2010/12/12

Keltis, a kártyajáték

Blogírásnál is örökérvényű az "Ember tervez..." kezdetű egymondatos. Számtalanszor felmerült bennem a hajlandóság, hogy írjak többnél több bejegyzést, lehetőleg minél több témáról, és nem csak búsuló juhászként az ELMŰ-helyzetről.

A társasjátékok esetében egy picit bizonytalan voltam, hogy melyikkel is folytassam valójában. Sajnálatos módon az előbb említett cég is elég sokat tehet arról, hogy az utóbbi időben egyiket sem nagyon vettük elő, bármennyire is szerettem volna. Ezért most arról írok, amit legutóbb, még valamikor ősszel játszottunk.



A Keltis kártyajáték verziójára az egyik munkatársam beszélt rá, mivel viszonylag olcsó (1500-2000), viszonylag egyszerű, de ugyanakkor jó szórakozást nyújt, és megvan benne az az érzés, hogy akkor "most még egy visszavágót akarok". A Reiner Kniza nevű nagyon híres társasjáték-tervező úriember gyakorlatilag visszatért egy régebbi játék gyökereihez, ugyanis igazából jelen esetben egy felturbózott Lost Cities, azaz Elveszett városok klónról van szó. Ezt csak később sikerült megtudnom, valamint ezt a játékot még csak a világhálón keresztül sikerült kipróbálnom. Eme remek Arcoskönyvön is játszható alkotás azonban nekem már túl egyszerű a Keltis kártyajáték után.

Sokan azt mondják a Keltis esetében Knizát a játékgyártó cég azzal kereste meg, hogy készítsen egy olyan játékot, amibe sok zöld szín kell. Erre a tervező sem volt rest, és azonnal felturbózta a Lost citiest. A dobozos változat nem tudom, hogy még miben tér el a kártyás verziótól, azt leszámítva, hogy a kártyákon túl más elemek is vannak a játékban. Ezek bizonyára valamilyen módon színesitik stratégiát és a végcélt. Én úgy gondoltam, hogy kártyajáték verzió optimális és tökéletes választás lesz. Szerencsére ez így is történt.


A kis dobozban két franciakártya pakli mennyiségű lapot (2x55), valamint egy játékszabályt lehet megtalálni. Én ehhez még pluszba betettem a legnagyobb társasjáték oldalon található rövid pontkövető kártyákból 4-et.


A játékszabály nagyon egyszerű. Minden játékos 8 lapot húz a kezébe, amiből egyet mindig az asztalra kell tennie. Vagy eldobja középre, amit majd később ő vagy egy másik játékos felhúzhat, vagy pedig saját sort épít. A sorok esetében mindegy, hogy 0-10-ig vagy 10-o-ig tart egy sor, a lényeg, hogy vagy ugyanolyan számú, vagy a sorba illeszkedően növekvő vagy csökkenő írányú sor jöjjön vele létre. A játékban ott van a csavar, hogy a 0, 1, 2, 8, 9 és 10-es kártyákból csak 1-1 darab található az adott színhez, míg a többiből kettő.


A játékba apróbb bonyolultságot hoz a 9db (1-9-ig számozott) narancssárga színű, kívánságkő lap. Ezeket akkor kaphatjuk meg, ha a 0-10-ig számozott, úgynevezett pontkártyákat párban egy bármilyen színű, de a szürkével megegyező számú lappal teszünk le. A kívánságkő kártyákkal sok pont szerezhető, és ezekből lehetőleg minél többet kell gyűjteni, mert abban az esetben is kaphatunk büntetést, ha nincs belőle egy sem az asztal felénk eső részén.


A zöld kártyákon lévő "színes" szimbólumos soroknál eldönthetjük, hogy akarunk-e az adott színből sort vagy sem. Ha akarunk és nem elég hosszú, akkor büntetőpontokat kapunk, ha nem rakunk egyet sem, akkor nincs büntetés, azonban, ha 4 vagy több lap van az adott sorban, akkor máris pozitív az adott sor a végelszámolásnál.

A szürke lapok ezen felül Jokerként is funkcionálnak, mert bármilyen sorba beépíthetőek, és ebben az esetben még +1 pontot is jelentenek a végelszámolásban.


Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik a játék, de igazából egy társas-pasziánsz szerűségről van szó, ahol figyelni kell, hogy az ellenfeleink milyen sorokat építenek. Ha erről megfeledkezünk, vagy nem vagyunk elég figyelmesek, akkor az vesztünket okozhatja.

A 2-4 játékos számára készült Keltis kártyajáték akkor ér véget, ha 5 színes sor végére úgynevezett lezárókő került, vagy ha elfogyott a húzópakli. A lezáróköveket bármikor és bárhová le lehett rakni, de fontos, hogy ezt követően az adott színhez már nem lehet tovább építkezni.


A játék nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Mint említettem az egyes partik viszonylag rövidek és ezért elég mindig van esély egy visszavágóra. A kis doboz miatt ez a verzió könnyen szállítható, mégis remek szórakoztatást tud nyújtani. Az ára pedig bőven megéri. (A képeket a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vettem)

2010/12/10

Stephen King - A setét torony 2. rész - A hármak elhivatása

Stephen King nem szórakozik és nagyon durván vág bele A setét torony 2. könyvébe, ahogy egyben Roland harcos kezébe is. A hármak elhívatása elején a homárszörnyek nemcsak néhány ujjától fosztják meg, hanem halálosnak tűnő mérget is juttatnak a szervezetébe...

Roland még eléggé hatása alatt volt a Walterral való találkozásnak. A feketébe öltözött ember végső beszélgetésük során jósolt neki cigánykártyákból, és ezen könyvben ezen jóslat egy részének beteljesülését követhetjük végig. A jövendölés nem tartalmazta a homárszörnyekkel való találkozást és ennek káros következményeit. A harcos szinte félig béna lett, mivel elveszítette jobb kezének két ujját is. Innentől nem fog két kézzel lövöldözni.


Elsőnek a Fogolyt hozza át saját világába. Meglepő módon Eddie nagyon könnyen alkalmazkodik az elmozdult világ adta új lehetőségekhez. Azonban a második áthozott személy, (O)Detta Walker beilleszkedése nem megy ilyen könnyen. Az "árnyak hölgye" fedőnevű nő kettős tudattal rendelkezik, amelyikből az egyik nem túl elviselhető. Ez pedig még nagyobb veszélyt jelent az amúgy haldokló Rolandra nézve. A harmadik személy áthívása azonban további problémákat vet fel...

Egyszerűen nagyon durva, amit Stephen King művel! Nem tudja meghazudtolni horrorírói énjét sem, mert mindig épít be olyan elemet, ami - valamilyen mértékben - elborzasztja az olvasót. Elborult elméjének papírra vetett gondolatait nem nehéz követni, és megfogalmazásai (valamint a magyar fordítás) is nagyon gördülékennyé teszik az olvasást. Élvezet egymás után falni a lapokat, bár nekem a második személy elhívásának körülményei egy kicsit idegesítőek voltak.

Meglehetősen abszurdnak tűnik, ahogy tengerparton halad az egyre növekvő csapat és menet közben újabb ajtókra lelnek. A sötétség egyre mélyül Roland állapotának rosszabbra fordulásával és eközben még a homárszörnyek nyújtotta élelmiszerforrás egyhangúsága is kicsit eltorzítja őket. Olvasás közben úgy érezhetjük, hogy valóban aggódhatunk Rolandért. Ha az író GRR Martin lenne, akkor még abban sem lehetnénk biztosak, hogy a harcos túl fogja élni a könyv végét, és a regényfolyamot valaki más viszi tovább.

Aki olvasta A setét torony első kötetét, az innentől már ne álljon le és olvassa végig az egész regényfolyamot. Merem ezt úgy mondani, hogy jelenleg még csak a 4. kötet elején vagyok túl.

2010/12/09

Falfestés

Az utóbbi hetekben Évi a falat festette. Na nem azért, mert felújítani akart vagy mert nagyon ideges lett volna (bár ez utóbbi levezetésére talán még jó lehetett, egy most meg nem nevezett, de itt gyakran emlegetett ügy kapcsán).

A gyerekszobát szerette volna még gyerekbarátabbá varázsolni, és ehhez kitalálta, hogy aranyos, színes figurákkal dobja fel a falat. Mivel nincsen túl sok hely ott, ahol a gyerekek alszanak, ezért csak egy falfelület (+ a plafon) állt rendelkezésére.

Most pedig nézzük, hogy az egész hogyanis sikerült:


2010/12/02

Annamária újabb lépése a teljes szobatisztaság felé

Egy párszor már próbálkoztunk a dologgal, hogy estére nem kap pelust, vagy ahogy ő mondja pelyüst. Eddig még egyszer sem jött be a húzás, mert mindig pisis ágyban ébredt, de a tegnapelőttről tegnapra virradó éjszaka sikerült!

Próbáltam rábeszélni, hogy legyen rajta pelus, és majd este ébredjen fel, ha pisilni kell. Ha ezt párszor sikeresen megteszi, akkor után lehet szó a nélküle való alvásról. De Annamária csak tovább erősködött, mi pedig engedtünk neki. Aztán hajnali négykor elkezdett kiabálni. Ilyen máskor is volt már, de általában azért, mert bepisilt... most pedig csak pisilni akart.

Miután - szokás szerint egyedül - elvégezte a dolgát újra lefeküdt és reggel hétig fel sem ébredt. Túl vagyunk az első bepisilés mentes éjszakán. Úgy érzem, hogy neki is nagyon jól esett a dolog, mert büszkén mondta, hogy "nem pisiltem" be. Talán már idén teljesen kiiktatjuk a pelust az életéből? Az egész jó lenne!