2013/10/29

Richard Lee Byers - Hanyatlás (A Pókkirálynő háborúja I.)

A 2000-es évek elején Jimmy barátom árasztott el rengeteg fantasy könyvvel, még jobban megszeretve velem ezt a műfajt. Ezen belül széles volt a kínálat, mert a George R. R. Martin fémjelezte high-concept-fantasy-n túl kaptam rengeteg "ponyvát" is. A Sárkánydárda sorozat teremtette világhoz kapcsolódó könyveket túl, megismerhettem az Elfeledett Birodalmak (Forgotten Realms) érdekes világát is. Bár főleg az R.A. Salvatore által írt könyvek mutatták az utat, de sok más írótól is, sok más könyvet, szereplőt és területrészt megismerhettem Faerűn széles világán.
 
A Pókkirálynő háborúja több szempontból érdekesnek ígérkezett. Egyrészt visszavitt minket abba a világba, amit a Sötételf trilógia könyvein megismerhettünk, másrészt egy kicsit jobban megismerhettük belőle Mélysötét minden szempontból sötét világát. Mikor először olvastam a Pókkirálynő háborúja sorozatot, akkor nem sikerült a végére jutnom. 2 vagy 3 könyvvel a vége előtt egy kicsit elszakadtam az olvasmányforrásomtól, ezért soha nem tudtam meg, hogy mi lett vége. Ezért is kezdtem neki újra a sorozatnak, remélve, hogy nem olyan végtelen folyammá alakult ez is, mint Drizzt Do'Urden kalandjai.
 
Mióta először olvastam az első könyvet elég sok víz lefolyt a Dunán. Akkor is tudtam, hogy ponyva az iromány, de szórakoztatónak találtam. Egy picivel másabb, sötétebb volt, mint a korábbi olvasmányok, mégha érezhetően erősen képtelennek és élhetetlennek is tartható. De ki keresne sok realitást egy fantasy olvasmányban. Kit érdekel, hogy miként képesek élve maradni a sötétben, a folyamatos ármánykodás közben a különböző fajok? Ezen "műveknek" a kizárólagos célja csupán a szórakoztatás és nem a mély gondolkodtatás.

A történet a sorozat egyik első része, tehát tipikus "ismerjük meg a karaktereket, akikből csapat lesz, hogy egy közös ügyért küzdjenek". Talán a tipikus szót is idézőjelbe kellett volna tennem, mert a drow társadalom nem igazán mondható tipikusnak. (Annyira jellemző volt az a jelenetsor, amikor a menekülő kereskedők között egyszercsak valaki felkiáltott, majd amikor megvizsgálták, mi is történt, mindenki csak érzelemmentesen elfogadta, hogy csak az egyik kereskedő végzett az egyik konkurenssel.)

A szereplők útjai külön utakon futnak, majd a végére szépen összeérnek. Ezen történetszálakon megismerhetünk egy mágust, egy fegyvermestert, egy papnőt, egy féldémont, egy másik város nagykövetét és egy felderítőt. Mindegyikük tekintélyes és hatalmas a maga módján, mert ha bénák lennének, akkor nem is lenne helyük a csapatban.

Menzoberranzan egy titkot rejt, amit szeretnének elhallgatni mindenki elől, de végül mindenki előtt kitudódik. Ez a dolog csak olaj, ami már lángra lobbanni készülő tűzre, mely akár a dicső város vesztét is okozhatja.

A könyvben van vér, kegyetlenség és minden, amit a szerepjátékosok imádnak. Az egészet kellemesen fűszerezi be a drow társadalom furcsán szőt politikai pókhálója, ami mindig tartogathat meglepetéseket. Ugyan már nem vagyok annyira lelkes, mint tíz éve, de még mindig elfogadható szórakozást nyújtott Richard Lee Byers Hanyatlás című könyve, ami A Pókkirálynő háborúja sorozat első kötete.

Nincsenek megjegyzések: