzájuk tartozó mágnesgolyóval.
 
Előkészítés
Az alsó rácson többféleképpen is kialakíthatjuk a labirintusunkat, de először talán érdemes a szabálykönyvben javasoltakat megvalósítani. Erre rakjuk rá a játéktáblát, a sarkokba a bábukat, majd végül azok aljára a mágneses golyókat.
 
Hogyan játszunk
Határozzuk meg a kezdőjátékost, húzzunk egy korongot a fekete zsákból, majd kezdődhet is a játék. Az első játékos dob a különleges kockával, majd annyit léphet, amennyit a pöttyök mutatnak. A lépés mindig csak előre-, hátra- és oldalirányban történhet, soha sem átlósan. (Ha valaki, valamilyen irányban megkezd egy lépést, akkor azt végre kell hajtania és nem szabad menet közben változtatni!) Ha a golyó alul falba ütközik, akkor az leesik és az egyik sarkon ki kell venni. Ilyen esetben az adott játékos köre véget ér és tőle balra ülő dobhat a kockával. Ha a lépések során sikerül olyan ábrás mezőre érkezni, ami a kihúzott korongon szerepelt, akkor azt a játékos megkapja. Ezt követően újat húzunk (ha egy játékos egy olyan jelen áll, amit éppen húztunk, akkor nagy szerencséje van, mert automatikusan megkapja a korongot). A játékot az nyeri, akinek előbb lesz meg az 5. korongja. Mint a jobb oldalt látható esetben, mikor Annamária nyerte a játékot.
 
 
Ez egy meglehetősen könnyed, 10-15 perces játék, amit már nyugodtan játszhatunk akár egy 4 évessel is. A játékot maximum 4 személy játszhatja, ezért nem túlsok a holtidő sem, sőt, jelen esetben nagyon érdemes figyelni, mert itt tényleg jól lehet tanulni más kárából is.
 
A játékot mindenféleképpen ajánlom, habár az 7000Ft feletti árazása szerintem egy kicsit túlzó. 



A képek saját készítésüek, leszámítva a játék dobozának tetejét ábrázolót, ami a www.boardgamegeek.com oldalról származik.



2013/12/22

Richard Baker - Elkárhozás (A Pókkirálynő háborúja III.)

Az volt a célom, hogy még idén pontot teszek a Pókkirálynő háborúja sorozat végére, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a célt nem fogom teljesíteni. Esélytelen, hogy 9 nap alatt a végére érjek a még hátralévő három könyvnek. Tudom, hogy régebben ez még könnyebben ment volna, de manapság más idők vannak.
 
Nincs abban semmi meglepő, hogy a Richard Baker által írt harmadik rész, az Elkárhozás ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Az első néhány fejezetben van 3-4 olyan bekezdés, amiben - csak úgy mellékesen - megjegyzi az író, hogy ki kicsoda és hogy eddig nagyjából miről volt szó. Innentől egy kicsit belemegyek az első két könyv történésébe, valamint írok néhány gondolatot a harmadik részről is.
 
Az első könyvben arra derült fény, hogy a sötételfek leghatalmasabb istensége, Lolth nem válaszol hívői szavára. Miután a papnők megbizonyosodtak arról, hogy ez nem csak a drowokat érinti, hanem minden más fajra is kiterjedt, úgy döntöttek, hogy további nyomozásba kezdenek.
 
A második könyvben ennek megfelelően a csapat el is jutott Ched Nassadba, ahol további fény derült arra is, hogy Lolth nem csak Menzoberranzant büneti, hanem egész Mélysötétet, vagy még talán annál is többet. A hőseink kétségbe esnek egy kicsit a folytatást illetően, hiszen nem igazán tudják miként is tudhatnák meg mi okozza istennőjükkel kapcsolatban a bajt, illetve azt sem, hogy mi lehet a megoldás.
 
Miközben Quenthel és csapata az ügyön dolgozik és mellékküldetésként egy kis vagyont akarnak magukhoz venni, egy szokásos sötételf fortéllyal futnak össze, az árulással. Ched Nassadból származó társuk ugyanis elárulja őket, aminek következtébe meglehetősen szorult helyzetbe kerülnek. A menekülésben nagy szerepe volt a megkövült pókfonatokra épült város totális pusztulásának is, de teljesen nem nyugodhattak meg.
 
Két új társukkal együtt a napfény világára, a felszínre kerültek, ahol újabb megpróbáltatások vártak rájuk. Elsődleges céljuk az lett, hogy egy másik vallás papját megkeressék és az ő segítségével még többet tudjanak meg Lolthról. Ha a felszínen való tartózkodás és a másik istenség papjával készülődő találkozó nem hangzana elég izgalmasan, akkor ott van még a Menzoberrazan ellen készülő hatalmas sereg, és szálakat háttérből írányító elemek összeesküvése.
 
A könyv - a sok hülyeségén túl - szintén magába szippantott. A csapaton belül érezhető feszültség és a Mélysötéten alakuló háború meglehetősen sodró lendülettel bír. A sötételfek lelkivilágát egyáltalán nem könnyű megérteni, főleg, ha családi vonatkozásokról van szó, de mindezek teszik nagyon pikánssá és egyedivé ezt a sorozatot. Felesleges méltatnom a könyv erényeit, vagy éppen felróni hiányosságait, mivel ez "csak" egy ponyva sorozat, amit a helyén kell kezelni.

2013/12/19

Ainol Novo Venus 7

Már tavasszal szerettem volna írni erről a 4 magos tablet csodáról, de akkor sajnos úgy esett, hogy a tablett leesett. A keresztben megrepedt kijelző az egész készüléket 2/3-ad részt használhatatlanná tette, ezért nem sok kedvem lett ismertetőt írni. Most is egy kicsit szomorúan tekintek vissza arra a pár hétre, míg használni tudtam, de úgy gondoltam, hogy pár mondatot azért megér ez a kínai tablet.
 
Kellően akciósan választottam ki egy kínai oldalról, majd nagyjából 3 hét várakozási idő után meg is érkezett. Semmi gond nem volt vele, rögtön lehetett használni. Szinte az első látásra megkedveltem, a hátsó részén kellemes tapintás fehér készüléket. A benne lévő IPS panel gyönyörű képet adott vissza, ami még a feleségemnek is tetszett. A hangszórója kevésbé volt erős és jó hangzású, de nekem a célnak megfelelt.
 
A négymagos, ACT ATM729 Arm Cortex A9 procival ellátott készüléket elég sokan lenézték, vagy hátra sorolták be, és még a Prohardver szakfórumain is ugyanezen gyártó egy kétmagos készüléke után rakták a rangsorba, de összehasonlítási alap nélkül nem mondom meg, hogy nekik volt-e igazuk. Az viszont tény, hogy az Ainolnak ez a készüléke egy kicsit hírhedté vált annak okán, hogy az általánosan használt teljesítménymérő programban, az Antutuban bizony csaltak. Annyira, hogy az alkalmazás nem is engedi már ezen készülékek tesztjét és csalónak bélyegzi az Ainolt. Üsse kő! Nekem az a fontos, hogy a készülék megfelelően működjön.
 
A bekapcsolást követően hamar töltőre került és úgy próbáltam még vele egy picit ismerkedni. A kínai érintésvédelmi szabályozások némiképpen szellősek lehetnek, mert párszor éreztem, mintha én is töltődnék. Ráadásul töltés közben az érintőképernyő nem reagált mindig megfelelően. Ha ilyen típusra ruházna be valaki úgy ne nagyon használja töltés közben. Ráadásul a kapott adapteren is egy kicsit faragni kellett, hogy beférjen a konektorba.
 
A szép képen túl még két nagyobb elvárásom volt, mégpedig a kellően erős wifi egység és a gyorsaság. Az elsővel nem is nagyon volt probléma, könnyen és megfelelő erősségben talált a készülék hálózatot. Persze nem olyan ez sem, mint egy iPadben, de bőven elfogadható.
 
A teljesítményben nagyjából hozta azt a szintet, amit elvártam. Néhol érezhető volt a röccenés és a böngészés sem ment hipergyorsan, de szerencsére ez sem volt nekem túl zavaró. A betárcsázós internet korszakát testközelből éltem meg, tehát nem lehetett okom a panaszra. A teljesítmény javítása érdekében azért kicseréltem a ROM-ot, ami megérte azt a nagyjából fél óra időbefektetést. Érezhető volt a gyorsulás és hogy mintha egy kicsit jobban optimalizált lett volna az eszköz a kezemben. Külön plusz pont, hogy a ROM-csere abszolút nem volt ördöngőség.
 
Bizonyára nyüstölhettem volna izmosabb programmal is, de én a Real Racing 3-at választottam, és nyúztam vele a készüléket. Az alkalmazás elindítása már majdnem a régi C64-es betöltési időket idézte, de a rajtnál lévő apró akadozást, illetve a ritka, verseny közbeni akadást leszámítva nem volt vele gond, a játék szinte tökéletesen játszható volt.
 
Fontos még szót ejteni az aksiról. Ezzel a tényezővel előzetesen nem nagyon számoltam, de azért kellemes meglepetést jelentett, hogy 6-8 óra használatot is kibírt (főleg internethaszálat, Real Racing 3 és Candy Crush Saga játékokkal).
 
Sajnos pár hét használatot követően bekövetkezett egy törés. Nagyjából egy méteres magasságból hullott, gagyi kínai tokkal, a parkettára. Elsőre nem is vettem észre rajta semmit. Bekapcsoltam működött, a kijelzőt nem is néztem. Később vettem csak észre a rajta keresztbe átfutó törést, ami miatt az egész 1/3-a volt csak használható. Mit lehet tenni, úgy gondoltam mielőtt kidobnám szétszedem. Elég gyorsan és ügyesen szét lehetett szedni, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom házilag megjavítani.
 
Menet közben észrevettem, hogy az "alaplapot" a kijelzővel összekötő "nyákkábel" megsérült/megtört, ezért az érintőképernyővel együtt azt is rendeltem. A fórumlátogatások során kiderült, hogy ez egy nagyon érzékeny rész a tabletekben, általában maximum három hajtást bírnak ki ezek a vékony lapocskák, és utána bizony törnek. Ezzel a résszel nem nagyon számoltam, amikor - ügyességemhez mérten - szétszedtem a tabletet. Ráadásul, az első rendelésem kézbesítés nélkül visszament Kínába, ezért elég sok idő eltelt, mire javíthattam.
 
Az érintőképernyő megérkezésekor jött az első meglepetés, ugyanis ezen felül volt egy műanyag keret, amit a korábbiról le kellett feszegetni. Az egészet kétoldalú ragasztószalag tartotta össze, ezért hasonló anyaggal tapasztottam én is vissza az új kijelzőt. Sajnos itt ért egy következő probléma. Valószínűleg a kétbalkezességemnek köszönhetően megsérült az kijelző is, ami miatt nem sikerült a javítás. Úgy döntöttem, hogy újabb 1 hónapot és 5eft-ot nem ér meg a dolog, ezért feladtam szerelési ambícióimat. Persze nem kizárt, ha véletlenül belebukkannék egy kijelzőbe olyan 2eft összegért, akkor akarjam a készüléket összerakni, de most egyelőre jegelve van ez a projekt. Kár érte, mert jó kis készülék volt, ami teljesen hozta az elvárásaimat. Csak kár, hogy a vacak, műanyag keret és a gyenge terhelhetőség miatt buktam egy ilyen tabletet.
 
A technikai jellemzőkkel és a külsőről készült képekkel talán nem nagyon fárasztanám tovább az olvasót, hiszen Google barát ezekre stabil választ ad, azonban a készülék beljeséről és darabokról megosztanék pár saját képet.
 
 
 
Zárszóként annyit mondanék, hogy aki tud vigyázni egy ilyen tabletre és nem olyan ügyetlen, mint én, vagy jobb minőségű tokban tartja, ami talán védelmet is nyújt a leejtéssel szemben az nyugodtan rászánhat 100-120 dollárt, mert ár/teljesítmény viszonylatban nem rossz vétel.
 
Előnyök:
- szép képet adó, IPS kijelző
- elfogadható teljesítményt nyújtó, négymagos processzor
- 6-8 óra működést bíró akkumulátor
- használható erősségű wifi
- könnyen cserélhető ROM
 
Hátrányok:
- gyenge anyagminőség, főleg a műanyag keret és érintőkijelző esetében
- gyenge hangszóró
- 0,3 megapixeles első és 2,0 megapixeles hátsó kamera
- töltés közben nem megfelelően működő érintőkijelző
 
Ha valaki esetleg olcsón megválna a hozzávaló kijelzőtől, akkor az nyugodtan szóljon. :)