2012/11/20

A véletlenek furcsa egybeesése

Újra ott tartok, hogy ezermindenről szeretnék írni, csak időt nem tudok rá szakítani. Hiába vannak ezek a hosszú, négynapos szabadnapok (vö. hosszú hétvégék), még kevesebb az időm. Szeretnék már újra egy olyan hétvégét, hogy nem kell sehová sem menni és semmit sem csinálni...
 
Az értelmetlen bevezető után rá is térnék a lényegre, amit csak azért szerettem volna lejegyezni, mert később úgyis el fogom felejteni. Az utóbbi pár napban vagy inkább hétben elég feltűnő véletlenekbe futottam. Szoktam követni a The Dice Tower nevű youtube csatornát, ahol társasjátékokat szoktak bemutatni és róluk beszélgetni. Egy olyan enyhe 7(!) hónapos lemaradásom van, de az utóbbi egy hónap termésével nagyjából naprakész vagyok. Fura módon pont a műsorvezető játékának, a Nothing Personal-nek bemutatása volt aktuális az egyik adásban. A következő napon pedig pont a lemaradásomat szerettem volna behozni, amikor pont ugyannak a társasnak, még más munkacímen való előzetésébe futottam bele.
 
Két napja azt próbáltam volna nézegetni, hogy vajon Annamária már megnézhetné a Tükröm, tükröm címre hallgató Hófehérke feldolgozást. Az imdb-t böngészgettem, miközben éppen Lost Girl sorozatot néztem. Elég meglepő módon a lelkes fordító szintén a Tükröm, tükröm címet adta a résznek.
 
Amúgy számos alkalommal futok bele hasonló esetekbe, csak nem jegyzetelem le, vagy egyáltalán nem tartom említésre méltónak. Kíváncsi lennék, hogy más is észre szokott-e venni hasonlókat... Én meg közben várom, hogy megálmodjam a lottószámokat, hogy a következő húzásra megtehessem őket.

2012/11/05

Ticket to Ride: Europe

Már elég régóta szerettem volna erről a társasjátékról írni, de mindig közbejött valami. Vagy a krónikus idő- és blogolás elleni kedvhiányom, vagy pedig egyéb tényezők. A véletlenek többször is úgy játszottak közre, hogy volt valami esemény (pl. a játék magyar nyelvű megjelenése), ami miatt nem akartam, hogy az én blogomon is pont erről a játékról lehessen olvasni.

A Ticket to Ride az azonos nevű társasjáték-sorozat második önálló darabja. Az alcímmel nem rendelkező első rész kiérdemelte magának a német "Spiel des Jahres" nevű rangos elismerést is, ezért méltán gondolták a készítői, hogy - bőrlehúzási és - élményhajhászási szempontból jó lenne, ha az USA térképe mellett az őshaza térképén is lehetne vasúti vonalakat építeni. A játék időközben még nagyobb népszerűségre tett szert, újabb teljes értékű és csak térképes-kártyás kiegészítőkkel bővült, sőt azóta már elektronikusan is játszható. Jelen, nem teljeskörű szabálymagyarázatot tartalmazó - írásom csupán a Ticket to Ride: Europe játékra fog vonatkozni.

A játékot 2-5 játékos játszhatja Európa térképén, 45-45 darab műanyagvonat és jelölő segítségével. Mindenki kap 1 hosszú útvonal kártyát (más néven jegyet), valamint három rövidet. Ezekből az elsőt kötelező megtartani, míg a második adagból kettőt. Ezek fogják jelenteni a Ticket to Ride elsődleges céljait. Ezen útvonalak megépítése után kaphatunk pontokat, vagy akár mehetünk mínuszba is, ha nem sikerült.
Az előkészületek során még kapunk a kezünkbe 4 vasútkártyát is, valamint ezekből ötöt képpel felcsapva a térkép mellé helyezünk.

A játék során a következő lépések közül hajthatunk végre egyet, ha sorra kerülünk:
1. Vasútkártyát húzunk. Vagy egyet a felcsapottak közül és utána - ha az előbb felhúzott lap helyére is kerül újabb - még egyet onnan, vagy pedig a húzópakli tetejéről vakon. Arra is lehetőség van, hogy mozdony kártyát, azaz Jokert válasszunk, de ebben az esetben a felcsapott lapok közül csak egyetlen lap húzására van lehetőségünk.
2. A kezünkben lévő vasúti kártyák segítségével megépítünk egy útvonalat. Ehhez az adott útvonal színében kell megegyező lappal rendelkeznünk. Fontos még megemlíteni, hogy Jokereket felhasználhatunk, illetve, hogy a szürke útvonalakon bármilyen azonos színből álló lapokat használhatunk.
3. 3 db útvonalkártyát húzunk, amiből legalább egyet kötelező megtartanunk.
4. Állomást helyezünk le, hogy teljesnek mondhassunk egy útvonalat.

A Ticket to Ride: Europe számos ponton igyekszik egy kicsit tovább fűszerezni az USA térképen megismert élményeket. Itt lehetőség nyílik az állomásokkal kiegészíteni az egyik útvonalunkat, vagy az alagútszabállyal nehezebbé tenni egy adott útvonal megépítését. Ezen kis apró szabálykiegészítések vezettek anno abba az irányba, hogy ne az első, díjat nyert Ticket to Ride játékot szerezzem be, ha nem a különálló folytatást, az Európa térképes verziót.

Örömteli módon a szerencse mértéke nem túl magas, a kiegyensúlyozottságra sincsen panasz, ezért az utolsó körökig ádáz harc dúl a minél magasabb pontszám megszerzésére. A játék nagyon jól működők kettő és több személlyel is, tehát tényleg ajánlható akárcsak párok, vagy kisebb baráti társaságok számára is.

A játék célját, az útvonalak megépítését nem minden esetben könnyű megépíteni. Két játékos esetén korlátozás van a közös útvonalak használatának tiltásával, míg több játékos esetén ezeket is nehéz megszerezni. A különböző hosszúságú utak pontozása is nagyon fontos, amiket a játék során bármikor leolvashatunk a térképről. Általában hasznosabb 1 db 4 vasútkártyát igénylő utat megépíteni, mint mondjuk 3db 2 vasútkártyát igénylőt. A játék során csak az ezekért kapott pontokat követjük végig a térképet körbefutó pontozósávon, ami miatt a végső értékelés hozhat meglepetéseket. A jegyek, azaz útvonalkártyák ellenőrzése után, még a leghosszabb összefüggő útért is kiosztunk a legügyesebbnek 10 pontot, valamint elszámoljuk az állomások okozta negatív hatásokat is. A végső győztes az lesz, akinek a legtöbb pontja van.

Ugyan nem ismertettem minden szabály, de talán így látható leírásomból a Ticket to Ride működési elve pofonegyszerű, ezért gyakran említik ezt is a belépőszintű játékok közé. Ez azt jelenti, hogy a sorozatot bátran merem mindenkinek ajánlani, aki csak egy kis hajlandóságot érez a modernkori társasjátékok megismerése iránt. Én már több barátomat megfertőztem vele...