2013/12/31

Lisa Smedman - Pusztulás (A Pókkirálynő háborúja IV.)

A kaland folytatódott. Hőseink csöbörből vödörbe esnek és ide-oda cikáznak Mélysötét és a felszíni világ között. Ekközben a szürketörpök és egyéb mélysötéti lények serege egyre jobban megközelíti a sötételfek fővárosát.
 
Menzoberranzan nagyon nagy bajban van. Egy ezidáig ismeretlen, drowk irányította szervezet a Pókkirálynő és hívei pusztulására áhítozik. Ennek érdekében nemcsak a duergarok és tanarukok között kovácsolnak ideiglenes szövetséget, de még egy magas szinten lévő házat is bevonnak az új rendszer kialakításhoz szükséges küzdelemhez. A lichdrownak sikerült kiaktatni a város főmágusát, ezzel további intrikákat és belső viszályokat szítani a város mágusai között. A főpapnők továbbra is tehetetlenek, mivel saját mágiájuk nincsen és a varázseszközeik is szinte kiapadtak.
 
Hőseink, miután visszatértek Abyssból máris azon fáradnak, hogy visszatérjenek oda. Nem meglepő, de az eddig törékeny szövetség hálója egyre jobban foszlásnak indult. A belső ellentéteken túl, újabb egyéni célok bontakoznak ki, és menet közben egyesek fő célja is jelentősen megváltozik.
 
A Lisa Smedman által írt 4. könyv eddig - számomra - a leggyengébb darab volt. Bár egyesek szerint az 5. még gyengébb... Majd ez is hamarosan kiderül. Az viszont tény, hogy egyre jobban feltűnnek a felesleges szálak, amik mintha csak azért lennének, hogy teljesüljön egy bizonyos oldalszám. Szerencsére ezt nem ment az olvashatóság rovására, mert még mindig falatják magukat a betűk.
 
Igazából nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Nem olyan jó a történet, de még mindig nem sajnálom a rá szánt időt. Ugyan már erősen lendületét vette a kaland, a kipattanó szikra okozta tűz már csak pislákol, de még mindig nagyon érdekel a végkifejlet. Eredetileg is az volt a célom, hogy végigolvasom a 6 könyvet és ki is fogok tartani ezen elhatározásom mellett.

2013/12/30

Az elvarázsolt labirintus

2013 év vége is hozott pár társasjátékot, amikről lehet pár mondatot írni. Igaz, ezekből csak egy volt karácsonyi ajándékféle, a többi pedig egyéb alkalomból érkezett. Annamária kapta a 6. születésnapjára Az elvarázsolt labirintus nevű játékot, amit már egy ideje nézegettem. Végül a Gémklub licitálós játékának segítségével olyan áron megkaphattam, amit már nyugodtabb szívvel megvásárolhattam.
 
2009-ben megkapta a német Kinderspiel des Jahres, azaz az Év gyermekjátéka címet, ami elég szép elismerés. Még akkor is, ha mostanában én már nem annyira érzem erősnek a német játékdíjjal jutalmazott játékokat. De most inkább ebben nem mennék túlságosan bele.
 
 
Mi is lapul a dobozban...
A szokásos, nagy méretű doboz nem tartalmaz túl sok játékelemet, de jelen esetben nem csak 70% levegőt és 30% anyagot kapunk, hanem akad még egy nyomós ok is a doboz megtartására. Az Appenzell sajtvárához hasonlóan ez is szükséges a játékhoz. Az egyetlen, kartonból készült kinyomókeret alkotja a "rácsot", amibe a fából készült faldarabokat lehet beilleszteni. A keretből ugyan sok mindent kell kinyomkodni, a végén csak - az egészhez képest - nevetséges mennyiségű korongalakú jelzőre lesz szükség. Amik talán túl nagy méretű húzózsákba kerülnek majd. A játék fontos részét képezi még egy dobókocka (amitől ne nagyon ijedjünk meg) és négy bábu, a hozzájuk tartozó mágnesgolyóval.
 
Előkészítés
Az alsó rácson többféleképpen is kialakíthatjuk a labirintusunkat, de először talán érdemes a szabálykönyvben javasoltakat megvalósítani. Erre rakjuk rá a játéktáblát, a sarkokba a bábukat, majd végül azok aljára a mágneses golyókat.
 
Hogyan játszunk
Határozzuk meg a kezdőjátékost, húzzunk egy korongot a fekete zsákból, majd kezdődhet is a játék. Az első játékos dob a különleges kockával, majd annyit léphet, amennyit a pöttyök mutatnak. A lépés mindig csak előre-, hátra- és oldalirányban történhet, soha sem átlósan. (Ha valaki, valamilyen irányban megkezd egy lépést, akkor azt végre kell hajtania és nem szabad menet közben változtatni!) Ha a golyó alul falba ütközik, akkor az leesik és az egyik sarkon ki kell venni. Ilyen esetben az adott játékos köre véget ér és tőle balra ülő dobhat a kockával. Ha a lépések során sikerül olyan ábrás mezőre érkezni, ami a kihúzott korongon szerepelt, akkor azt a játékos megkapja. Ezt követően újat húzunk (ha egy játékos egy olyan jelen áll, amit éppen húztunk, akkor nagy szerencséje van, mert automatikusan megkapja a korongot). A játékot az nyeri, akinek előbb lesz meg az 5. korongja. Mint a jobb oldalt látható esetben, mikor Annamária nyerte a játékot.
 
 
Ez egy meglehetősen könnyed, 10-15 perces játék, amit már nyugodtan játszhatunk akár egy 4 évessel is. A játékot maximum 4 személy játszhatja, ezért nem túlsok a holtidő sem, sőt, jelen esetben nagyon érdemes figyelni, mert itt tényleg jól lehet tanulni más kárából is.
 
A játékot mindenféleképpen ajánlom, habár az 7000Ft feletti árazása szerintem egy kicsit túlzó. 



A képek saját készítésüek, leszámítva a játék dobozának tetejét ábrázolót, ami a www.boardgamegeek.com oldalról származik.



2013/12/22

Richard Baker - Elkárhozás (A Pókkirálynő háborúja III.)

Az volt a célom, hogy még idén pontot teszek a Pókkirálynő háborúja sorozat végére, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a célt nem fogom teljesíteni. Esélytelen, hogy 9 nap alatt a végére érjek a még hátralévő három könyvnek. Tudom, hogy régebben ez még könnyebben ment volna, de manapság más idők vannak.
 
Nincs abban semmi meglepő, hogy a Richard Baker által írt harmadik rész, az Elkárhozás ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Az első néhány fejezetben van 3-4 olyan bekezdés, amiben - csak úgy mellékesen - megjegyzi az író, hogy ki kicsoda és hogy eddig nagyjából miről volt szó. Innentől egy kicsit belemegyek az első két könyv történésébe, valamint írok néhány gondolatot a harmadik részről is.
 
Az első könyvben arra derült fény, hogy a sötételfek leghatalmasabb istensége, Lolth nem válaszol hívői szavára. Miután a papnők megbizonyosodtak arról, hogy ez nem csak a drowokat érinti, hanem minden más fajra is kiterjedt, úgy döntöttek, hogy további nyomozásba kezdenek.
 
A második könyvben ennek megfelelően a csapat el is jutott Ched Nassadba, ahol további fény derült arra is, hogy Lolth nem csak Menzoberranzant büneti, hanem egész Mélysötétet, vagy még talán annál is többet. A hőseink kétségbe esnek egy kicsit a folytatást illetően, hiszen nem igazán tudják miként is tudhatnák meg mi okozza istennőjükkel kapcsolatban a bajt, illetve azt sem, hogy mi lehet a megoldás.
 
Miközben Quenthel és csapata az ügyön dolgozik és mellékküldetésként egy kis vagyont akarnak magukhoz venni, egy szokásos sötételf fortéllyal futnak össze, az árulással. Ched Nassadból származó társuk ugyanis elárulja őket, aminek következtébe meglehetősen szorult helyzetbe kerülnek. A menekülésben nagy szerepe volt a megkövült pókfonatokra épült város totális pusztulásának is, de teljesen nem nyugodhattak meg.
 
Két új társukkal együtt a napfény világára, a felszínre kerültek, ahol újabb megpróbáltatások vártak rájuk. Elsődleges céljuk az lett, hogy egy másik vallás papját megkeressék és az ő segítségével még többet tudjanak meg Lolthról. Ha a felszínen való tartózkodás és a másik istenség papjával készülődő találkozó nem hangzana elég izgalmasan, akkor ott van még a Menzoberrazan ellen készülő hatalmas sereg, és szálakat háttérből írányító elemek összeesküvése.
 
A könyv - a sok hülyeségén túl - szintén magába szippantott. A csapaton belül érezhető feszültség és a Mélysötéten alakuló háború meglehetősen sodró lendülettel bír. A sötételfek lelkivilágát egyáltalán nem könnyű megérteni, főleg, ha családi vonatkozásokról van szó, de mindezek teszik nagyon pikánssá és egyedivé ezt a sorozatot. Felesleges méltatnom a könyv erényeit, vagy éppen felróni hiányosságait, mivel ez "csak" egy ponyva sorozat, amit a helyén kell kezelni.

2013/12/19

Ainol Novo Venus 7

Már tavasszal szerettem volna írni erről a 4 magos tablet csodáról, de akkor sajnos úgy esett, hogy a tablett leesett. A keresztben megrepedt kijelző az egész készüléket 2/3-ad részt használhatatlanná tette, ezért nem sok kedvem lett ismertetőt írni. Most is egy kicsit szomorúan tekintek vissza arra a pár hétre, míg használni tudtam, de úgy gondoltam, hogy pár mondatot azért megér ez a kínai tablet.
 
Kellően akciósan választottam ki egy kínai oldalról, majd nagyjából 3 hét várakozási idő után meg is érkezett. Semmi gond nem volt vele, rögtön lehetett használni. Szinte az első látásra megkedveltem, a hátsó részén kellemes tapintás fehér készüléket. A benne lévő IPS panel gyönyörű képet adott vissza, ami még a feleségemnek is tetszett. A hangszórója kevésbé volt erős és jó hangzású, de nekem a célnak megfelelt.
 
A négymagos, ACT ATM729 Arm Cortex A9 procival ellátott készüléket elég sokan lenézték, vagy hátra sorolták be, és még a Prohardver szakfórumain is ugyanezen gyártó egy kétmagos készüléke után rakták a rangsorba, de összehasonlítási alap nélkül nem mondom meg, hogy nekik volt-e igazuk. Az viszont tény, hogy az Ainolnak ez a készüléke egy kicsit hírhedté vált annak okán, hogy az általánosan használt teljesítménymérő programban, az Antutuban bizony csaltak. Annyira, hogy az alkalmazás nem is engedi már ezen készülékek tesztjét és csalónak bélyegzi az Ainolt. Üsse kő! Nekem az a fontos, hogy a készülék megfelelően működjön.
 
A bekapcsolást követően hamar töltőre került és úgy próbáltam még vele egy picit ismerkedni. A kínai érintésvédelmi szabályozások némiképpen szellősek lehetnek, mert párszor éreztem, mintha én is töltődnék. Ráadásul töltés közben az érintőképernyő nem reagált mindig megfelelően. Ha ilyen típusra ruházna be valaki úgy ne nagyon használja töltés közben. Ráadásul a kapott adapteren is egy kicsit faragni kellett, hogy beférjen a konektorba.
 
A szép képen túl még két nagyobb elvárásom volt, mégpedig a kellően erős wifi egység és a gyorsaság. Az elsővel nem is nagyon volt probléma, könnyen és megfelelő erősségben talált a készülék hálózatot. Persze nem olyan ez sem, mint egy iPadben, de bőven elfogadható.
 
A teljesítményben nagyjából hozta azt a szintet, amit elvártam. Néhol érezhető volt a röccenés és a böngészés sem ment hipergyorsan, de szerencsére ez sem volt nekem túl zavaró. A betárcsázós internet korszakát testközelből éltem meg, tehát nem lehetett okom a panaszra. A teljesítmény javítása érdekében azért kicseréltem a ROM-ot, ami megérte azt a nagyjából fél óra időbefektetést. Érezhető volt a gyorsulás és hogy mintha egy kicsit jobban optimalizált lett volna az eszköz a kezemben. Külön plusz pont, hogy a ROM-csere abszolút nem volt ördöngőség.
 
Bizonyára nyüstölhettem volna izmosabb programmal is, de én a Real Racing 3-at választottam, és nyúztam vele a készüléket. Az alkalmazás elindítása már majdnem a régi C64-es betöltési időket idézte, de a rajtnál lévő apró akadozást, illetve a ritka, verseny közbeni akadást leszámítva nem volt vele gond, a játék szinte tökéletesen játszható volt.
 
Fontos még szót ejteni az aksiról. Ezzel a tényezővel előzetesen nem nagyon számoltam, de azért kellemes meglepetést jelentett, hogy 6-8 óra használatot is kibírt (főleg internethaszálat, Real Racing 3 és Candy Crush Saga játékokkal).
 
Sajnos pár hét használatot követően bekövetkezett egy törés. Nagyjából egy méteres magasságból hullott, gagyi kínai tokkal, a parkettára. Elsőre nem is vettem észre rajta semmit. Bekapcsoltam működött, a kijelzőt nem is néztem. Később vettem csak észre a rajta keresztbe átfutó törést, ami miatt az egész 1/3-a volt csak használható. Mit lehet tenni, úgy gondoltam mielőtt kidobnám szétszedem. Elég gyorsan és ügyesen szét lehetett szedni, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom házilag megjavítani.
 
Menet közben észrevettem, hogy az "alaplapot" a kijelzővel összekötő "nyákkábel" megsérült/megtört, ezért az érintőképernyővel együtt azt is rendeltem. A fórumlátogatások során kiderült, hogy ez egy nagyon érzékeny rész a tabletekben, általában maximum három hajtást bírnak ki ezek a vékony lapocskák, és utána bizony törnek. Ezzel a résszel nem nagyon számoltam, amikor - ügyességemhez mérten - szétszedtem a tabletet. Ráadásul, az első rendelésem kézbesítés nélkül visszament Kínába, ezért elég sok idő eltelt, mire javíthattam.
 
Az érintőképernyő megérkezésekor jött az első meglepetés, ugyanis ezen felül volt egy műanyag keret, amit a korábbiról le kellett feszegetni. Az egészet kétoldalú ragasztószalag tartotta össze, ezért hasonló anyaggal tapasztottam én is vissza az új kijelzőt. Sajnos itt ért egy következő probléma. Valószínűleg a kétbalkezességemnek köszönhetően megsérült az kijelző is, ami miatt nem sikerült a javítás. Úgy döntöttem, hogy újabb 1 hónapot és 5eft-ot nem ér meg a dolog, ezért feladtam szerelési ambícióimat. Persze nem kizárt, ha véletlenül belebukkannék egy kijelzőbe olyan 2eft összegért, akkor akarjam a készüléket összerakni, de most egyelőre jegelve van ez a projekt. Kár érte, mert jó kis készülék volt, ami teljesen hozta az elvárásaimat. Csak kár, hogy a vacak, műanyag keret és a gyenge terhelhetőség miatt buktam egy ilyen tabletet.
 
A technikai jellemzőkkel és a külsőről készült képekkel talán nem nagyon fárasztanám tovább az olvasót, hiszen Google barát ezekre stabil választ ad, azonban a készülék beljeséről és darabokról megosztanék pár saját képet.
 
 
 
Zárszóként annyit mondanék, hogy aki tud vigyázni egy ilyen tabletre és nem olyan ügyetlen, mint én, vagy jobb minőségű tokban tartja, ami talán védelmet is nyújt a leejtéssel szemben az nyugodtan rászánhat 100-120 dollárt, mert ár/teljesítmény viszonylatban nem rossz vétel.
 
Előnyök:
- szép képet adó, IPS kijelző
- elfogadható teljesítményt nyújtó, négymagos processzor
- 6-8 óra működést bíró akkumulátor
- használható erősségű wifi
- könnyen cserélhető ROM
 
Hátrányok:
- gyenge anyagminőség, főleg a műanyag keret és érintőkijelző esetében
- gyenge hangszóró
- 0,3 megapixeles első és 2,0 megapixeles hátsó kamera
- töltés közben nem megfelelően működő érintőkijelző
 
Ha valaki esetleg olcsón megválna a hozzávaló kijelzőtől, akkor az nyugodtan szóljon. :)
 
 

2013/11/11

Thomas M. Reid - Lázadás (A Pókkirálynő háborúja II.)

Nincs túl nagy meglepetés, a könyv ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Miután Menzoberranzan vezetői összerakták nekünk a kalandozócsapatot az útra kelt, hogy közös küldetésüket teljesítsék.
 
A meglehetősen egydimenziós karakterek közös jellemzője, hogy tökéletesen beleillenek a drowokról alkotott sztereotípiákba. Ha valamelyikük árulást követ el saját érdekből, azon nem is érdemes meglepődni, ahogy azon sem, ha valamelyik karakter valamiben hatalmasnak érzi magát, úgy azt próbálja érvényre jutattni. Ebben talán egyedül a fegyvermester Ryld kivétel, de azt még nem tudhatom mit hoznak a következő könyvek eseményei.
 
Elvileg bármit, ugyanis a könyvsorozat részeit más-más szerző jóvoltából olvashatjuk végig. Nem tudom, hogy a fordítás miatt van-e, de nem nagyon vettem észre, hogy más lenne Reid stílusa, mint Byersé. Nem mintha, ha szórakoztató fantasy ponyva stíluson belül nagy bravúrokra lehetne számítani, de ez az író is hozza az előző szintjét.
 
Itt is van árulás, új karakterek bevezetése, csata és nagy pusztulás. A könyv egy másik nagy mélysötéti városba, Chad Nassadba kalauzol el minket, ahol az egész település egy nagy pókhálórendszerre lett felépítve. Lássuk be, ez azért erősen magába hordozza a kockázatot és az elkerülhetetetlen vég bizony könnyen megjósolható.
 
Ezt a könyvet is egyértelmű Pharaun karaktere viszi előre. A Quenthellel való folyamatos csipkelődése, majd kétértelmű meghunyászkodásai remek szórakoztatást nyújtanak. Ryld továbbra is a kétlábon járó mészárszék, amiben nagy segítséget nyújt neki a Vagdaló névre hallgató kardja. A Baenre papnő arroganciája néhol elég bosszantó. Valas karaktere meglehetősen sótlan, de elég béna dolog tőle, hogy nem tud lebegni, csupán teleportálgatni (Itt nem teljesen értettem például, hogy apró teleport ugrásokkal, miért nem tudja kiváltani a lebegést). Végül pedig essen pár szó, a visszafolytott erőszakról, a féldémon Jeggredről. Sajnos ő is erősen vissza van fogva, bár érezhető a belőle kitörni készülő végtelen őserő. Sajnos, egyelőre még csak a gusztustalan táplálkozása és kínzásra tett utalásai miatt emlékezetes.
 
Reid új karakereket és új történetszálakat is megjelenít, de ezekről nem írnék, elkerülve az élményrombolást.
 
Összességében ez is egy jó kis könyv, melynek irodalmi értéke talán nem túl magas, ugyanakkor felettébb szórakoztató a műfaj kedvelői számára. Eddig még olvasási kedvem a sorozat irányába töretlen, ezért folytatom a 3. résszel.

2013/10/30

Dungeon Roll

Ez is megtörtént. Egy kickstarteres kampányban vettem részt, aminek nyomán, egy minden kitűzött célt elért terméket kaptam kézhez. A Dungeon Roll finanszírozásának sikere már abban a pillanatban biztos volt, amikor csatlakoztam, mégis hosszasan hezitáltam, mielőtt csatlakoztam volna a közösségi előfinanszírozású társasjátékhoz.
 
Lássuk miről is van szó. A játék neve magában hordozza a tartalmát. A dungeon azon csúnya angol szavak közé tartozik (az artifact szóval együtt), aminek magyar megfelelőjét nagyon nehéz egy szóba sűríteni. A kazamata és várbörtön nem igazán adja vissza azt a tartalmat, amit egy szerepjátékokban vagy fantasy témakörben kicsit otthon mozgó egyén gondol. A dungeon általában egy sötét, rendszerint föld alatti hely, ahol bátor kalandozók küzdenek a gazdagságért és hírnévért. Ráadásul a biztosan felbukkanó szörnyeken túl szinte egy sárkány jelenléte is garantált. A játék nevében szereplő roll pedig egyértelmű utalás, hogy itt bizony kockadobásokkal dől el, ki lesz az a hős, aki a legdicsőbben távozik a szörnyek megszálta terepről.
 
Mi is lapul a dobozban...
...vagyis jelen esetben kincsesládában.
Egy 10 oldalú dobókocka, amivel az aktuális szintet, azaz egyszerre megjelenhető szörnyek számát jelöljük. 7+1 fehér kocka, ami a kalandozó csapatunkat jelöli. 7+2 szörnykocka, 8+1+8 karakterlap, 4 játékos részére 1-1 segédlap, egy temető- és egy sárkányfészek lap.
Kapunk még rengeteg apró kartonkört, amik a tapasztalati pontjaink és begyűjtött kincseik jelölésére szolgálnak. Valamint ezen felül még kapunk egy szabálykönyvet, valamint a hősök tulajdonságait részletező szabálykönyvet.
 
Hogyan játszuk
A Dungeon Rollt 1-4 játékos játszhatja, de igazából akár annyi is, ahány karakterlap van. Ez azonban egyáltalán nem lenne szerencsés, mert sokat kell várni, mire valaki sorra kerül.
A játékszabály egyszerű, de könyvecske egy kicsit túlbonyolítja, nem a legegyszerűbb módon magyarázza mit is kell csinálni.
 
Miután kiválasztottuk a kívánt hősöket és a kezdőjátékosokat. A kalandozó (fehér) kockák kerüljenek az aktív játékoshoz, a szörnykockák (feketék) a mellette ülőkhöz. A játékos előtt három fázis áll.
 
1. Frissítés: Amikor új játékos kerül sorra, akkor "frissíteni" kell a hőst, ami azt jelenti, ha egy korábbi körben felhasználtuk/kimerítettük annak különleges tulajdonságát (fekvő helyzetbe tettük), akkor most újra aktív állapoba (állóhelyzetbe) kell tennünk a kártyát.
 
2. Alkossuk meg a kalandozó csapatot. A fehér kockákkal az aktív játékos megdobja a kalandozó csapatot. Egyszer lehetőség van tetszőleges számú kocka újradobására is. A csapat a következő tagokból állhat: bajnok (joker, akit bármilyen szerepben használhatunk), harcos, varázsló, pap, tolvaj és tekercs (amivel lehetőség van valamelyik kocka újradobására, vagy ital elfogyasztására).
 
3. Kalandozás a sárkány barlangjában. A dungeont jelen esetben én a sárkány barlangjának tekintem, ahol szörnyekkel és kincsekkel futhatunk össze, vagy nagy ricsajunkkal akár a sárkányt is felébreszthetjük.
 
Harc:
Kedves játékostársunk az aktuális szintnek megfelelő számú dobókockával dob. Ha sikerült legyőzni a szörnyet, akkor eldönthetjük próbára tesszük-e újra a szerencséket, és a tízoldalú kockán eggyel magasabbra állítjuk-e a szintet (ami azt jelenti, hogy kövekező körben már eggyel több szörnykocka eredményét kell túlszárnyalnunk), vagy megállunk és begyűjtjük az aktuális szinttel megegyező számú tapasztalati pontot.
 
A szörnykockákkal való dobás eredménye a következő lehet: goblin, csontváz, nyálka, kincsesláda, varázsital vagy sárkány. A fehér és fekete kockák színe remekül jelzik, hogy melyik szörny ellen, milyen fajta kalandozó jelenti a legaktívabb segítséget. Míg egy szörnyet bármelyik csapattagunkkal legyőzhetünk, addig egy szörnytípusból bármennyit legyőzhetünk egyetlen bajnokkal, harcossal, pappal vagy varázshasználóval is, a tolvajok pedig egyszerre több kincsesládát nyithatnak ki.
 
A harcban résztvevők csapattagok rögtön a temetőbe kerülnek, ahonnan a varázsitalok segítségével támaszthatóak fel. Érdekes fordulat, hogy győzelem esetén is a temetőbe kerülnek kalandozóink, de a játék csak így működhet. Miközben az egyre magasabb szinteken egyre több ellenfél jön velünk szemben, úgy a harcban résztvevő csapattagjaink száma egyre csak fogy, ahogy az esélyünk is a sikerre. Ráadásul a sárkány is felébredhet, miután megdobtuk a 3. sárkányunkat (minden körben dobott sárkányt ábrázoló kockát félre kell tennünk).
 
A sárkány elleni harc is elég egyszerű. Három különböző kalandozó szükséges a legyőzéshez (kincsek és a hős tulajdonságai is felhasználhatók ehhez!).
 
Az egyes szinteken a kockadobások eredményét a következő sorrendben kell végrehajtani. Először a szörnyeket kell legyőzni (ha vannak) és csak azt követően jöhetnek a kincsek és varázsitalok. Majd a legvégén ellenőrizni kell, hogy összegyűjt-e már a három sárkány. Ha igen,  akkor kötelező ellene harcolni (Siker esetén egy 1GYP + 1 kincs jár, a kudarc esetén pedig a következő játékos jön, mi pedig üres kézzel távozunk). Győzelem esetén választhajuk, hogy megállunk, vagy lépünk a következő szintre. Ha elbukunk az egyik szinten, akkor nem kapunk győzelmi/tapasztalati pontokat, ha igen, akkor a szinttel megegyező számban.
 
A fűszer
Hogy egy kicsit több legyen a játék egy egyszerű, "tedd próbára a szerencsédet"-kockadobáldánál arról a kincsek és a karakterek egyedi tulajdonságai gondoskodnak.
 
Kincsek
Egy tolvajjal vagy bajnokkal tetszőleges kincsesládát kinyithatunk. Nem sok értelme van egy körön belül egyetlen ládát kinyitni (ahogy egyetlen varázsitalt elfogyasztani sem), csak akkor a szörnykockákkal legalább kettőt dobtak ki nekünk. A kincsek közt a kalandorokkal megegyező tulajdonságú kartonkörök lapulnak, de ezeken felül lehet sárkánycsali, sárkánypikkely, vagy akár egy biztonságos faluba repítő teleport is. Ezek használatával bánjunk bölcsen, mert a játék végén 1-2 győzelmi pontot érhetnek.
Hősök
Minden hős rendelkezik egy alap- és egy különleges tulajdonsággal. Az alaptulajdonságot mindig, minden harcban, vagy kör elején lehet használni, míg a különlegeset csak egyszer. Ez utóbbit jelöljük a lap elforgatásával. A tulajdonságokat nagyon figyeljük, mert igencsak hasznosak lehetnek a harcok során, de azt is, hogy az 5. megkapott tapasztalati szint után forgassuk át a túloldalra, ami nagyobb bónuszra ad lehetőséget.
 
Befejezés
A játék azt követően ér véget, miután minden játékos teljesítette a 3. körét. A győztes pedig az lesz, aki a legtöbb győzelmi/tapasztalati pontot gyűjtötte. Apróság, de a pontszámtól függően rangot is lehet kapni.
 
Végkövetkeztetés
A játék nem rossz, de ne várjunk tőle túl sokat. 3-4 főnél több személynek egyszerre nem ajánlott a várakozási idő miatt és nincsen benne túl nagy szórakozási faktor sem. Gyerekekkel élvezhető, főleg ha szövünk mellé egy pici mesét is. A 4 és 6 éves gyermekeimnek tetszett, de két játéknál többre egyszerre soha nem jutottunk. Az árát és a kickstarterrel szerzett tapasztalatot bőven megérte. A pénzemért elfogadható minőséget kaptam és még a játék is szórakoztató valamilyen szinten. A támogatásomat nem bántam meg.


A képek sajátok, melyek minőséért elnézést kérek, mivel sem megfelelő technikám, sem megfelelő képesítésem nincsen normálisabb képek készítésre. Végül pedig egy olyan "hiba", amit nem én követtem el, ez egy igazi "egyedi kocka". 


A húzópakli blogon Csibu "kolléga" is írt a mai napon egy ismertetőt, ami talán jobb is, mint ez. ;)

2013/10/29

Richard Lee Byers - Hanyatlás (A Pókkirálynő háborúja I.)

A 2000-es évek elején Jimmy barátom árasztott el rengeteg fantasy könyvvel, még jobban megszeretve velem ezt a műfajt. Ezen belül széles volt a kínálat, mert a George R. R. Martin fémjelezte high-concept-fantasy-n túl kaptam rengeteg "ponyvát" is. A Sárkánydárda sorozat teremtette világhoz kapcsolódó könyveket túl, megismerhettem az Elfeledett Birodalmak (Forgotten Realms) érdekes világát is. Bár főleg az R.A. Salvatore által írt könyvek mutatták az utat, de sok más írótól is, sok más könyvet, szereplőt és területrészt megismerhettem Faerűn széles világán.
 
A Pókkirálynő háborúja több szempontból érdekesnek ígérkezett. Egyrészt visszavitt minket abba a világba, amit a Sötételf trilógia könyvein megismerhettünk, másrészt egy kicsit jobban megismerhettük belőle Mélysötét minden szempontból sötét világát. Mikor először olvastam a Pókkirálynő háborúja sorozatot, akkor nem sikerült a végére jutnom. 2 vagy 3 könyvvel a vége előtt egy kicsit elszakadtam az olvasmányforrásomtól, ezért soha nem tudtam meg, hogy mi lett vége. Ezért is kezdtem neki újra a sorozatnak, remélve, hogy nem olyan végtelen folyammá alakult ez is, mint Drizzt Do'Urden kalandjai.
 
Mióta először olvastam az első könyvet elég sok víz lefolyt a Dunán. Akkor is tudtam, hogy ponyva az iromány, de szórakoztatónak találtam. Egy picivel másabb, sötétebb volt, mint a korábbi olvasmányok, mégha érezhetően erősen képtelennek és élhetetlennek is tartható. De ki keresne sok realitást egy fantasy olvasmányban. Kit érdekel, hogy miként képesek élve maradni a sötétben, a folyamatos ármánykodás közben a különböző fajok? Ezen "műveknek" a kizárólagos célja csupán a szórakoztatás és nem a mély gondolkodtatás.

A történet a sorozat egyik első része, tehát tipikus "ismerjük meg a karaktereket, akikből csapat lesz, hogy egy közös ügyért küzdjenek". Talán a tipikus szót is idézőjelbe kellett volna tennem, mert a drow társadalom nem igazán mondható tipikusnak. (Annyira jellemző volt az a jelenetsor, amikor a menekülő kereskedők között egyszercsak valaki felkiáltott, majd amikor megvizsgálták, mi is történt, mindenki csak érzelemmentesen elfogadta, hogy csak az egyik kereskedő végzett az egyik konkurenssel.)

A szereplők útjai külön utakon futnak, majd a végére szépen összeérnek. Ezen történetszálakon megismerhetünk egy mágust, egy fegyvermestert, egy papnőt, egy féldémont, egy másik város nagykövetét és egy felderítőt. Mindegyikük tekintélyes és hatalmas a maga módján, mert ha bénák lennének, akkor nem is lenne helyük a csapatban.

Menzoberranzan egy titkot rejt, amit szeretnének elhallgatni mindenki elől, de végül mindenki előtt kitudódik. Ez a dolog csak olaj, ami már lángra lobbanni készülő tűzre, mely akár a dicső város vesztét is okozhatja.

A könyvben van vér, kegyetlenség és minden, amit a szerepjátékosok imádnak. Az egészet kellemesen fűszerezi be a drow társadalom furcsán szőt politikai pókhálója, ami mindig tartogathat meglepetéseket. Ugyan már nem vagyok annyira lelkes, mint tíz éve, de még mindig elfogadható szórakozást nyújtott Richard Lee Byers Hanyatlás című könyve, ami A Pókkirálynő háborúja sorozat első kötete.

2013/10/01

LG 22EA63V-P 22" IPS LED Monitor

Bevallom, hogy voltak és még vannak is félelmeim a jelenlegi monitorommal kapcsolatban. Ennek egyszerű oka, hogy az előző lapos monitorom is LG volt, ami egy évvel a garanciaidő letelte után bemondta az unalmast.
 
Egy ideig még bíztam a csodában, hátha sikerült meggyógyítani az én kis, kedves, első 22 collos monitoromat. Sajnos nem jött össze... Ezért kitartó kutatásba kezdtem, hogy mit érdemes megvenni azért az árért, amit rászánok a dologra. Elsőnek két dolog volt világos. Nem akartam 22"-nál kisebb monitort venni, valamint igyekeztem úgy az ár/teljesítmény vonalon mozogni, hogy egy véresszájú prohardver fórumos guru se nagyon tudjon belémkötni. Részben az oldal javaslata alapján esett a választásom a címben is említett típusra.
 
A hozzászólásokat is igyekeztem tüzetesen átvizsgálni, bár azok inkább arra akartak irányítani, hogy vegyek 24 collos, vagy annál nagyobb képátmérőjű kijelzőt az asztali számítógépemhez. Ráadásul, a hozzászólások nagy része azért sugallja, hogy több pénzt kellene szánni a dologra.
 
Korában én is úgy gondoltam, hogy egy monitor az tartós beruházás, nem csak 1-2 évet kiszolgáló jószág. Sajnos ebben tévedtem, ezért a választásnál inkább a 40 000 Ft környéki árkategóriát céloztam meg. Ha valami baj lenne 3 év után, akkor se nagyon bánkódjak.
 
A monitor paramétereit felsorolhatnám, de inkább linket adnék hozzájuk, mert egy kicsit buta vagyok a sok jellemző kapcsán. A főbb, kiemelendő dolgok, hogy IPS paneles, valamint HD felbontásra képes. A többiek "csak" számok, amik egy laikus számára nem mondanak sokat. De szerintem igazából csak a látvány számít.
 
Mit is értek látványon? Az előző monitornál túl sárga volt a fehér szín. Valamiért a LED-es lámpáknál is használt melegfehér fény kifejezés jutott róla mindig az eszembe. Jelen esetben azonban a fehér, valóban fehérnek tűnik. Fontos még, hogy sokkal jobb betekintési szöggel bír, mint az előző testvére. A HD felbontás számomra nem volt annyira fontos, de nem baj, ha jó sok minden fér el a monitoromon.
 
Filmet és sorozatot nézni is nagy élmény vele, de ezeket jobban szeretem inkább tévén nézni, kellemesen eldőlve, mint a monitor előtt ücsörögve.
 
Persze, tökéletesen nem vagyok vele elégedett. A monitor alsó részén vannak az érzékelők, amikkel a beállításokat lehet kezelni. Én sokkal jobban örültem volna fizikai gomboknak, mert így elég nehézkes a dolog, és a be-/kikapcsolás sem mindig egyértelmű. A HD felbontás egy kicsit ellop a videókártya teljesítményéből is, ami a mai kor követelményeinek már nem elég izmos. Csak az a gond, hogy annak cseréje, több más alkatrész cseréjét is hozná magával, amiket én egyáltalán nem szeretnék. Talán, majd egyszer, ha nyerek a lottón.
 
Mindenesetre, most úgy látom, nem volt rossz választás ez a monitor, amit már több hónapja használok. Igazán elégedett csak akkor lehetek majd a választásommal, ha már több évet is probléma mentesen kiszolgált.

2013/09/30

Hugh Howey: Wool

Több helyről is nagyon jó ajánlásokat és kritikákat olvastam a Wool-könyvsorozatról és annak első darabjáról, Silóról. Magyarul sajnos eddig még csak ez utóbb említett első rész került kiadásra, és nem tudom, hogy milyen esély lesz a folytatások hazai megjelenésére.
 
A fő probléma abban rejlik, hogy az első könyv 100 oldal alatt van, ami miatt valószínűleg nem lesz túl kelendő a hazai boltokban és a kudarc előre vetítit majd a sorozat további könyveinek sorsát. Szerencsésebb lett volna, ha magyarul is egy könyvben jelenik meg az első öt szakasz. Én ezt az első öt könyvvel végeztem az elmúlt napokban.
 
Az alaptörténet szerint a lakosság valamiért hatalmas, föld alá épült silókba költözött és ott élik életüket. Az építmény közel 150 szintjén minden megtalálható, ami az életben maradáshoz szükséges, valamint szigorú népességszabályozás is életben van. Ebben a poszt-apokaliptikus környezetben követhetjük végig az emberi sorsok és az egész közösség életének alakulását.

Ha történetről többet írnék, akkor azzal ellőném a poént. Az első történet elolvasása úgyis mindenkit meggyőz arról, hogy akarja-e folytatni a Howey alkotta sajátos világban folyó események követését vagy sem. A sajátos hangulatban szinte érezzük a rozsdásodó falakat, az épület "zakatolását", benne az apró hangyaként szorgoskodó emberekkel, akiknek mind előre meghatározott feladata van. A siló olyan, mint egy méhkaptár vagy egy hangyaboly, csak vajon van-e benne méltó királynő? Vajon megfelelő-e a vezetés? És vajon mi kellhet ahhoz, hogy a mesterségesen fenntartott idilt fent lehessen tartani? Mi lehet az az apró szikra, amely a szorgos méhek hadát felbolydult kaptárrá változtassa?

Hugh Howeyban szinte minden megvan, amit a mostani kedvenc íróimban is kedvelek. Nem csak az, hogy az egyes fejezetekben bizonyos szereplők nézőpontjából követhetjük végig az eseményeket, hanem az is, hogy az író a karaktereivel szemben kegyetlen. Vagy inkább a realista szót kellene használnom? A mostani világunkban sem minden fehér vagy fekete. A céljaink mozgatórugói hiába tartanak nemes cél felé, ha maga az eszköz mocskos, vagy hiába próbálunk mindent selyemkesztyűvel intézni, ha közben a végcélunk gonoszságtól nem mentes.

Szerencsére a karaterek nem egydimenziósak és szinte mindent megtesznek a saját maguk elképzelte világban való életben maradásért.  Nem kívánt titkokat fednek fel, amelyek a továbbiakban meghatározzák sorsukat. Vajon a könyv nyitot marad, hogy végül Howey kegyetlenül végez-e hőseivel, kegyetlen sorsra nem ítéli őket, vagy valamiért megszánást tanúsít irányukban. Ezért is remek ez a könyv.

Mint minden elképzelt világban, itt is próbáltam keresni valamennyi realizmust. Ahogy haladt előre a történet, úgy ismerhettük meg a siló természetét és tulajdonságait. Miközben bennem folyamatosan merültek fel kétségek, hogy bizonyos dolgok mennyire lehetnek lehetségesek, úgy jöttek szépen lassan a válaszaim a fejemben megfogalmazott kérdésekre. Howey óvatos cseppekben adagolta az információkat, nem vízesésként zúdítva a nyakunkba.

Miután pihentem egy kicsit az olvasással, utána mindig fejben előreszaladtam a történetben. Próbáltam gondolataim segítségével jobban megismerni a silók világát, próbáltam a menet közben felmerült kérdésekre választ találni. Az ilyen könyvek a jók, amelyek gondolkodtatnak. Nem csak addig érnek valamit, amíg olvassuk őket, hanem amik további gondolkodásra is késztetnek.

Hugh Howey Wool című írása jó, 5 csillagot adtam rá a Goodreads-en. Nem hiszem, hogy mindenkinek tetszene, de azt maximum száz oldalt érdemes lehet bepróbálni.

2013/09/26

Mátyás ma négy hónapos

Rengeteg mindenről kellene már írnom, de valahogy nem úgy alakul az időbeosztásom (nagyrészt a lustaság miatt), hogy aktívabban blogoljak.
 
A kiscsávó ma lett kereken négy hónapos. Rettenetesen szalad az idő. Tegnap még szinte apró kis maszatka volt, és mostanra már tömör, dögönyözni való gyermek, aki imád mosolyogni és nevetni. Mi pedig nagyon imádjuk ezért!
 
Kicsit aktívabb, mint hasonló idejében Márton volt, de Annamária gyors fejlődésétől - szerintem - egy picit még el van maradva. Ha nagyon akar, akkor tud már hasról hátra, illetve hátról hasra fordulni. Néha már felhúzza a csípőjét is és alakul a mászás irányába. Onnantól lesz nagy reszketés, mert mindent be fog támadni.
 
A kezeivel is egyre ügyesebb. A dolgokat már meg tudja fogni és el tudja engedni. Valamennyire már tapsoláshoz hasonló mozdulatokra is képes.
 
"Dumálni" nagyon imád. Hosszasan tud magyarázni valamit, amit nem igazán értünk. Ma itt is történt egy érdekes dolog. Miután tüsszent, mi mindig mondjuk neki, hogy egészségedre, ő pedig azt szokta mondani, hogy "egű". Azonban ma reggel szinte tisztán érthetően azt mondta, hogy "egészség". Hihetetlen. Néhány hónap és ki tudja még, hogy mi fog történni.
 
Hogy néhány dolgot írjak a többiekről is:
Márton szeptembertől már óvodába jár, a testvérével egy csoportba. Eddig még túl sok foglalkozásra nem mertük beíratni. Annamára már kész "kiscsaj". Balettozik és úszik, ráadásul egy napon. Ezen felül igyekszik magát okosítani... Látszik rajta, hogy most nagyon hajszolja a teljesítményt. Nem lesz majd egyszerű eset.
 
Végül beszúrnék két képet, amit az 1 éves unokatesójuk szülinapján készültTörpőről.
Tolja magába a kólát

Nem veti meg a jóféle husit sem
 

2013/09/11

Joe Abercrombie - A királyok végső érve

A szokásos, gyönyörű, dombornyomott borítón található cím újra meglepheti azokat, akik nem olvasták Joe Abercrombie korábbi könyveit. A királyok végső érve, azaz Ultima Ratio Regum feliratot még XIV. Lajos francia király vésette fel ágyuira. Ez a cím bőven előre vetíti, hogy a könyv bővelkedni fog a harcokban és csatákban, amik nem feltétlenül csak fegyverekkel vívódik meg.
 
Az Első Törvény harmadik könyvére már bőven megtanulhattuk, hogy egyik karaktert sem lehet igazán megszeretni. Ha korábban tápláltunk is kedves érzelmet bármelyik szereplő irányába, az ebben a könyvben nagy valószínűséggel elveszik. Ez úgy még érdekesebb, hogy a saját nézőpontjukból követve az eseményeket és közben látjuk a motívációjukat. is. A szereplők sodródnak az árral és közben igyekeznek a saját érdekeik szerint a legjobb mederbe terelni az egyre jobban elszabaduló folyót.

Ahogy lapozzuk előre az oldalakat egyre több értelmet nyernek a korábbi kalandozások, kitérők és egyéb események. Jezal a visszatérést követően olyan helyzetbe kerül, amiről korábban álmodni sem mert. Ami pedig még rosszabb, a jónak tűnő fordulat igazából óriási teherré válik. Ráadásul a nyomás egyre csak nehezedik rajta, ahogy folyamatosan lép előre a ranglétrán és ahogy közeledik az ellenség félelmetes serege.

Az északi fronton is kezd eldurvulni a helyzet. Bethod király térdig gázoló véres csatamezővé változtatja északot, ahol a megoldást már csak azt jelentheti, ha szembekerül Logennel. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és persze itt is érkezik egy nem várt fordulat.
 
Bayaz az első mágus a harmadik könyvre teljesen ellenszenvessé vált számomra. Korábban is adott már szikrákat valódi természetéről, de amit a harmadik könyvben művel - saját maga érdekében - az nagyon felháborító. Számos érdekes dologra derül fény vele kapcsolatban, de a könyvben való utolsó jelentei szintén bosszantóak.
 
És végül ott van, a talán mégis kedvencnek tekinthető, minden szempontból megnyomorított, a kripli, Glokta elöljáró. Abercrombie valami zsenális karaktert írt neki. Nem csak torz személyiségét lehet szánni, hanem az a sok megpróbáltatást, dilemmát okozó dolgot is, amivel folyamatosan szembesülnie kell. Ezek után már nem is kell csodálkozni, hogy előkerülnek a kínzóeszközei.
 
Azt kell mondanom, hogy Abercrombie nagyon jó szereplőket írt, akiket annyira nem lehet szeretni, de mégis izgatotjan követjük a sorsukat, ahogy befolyásolni próbálják az Unió sorsát. Nem csak a külső ellenségekkel kell megküzdeniük véres harcokban, hanem a belső ellenségeikkel, vagy saját magukkal is ádáz csatát kell vívniuk.
 
A történet azonban erősen hullámzó. A harmadik könyv első szakasza annyira nem tetszett. Hiába volt ott az északi front, hiába küzdött Bayaz a Zárt tanáccsal, valami hiányzott, ami miatt egy kicsit lelassultam az olvasással. Aztán miután kezdtek összefolyni a szálak Adua városában, az események is kezdtek kellően összesűrűsödni. Ez a szerkezeten is látszott, ugyanis nem az egy fejezet, egy karakter szemszöge, hanem az egy fejezet, több szereplő szemszöge formában követhettek a történéseket.
 
Az már csak külön zseniális, mind az író, mind a magyar fordító részéről, hogy volt olyan jelenet, amikor az egyik helyszín utolsó mondata, a következő első mondata volt. Azokat a részeket egyszerűen imádtam.
 
Joe Abercrombie Az Első Törvény névre hallgató trilógiája mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy rajongóknak. Azonban legyünk óvatosak, mert néhol elég brutálisak, szinte beteg szintűek a brutális jelenetek. De ahogy az északi barátaink is mondanák, reálisan kell szemlélni a dolgokat.

2013/09/07

Mi a baj(om) a mostani filmekkel?

Ha az utóbbi években egy lakatlan szigeten éltem volna, majd visszatérve megnéztem volna az elmúlt két év filmes kínálatát, akkor azt is mondhatnám, hogy már két éve folyamatosan tart egyfajta geek-karácsony, semmit baj sem lehet a filmekkel. Azonban úgy, hogy láttam is azokat a mozgóképes alkotásokat egy kicsit más a véleményem.
 
A tartalom
Nem tudom, hogy a mozi mi újat tud kitalálni. Már nem nagyon van újító ötlet, vagy szellemes történet, ami az újdonság varázsával csapna le. Szinte biztosra vehetjük, hogy a legfaékebb történettel rendelkező filmben is van legalább egy csavar, amin meg kellene hökkennünk... de már az sem meglepő, ha kétszeresen akarnak minket megdöbbenteni.
 
Gondolom, hogy a filmstúdiók is érzik baj van, ha máson nem, akkor jegybevételek számán. És ezt most nem a warez, az illegális letöltésekre kellene fogni, mert ha egy alkotás hordoz magában valami megragadót, akkor egy jó érzésű néző nem fogja beérni holmi szutyok kamerás-mikrofonos minőségű kalózverzióval. Talán ezért is van az, hogy az egész - a technikai fejlődésnek köszönhetően - elment a látvány irányába, a történet pedig másodlagos. Itt egy újabb trendet lehet megfigyelni. Egy bizonyos réteg jobban kezd érdeklődni a rétegfilmek irányába, és nem feltétlen csak sznobságból.
 
Ezen felül van még egy dolog, ami 10 éve még nem nagyon lett volna elképzelhető. A filmszínészek, mégha nem is az AAA kategóriások, de mégis sok nagy név a tévésorozatokban is megfordul. Itt persze lehet anyagi vonatkozása is a dolognak, de biztos vagyok benne, hogy nem csak ez dominál. Vannak olyan sorozatok, amik még a-már-úgyis-mindent-láttunk dolog ellenére is sokkal jobb történettel bírnak, mint a nagyot robbantani akaró mozis alkotások. Ráadásul, már a látványvilágért sem kell messzire menni, mert bevett dolog az egyre több számítógépanimációs kiegészítés a gyártás során. Arról nem is beszélve, hogy sokak számára már elérhető az a technológia, amivel mozit lehet varázsolni az otthonokba.
 
A filmek hossza
Egyre több filmes fórumon lehet hallani ezzel kapcsolatban is elégedetlenséget. Régebben többször kerített magába az az érzés, hogy "én ezt a filmet még tudtam volna nézni egy darabig". Ezt az óhajt úgy tűnik, hogy komolyan vették filmkészítők, mert legyen bármilyen jó vagy rossz egy alkotás ők bizony előszeretettel húzzák el 110-130 percesre. Ezzel persze nem is lenne baj, ha nem éreznénk bennük azt a felesleges 20-30 perc töltelékidőt, amit bőven el lehetett volna hagyni.
Nem mondom, hogy nincsen olyan film, amit tényleg lehetne még tovább nézni, de nem ez a többség. Ráadásul nem értem, hogy a gyermekeknek szánt meséket is miért kell 90 percesnél hosszabbra nyújtani.
 
A látvány
Erről más esett szó korábban. Nem kérdés, hogy leesik az állunk mikre nem képes már a mostani technika. Bár ez így volt 10-20-30 éve is. Aztán ott van a 3D, ami mégsem robbant akkorát, mint azt korábban gondolták. Nem csak az a baj, hogy két órán át el kell viselni azt plusz szemüveget, hanem még sötéti is a képet. Az egészet pedig tovább tetézi, ha egy este és esőben játszódó, gyors akciójelenetet, lehetőleg minél gyorsabb kamerarángással kell abban a nyavajás napszemüvegben elszenvedni.
Nem értem, hogy a mostani technikai szint mellett még mindig miért kell az előbb felvázolt környezetben lezajlania akciók nagy részének.
 
A vér hiánya
Szögezzük le, hogy nem vagyok horror rajongó és a vért sem igazán szeretem, de... Egyszerűen már túlzás, ami folyik. Megértem, hogy miért megy a legtöbb film 12-es korhatár karikával, de így az egész élmény nagyon le van butítva. Egy akciófilmbe szükség van, hogy pici vér is legyen. Nem kell, hogy patakban hömpölyögjön le a képernyőről, de ahol verekednek, lövöldöznek, ott azért pár csepp elvárható.
 
Emlékszem, egy korai mozis tévéműsorban milyen büszkék voltak az időzített festékpatron felrobbanásoknak valami cowboy filmben. Mostanra már csak porzó mellkast, majd a kamerától elforduló földre hulló testet láthatunk.
 
Mekkora vicc volt már, hogy Angliában azért kapott eggyel erősebb besorolást A klónok támadása, mert Jango Fett lefejelte Obi-van Kenobit?
 
A folytatások
Nem elég, hogy nincsen ötlet, amit mégis sikerül elnyújtani két órásra, de még legalább két részt utána kell dobni. Vagy hármat... vagy újra fel kell dolgozni. Lehetőleg 10 éven belül. Ez nem is érdemel több gondolatot.
 
Az előzetesek
Ismétlem magamat. Nem elég az ötlethiány, de a történetet el kell lőni az egész előzetesben. Nem csak az alapkoncepciót, hanem lehetőleg a legnagyobb fordulatot is. És akkor ne feledkezzünk meg a legjobb poén előre elsütéséről sem.
 
Boldog tudatlanság volt még a 90-es évek közepe is, amikor átlagban csak egyszer láttunk egy mozielőzetest és nem tudhattunk minden történtszivárgásról. El sem tudom képzelni, ha mondjuk jövőre vetítenék először a Mátrix-ot, akkor mi lenne a helyzet. Azt hiszem egy fél előzetest láttam, ami alapján bementem a moziba, és ott leesett az állam. Ma erre már esély sincsen, nem tudom homokba dugni a fejem, mert úgyis megtudok valamit. Nem is beszélve a kíváncsi természetemről...
 
Végső gondolatok
Mindezek ellenére még szeretek moziba járni, vagy itthon filmet nézni. A jövőben is zabálni fogom a sci-fi és képregényen alapuló filmeket, de mindezektől eltekintve még elégedetlenkedhetek. Vagy nem?

2013/09/01

Thurn und taxis



Pár éve komoly fejtörést okozott, hogy születésnapomra a Ticket to Ride: Europe-ot vagy a Thurn und Taxist kérjem. Akkor úgy gondoltam, hogy mindkettő valamennyire hasonló és az egyik a másik alternativája lehet. Nos, tévedtem, mert a két társas nagyban különbözik egymástól, és mindkettő kiválló a maga nemében. Talán ezért is van, hogy mindkettő megkapta az év játéka dijat (ugyan ez egy picit sántit, mivel a Ticket to Ride: USA kapott dijat, de az Europa-s verzió is gyakorlatilag ugyanaz). Ezért is fordulhatott az elő, hogy a születésnapra kapott TtR:E után nem sokkal megvásároltam (akciósan, egy Németországból érkező csoportos rendelés keretében) a TuT-ot is.
 
Néhány előzetes szó a játékkal kapcsolatban
A Thurn und Taxis 2006-ban nyerte el a rangos Spiel des Jahres dijat, és talán nem is véletlenül. A szépen kidolgozott dobozban az 500 évvel ezelőtti német-porosz világba kerülünk, ahol éppen postakocsi hálózat épitése van folyamatban. Mi is ennek részesei leszünk, hiszen saját társaságunkkal kell a kor igényeit legjobban kielégitő hálózatot megépitenünk. A téma talán elég száraznak tűnik, de a gyönyörű játékelemek gondoskodnak róla, hogy ne legyen unalmas a játék.
 
Mi van a dobozban
Először is kapunk egy szabályt, ami talán nem olyan nyelven van, amit tökéletesen értünk, ezért érdemes a szükséges magyar forditás beszerezni a Kecskeméti Társasjáték Klub oldaláról. Van még egy nagyon szép, német nyelvű hangulatcsináló lap is, amiben több mindent is megtudhatunk a 15. század végi, a mai Németország területén lévő városokról és magáról a korról is.
A dobozban van egy nagyon szép térkép, 80 faház (minden szinben 20 db), 4 cégkártya, 20 postakocsi kártya (4db 3, 4, 5, 6, 7 hosszúságú útvonalak jelzéséhez), 66 városkártya (3 db minden városhoz), 30 bónuszlapka és egy 4 szabályösszefoglaló kártya (német és angol nyelven).
A játék külcsinyére nem lehet panaszunk, ugyanis nagy szép, minőségi összetevőket kapunk, melyek egy picit képesek visszaadni a kor hangulatának szellemét is.
 
Az előkészületek
A kiteritett térképre pakoljuk fel a bónuszlapkákat, felülre a legnagyobb, alulra a legalacsonyabb értékekkel. Mindenkinek adjunk egy cégkártyát, valamint 20db, szinének megfelelő faházikók. A postakocsikból a tábla jobb felső sarkába rakjunk annyit fajtánként, ahányan éppen játszuk a TuT-ot. A városkártyákat keverjük össze, majd belőlük forditsunk fel hatot a kijelölt helyekre. Aztán a valami szerint kiválasztott játékos kezdheti is a játékot.
 
A játék célja
A lehető legügyesebben postakocsi hálózatot épiteni úgy, hogy lehetőleg a megszerezzük a legmagasabb értékű postakocsi kártyákat és több postaállomást rakjunk le. A játék addig tart, amig valaki meg nem szerzi a hetedik postakocsi kártyát, vagy fel nem épül az összes postaállomása. Ezt követően még a kört még mindenki végigjátsza, majd jöhet az értékelés.
 
A játékmenet
A Thurn und Taxisban körök vannak, melyeket minden játékos végrehajt, majd ezt követően jön a következő. Egy kör három fázisból áll, melyek a következők:
1. Kötelezően húz legalább egy kártyát (a postamester bónusszal két lap is húzható, valamint az első körben kötelezően 2 lapott kell húzni, és más bónusz nem választható)
2. Egy városkártyát kötelezően ki kell játszania (a postaalkalmazott bónuszával két lapot is le lehet rakni)
3. Lehetőség van útvonal befejezésére, majd ezt követően értékelésre.
 
Minden körben lehetőség van valamilyen bónusz felhasználására. Ebből már kettőt emlitettem az előbbiekben, és most irnék pár szót a másik kettőről is. Lap húzásakor lehetőség van a felforditott 6 lapból választani, illetve lehet vakon, a pakli tetejéről is húzni. A felhúzott lap helyére másik lapot kell rakni, igy a postamester bónusz felhasználásakor lehetőség van elhúzni azt a lapot is másodikként. Ugyanakkor lehetőség van egy másik bónusz alkalmazására is, ha nem megfelelő a 6 felcsapott lap és nem akarunk vakon húzni. A kézbesitő bónuszt használva "lesöpörhetjük" a 6 látható városkártyát és ezek közül választhatunk (vagy a pakli tetejéről).
 
A második fázisban történik az egy lap kijátszása, ami kötelező. Mint emlitettem a postaalkalmazott bónuszát használva akár két lap is lerakható, de nem mindegy, hogy hogyan. A lerakott várost jelelő lapnak szomszédosnak kell lennie a már lerakott lapon szereplő városnak. A lerakott városok mindkét oldalára rakhatunk újabb lapokat, de közéjük sohasem! Ha nem sikerül lapot leraknunk ebben a fázisban, akkor el kell dobnunk a lapjainkat és új útvonalat kell kezdenünk a kezünkben lévő lapokból. Persze önként is lehet úgy dönteni, hogy mégsem az előzetesen kitalált útvonalat csináljuk és ilyenkor is el lehet dobni a már lerakott lapokat.
  
A harmadik fázisban lehetőségünk van az útvonalunk befejezésére. Legalább három lerakott városkártya szükséges ehhez. A városkártyákon szereplő városokra lehet postaállomásokat helyezni, bónuszlapkákat húzni, postakocsi kártyát húzni. A befejezett útvonal lapjait el kell dobni, majd ha elfogytak a húzható városkártyák, akkor összekeverni ezekből új húzópaklit képezni. Ebben a fázisban lehet használni a negyedik bónuszt, bognárt. Az ő segitségével 2 lerakott városkártyával kevesebbért is meg lehet épiteni egy útvonalat.
 
Talán mindez elég száraznak tűnik, de játszva sokkal szórakoztatóbb. Ahogy igyekszünk egymás elől minél előbb megszerezni a tartományokért kapható bónuszokat és megcsinálni minél előbb a leghosszabb útvonalakat igényel egy kis előzetes stratégiai tervezést. Persze a húzható kártyák elég nagy szerencsefaktort jelentenek, de még igy is a győzelem inkább a tervezésen és stratégián múlik.
 
Nem irtam minden szabályról, hogy miként lehet lerakni a faházakat vagy egyes bónuszlapkákat megszerezni, de akit érdekel a játék, az úgyis el fogja olvasni a játékszabályból, ahogy a végső pontozás kiszámitását is.
 
A Thurn und Taxis alapjátékhoz megvásárolható egyik kiegészitő. Ez ad a játékhoz egy új táblát, 69 új városkártyát, 4 kocsikártyát és egy futárt (amit igazából nem is szükséges elem). Az alapjáték faházai szükségesek hozzá, illetve azok szabályaival kell játszani, persze egy kis kiegészitéssel.
 
Városkártya kijátszásakor nem csak városként rakhatjuk le a lapot, hanem a hátoldalával lefelé, a kocsikártya elé. Így úgyanis egy fogatot hozunk létre. A fogatunknak legalább olyan hosszúságúnak, annyi lópatkót tartalmazónak kell lennie (a kocsikártyánkon lévő 2 patkót is beszámitva), mint az elkészültnek szánt útvonalunk hossza.
 
A játékban ezen felül van néhány szabad város, amik nem tartoznak egy tartományhoz sem, és külön kapható értük bónuszpont. Fontos még megjegyezni, hogy fogatos kiegészités alkalmazása közben a bognár bónusz nem létezik, ugyanakkor ezt a játéktáblát és elemeket, valamint az alapjáték szabályait alkalmazva igen.
 
Ez a kiegészitő egy kicsit leegyszerűsiti a játékot, mert nincs az a veszély, hogy útvonalat kelljen eldobni. Egy kicsit csökkenti a kockázatot, ezért egy picit egyszerűbbé is teszi a játékot.
 
A TuT másik kiegészitője, ami nem is egy, hanem rögtön kettő.
 
Az Audiencia
Ebben a kiegészitő részben egy kisebb táblát kell az alapjáték térképe mellé, majd megfelelő helyen rárakni a játékban lévő játékosok szinéhez tartozó 5 egyházi képviselőt, képpel lefelé helyezve, majd az 5 szinű postakocsit a megfelelő kezdőhelyekre pakolni.
 
A játék az alapjáték szabályai szerint folyik, de ha nem helyezünk le az egyik városkártyánkhoz valamilyen okból a térképre postaállomást, akkor azzal a szinű postakocsival lépnünk kell a térképen déli irányba (vagy egy kicsit jobbra vagy balra, de mindenképpen lefelé). Ha a postakocsi Rómába ért, akkor a hozzá tartozó szinen lévő egyházi tisztségviselőket felforditva a megfelelően számozott helyre kell pakolni. A rájuk irt szám jelzi, hogy menyi pluszpontot kapunk értük a játék végén, ha a mi szinünkbe lévő lap szerepel felül. Tehát itt nem csak arra kell figyelni, hogy beérjen a magas pontszámot érő papunk, hanem hogy lehetőleg más papja ne érkezzen rá később.
 
Ez ad egy kis fűszert a játéknak, és talán kiegyenlitettéb teheti a játékot, ha éppen a fő térképen elmaradásban vagyunk.
 
A hivatalnokok megbecsülése
Ez a kiegészitő másik kiegészitője. Persze a két kiegészitő együtt is alkalmazható. Itt a postai bónuszokat jelölő alkalmazottakhoz tartozóan kapunk lapkákat, minden olyan esetben, ha valamelyik bónuszt felhasználtuk. Ha a bónuszlapkák valamelyike elfogy, akkor a játékosok sorrendjében (azzal a játékossal kezdve, akinél elfogyott) azokért valami további bónuszt lehet begyűjteni. Azonban kötelező minden tipusból legalább egy lapot visszaadnunk, ha van nálunk. 1 lapért nem kapunk semmit, 2 lapért húzhatunk egy kártyát (felforditottat, vagy a pakli tetejéről), 3 lapért egy győzelmi pont lapkát és 4 lapért lerakhatunk valahová egy postaállomást.
 
Ez a kiegészitő egy picit ugyan meghosszabbitja a játékot, de ugyanakkor új taktikai elemet is visz bele.
 
Alapvetően a 2-4 személyre tervezett Thurn und Taxis alapjátéka is kellő szórakozást tud nyújtani családok, vagy kisebb játékos közösségek részére. A kiegészitők ugyan hoznak egy kis szint a játékba, de nem biztos, hogy minden esetben annyit, amennyiért azokat beszerezhetjük.

2013/08/02

Stephenie Meyer: Hajnalhasadás (Breaking Dawn)

Nagyjából három éve, hogy az Alkonyat-sorozat első három részét olvastam, de még csak most jutottam el a befejező kötetig. Igazából két dolog vezérelt a könyv elolvasását illetően, mégpedig hogy nem szeretek dolgokat fejezetlen hagyni és azért egy picit érdekelt, hogy milyen befejezést kap Bella kalandja.

Az első könyvet olvasva még volt egy pici remény, hogy az írónő milyen jól tudja megírni egy tizenéves lány belső világát, tele az ilyen korszakra való ostobasággal és egyéb jellemzőkkel. Azonban időközben rájöttem, hogy Meyer gyakorlatilag csak ilyen jellegű karaktereket írni. Hiába több száz évesek a tininek kinéző vámpírok, mégis úgy viselkednek, mint egy tinédzser. Sajnos nem sok olyan karakter van, aki kivétel lenne, igaz azok pár mondattal le vannak rendezve.
 
Az egész sorozat egy kliséhalom, és ez alól ez a rész sem volt kivétel, de szerencsére hozott néhány apróbb meglepetést, amiért nem volt szívem a goodreads-en 2 csillagnál kevesebbet adnom. A későbbiekben ezeket majd a történet bővebb ismertetésével meg is említem.
 
A történet ott folytatódik, hogy Bella és a vámpírcsalád nagyban készülődik az esküvőre. A külvilág gyakorlatilag megszűnt, a főhősnőnek már nincsenek barátai, csak szülei a nagy eseményen. Persze a természetfelettieket leszámítva. Aztán Bella és Edward elutaznak nászútra.
 
Ezt követően kapjuk a második nagyobb részt a könyvben (szándékosan nem akartam említeni, hogy a második könyvet a könyvben, mert azért ez nem egy A gyűrűk ura), amiben Jacob szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Csak azért nem mondom, hogy ez a könyv a legrosszabb szakasza, mert a többi is az. De itt történik a legkevesebb meglepő dolog.
 
Nem mondom, hogy a könyv nem olvastatja magát. Szinte mindent csak párbeszédekből tudunk meg, amik nem annyira erősek (vagy Edward elmondja, hogy mit gondolt a másik).
 
A könyv gyenge, mégis az egyszerűsége miatt sok rajongója van. Meyer talán egyik legnagyobb erénye, hogy valamennyi bátorságot adhat a bizonytalan lányolvasóinak. Miért mondom ezt? Többször is olvashattuk, hogy Bella milyen bizonytalan saját magát illetően, csúnyának tartja magát (ahogy nagyon kevés nő tartja magát szépnek, hiába mondják neki), de igazából ez érdekében nem is nagyon tesz semmit. Kivéve persze Edward meghódítását. A Hajnalhasadásban azonban kicsúsodik a központi karaktersége, ami már azért erős túlzás.
 
Az írásom végén csak élményrombolás lesz. Tehát, ha nem olvastad a könyvet, vagy nem akarod tudni mi lesz még, akkor innentől ne olvasd ezt a bejegyzést.
 
Az esküvő és nászút még csak rendben, de hogy a vad együttlétükből gyerek fogan, az azért már egy picit túlzás. Egy élőholt rendelkezik élő, szaporításra képes sejtekkel? És ha most eltekintünk attól, hogy Meyer vámpírvilága meglehetősen "egyedi", akkor ilyenről, hogy-hogy nem hallottunk még?
 
Jacob kihúzza magát Sam, az alfahím vonzása alól, majd ő maga is alfa lesz? Aztán a végén kiderül, hogy nem is vérfarkasok? Sőt akár lehettek volna vérnyulak is?
 
Meyer végül csak világra hozatja Bellával a gyermeket, akiből hibrid lesz. Az anya igazából belehalt a szülésbe, de vámpírrá változtatják. Aztán nem úgy viselkedik, mint egy elvárt újszülött... Persze, mert ő a kiválasztott, aki végül úgyis megnyeri a család számára a harcot. Ami annyira nem is harc, de lehet csak azért, mert az írónő nem tudta volna tisztességesen megírni.
 
A vége olyan semmilyen. Szerencsére nem kapunk egy 10-20-100-1000 év múltánt, ahol mindenki nagyon boldog, és már nincsen semmi fenyegetés. Így még akár az is megtörténhet, hogy egy Stephen Mayor álnéven valaki ír egy tényleg vérfürdős folytatást Vörös az ég alja címmel, amiben a Volturi klán egyesével lemészárol mindenkit, aki a tisztáson volt.

2013/07/30

Analóg lekapcsolás

Egyértelmű, hogy valaminek jobb úgy a marketinge, hogy van lehetőség egy jobbra átállni, mint egy megszokott dolgot elveszíteni. A digitális módon történő televíziózásra már évek óta lehetőség volt, csak most ezek a hangok még jobban felerősödtek, mivel az ország egy nagy részén megszűnik az analóg, földfelszíni televízióadások vétele.
 
Ez gyakorlatilag azt jelenti, ha eddig csak 3 csatornát tudtál nézni a tévédben, akkor ezt követően (2 nap múlva a most érintett terüleken és az végét követően az egész ország területén) csak a fekete-fehér színekben küzdő hangyák háborúja fogja eltölteni képernyődet.
 
A hosszú évtizedekig használható katódsugárcsöves (CRT) tévék dinoszaurusz módra kihalnak, és mindenki már csak a korszerűbben kinéző és sokkal rövid élettartamra készített lapos tévéket fogja vásárolni, amik rendelkeznek digitális, MPEG4 képes tunerrel. Az ilyen tévékkel nincsen túl nagy gond, mert ezek simán hozzák a digitáls képet, ha eddig az analóg adás is jó minőségű volt. De bizonyára a MPEG4 képes "lapostévések" már egy ideje a digitális adást nézik.
 
A hátrafelé is nagy dimenziójú CRT tévések, illetve a túlságosan koránkelő, csak MPEG2 tunerrel rendelkező lapostévéseknek viszont további beruházásra lesz szüksége, egy set-top-box mágikus névre hallgató beltéri egységre, amit közvetlenül a tévé és a beérkező antennajel közé kell beigazítani. Amire esetleg érdemes figyelni, hogy lehetőleg a set-top-box rendelkezzen CA-modullal, azaz egy olyan résszel, ahová a dekóderbe helyezhető egy kártya, a kódolt adások vételére. Az árkülönbség szerencsére már nem túl nagy a kétfajta set-top-box között.
 
Sajnos a digitális földfelszíni adásra történő átállás nem megy minden esetben olajozottan. A rossz domborzati viszonyok miatt nem elég erősen lefedett területeken nagy lesz az esély, hogy a beérkező jel 0 vagy mesebeli lesz (hol volt, hol nem volt). Olyan biztos nem lesz, mint az analóg vétel esetében, hogy a végletekig elmosódott, szellemképes adást is lehet nézni. Vagy jön a tűéles kép, vagy semmi. A jobb vétel érdekében szükség lehet nagyobb teljesítményű antennára vagy antennajel erősítőre is.
 
Az analóg korszakra megszűnésére már most nagyon szomorúan tekintek vissza. Előtódulnak bennem a nosztalgikus élmények, amikor még tetőtéri-, vagy inkább padlás antennákat készítettem a környezetemben falecekből és aluminiumból. Még mindig érzem azt az örömöt, amikor a szlovák csatornák megjelentek a képernyőn, még akkor is, ha összesen vagy 5 percet néztem az északi szomszéd állami csatornájáról. Na, meg persze ott van még a máig érhetetlen, újvidék tévécsatorna, vagy a közeli, Salgótarjáni Városi TV helyi sugárzásának elcsípése.
 
De mindez már a múlt. Már jó ideje mindenkinek lehetősége van parabola antennát függeszteni a háza/lakása falára, vagy valamilyen kábeltévés szolgáltatót igénybe vennie. Nem hiszem, hogy a háztartások túl magas százalékában lenne már csak analóg tévéadás. Az országos tévék esetében már gyakorlati szinten is több, mint három adóról beszélünk. Ugyan az M1, TV2 és RTL Klub nézettségi fölénye ugyan részben az analóg földfelszíni sugárzásnak volt köszönhető, de mostanra már nem csak a múlt monopóliumának köszönhető jelenlegi helyezésük.
 
Jelenleg 7 tévécsatornát lehet nézni a digitális földfelszíni hálózaton (M1, M2, DunaTV, Duna World, RTL Klub, TV2 és Euronews). Én csak azt sajnálom, hogy eddig nem volt olyan bátor jelentkező, aki - a nem állami szférából - csatlakozott volna az ingyenesen nézhető csatornák közé. De ami késik, talán nem múlik és remélhetőleg a közeljövőben, a felszabaduló frekvenciákon új, ingyenesen nézhető adásokat is végigkövetketünk.
 
Aki pedig keveselné a MinDig TV által nyújtott 7 ingyenes csatornát (a 3 csatornáról 7-re váltás már eleve plusz), annak további lehetőség a MinDig TV Extra által kínált fizetős csatornaválaszték, ami - szerintem - elég elfogadható áron nyújt remek szórakozást.
 
Én mindenesetre egy kicsit szomorú leszek. Egy érdekes korszak fog lezárulni idén...

2013/07/26

2013. nyári helyzetjelentés, avagy miről szeretnék írni

Az utóbbi hetekben még jobban lecsökkent a szabadidőm, ezért még kevesebb teret tudok adni blogolási hajlandóságomnak. Rengeteg mindenről szeretnék írni csak nem tudom, hogy mikor. Úgy gondoltam, hogy ezeket most gyorsan és vázlatosan megosztom, aztán vagy lesz belőlük valami, vagy sem.
 
Mátyás ma 2 hónapos. Erre ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy rátekintettem a naptárra. Nincsen vele kapcsolatban semmilyen extra dolog, normális ütemben fejlődik és alakul a napirendje... ahogy a miénk is.
 
A múlt héten nyaralni voltunk Mezőkövesd határában Zsóry-fürdőn. A legutóbbi látogatásunk óta elég sok minden változott ott, ráadásul előnyére. Ezért terveztem, hogy írok majd egy 2013-as strandkörképet is, amiben még a bükkszéki fürdő kap majd helyet. Ez utóbbinál is elég sok pozitív változás történt.
 
Mártonnak és Annamáriának letelt a nyári szünet, a héten már mind a ketten mentek oviba, vagy bölcsibe. Annamária a nyári szünete első hetében görkori táborban is volt, ahol egész jól megtanították a suhanó lábbelik használatára.
 
Talán véget ért az ELMŰ-s hercehurcánk? Az ítélőtábla legalább is kimondta az ítéletet, amiben helyben hagyta az első- és másodfok döntését, azaz, hogy Magyar Energia Hivatal döntése érvényes az ELMŰ-vel szemben. Az ítéletet levélben is megkaptuk, de azért egy picit jót tenne a lelkünknek, ha kapnánk az energiaszolgáltatótól is valami bocsánatkérés-féleséget. Bár bizonyára nem kapunk.
 
Már nagyjából egy hónapja nyüstölök egy Ainol Novo 7 Venus androidos táblagépet, amiről meg szeretném majd osztani a tapasztalataimat és benyomásaimat.
 
Várható volt, hogy a sok jó eseményre majd érkeznek kevésbé jók is. Elsőnek a monitorom krepált be. Csak egy egy villanásnyira kapcsol be, majd elsötétül. Az előzetes diagnózis táphiba volt, de azóta ketten is megerősítették, hogy komolyabb a baj, ezért majd vennem kell egy újat (mikor jön már a következő havi fizu?). Szomorú, hogy a készülék csak 4 évet bírt ki.
 
Az Egreat R6S Plus névre hallgató médialejátszóm ennyit sem húzott ki hiba nélkül, ugyanis úgy gondolta nem akar a wifihálózatra csatlakozni. Szerencsére a hamar felbukkanó problémának van olyan pozitív vetülete, hogy a készülék még garanciális, ezért vagy javítják vagy cserélik. Mindenesetre csináltam egy kis "vadkábelezést", hogy sima LAN kapcsolat legyen a számítógéppel. Úgyis sokan furcsálják, hogy miért wifi-n keresztül használom.
 
A héten megkezdődik a digitális átállás kapcsán az analóg lekapcsolás első nagyobb fázisa, aminek hatására a földfeszíni műsorsugárzásban fogható három országos csatornát Magyarország egy nagyobb részén nem lehet tovább nézni.
 
Amikről pedig biztosan nem fogok hosszabb és különálló bejegyzést írni:
- Úgy döntöttem, hogy gerillaakcióban lefordítok néhány sorozatepizódot a Castle 5. évadából.
- Nyögvenyelősen néha megcsinálok 100-100 sort a Sarcred 2 kiegészítőjének fordításához is.
- A nyár hátránya, hogy néhány hónapra sport nélkül maradtam. A kosárlabda nagyon hiányzik és sajnos nincsen céges foci sem.

2013/07/08

Gru 2 (Despicable me 2)

A Gru túl jól muzsikált a mozipénztáraknál, ezért nem kerülhette el a sorsát és folytatásért kiáltott. Igen, ám, de vajon mivel lehet folytatni a meglágyult szívű és jó útra tért szupergonosztevő kalandjait. Ennek jártam utána a hétvégén, a gyerekekkel, az idei első mozilátogatásomon.
 
Mivel családja már gyakolatilag van, ezért szinte nyilvánvalónak tűnt, hogy az ott lévő csonkaságot ki kell egészíteni, asszony kell a házba. Persze e mellé szükség van még valami történetre is, valamint a gyerekeket sem lehet sztori szempontjából árván hagyni, nem is beszélve a showt ellopó minyonokról. Ez utóbbiak kapcsán azon sem lepődék meg, ha a mini részeket követően esetleg fél órás vagy hosszabb különfilmet is kapna.
 
A történet szerint valaki, egy mágnes alakú repülővel elrabol egy sarkköri kutatóbázist, ahol egy nagyon veszélyes szupervegyületet kisérleteztek ki. Eközben Gru éli a három gyermekkel zavartalan életét, igyekszik pedáns családapaként viselkedni, és új területen, a zselégyártásban igyekszik minél több sikert elérni. Ebbe az idillbe "rondít" bele a szuperbűnözők ellen harcoló szervezet, aki megkéri, hogy legyen a segítségükre az előbbiekben vázolt helyzet megoldására. Túl nagy meglepetésekre a későbbiekben ne is számítsunk.
 
A Gru 2 viszonylag jól működik, nem nagyon van üresjárat. A James Bond-szerű történeten túl számos utalást kapunk más filmekre is, amit talán a gyerekek nem igazán vesznek észre. Az írók, csalafinta módon, újra úgy írták meg a történetet, hogy a gyerekkísérők is kapjanak valamit, amit ha akarnak közben megoszthatnak csemetéjükkel is.
 
Az alkotóknak sikerült kellően szórakoztató folytatással megörvendeztetni minket és főleg gyermekeinket, ezért szinte már a szemeim előtt látom a Gru 3 feliratot is. Csak az a kérdés, hogy arra lesz-e még elég puskapor az írók fejében, tudnak-e valamit kezdeni az idilli, egyre növekvő családdal.
 
A Gru 2 mindenképpen ajánlott az idei nyári rajzfilmes felhozatalban. Az egyedüli problémám csupán az egész hossza volt, nyugodtan szabhatták volna 90 perc körülire.


2013/06/24

Mátyás 1 hónapos!

Elég gyorsan elszaladt az a másfél hónap blogbejegyzés nélkül. Most vettem észre azt is, hogy Mátyásról nem is írtam semmit sem a magyar nyelvű blogomon, csak az angol nyelvűn szúrtam be egy nyúlfarknyi bejegyzést. Hiába, az a nyomorult közösségi média (főleg twitter és facebook) már észrevétlenül beépült a mindennapjainkba, ha rendelkezünk valamilyen számítógéppel, okostelefonnal vagy táblagéppel.
 
Ezt a blogbejegyzést szeretném Mátyásnak szentelni. Szinte hihetetlen, hogy már egy hónap eltelt a születése óta, és hogy ő is a mindennapjaink része lett. Annamária esetében még megvolt az a varázs, hogy mindenről azonnal fényképet csinálunk, de már Márton esetében is alábbhagyott a kedv. Ugyan az első pár napról feltette néhány képet a Picasa webalbumomba, de ezen felül sokkal több képet nem is készítettünk. Pedig olyan gyorsan nő és változik...
 
Egy hónapja gyakorlatilag még egy apró, kis ázott maszat volt, akin csak átmegy a táplálék és hangot ad, ha valami nem tetszik, vagy ha valamire szükséges van. Mostanra ennél már egy kicsit tovább fejlődött.
 
A fejét már a szülést követően napokban is ügyesen emelgette, látszólag erős nyaka van. Ezen felül nem volt még két hetes, amikor képes volt a hasáról a hátára fordulni. A jobbra és balra fordulás szinte rutinszerűen megy neki, csak mindig begyűri maga alá a kezét.
 
A látása is sokat javulhatott már, hiszen többször észrevehető, hogy a távolban néz valamit értelmes szemeivel. Nagyon érdeklődik. A kezeit még nem tudja beazonosítani, de néha, véletlenszerűen mégis megtalálja vele a száját... amivel persze le is tudja magát nyugtatni.
 
Itt van az egyik legnagyobb gondunk. A cumit nem szereti, nem kívánja, kiköpi. Az nem jó. Ez még nem is baj, mivel a másik két gyermekünk sem használta. Viszont Mátyás az ujjainkat igényli, tehát ha nem kap cicit a szájába, akkor elnyammog valamelyikünk ujján. Egy darabig ez még működhet az ordítás elhallgattatására vagy megnyugtatásra.
 
Szerencsére a pancsizást is megkedvelte. Tetszik neki, ha körbeveszi a víz és nem ordít. Bár az arcát még óvatosan locsolgatjuk, de eddig azzal sem volt probléma.
 
Az elmúlt egy hónapban láthatóan nőtt is. Erősebbnek tűnik és már 4,3kg a súlya.