2011/08/29

2011-es strandkörkép

Meglehetősen csúnya és gonosz dolog augusztus utolsó napjaiban a strandokról írni, de én mégis most ezt fogom tenni. A nyár utolsó heteiben sikerült egy kicsit belehúznunk a strandolásba is, aminek kapcsán megosztanám a véleményemet olvasóimmal.


A strandokról olyan időrendi sorrendben írnék, ahogyan azokat meglátogattuk, de ezt megelőzően még néhány gondolat. Lehet, csak engem bosszant, hogy az egyes strandok/fürdők interneten megtalálható oldalain nincsenek képek. Legalább egy "térkép" lenne a minimum, hogy milyen lehetőségek vannak, valamint néhány kép az egyes medencékről. Sajnos ilyenekkel alig találkozni. Vajon talán attól tartanak, hogy a strandjaik nem elég jók és félnek képeket kirakni?


A létesítmények általában nem túl gyermekbarátok. Hiába építenek gyermekmedencéket, esetleg csúszdával, valamint játszótereket, de ezek nagy része mindig napon van. A játszóterek hintái, csúszdái és egyéb játékai, valamint a homok csúnyán átmelegszik és így játékra nincsen lehetőség. A tervezők valahogy soha nem nagyon gondolják át, hogy jó lenne árnyékos helyre tenni ezeket.


Dagály

Budapest pesti oldalán található, a Népfürdő utcában. Viszonylag könnyen megtalálható, bár kitáblázva nem nagyon van. Parkolásra van lehetőség, de a fizető parkoló nagyon hamar megtelik és ráadásul az is napon van. Érdemesebb a környéken keresni egy nem fizető parkolót, ami még árnyékot is nyújthat személygépjárművünknek.

Egyedül talán itt van megfelelően árnyékos játszótér, ahol a gyerekek viszonylagos biztonságban játszhatnak a gumirozott alapra rakott játékokon.

A medencék elég nagy változatosságot mutatnak és mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Talán az egyik legkedveltebb, aminek a közepén egy hatalmas gömb próbál hullámokat kelteni. A medence - tálszerűen - fokozatosan mélyül, ami miatt egészen apró gyerekek is igénybe vehetik. Családos fürdőzésre meglehetősen alkalmas.

Az árak elég magasak, 2200-2400 egy felnőtt jegy, míg egy család 6000Ft körül úszhat meg egy strandolós napot. További infó: http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/hu/dagaly/szolgaltatasok

Csepeli strand


Hozzánk ez van a legközelebb távolságilag és időt illetően. Nem nehéz kitalálni, hogy a Csepel-szigeten található, sajnos egy picit talán eldugva. A kitáblázással itt sem serénykedtek, viszont ismeretlenek számára jó támpont lehet, ha a Duna Pest felé néző partját keressük. Itt is van ugyan fizető parkoló, de általában elég hamar megtelik és az út mellett kell magunknak valamit keresni.


Medencékben nem túl erős, próbálja hozni a kötelezőt: egy termál-, egy úszó-, egy gyermek- és egy élménymedence, valamint három csúszda. A gyermekmedencéről el kell mondani, hogy naponta sajnos többször is előfordul, hogy ki kell tisztítani a vízét, mert a gyermekek belepiszkítanak, ráadásul elég kicsi is.


Az árak - a kevesebb szolgáltatás miatt - alacsonyabbak. Egy felnőttjegy 1800-2200 forint, és egy családi belépő akár 5000 forintból is megoldható. Strandváró, azaz szerdai napon, 1300Ft-ért lehet bejutni személyenként. http://budapestgyogyfurdoi.hu/hu/csepeli/szolgaltatasok/
Gyémánt Fürdő - Tatabánya

Kétgyermekes főnököm ajánlására látogattuk meg a tatabányai strandot. Elmondása szerint nagyon jó, és a gyermekek is nagyon élvezték. Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk.


Ha a Budapest felől vezető úton nem rontjuk el az első pár kanyart, akkor viszonylag könnyű megtalálni. Érdemes a nyári parkolót keresni, mert ott talán könnyebb letenni az autót, arról nem is beszélve, hogy közelebb vannak a kinti medencék és csúszdák.


Sajnos a honlapja nem túl informatív és a galéria címszótól is sokkal többet várnánk. Nem tudom, hogy miért szerénykednek a térképpel, amikor egy nagyon jó, sok szolgáltatást nyújtó strandról van szó. A kinti és benti részen gyakorlatilag mindenki megtalálja a magának való medencét, vagy éppen csúszdát. A gyermekeink nagyon élvezték a velünk való tandemcsúszásokat a nagy csúszdákon, mert a leérkezést követően egyértelműen azt mondták, hogy "mégegyszer". Sajnos gumisból csak egy volt és az sem a legjobb, ahogy az illesztések is hagytak maguk után kívánni valót.


Megemlíteném, hogy itt ért egy kisebb baleset is, ami nagy valószínűséggel nem lesz jegyzőkönyvezve, főleg, hogy panaszt nem emeltem. A kilépésnél az a víz feszítését is szolgáló műanyagrács beszakadt alattam. Néhány helyen a lábam vérezni kezdett, de sikerült szerencsésen esnem, ezért komolyabb baj nem történt. Az elsősegélynyújtásnál azonban legközelebb talán nem Tesco-s ragtapaszt kellene használniuk, mert az semmire nem jó.


Olcsó helynek nem nagyon lehetne nevezni, hiszen egy felnőtt belépő 2400Ft, de egy családit meg lehet úszni 5000Ft-ból. Gyermekes családoknak feltétlenül ajánlom, mert mindenki nagyon jól érezte ott magát! http://www.gyemantfurdo.hu


Aquaréna


A végére hagytam, egyfajta kakuktojásként, a mogyoródi aquaparkot, ami inkább csúszdapark, mivel egy gyermek-, egy élmény- és egy jakuzi medencén túl csak csúszdák vannak (ha az ugrómedencét és a lassú folyót nem számolom.

Mogyoród falujában elég könnyű eltévedni, mivel érdekes módon az aquaparkhoz és a Formula 1-es pályához is elég szűk, hibás utak vezetnek. Elsőre nem is találtuk meg, hogy merre kell menni.


A csúszdák illesztései nagyon jó minőségűek, így igazán jó móka volt. Szerencsére a gyermekek nem voltak velünk, ezért szabadon kiélhettük magunkat. Sajnos gumis csúszdából itt sem volt túl sok, ráadásul az egyiknél egész nehéz volt lejutni. Valószínűleg volt benne szándékosság is a tervezők részéről, mivel a helyes útra történő evickélés plusz szórakozást nyújtott. Ugyanakkor kicsit zavaró volt, hogy a vízbeérkezést követően viszonylag hosszú utat kellett megtenni, mire kijutottunk és rohanhattunk fel a hegyre egy újabb csúszás miatt.


A jegyek elég drágák, 5500Ft egy felnőttnek, de szerencsére elővételben 3000Ft-ért is meg lehetett kapni. Egy családnak el sem tudnám képzelni, hogy mennyi lehet a belépő teljes áron. http://www.aquarena.hu

2011/08/28

M70007T tablet PC

Éppen valami komolyabb tábla-PC-ről szóló leírás kommentjeit olvastam, amikor egy hozzászólás különösen megragadta a figyelmemet. "Ebay-en 14 ezer forintért kapható tableteket" említett benne valaki. Nosza, nézzünk szét az ebay-en, hogy ki kamuzott már megint, aztán kiderült, hogy erről szó sincsen.

Az ebay-en tényleg rengeteg helyről lehet 14, azaz tizennégy ezer forintért ilyen eszközt venni. Van egy pici játszadozás az árral és a szállítási költséggel, de minden esetben ilyen mértékű összeg jön, amiért a bolondnak is megéri. De hogy valóban így van-e, erről fog szólni az a bejegyzés.


Én magam végül nem vettem ilyen eszközt, de miután megmutattam a munkatársaimnak, ők rögtön kaptak az alkalmon. Ketten is vettek - ingyenes szállítással(!) - az M70007T nevű csodából, erről az oldalról: http://www.shopono.com/products/M70007T-Google-android-2.2-WM8650-Tablet-PC-7-inch.html Mivel néhány órát volt az én kezemben is, és a kibontási proceduránál is ott voltam, ezért sikerült kialakítani az eszközről a saját nézetemet.

Mi van a dobozban?

- a tábla PC,
- egy töltő (amihez a biztonság kedvéért vettünk US-EUR átalakítót, szintén az oldalról, 1 dollárért, de végül kiderült, hogy nem kellett volna),
- egy usb/lan átalakító,
- egy rövid, angol nyelvű leírás,
- egy PDA-khoz megszokott ceruza (stylus pen),
- valamint védőfólia a képernyőre.

Az eszköz kívülről

Vegyes izgalommal vettük kézbe a 7"-os készüléket, de azt elsőre láttuk, hogy egy iPad-hez képest bizony ég és föld a különbség... az almás termék javára. A hátsó merevítéssel igazából nincs is különösebb baj, de a kijelző erős műanyag érzetet ad. Olyasmit, mint amilyen a 6 éve kapott PDA-m nyújt. Itt bizony nem az az üveg-hatás van, mint az androidos készülékek esetében, hanem egész más. Nagyon érezhető, hogy külön réteget kapott a kijelző és az érzékelő, sőt erősebb nyomás szükséges, mint a korábban említett készülékek esetében. Itt "simogatással" nem sokra megyünk.


Térjünk át a csatlakozókra. A shopono-ról mentett képen is jól látható, hogy milyen ki- és bemenetei vannak. A tetején egy bekapcsoló gomb, bal oldalt semmi, jobb oldalt hangerőszabályzó, némítás gomb és mikrofon, az alján pedig két (elég gyenge teljesítményű) hangszóró, egy áramforráshoz való csatlakozó, egy fejhallgatóhoz való, 3,5 jack csatlakozó, microSD kártyahely, és a furcsa kialakítású usb csatlakozó. Ez utóbbihoz kell csatlakoztatni azt a furcsa átalakítót, amivel két USB eszközt és egy LAN-kábelt köthetünk az eszközhöz. Külön szót érdemel még, hogy a képernyő alatt csupán egyetlen gomb található, ami erősen az iPad-ekre hajaz. Az egyéb paramétereket a már korábban linkelt oldalon lehet megtekinteni.

Mi történik bekapcsolás után?

A bekapcsolást követően megszokott android-látvány fogad minket. A készüléken a 2.2-es verzió található, amit talán nem érdemes változtatni. Itt szembesülünk először azzal, hogy milyen az érintőképernyő érzékenysége. Bizony erősebben oda kell nyomnunk az ujjunkat, hogy az reagáljon, de cserébe a készülékkel lehet két ujjal nagyítani és kicsinyíteni. A képernyő felső részén találhatóak azok a szoftveres gombok, amelyek a képernyő alatti részről fizikailag hiányoznak. Sajnos ezek az alkalmazásokon belül nem láthatóak.

A menüben való lapozás sebessége sem túl gyors, ahogy az M70007T a különböző oldalakra való döntésekre is lassan reagál. Érezhető, hogy nem túl erős a processzor, és nekem úgy tűnt, hogy talán még a készülék adatlapján ígért 800Mhz közelében sem jár. Ha már a negatívumokat sorolom, akkor nem mehetek el a készülék gyenge aksija mellett sem, ami olyan 1,5-2 óra használatot bír. Érdemes a fényerőt lejjebb venni, amivel további percek nyerhetőek. Sajnos a wifi-s képességei sem túl erősek, ezért lehetőség szerint ne legyünk túl messze a routertől, mert nem biztos, hogy elégséges jelet kapunk. A beállítások menüben magyar nyelvet nem tudunk kiválasztani, de ennek ellenére az eszköz kezelése nem túl bonyolult (gyk. van egy gomb, amit nyomogathatunk).

Ezen negatívumok után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mire lehet jó ez az eszköz?
- Lehet rajta zenét hallgatni, bár elég gyenge az aksi és a két hangszóró is. Utóbbi orvoslására érdemes lehet fejhallgatót használni.
- Lehet rajta filmet nézni. Meglepő módon az átalakítóba dugott pendrive-ról nagyon jól játszott egy felirattal rendelkezőt .avi-t.
- Lehet vele internetezni, android marketet használni, böngészni és közösségi médiás dolgokat használni (facebook, twitter).
- Lehet rajta könyvet olvasni.
- Lehet vele fényképezni, videót felvenni, de nem hiszem, hogy ezeket a funkciókat sokat használnánk ezzel a készülékkel.
- Lehet rajta játszani.

Játék

Külön bejegyzést szentelnék a játékoknak, hiszen gondolom, hogy sokakat ez érdekel. A gyorsabb, processzorigényes játékokat elfelejthetjük. Pl. az Angry Birds esetében is érdemes kikapcsolni a hátteret a gyorsabb futás érdekében. A gravitációs érzékelős játékok pedig kész katasztrófók, ugyanis valamiért pont ELLENTÉTESEN érzékeli a játékokban a gravitációt az eszköz. Apróbb, egyszerűbb játékok azonban játszhatóak rajta, ha egyszerű unaloműzésre vágyunk.

Összegzés

A sok felsorolt negatívum ellenére én mégis azt mondom, hogy egy egész jó eszközt kapunk a pénzünkért. Persze messze sem ér egy iPad, egy Galaxy Tab, egy iPhone vagy egy androidos okostelefon közelébe. A 7 colos kijelzőjének köszönhetően azért sokkal kényelmesebb ezen filmet nézni, vagy könyvet olvasni, vagy webet böngészni, mint a mobilokon. Annyit még kiemelnék, hogy a youtube-os videók egy kicsit csalókák lehetnek, de 73,80 dollárért mindenképpen jó vétel, ha nem vágyunk túl sokra. (Én most inkább 40.000Ft környékén egy WayteQ xPAD-70-est vennék.) Amennyiben még valakit más is érdekel a készükkel kapcsolatban, az nyugodtan kérdezzen hozzászólásban, vagy e-mailben.

2011/08/22

Giles Kristian - Raven: Blood Eye

Elég lassan haladok a még régen nyert angol nyelvű könyvcsomaggal. Most azonban viszonylag gyorsan sikerült befejezni az egyik kötetet, Giles Kristiantól a Raven: Blood Eye címűt.



Talán már az elején gyanút kellett volna fognom, amikor az író olyan rengeteg dolgot leírt magáról a bevezetőben. Érezhető volt, hogy szeretne ő is "nagy" és híres lenni. Ennek megerősítésére még egy interjút is közölt, amiben még több megtudható róla. Az egyik lényeg, hogy norvég, vagy inkább viking ősökkel bír, valamint ő is magányos farkas szeret lenni, ha valami feladat elvégzéséről van szó. Nos, ezek mind visszaköszöntek a könyvből.


A Raven: Blood Eye egy sorozat első kötete, amit az író elképzelése szerint még legalább kettő követ. Ebből már biztosan tudjuk, hogy legalább még ennyi részben találkozhatunk a főhőssel, Ravennel, azaz a hollóval.


A könyv elején Giles Kristian belecsapott a lecsóba, mert csak kapkodtam a fejem, a nem szokványos angol szavak és kifejezések kapcsán, amiket a továbbiakban még tovább színezett ősi angol, valamint viking szavakkal. Ez nem vette el a kedvemet, mert a történet eléggé olvastatta magát. Azonban, ahogy egyre jobban haladtunk előre a történetben, az egész írásból valami nagyon tudománytalan "fantasztikus" valami lett.


A történet szerint Osric egy kis faluban él az ősi Angliában, amelyet azon időben még több király is ural egyszerre. Főhősünk csak a legutolsó két évére emlékszik és arra nem, hogy előtte mi történt. Már itt is vannak logikai csavarok, merthogy miért tud a falu nyelvén beszélni és miért feledkezett meg a korábbi nyelvéről és szokásairól. Bizonyára valami furcsa amnéziában szenved, amit majd a későbbiekben érkező tengeri harcosok, a farkasfalka, majd kigyógyít. Azzal még nem hiszem, hogy túl sokat árulnék el, hogy hősünk bizony közéjük tartozik. Megnyugtathatok mindenkit, hogy ennél a könyvben sokkal meglepőbb fordulatok is vannak.


Ami nagyon érdekes, az Raven (ezt a nevet kapta újdonsült barátaitól, ami nekem nagyon nem norvégos, vagy vikinges) könyvbéli fejlődése. Néhány hét alatt egy egyszerű ácstanoncból egészen más lesz. Elképesztő mértékben sajátítja majd el a tudást.


A Blood Eye-ben rengeteg apró, de ugyanakkor bosszantó dolog található az olvasmányos, viszont elég bugyuta, képtelen történet mellett. Hősünk, miért nem kap angol nevet? Hogyan lehet, hogy szinte mindent túlél hajóstársaival? Néhány hét alatt hogyan vállik azzá, aki a könyv végén lesz? Honnan ismeri meg és teszi magáévá az egyik pillanatról a másikra a vikingek vallását? Arról már nem is beszélve, hogy nagyon jól kiismeri magát az isteneket illetően.


Szóval, ha pontoznom kellene, akkor igencsak meg lennék lőve. A könyv egyszerre jó és egyszerre pocsék, de inkább ez utóbbi. Ugyanakkor bújkál bennem a kisördög, hogy folytatni kellene a következő kötettel, de ahhoz azt meg kellene venni. Az pedig valószínűleg nem fog bekövetkezni.


Akit azonban érdekel a vikingek találkozása az ősi Angliával, az tegyen próbát Giles Kristian írásával, ugyanis az író a végén azt is elmondja magáról, hogy ő bizony ebből diplomázott. Tehát a téma szakértőjének tartja magát. Sőt, mivel kis részben az ősei között vikingek is találhatóak, ezért még hitelesebb forrás. Minden szavát azonban ne vegyük készpénznek, mert hiába léteztek a könyvben szereplő történelmi alakok, attól a történések még nem igazán a leírtaknak megfelelően alakultak.

2011/08/17

ZTE Blade - telefonismertető

Már lassan három hete, hogy kézhez kaptam a címben szereplő telefont, tehát itt volt az ideje, hogy megosszam másokkal az eddigi véleményemet.


Amit először tudni érdemes a telefonról, hogy semmi köze nincsen Zalaegerszeghez, vagy annak valamelyik sportcsapatához, a ZTE egy kínai (igen, jól olvastátok) márka. Mivel Magyarországra nem csak a telefonjaival, hanem más eszközeivel és szolgáltatásaival is igyekszik betörni, valamint mivel sok jót írtak korábban a Blade típusú telefonjairól, ezért úgy döntöttem, hogy ilyen okostelefont választok magamnak.


Persze, ha lenne annyi pénzem, hogy két kézzel szórjam a pénzt, akkor valószínűleg valami HTC-t kerestem volna, vagy Samsungot, de úgy gondoltam a ZTE is jó választás lehet.


Mi is van a dobozban?

A Nokiákhoz képest elég kis dobozt kapunk készhez, amiben nincs is túl sok dolog. Maga a készülék, egy aksi, egy aksitöltő, valamint headset és egy rövid kézikönyv. A dobozon feltüntették még a fontosabb paramétereket (android telefon, 3,5' WVGA TFT, EDGE/3G+, Wi-Fi, GPS, Bluetooth, 3,2 megapixels auto-focus camera, gyorsulásmérő, MP3/FM rádió, 2G memóriakártya).


A készülék kivülről




Maga a telefon elég pofás darab. Nem ormótlan, kellően lapos, nem nyújt gagyi benyomást, jó fogása van és - szerintem - pont megfelelő súllyal rendelkezik. A tetején található a bekapcsoló gomb és ha 3,5-es jack bemenet, ha headsethez, a jobb oldalán egy-egy gomb a hangerő növelésére, illetve csökkentésére, a bal oldalon egy micro-usb csatlakozó, valamint a készülék elején - balról jobbra haladva - egy home, egy menü és egy vissza gomb (érdemes megemlíteni, hogy más androidos készülékeknél nem feltétlen ez a sorrend, tehát akinek már volt ilyen telefonja vagy erről vált át másikra, azt először meglepetések érhetik). A ZTE Blade hátoldalán van a kamera, és - bármilyen meglepő - elől a 800x480-as kijelző és hangszóró.


Az operációs rendszer

Mivel a Telenortól, a munkahelyem flottáján keresztül, vásároltam a készüléket, ezért 2.1-es Android rendszerrel volt alapesetben ellátva. Mivel még nem vagyok túl jártas az operációs rendszert illetően, ezért nem nagyon mertem okoskodni és mindössze csak odáig merészkedtem, hogy a hivatalos oldalukon található 2.2-re történő frissítést telepítettem fel. Olvasatom szerint minden más frissítés, illetve a telefon root-olása (amivel gyakorlatilag rendszergazdává teszem magam) garanciavesztést vonhat maga után. Ezzel persze elég sok mindentől elesek, amit más ZTE Blade tulajok maguknak mondhatnak. Az egyik legfontosabb ilyen, hogy szabadon garázdálkodhatnak a telefon particóival. A telepítésre alkalmas szabad terület ugyanis mérhetetlenül hamar betelik és kevésnekb bizonyul, ezért nagyon játszani kell azzal, hogy milyen alkalmazásokat telepítünk fel.


Pozitív tapasztalatok:

- kiemelkedő ár/érték arány,
- 800x480-as és nagyon szép kijelző,
- Android operációs rendszer,
- rengeteg felhasználási lehetőség.


Negatív tapasztalatok:

- gyors merülés, alacsony akuidő,
- kicsit lassú processzor,
- a kijelzőt nem árt minden karcolási lehetőségtől védeni,
- alapesetben kevés telefonmemória az alkalmazások telepítéséhez.


Összegzés:


Összességében elmondható, hogy nagyon jó kis telefont kapunk ilyen árért cserébe. Fontos kiemelni, hogy a készülék szinte nem ér semmit, vagyis nem tudjuk az előnyeit kihasználni, ha nem vásárlunk mellé mobilnet előfizetést, vagy nem lógunk állandó szabad elérésű wi-fi hálózatok közelében. Ezért cserébe gyorsan merül. Érdemes mindig kikapcsolva tartani a wi-fit, az adatforgalmat, a bluetooth-t, a szinkronizációt, ha éppen ezekre nincsen szükség. A ZTE Blade igazából mindenkinek jó választás, aki Androidos okostelefont akar magának választani.


2011/08/16

Néhány gondolat a T-Home kapcsán

Egy picit fel vagyok háborodva...

Péntek estefelé jártunk a Camponában és gondoltam, hogy beugrok a helyi T-Pontba, azaz T-Home ügyfélszolgálatra, hogy intézzek valamit az internetem ügyében. Már csak azért is, mert szinte senki sem volt, nem kellett sorban állni.

A fickónak elmagyaráztam, hogy jelenleg 5Mbites ADSL-em van, és a jelenlegi technikai feltételek mellett magasabb csomagra esélytelen váltanom. Azonban a nyár elején behúzták az optikát a társasházunkba, én pedig szeretnék erre váltani, ha lehetséges és rögtön 15Mbit-en. A fickó megnézte a címet, hümmögött egy sort, majd a következőt mondta: át tudok rá térni, de jöjjek be egy másik nap, amikor xy kollégája napközben, délután 4-ig elérhető lesz, mert címmódosítást kellene csinálni. (Megjegyzem, hogy a házszámmal mindig baj van, valamint maga a T-Home is kétféleképpen tartja számon a címemet, és többször kérésre sem tudták módosítani.)

Tegnap csak ezért kértem el magam hamarabb a munkahelyemről, valamint, mert a nap korábbi szakaszában Évi nem tudott intézkedni a hosszú sor miatt. Két gyerekkel némileg nyűgös lett volna kivárni, amire sorra kerül. Nekem túl sokat nem kellett tétlenül ácsorognom, de az események nem alakultak valami jól. Utólag még szerencse, hogy nem Évinek kellett az ügyet végül intéznie...

Az engem kiszolgáló ügyfélszolgálatos hölgy arcáról rögtön lerítt, hogy semmi kedve dolgozni. Rögtön mondta, hogy ő címet nem tud átírni és nem tudja, hogy dolgozik-e még az ezzel foglalkozó kolléga (délután fél4 volt). Aztán telefonált vagy 3 percet, majd közölte, hogy nem kell átírni a címet, csak augusztus 20-a után lesznek átadva az új vonalak (de úgy néz ki, hogy csúszás van, ezért talán később), valamint, hogy telefonon is intézhetem az ilyen ügyeket.

Na, de kéremszépem! Én magam ugrálok, mert szeretnék valamit és akkor is elküldenek a fenébe? Hogy van ez? Rengeteg helyen külön azzal foglalkoznak, hogy nehogy a drága ügyfél elmenjen valahová és kinyalják a seggét is... Most akkor váltsak át UPC-re? Hamarosan le fog járni a hűségidőm a műholdas tévéjük és az internet esetében is, tehát talán érdemes lesz átgondolni a dolgot.

2011/08/15

A 2011. júliusi, horvátországi nyaralásunk

Szóval július 20-án (szerdán), reggel 8 óra után pár perccel érkeztünk a Senjben lévő szállásunkra. A fickó német nyelvismerete szinte vetekedett az enyémmel, mert erősen a nullával volt egyenlő. Pont annyi szót ismert, amivel el tudta adni a lakást... a bemutatásához már elég volt körbemutogatni.

Gyorsan bepakoltuk a cuccokat, majd irány a város, vagyis inkább falu. Strandolható tengerpartot kerestünk, de pechünkre először balra fordultunk a főúton, ahol csak kikötőket találatunk. Szerencsére kör alakban visszafordult az út, így volt egy gyors városnézésünk. A második körben már jobbra indultunk el, ahol végre találtunk egy parkolót, valamint a hozzá tartozó "strandot" is. Mivel nem volt valami dögmeleg, ezért csak páran lézengtek a környéken. Ez nem nagyon gátolt meg abban, hogy kipróbáljuk a tengert, amiről kiderült, hogy remek a hőmérséklete.

Évi még az utazást megelőző nap vásárolt köves strandhoz való és tengeri sün ellen védő lábbeliket, amik nekem erősen holmi női szandálokra emlékeztettek, de még mindig jobban néztek ki, mint az ocsmány "kroki-papucsok". Az első napokban ezeket még használtuk is, aztán egyre jobban hozzászoktattuk mezítláb talpunkat a körülményekhez.

Az időre részemről nem nagyon volt panasz, hiszen a csütörtöki napot leszámítva nem volt folyamatos, perzselő napsütés. Ennek az egy napnak is csak annyi volt a hasznossága, hogy tele lett tőle a partszakasz és a víz, valamint kaptunk egy kis színt, de ugyanakkor nem égtünk le. A hőmérséklettel alapvetően nem volt túl nagy gond, hanem sokkal inkább az esővel. Az egyik nap sikerült rendesen megáznunk egy zápor miatt, de az utána következő napsütésben megszáradtak a cuccaink.

Utólag sikerült megtudni, hogy sokkal jobban jártunk, mintha a Balatont vagy egy magyarországi strandhelyet látogattunk volna meg, mert itthon végig esett az eső és viszonylag hűvös volt.

A pénteki napon nagyon úgy nézett ki, hogy nem megyünk a tengerbe, mert egy picit szemerkélt, valamint meglehetősen borult volt az égbolt. Ezért a délelőttöt a város(falu) feltárásával töltöttük. A településnek van egy vára, ami pár magyar vonatkozással is bír. A szövegek teljes megértéséhez egy kis idegen nyelvismeret is szükséges, mert a kapott magyar nyelvű tájékoztató nem teljeskörű. Maga a vár túl sok szót nem érdemel és jobb híjján egyszer érdemes megnézni, ha hosszabb időt töltünk a környéken.

A várlátogatás alatt elállt az eső és kiderült az ég is, ezért ebéd előtt elmentünk fagyizni is. Egy fagyizó alapján talán hibás lenne arra a következtésre jutnom, hogy ízvilágban nincs sok különbség a két kultúra között.

Arról még nem nagyon esett szó, hogy miként is telt egy napunk. Alapvetően reggel hét órakor elindult a szemben lévő gyár, heves kalapácsdobálással és különböző fémmegmunkáló munkagépek elég erős zajával. Ezt követően reggeliztünk, majd 9-10 óra körül elindultunk a strand felé.

11 és 12 óra között indultunk vissza a - gyerekek által Káposzta utcának nevezett - szállásunkra ebédelni, ahol Évi frissen kisütött valami húst, vagy olvasztott valamit a lefagyasztottak közül. Ezt követte egy pár órás csendespihenő, majd délután 4 és 5 óra felé újra irány a strand, ahol szinte minden este 8 és 9 óra körül, gyakorlatilag utolsónak hagytuk el a partszakaszt. Hazafelé olykor-olykor beugrottunk a helyi szupermarketba egy kis friss ételért.

A strandon mellesleg érdekes volt belegondolni, hogy vajon miért nincsen illemhelység, de úgy gondoltuk, hogy bizonyára a tengerbe eresztik a kisdolgukat. Az egyik este egy helyi egyén egyáltalán nem szégyelte magát, kiállt egy olyan sziklára, ahonnan mások ugrálni szoktak, majd belecsorgatta a sós vízbe a sárgás vizeletét.

Ha már sziklák és ugrás, akkor érdemes megemlítenem, hogy Annamária nagyon bátran ugrált a kövekről a vízbe, ahogy Márton is igyekezett utánozni, több-kevesebb sikerrel. A víz ugyan gyorsan mélyült és sziklás-kavicsos volt a part, de ezt egyáltalán nem bántuk, mert a gyermekek nagyon jól el tudtak szórakozni a polifónszivaccsal, és nem nagyon kellett rájuk menet közben, "úszás" közben felügyelni.

Összességében elmondható, hogy nagyon jó pár napot töltöttünk a horvát tengerparton, ahová egyszer még egészen biztosan vissza fogunk térni.

2011/08/02

Terry Pratchett: Unseen Academicals

Ennek a Terry Pratchett könyvnek kétszer ugrottam neki. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, hanem azért, mert közben valami sokkal izgalmasabba is belekezdtem (A setét torony sorozat).

A 400 oldalas könyv egynegyedéig jutottam, amikor több hónapra félretettem. Az emlékek felfrissítése, valamint néhány poén újravétele miatt úgy döntöttem, hogy előlről kezdve látok neki újra a könyvnek, és nem ott ahol abbahagytam. Nem tudom, hogy a másodszori olvasásnak, vagy a menet közben felszedett további angol szókincsnek köszönhetően nagyon gyorsan eljutottam odáig, ahol korábban abbamaradt az olvasás. Ráadásul a folytatás is olyan szórakoztatóra sikerült, hogy szinte alig lehetett letenni a könyvet.


Végre találtam egy Terry Pratchett könyvet, ami igazán könnyeden szórakoztat és nem mindig akarja sajátos humorját ránkerőszakolni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne be humor mert vannak csak ezek valahogy sokkal jobban kijönnek, mint az író korábbi munkáiban. Pratchett teljes életművét ugyan még nem olvastam, csak néhány könyvet az első Korongvillág történetek közül, valamint néhányat a közelmúlt írásaiból.

Az Unseen Academicals központjában a remek pitéket készítő szakácsnő és a titokzatos Mr. Nutt áll... na és persze a futbal. A futbal? Igen, a futbal. Ankh-Morpork utcái ugyanis ettől a sporttól igazán hangosak.

A játék meglehetősen eltér az általunk is ismert labdarúgás szabályaitól, hiszen szinte nincs is szabálya és a közönség is meglehetősen részt vesz az események alakulásában. A kótyagos varázslók azonban igyekeznek ezen változtatni és megalapozni a labdarúgás régen elfelejtett alapköveire épített játékot. Ez elég sok színt visz az egész történetbe, ahogy az is, ahogyan egyre többet megtudunk Nuttról.

Nuttról mindenki azt tudja, hogy ő egy goblin, akit a Láthatatlan Egyetem kiszolgáló személyzetként alkalmaz. Egészen pontosan gyertyákat önt és a gyertyagyújtónak segít munkájában. Aztán az is lassan kiderült, hogy szinte mindent tud, vagyis majdnem mindent. A maradékot egy sajnálatos "baleset" után tud meg, ami igencsak megkavarja a történet további alakulását. Én igazából ezen a részen éreztem egy kis holtpontot a könyben. Ennek egy igazán felkavaró és nagyot ütő résznek kellett volna lennie, de valahogy elég középszerűen alakult. Főleg úgy, hogy már egy sokkal nagyobb esemény bekövetkezését vártam, ami valahogy szintén kevésbé volt elvárásaimnak megfelelő.

Mindezek ellenére az Unseen Academicalsról azt tudom mondani, hogy egy jó könyv, szerintem az egyik legjobb Korongvilág történet, amit eddig olvastam.