10:00
Időben megérkeztünk, de láthatóan a program nem indult időben. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudjuk tartani a menetrendet. Elég furcsa ülésrendet alakítottak ki. Mivel nincsen wifi, ezért a „live blog” tartalma csak utólag kerül publikálásra. Az esetleges kicsapongó fogalmazásért elnézést kérek…
Mivel a kisebb gyermek reggel korábban ébredt, mint azt előzetesen terveztük, ezért egy picit fáradt vagyok. Hetek óta most bontottam újra energiaitalt, ami most egy sárga Monstert.
10:03
Úgy tűnik, hogy elkezdődik. Vajda Márta kezdi az egész tájékoztatást. Vélhetően az öltönyös kiöltözöttek a szolgáltatók képviselői.
Sajnos Balogh Dezső úr, az első rész moderátora nem tud részt venni a konferencián.
10:06
A fia, ifjabb Balogh Dezső veszi át a szót. Egy videót fog majd bemutatni. Már alig várom!
Saját véleménye, hogy nem ért egyet az áramszolgáltatók álláspontjával, tehát nem csak mágnestől mehet tönkre a villanyóra! Elmondása szerint ugyanilyen mágneses erőteret már nagyon régóta elő lehet állítani, és nincs szükség csodamágnesre, vagy szupermágnesre.
Két villanyóratípust emel ki, amelyből az egyiket az ELMŰ szereli össze, míg a másik egy eredeti német típus. Állítása szerint a zárlati áramok miatt mennek tönkre a mérők, amit az áramszolgáltatók kizárnak. Elvégzett egy olyan kísérletet, hogy a villanyórára SD memóriakártyákat szerelt, amiket a villanyórákat ért zárlati áramok tönkretettek. Azt hiszem, hogy majd talán utólag elkérem a jegyzeteit, mert nagyon érdekes dolgokat mesél.
A mérő felülvizsgálati lapról is beszél, hogy a helyszínen felszereléskor, vagy felülvizsgálatkor igazából nem készítenek felülvizsgálatot, nem ellenőrzik, hogy valóban jól mér-e az óra és megfelel-e a követelményeknek. Az OMH pecsét sem jelent semmit, mivel az az mérés időpontjában ellenőrzi az óra helyes működésének körülményeit. Itt sem vizsgálnak mindent, csupán csak néhány jellemzőt. Az is problémát jelent, hogy pontosságmérés és a megfelelőségi vizsgálat után a felszerelésig már nincsen újabb vizsgálat! Tehát raktározás és a szállítás során is történhet bármi a mérővel.
10.16
A scribd-en megtalálható villanyórás tanulmány magyar fordítását olvassa éppen fel. (Nagy eséllyel ezt hamarosan fel fogom majd tölteni.)
10:22
Most éppen arról mesél, hogy a walkman-ekben lévő ANiCo mágnes is elveszítette a mágnesességét, és nem csak egy példája van.
10:24.
Imrei Józsefné beszél most, és lesz majd itt egy konkrét példája is. Úgy tűnik, hogy bevette a múltkor „show-műsort”. Arról akar beszélni, hogy mit lehet tenni, ha „már megvan a baj”.
Az ellenőrzési napra rá kell írni vagy iratni, hogy „mágnesességi ellenőrzés történt-e”. Ezt is az ellenőrzési feladatok közé kell tenni. Azt mondja, hogy zárva kell tartani a külső villanyóraszekrényeket.
A gázóra szekrényeket is zárjuk be, mert azok is veszélyeztetek. Azt mondja, hogy aki most akar mérőszekrényt csináltatni, akkor a mérő körül legalább minden irányba 5cm-re kell tenni a külső dobozt, és zárja be.
Beszél arról a törvényrendeletről is, hogy a szerelőt nem szabad semmilyen körülmények között sem egyedül hagyni a villanyórával, nem szabad hagyni, hogy elküldjön bármiért is. Az ellenőrzési lapra a fogyasztó is írhat, mivel az áramszolgáltató emberei nem hatóságok. Szükséges, hogy végezzenek pontosságmérést a helyszínen.
Beszélni fog egy fogyasztóról, aki hozzájárult a története ismertetéséhez. Társasházban lakik, ahol az udvarban szabadon állnak a mérők. Több, mint 1,4MHUF-os számlát kapott az áramszolgáltatótól. Kifizette a szükséges költségeket, de kapott egy kötbér számlát 375eFt-ról. Kapott egy rendőrségi feljelentést is, amit az ELMŰ tett a fogyasztó vagy ismeretlen tettest is.
A MEH-hez fordult, aki a fogyasztónak adott igazat. Most felolvassa, hogy milyen indokokkal törölte. Próbál egy kicsit viccet csinálni a MEH-határozatból. Szerinte az Energiahivatal nem azért törölteti a kötbért, mert a fogyasztó ártatlan, hanem azért, mert szabályokat szegett az ELMŰ. Kiderült, hogy az ELMŰ-sök nem értenek a számítógéphez (se), mivel nem tudják értelmezni az általuk készített listákat.
Az ELMŰ válaszolt a MEH-határozatra, hogy nem fogadja el a dolgot, és bíróságra viszi az ügyet. Kiemeli azt a tényt, ha már régóta ismert ez a tény, akkor miért nincs „mágnesességi ellenőrzés”.
A villamosenergia törvény változni fog szerinte, elég sok pontban, és szerinte „azért folyik a harc, hogy mágnesességi ellenőrzés” kötelezővé tételével.
Szerinte saját költségre el kell hívni az áramszolgáltatót mágnességi ellenőrzés végrehajtására. Azt is mondja, hogy mérőnaplót kell vezetni saját magunk részére. „A fogyasztó fegyvere a védekezés”, de arról nem beszél, hogy nem mi van akkor, ha valóban saját magától megy tönkre a mérő.
10.39
Most a fogyasztói oldal következik. Évi… Elmondja, amiket itt már korábban megírtam.
Többféle igazságügyi szakértő létezik:
1. Aki szerint valóban létezik mágnesezés
2. Van, aki szerint nem létezik, de nem szakértő az ügyben
3. Van olyan, aki szerint a mágnesezés humbug
4. Olyan is van, aki a kötbér 40%-nak megfelelő összegért elintézi, hogy nekünk van igazunk
Szerinte nincsen fogyasztóvédelem Magyarországon az energiaszolgáltatókkal szemben a fogyasztók javára. Idéz a blogomból is, tehát büszke vagyok rá.
10:48
Ollé József, a MEH nyugdíjas szakértő beszél most. Sok áramlopási módszert ismer az öregúr. Szerinte korsó sörért meg lehet manipulálni a villanyórákat és elterjedt módszerek vannak. Szerinte 1980-tól vannak már mágnesezési ügyek. Ő is elhitte a múltkor „show-műsort”.
Szerinte az okokat kellene megvizsgálni. Úgy tűnik, hogy őt sem igazán érdekli, hogy lehet-e ártatlan a fogyasztó vagy új nevén a felhasználó.
Úgy gondolom, hogy egy kicsit mellébeszél, mivel a jogszabályról beszél, hogy miként kellene ellenőrizni az órát. Felmerül bennem a kérdés, hogy kiért dolgozhat a fogyasztóvédelmi osztály a MEH-nél? Ő láthatóan az áramszolgáltatókat nevezi meg szentnek és sérthetetlennek. „Nem akarjuk a lopókat védeni” mondja, és megpróbálná leszűkíteni az ügyeket a valóban vétlenekre. Vajon ezt hogyan?
A jövőben pontosságmérést kell végezni a helyszínen. Ez egy jogszabály alapján januárban fog elkezdődni. Azt is mondja, hogy az volt a javaslata, hogy minden egyes tulajdonoscsere esetén villanyórát is cserélni kell. Ezt nem fogadták el, mert túl sokba került volna. Évit „hölgyikének” nevezi, és azt mondja, hogy sajnálja a tortúránkat és próbál segíteni. Ez mondjuk őszintének tűnt.
11:00
Dr. Ivanics Éva következik, a jogi szemmel fogja nézve foglalkozik az ügyben. Az áramszolgáltatóval kötött szerződés egy polgári szerződés, ahol vannak bizonyos elvárások mindkét fél részéről.
Mágnesezés
Nem akar állást foglalni az ügyben, hogy egy villanyóra mágnesezhető-e vagy sem, ahogy az előző hozzá szóló sem.
„Hiteles az óra vagy nem hiteles?” Szerinte ez a legfontosabb kérdés.
„A gyártópadról leérkezve a gyártó deklarálja, hogy az óra hiteles és hogy mágnesesen megfelel-e. Ezt követően az a kérdés, hogy mikor következett be ez a mágnesességi hatás.”
A gyártópadról leért órával a felszerelésig számtalan személy foglalkozhat, és vétlenül vagy szándékosan is megmágnesezheti. Ezért „honnan tudjuk, hogy az óra felszereléskor hiteles volt-e vagy sem?”
„Az egyetemes szolgáltató miért vásárol továbbra is olyan mérőórákat, amiről tudja, hogy befolyásolható? ” Miért nem tesznek lépéseket? „Miért nem írja le a gyártó, hogy az óra mágnesezhető és mivel mágnesezhető?”
Ha tudjuk, hogy az „óra pl. 10 cm-ről befolyásolható és azon túl nem, akkor formatervezéssel miért nem tesznek lépéseket?” „Miért nem szerelnek fel mindenhová védőburkolatot?”
„Ez az óra passzív állapotában, tehát a felszerelést megelőzően mágnesezhető-e vagy sem?”
Kötbér
A fogyasztó köteles az állagmegőrzésről gondoskodni, de ez nem azonos az óra meghibásodásáért való felelőséggel. Az óra meghibásodásáért nem vagyunk felelősek, ha nem mi idéztük elő (ez van az egyetemes szabályzatban is). Az óra meghibásodásáért a gyártót kellene felelőssé tenni és nem a fogyasztót. A felróhatóság kérdésével rengeteg gond van.
A kötbér alól akkor mentesül a fogyasztó, ha az „elvárt magatartási normáknak” megfelel. Ennek definíciója azonban sehol sincsen rögzítve.
Ez a nő értelmesen és érthetően beszél. (Mögöttem egy szakállas fickó vadul fényképez, vélhetően engem is, hogy mit írok.)
„Kedvezményként felajánlanak” a szolgáltatók egy kötbért. Ha ezt elfogadjuk, akkor azzal beismerem a bűnösséget. Őt is rettegéssel tölti el a tudat, hogy tönkremehet az órája, és neki is be kell jelenteni. Szép kis fricskákat nyom az áramszolgáltatók fejére.
Büntetőfeljelentések
Különböző módon, különböző bűncselekményekkel tesznek feljelentést a szolgáltatók. Nem minden esetben szerencsés módon. „A kötbér mikor volt tulajdona a feljelentőnek?”
Szerinte vicc, hogy lopás, csalás vagy károkozás miatt feljelentést tennie a szolgáltatóknak. Definíciókat ismeret (ha van jegyzete, akkor talán tőle is el kellene kérni). Nem mondja ki, de érezhető belőle, ha egy bíró a fogyasztó ellen dönt, akkor őt is sikerült megtéveszteni, vagy nem figyelt eléggé.
A kötbért jelölik meg kárként a szolgáltatók, ami szintén vicc. Elmaradt haszon lenne a kötbér?
Annak ellenére ahogy indult ez a hozzászólás, nagyon kellemeset csalódtam benne. Azt tanácsolja a fogyasztónak, hogy amennyiben a fogyasztónak igaza van, akkor ragaszkodjon az igazához.
11:26
Tóth Ákos (Főpolgármesteri Hivatal Környezetgazdálkodási és Energetikai Ügyosztály Energetikai Alosztályának képviselője) beszél.
Úgy tűnik, hogy ő sem tűnik túl járásnak a témában. Ezt abból szűröm le, hogy általánosságokról próbál beszélni. Az idősoros mérésről beszél, ahol az adatátvitel is problémaforrás lehet a kliensgép és a fogyasztóoldal között. Jelen esetben a fogyasztónak saját beruházásban kell megoldani az ilyen eszközök létesítését.
A mai jogszabályok a nagyfogyasztókat sem védik elég.
Paragrafusokat emleget, a hitelességi problémákat feszegeti. Jogi irányból próbálja megközelíteni a kérdést. Érzékelhető, hogy nincsen teljesen megelégedve a jelenlegi szabályozással, mert az eléggé sarokba állítja a fogyasztót, ugyanakkor kedvezményesebb helyzetbe hozza az áramszolgáltatókat.
A jelátviteli rendszeres szolgáltatásról beszél, ahol szintén sarokba vannak szorítva a (nagy)fogasztók, mert nekik kell létesíteni az eszközöket, neki kell fizetni a felszerelését és menet közben felmerült költségeit. Ezzel az áramszolgáltató átterheli a felelőséget. A jelenlegi villamosenergiáról szóló törvény sehol nem tesz említést a mérőállásokról.
Ő is utánanézett fogyasztóvédelmi szempontból az áramszolgáltatók és a végfelhasználók között fennálló problémákról, mégpedig vélhetően nem kis energiát fektetett bele, nagyon a nagyfogyasztókkal kapcsolatban felmerült problémákkal foglalkozik és nem a kisfogyasztókkal. Érdekes amiről beszél, de sajnos minket, otthoni felhasználókat ez nem sokban segíteni. Egy kicsit időkitöltőnek vagy időhúzó hozzászólásnak tartom Tóth urat, de a szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen.
Szerinte is „boszorkányüldözés”, ami mágnesezés terén történik.
11:47
Kőhalmi Tamás következik. Röviden próbálja elmondja a történetét. Elmondja, hogy végigjárta a szokásos utat. Sokat mért az óra, bejelentette, kifizette az ellenőrzési díjat, és várta a jóváíró számlát. Ehelyett azonban kötbért kapott, majd az ELMŰ perrel fenyegetődzött.
Erre ő írt egy levelet az ELMŰ jogi osztályának és a rendőrhatóságnak, ahol feltett néhány jogos kérést az „okozott kárral kapcsolatban”. A rendőrhatóság kb. 12 perc alatt megoldotta az ügyet, és visszadobta ELMÜ-nek a kötbér igényt.
Az ELMŰ erre benyújtott egy 40.000Ft környéki kárigényt, mivel a villanyórát a „hitelességi időn belül” kellett lecserélni. Az úgy tűnik, hogy nem számít, hogy az óra tönkrement. Ennek a díját a felhasználóra akarta terhelni.
Leveleket írt minden lehető panaszkezelő szervhez. A MEH igazat adott neki, és szerintük már a kezdetben cserét kellett volna végrehajtani.
Az ELMŰ beismerte a dolgot, és „szíves elnézést kért a kellemetlenségekért”. Miért nincsen még vége az ügynek?
Az ELMŰ kimutatta, hogy a 2005. december 6-án, a költözést megelőző 2 évben történt a hiba. Legalábbis ezt az időpontot jelölik meg a hiba kialakulásának kezdeti dátumaként.
Ő is elmondja, hogy már eleve kataboxos mérővel mentek, mintha már lett volna sejtésük, hogy mágneses ügy van. Ők már tudták, hogy mi volt a gond, és nem szóltak a fogyasztónak? Eleve bűnösnek tekintették a fogyasztót?
Elmondja, hogy három mérés is készült, és mindegyik mérés más eredményt hozott. Ebből kettőt a szolgáltató emberei mértek, egyet pedig a fogyasztó.
Szerinte tűrhetetlen, ahogy az áramszolgáltatók a fogyasztókkal bánnak, ahogyan őket kezelik. Felmerült Tamásban a kérdés, hogy perelhető-e a szolgáltató vagy az ügykezelő a fogyasztónak okozott erkölcsi károkért.
A számlakorrekciót nem kapta meg, és nem írták neki jóvá a hibás mérésből származó befizetett összeget. A vicces, hogy felajánlották neki 40eft elengedését, ha befizet 42eft-ot.
12:05
Nagy Ottó beszél most, aki szintén egy sértett fél.
Elmondta, hogy két bírósági ügye is folyik jelenleg, ahol az egyik ügyben felperes, míg a másikban alperes.
480.000Ft kötbért szabtak ki rá, amiből 240.000Ft-ot elengedtek volna neki. Erre kapott 3 nap gondolkodási időt, és próbálták rábeszélni, hogy ismerje be a mágnesezést, amit nem követett el. A gyakran emlegetett Fodor József úr tűrhetetlen hangnemben beszélt vele.
Itt még nincs vége, mert behajtócéget küldtek hozzá, akik már 530.000Ft-ot akartak rajta bevallani. Ezt követően többször meglátogatta a MEH-t, ahol túl sok segítséget nem kapott egy Kecskeméti Ottó nevű úriembertől. Ő kioktató hangnemet használt.
Szegény ember is nagyon ki van akadva, miközben az áramszolgáltatók jelenlévő emberei csak mosolyognak. Úgy tűnik nagyon jól szórakoznak.
12:13
Most felolvas egy levélből Varga Márta, ahol szintén egy hasonló ügyet ismertet. A panaszos nem tudott eljönni a konferenciára.
12:14:
Szénássy Éva újságírónő beszél, aki egy 1.180.000Ft-os számlát kapott, de nem mágnesezés témában. Nem szerepeltek a számlán nyitó és záró értékek feltüntetve. Az ELMŰ havi 67.000Ft-os számlákat akart küldeni a fogyasztónak. Volt, hogy kapott 370eft-os, majd 800eft-os számlákat is az áramszolgáltatótól.
Szerinte számlázási gondok vannak az ELMŰ-nél. Egy párezer forintos tartozás miatt ki is kapcsolták neki egyszer az óráját. Azóta nem lépett semmit sem a hölgy, de ugyanakkor nem kapott kötbért sem. Ami még vicces, hogy fokozatosan csökken a befizetendő összeg mértéke. A lakásában energiatakarékos izzókat és eszközöket használ. Már hónapok óta nem fizeti a villanyszámláját, mert össze-vissza számlázott összegeket vannak feltüntetve annak ellenére, hogy havonta bediktálja az óraállását.
Szerinte az ELMŰ elszámolásánál gondok vannak, és nem lehet tudni, hogy miért. A fővárostól kapott egy 150.000Ft-os támogatást, amit az áramszolgáltató nem akar beszámítani az általa kért összegekbe. Nemrégiben kapta meg az egymilliós számlát.
12:20
Mostantól körbe fog járni a mikrofon.
Imrei Józsefné kezdi. A szakértőnek lehet egyéni véleménye, és mindent meg kell neki válaszolni, ami a feladat végrehajtásához szükséges. Próbálja az ügyvédnőt egy kicsit támadni, de ugyanakkor utal rá, hogy erőfölényben van a fogyasztó. A bírónő eddig mindig elfogadta a fogyasztói naplót.
Nagyon ragaszkodik ahhoz a tényhez, hogy csak külső befolyásolásra mehet tönkre. Az nem nagyon merül fel benne, hogy saját maguktól is tönkremehet az óra.
A túl magas kötbér értékét lehet csökkenteni. A bírónő csökkentheti a mértéket, és le lehet írni a megjegyzésben, hogy csak azért fogadja el, mert nem akar további herce-hurcát és nem azért mert beismeri a bűnösségét.
Néhány hozzászólásban megemlítették Szúnyogh és Lénárd urak nevét, hogy nem teljesen függetlenek, mivel korábban vagy most is az áramszolgáltatókhoz közeli cégeknél dolgozta vagy dolgoznak.
Balogh Dezső megkérdőjelezte az egyik szakértő hozzáértését, ugyanakkor az egyik jelenlévő (bekiabálva) Balogh úrét.
Ollé József beszél, aki elmondja, hogy egy mérőszerkezet ára 5-10eFt között van. Elmondja, hogy meg van az ára a szakemberek munkájának is, akik felszelik az órát, vagy éppen ellenőrzik. Tehát mindenegyes kiszállásnak megvan a maga ára, amit részben beleszámolnak a villamosenergia egységárába is. Javasolta az ügyvédnőnek, hogy lehetőleg ne sűrűn törölgesse a villanyórát, mert véletlenül is leszakíthatja a plombát.
Az áramszolgáltatónak a hálózati veszteségei vannak, és ezeket próbálják minél jobban csökkenteni. Ennek keretében próbálják feltárni az áramlopási eseteket, és próbálják minél több egyén esetében bebizonyítani, hogy nekik van igazuk.
Dr. Ivanics Éva egy kicsit fel van háborodva, mert Imrei Józsefnék elég furcsa hangnemet használt vele szemben. Azt hiszem, hogy igaza van. Kimondja, hogy nem említette egyik szolgáltató nevét sem. Ő kérdéseket és jogi álláspontot fogalmazott meg. A szakértőasszonytól idéz, „hogy amikor megkérdezik a felszerelőt, hogy van-e mágnesezve az óra, akkor a felszerelő visszakérdezhet, hogy akkor most legyen-e áram vagy sem”. (Az előbb ezt nem volt időm lejegyezetelni). Nagyon jó kérdései vannak, pl, „ha a szolgáltató nem hiteles mérés alapján bocsát ki számlát, akkor vajon azzal nem követ-e szerződésszegést?”
Arra kérne mindenkit, hogy senkit se minősítsenek, és tartsák tiszteletben a mások kijelentéseit is. Ez jó visszavágás lett volna, ha közben nem ment volna el Ollé Józsefné. Kár, hogy elment.
Most egy magánember (Csontos Péter) szólal fel, aki nem tartja magát szakembernek, és van pár kérdése. Az igazságügyi szakértői véleményekben voltak-e más okok is megnevezve a mágneses befolyásoláson túl? Más hibaforrást nem fogalmaztak meg csak ezt, amit eléggé furcsál. Elég ésszerűen beszél.
Elmondja, hogy ő nem károsult, de vele is előfordulhat a dolog. Főleg, ha a szomszédja hangosítással foglalkozik, és ott nagyon erős mágneseket használ.
(A „közönség” reakcióit figyelve az ELMŰ és Elsteres jelenlévők gyakran összenéznek, hol mosolyogva, hol feszengve. Vajon hány beépített emberük van a jelenlévők között?)
Ollé József elmondja, hogy új mérők lesznek majd a jövőben fogalomban, ahol távolról tudják mérni a fogyasztót.
Újra Csontos Péter kérdez, hogy miként lehet bizalmat táplálni az áramszolgáltatók felé, ha azok alkalmanként ártatlanokat is megvádolnak? Ollé József szerint a bizalomnak kölcsönösnek kellene lennie, és nagy baj van, ha ez nincsen meg.
Péter szerint a szolgáltatók nem tesznek különbséget a valóban tolvajok és az ártatlanok között.
Tóth Ákos beszél, hogy bajban vannak az óragyárók, mivel az új villanyórák sem tökéletesek, és azok is tönkremehetnek, illetve befolyáshatóak. Mondott példát, hogy Brüsszelben volt olyan, hogy a szolgáltató rákérdezett a szolgáltatónál, hogy történt-e valami, ami kiugrást jelentett a korábbi fogyasztáshoz képest. Szerinte az átlagos fogyasztónak is lassan energikusnak kell lennie.
Pap János beszél most, aki semmilyen szempontból nem érdekelt, csak érdeklődik a dolog iránt. Az a kérdése, hogy az áramszolgáltatóval kötött szerződésben van-e neki joga akár egy pontot is megváltoztatnia? Nagyon egyoldalúnak tartja, a kisemberek kárára.
(Közben távoznak az Elsteresek, és újabb összemosolygás az ELMŰ-s társakkal.)
Vissza Pap Jánoshoz. Az áramszolgáltató meghatározza az üzletszabályzatban a kötbér mértékét. A fogyasztó miért nem állíthat saját üzletszabályzatot? Merjen-e szólni a fogyasztó, vagy sem, ha valami furcsát észlel a villanyórájával kapcsolatban? Ollé József jogszabályra hivatkozva válaszol. Elmondja, hogyha hiba van a műszerben, akkor az összes költség a szolgáltatót terheli.
Újabb felszólaló (talán Vastag György a neve). Az áramszolgáltató támadja, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a fogyasztók, ezért jobban kellene őket szabályozni. Nem csak az áramszolgáltatókkal van egyedül gond, hanem a fogyasztóvédelmi szervekkel is. Az egyedüli megoldás – szerinte – a bíróság, amire az embernek pénzének és ügyének kell lennie.
Varga András igazságügyi szakértő beszél most. A Ganznál dolgozott már nagyon régóta. Ő is erősen nyugdíjas korúnak tűnik. Azt mondja, hogy nem a fogyasztót akarja védeni, de elég sok problémája van a nagy szolgáltatókkal szemben. Felveti, hogy miért vannak áramszolgáltatók szinte hatósági jogkörrel felruházva. Nyíltan nem támad, nagyon óvatosan fogalmaz. Problémája van azzal, hogy már évek óta nem történtek értelmes változások a villamosenergia kapcsán. Kellene lennie egy normális szabályozásnak.
(Távoznak az ELMŰ-sök, bár szerintem még maradt itt emberük)
Dr. Ivanics Éva a bizalom kérdését szeretné újra feszegetni. Kölcsönös bizalomnak kell lennie egy szerződés megkötésekor, aminek egyenrangúnak kellene lenne. Meghatározza a villamosenergiáról szóló törvény az elveket, de az összeget nem. Elvileg a szolgáltatónak is kötelező lenne kötbért fizetni, ha jogos az igény. Hatósági túlsúlya van a szolgáltatóna.
Dr. Éry Pál szólal fel, aki részt vett a korábbi konferencián is. Megkérdezte Kőhalmi Tamást, hogy mekkora eltérések voltak a mérések között, és azt mondta, hogy több, mint 20%.
Varga András elmondja, hogy az állam rábízta a szolgáltatóra a kötbér kiszabásának mértékét, azaz elmondása szerint „kecskére a káposztát”. Kérdése, hogy miként engedheti meg az állam, hogy szolgáltató mekkora mértékeket hagyjon jóvá?
Kőhalmi Tamás kérdezi, hogy akkor mekkora kötbért kérhet ő az áramszolgáltatótól? A válasz, hogy erre – a jelenlévők tudomása szerint – még nem volt példa, és szerintük ilyen nincs.
Dr. Éry Pál szólal fel. Mi lenne, a kötbér a Kincstárba menne és a nem az ELMŰ-höz?
Széchényi László a Társadalmi Unió főtitkára beszél most. Szeretné, ha a fogyasztók más ügyben is felkeresnék őket.
Időben megérkeztünk, de láthatóan a program nem indult időben. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudjuk tartani a menetrendet. Elég furcsa ülésrendet alakítottak ki. Mivel nincsen wifi, ezért a „live blog” tartalma csak utólag kerül publikálásra. Az esetleges kicsapongó fogalmazásért elnézést kérek…
Mivel a kisebb gyermek reggel korábban ébredt, mint azt előzetesen terveztük, ezért egy picit fáradt vagyok. Hetek óta most bontottam újra energiaitalt, ami most egy sárga Monstert.
10:03
Úgy tűnik, hogy elkezdődik. Vajda Márta kezdi az egész tájékoztatást. Vélhetően az öltönyös kiöltözöttek a szolgáltatók képviselői.
Sajnos Balogh Dezső úr, az első rész moderátora nem tud részt venni a konferencián.
10:06
A fia, ifjabb Balogh Dezső veszi át a szót. Egy videót fog majd bemutatni. Már alig várom!
Saját véleménye, hogy nem ért egyet az áramszolgáltatók álláspontjával, tehát nem csak mágnestől mehet tönkre a villanyóra! Elmondása szerint ugyanilyen mágneses erőteret már nagyon régóta elő lehet állítani, és nincs szükség csodamágnesre, vagy szupermágnesre.
Két villanyóratípust emel ki, amelyből az egyiket az ELMŰ szereli össze, míg a másik egy eredeti német típus. Állítása szerint a zárlati áramok miatt mennek tönkre a mérők, amit az áramszolgáltatók kizárnak. Elvégzett egy olyan kísérletet, hogy a villanyórára SD memóriakártyákat szerelt, amiket a villanyórákat ért zárlati áramok tönkretettek. Azt hiszem, hogy majd talán utólag elkérem a jegyzeteit, mert nagyon érdekes dolgokat mesél.
A mérő felülvizsgálati lapról is beszél, hogy a helyszínen felszereléskor, vagy felülvizsgálatkor igazából nem készítenek felülvizsgálatot, nem ellenőrzik, hogy valóban jól mér-e az óra és megfelel-e a követelményeknek. Az OMH pecsét sem jelent semmit, mivel az az mérés időpontjában ellenőrzi az óra helyes működésének körülményeit. Itt sem vizsgálnak mindent, csupán csak néhány jellemzőt. Az is problémát jelent, hogy pontosságmérés és a megfelelőségi vizsgálat után a felszerelésig már nincsen újabb vizsgálat! Tehát raktározás és a szállítás során is történhet bármi a mérővel.
10.16
A scribd-en megtalálható villanyórás tanulmány magyar fordítását olvassa éppen fel. (Nagy eséllyel ezt hamarosan fel fogom majd tölteni.)
10:22
Most éppen arról mesél, hogy a walkman-ekben lévő ANiCo mágnes is elveszítette a mágnesességét, és nem csak egy példája van.
10:24.
Imrei Józsefné beszél most, és lesz majd itt egy konkrét példája is. Úgy tűnik, hogy bevette a múltkor „show-műsort”. Arról akar beszélni, hogy mit lehet tenni, ha „már megvan a baj”.
Az ellenőrzési napra rá kell írni vagy iratni, hogy „mágnesességi ellenőrzés történt-e”. Ezt is az ellenőrzési feladatok közé kell tenni. Azt mondja, hogy zárva kell tartani a külső villanyóraszekrényeket.
A gázóra szekrényeket is zárjuk be, mert azok is veszélyeztetek. Azt mondja, hogy aki most akar mérőszekrényt csináltatni, akkor a mérő körül legalább minden irányba 5cm-re kell tenni a külső dobozt, és zárja be.
Beszél arról a törvényrendeletről is, hogy a szerelőt nem szabad semmilyen körülmények között sem egyedül hagyni a villanyórával, nem szabad hagyni, hogy elküldjön bármiért is. Az ellenőrzési lapra a fogyasztó is írhat, mivel az áramszolgáltató emberei nem hatóságok. Szükséges, hogy végezzenek pontosságmérést a helyszínen.
Beszélni fog egy fogyasztóról, aki hozzájárult a története ismertetéséhez. Társasházban lakik, ahol az udvarban szabadon állnak a mérők. Több, mint 1,4MHUF-os számlát kapott az áramszolgáltatótól. Kifizette a szükséges költségeket, de kapott egy kötbér számlát 375eFt-ról. Kapott egy rendőrségi feljelentést is, amit az ELMŰ tett a fogyasztó vagy ismeretlen tettest is.
A MEH-hez fordult, aki a fogyasztónak adott igazat. Most felolvassa, hogy milyen indokokkal törölte. Próbál egy kicsit viccet csinálni a MEH-határozatból. Szerinte az Energiahivatal nem azért törölteti a kötbért, mert a fogyasztó ártatlan, hanem azért, mert szabályokat szegett az ELMŰ. Kiderült, hogy az ELMŰ-sök nem értenek a számítógéphez (se), mivel nem tudják értelmezni az általuk készített listákat.
Az ELMŰ válaszolt a MEH-határozatra, hogy nem fogadja el a dolgot, és bíróságra viszi az ügyet. Kiemeli azt a tényt, ha már régóta ismert ez a tény, akkor miért nincs „mágnesességi ellenőrzés”.
A villamosenergia törvény változni fog szerinte, elég sok pontban, és szerinte „azért folyik a harc, hogy mágnesességi ellenőrzés” kötelezővé tételével.
Szerinte saját költségre el kell hívni az áramszolgáltatót mágnességi ellenőrzés végrehajtására. Azt is mondja, hogy mérőnaplót kell vezetni saját magunk részére. „A fogyasztó fegyvere a védekezés”, de arról nem beszél, hogy nem mi van akkor, ha valóban saját magától megy tönkre a mérő.
10.39
Most a fogyasztói oldal következik. Évi… Elmondja, amiket itt már korábban megírtam.
Többféle igazságügyi szakértő létezik:
1. Aki szerint valóban létezik mágnesezés
2. Van, aki szerint nem létezik, de nem szakértő az ügyben
3. Van olyan, aki szerint a mágnesezés humbug
4. Olyan is van, aki a kötbér 40%-nak megfelelő összegért elintézi, hogy nekünk van igazunk
Szerinte nincsen fogyasztóvédelem Magyarországon az energiaszolgáltatókkal szemben a fogyasztók javára. Idéz a blogomból is, tehát büszke vagyok rá.
10:48
Ollé József, a MEH nyugdíjas szakértő beszél most. Sok áramlopási módszert ismer az öregúr. Szerinte korsó sörért meg lehet manipulálni a villanyórákat és elterjedt módszerek vannak. Szerinte 1980-tól vannak már mágnesezési ügyek. Ő is elhitte a múltkor „show-műsort”.
Szerinte az okokat kellene megvizsgálni. Úgy tűnik, hogy őt sem igazán érdekli, hogy lehet-e ártatlan a fogyasztó vagy új nevén a felhasználó.
Úgy gondolom, hogy egy kicsit mellébeszél, mivel a jogszabályról beszél, hogy miként kellene ellenőrizni az órát. Felmerül bennem a kérdés, hogy kiért dolgozhat a fogyasztóvédelmi osztály a MEH-nél? Ő láthatóan az áramszolgáltatókat nevezi meg szentnek és sérthetetlennek. „Nem akarjuk a lopókat védeni” mondja, és megpróbálná leszűkíteni az ügyeket a valóban vétlenekre. Vajon ezt hogyan?
A jövőben pontosságmérést kell végezni a helyszínen. Ez egy jogszabály alapján januárban fog elkezdődni. Azt is mondja, hogy az volt a javaslata, hogy minden egyes tulajdonoscsere esetén villanyórát is cserélni kell. Ezt nem fogadták el, mert túl sokba került volna. Évit „hölgyikének” nevezi, és azt mondja, hogy sajnálja a tortúránkat és próbál segíteni. Ez mondjuk őszintének tűnt.
11:00
Dr. Ivanics Éva következik, a jogi szemmel fogja nézve foglalkozik az ügyben. Az áramszolgáltatóval kötött szerződés egy polgári szerződés, ahol vannak bizonyos elvárások mindkét fél részéről.
Mágnesezés
Nem akar állást foglalni az ügyben, hogy egy villanyóra mágnesezhető-e vagy sem, ahogy az előző hozzá szóló sem.
„Hiteles az óra vagy nem hiteles?” Szerinte ez a legfontosabb kérdés.
„A gyártópadról leérkezve a gyártó deklarálja, hogy az óra hiteles és hogy mágnesesen megfelel-e. Ezt követően az a kérdés, hogy mikor következett be ez a mágnesességi hatás.”
A gyártópadról leért órával a felszerelésig számtalan személy foglalkozhat, és vétlenül vagy szándékosan is megmágnesezheti. Ezért „honnan tudjuk, hogy az óra felszereléskor hiteles volt-e vagy sem?”
„Az egyetemes szolgáltató miért vásárol továbbra is olyan mérőórákat, amiről tudja, hogy befolyásolható? ” Miért nem tesznek lépéseket? „Miért nem írja le a gyártó, hogy az óra mágnesezhető és mivel mágnesezhető?”
Ha tudjuk, hogy az „óra pl. 10 cm-ről befolyásolható és azon túl nem, akkor formatervezéssel miért nem tesznek lépéseket?” „Miért nem szerelnek fel mindenhová védőburkolatot?”
„Ez az óra passzív állapotában, tehát a felszerelést megelőzően mágnesezhető-e vagy sem?”
Kötbér
A fogyasztó köteles az állagmegőrzésről gondoskodni, de ez nem azonos az óra meghibásodásáért való felelőséggel. Az óra meghibásodásáért nem vagyunk felelősek, ha nem mi idéztük elő (ez van az egyetemes szabályzatban is). Az óra meghibásodásáért a gyártót kellene felelőssé tenni és nem a fogyasztót. A felróhatóság kérdésével rengeteg gond van.
A kötbér alól akkor mentesül a fogyasztó, ha az „elvárt magatartási normáknak” megfelel. Ennek definíciója azonban sehol sincsen rögzítve.
Ez a nő értelmesen és érthetően beszél. (Mögöttem egy szakállas fickó vadul fényképez, vélhetően engem is, hogy mit írok.)
„Kedvezményként felajánlanak” a szolgáltatók egy kötbért. Ha ezt elfogadjuk, akkor azzal beismerem a bűnösséget. Őt is rettegéssel tölti el a tudat, hogy tönkremehet az órája, és neki is be kell jelenteni. Szép kis fricskákat nyom az áramszolgáltatók fejére.
Büntetőfeljelentések
Különböző módon, különböző bűncselekményekkel tesznek feljelentést a szolgáltatók. Nem minden esetben szerencsés módon. „A kötbér mikor volt tulajdona a feljelentőnek?”
Szerinte vicc, hogy lopás, csalás vagy károkozás miatt feljelentést tennie a szolgáltatóknak. Definíciókat ismeret (ha van jegyzete, akkor talán tőle is el kellene kérni). Nem mondja ki, de érezhető belőle, ha egy bíró a fogyasztó ellen dönt, akkor őt is sikerült megtéveszteni, vagy nem figyelt eléggé.
A kötbért jelölik meg kárként a szolgáltatók, ami szintén vicc. Elmaradt haszon lenne a kötbér?
Annak ellenére ahogy indult ez a hozzászólás, nagyon kellemeset csalódtam benne. Azt tanácsolja a fogyasztónak, hogy amennyiben a fogyasztónak igaza van, akkor ragaszkodjon az igazához.
11:26
Tóth Ákos (Főpolgármesteri Hivatal Környezetgazdálkodási és Energetikai Ügyosztály Energetikai Alosztályának képviselője) beszél.
Úgy tűnik, hogy ő sem tűnik túl járásnak a témában. Ezt abból szűröm le, hogy általánosságokról próbál beszélni. Az idősoros mérésről beszél, ahol az adatátvitel is problémaforrás lehet a kliensgép és a fogyasztóoldal között. Jelen esetben a fogyasztónak saját beruházásban kell megoldani az ilyen eszközök létesítését.
A mai jogszabályok a nagyfogyasztókat sem védik elég.
Paragrafusokat emleget, a hitelességi problémákat feszegeti. Jogi irányból próbálja megközelíteni a kérdést. Érzékelhető, hogy nincsen teljesen megelégedve a jelenlegi szabályozással, mert az eléggé sarokba állítja a fogyasztót, ugyanakkor kedvezményesebb helyzetbe hozza az áramszolgáltatókat.
A jelátviteli rendszeres szolgáltatásról beszél, ahol szintén sarokba vannak szorítva a (nagy)fogasztók, mert nekik kell létesíteni az eszközöket, neki kell fizetni a felszerelését és menet közben felmerült költségeit. Ezzel az áramszolgáltató átterheli a felelőséget. A jelenlegi villamosenergiáról szóló törvény sehol nem tesz említést a mérőállásokról.
Ő is utánanézett fogyasztóvédelmi szempontból az áramszolgáltatók és a végfelhasználók között fennálló problémákról, mégpedig vélhetően nem kis energiát fektetett bele, nagyon a nagyfogyasztókkal kapcsolatban felmerült problémákkal foglalkozik és nem a kisfogyasztókkal. Érdekes amiről beszél, de sajnos minket, otthoni felhasználókat ez nem sokban segíteni. Egy kicsit időkitöltőnek vagy időhúzó hozzászólásnak tartom Tóth urat, de a szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen.
Szerinte is „boszorkányüldözés”, ami mágnesezés terén történik.
11:47
Kőhalmi Tamás következik. Röviden próbálja elmondja a történetét. Elmondja, hogy végigjárta a szokásos utat. Sokat mért az óra, bejelentette, kifizette az ellenőrzési díjat, és várta a jóváíró számlát. Ehelyett azonban kötbért kapott, majd az ELMŰ perrel fenyegetődzött.
Erre ő írt egy levelet az ELMŰ jogi osztályának és a rendőrhatóságnak, ahol feltett néhány jogos kérést az „okozott kárral kapcsolatban”. A rendőrhatóság kb. 12 perc alatt megoldotta az ügyet, és visszadobta ELMÜ-nek a kötbér igényt.
Az ELMŰ erre benyújtott egy 40.000Ft környéki kárigényt, mivel a villanyórát a „hitelességi időn belül” kellett lecserélni. Az úgy tűnik, hogy nem számít, hogy az óra tönkrement. Ennek a díját a felhasználóra akarta terhelni.
Leveleket írt minden lehető panaszkezelő szervhez. A MEH igazat adott neki, és szerintük már a kezdetben cserét kellett volna végrehajtani.
Az ELMŰ beismerte a dolgot, és „szíves elnézést kért a kellemetlenségekért”. Miért nincsen még vége az ügynek?
Az ELMŰ kimutatta, hogy a 2005. december 6-án, a költözést megelőző 2 évben történt a hiba. Legalábbis ezt az időpontot jelölik meg a hiba kialakulásának kezdeti dátumaként.
Ő is elmondja, hogy már eleve kataboxos mérővel mentek, mintha már lett volna sejtésük, hogy mágneses ügy van. Ők már tudták, hogy mi volt a gond, és nem szóltak a fogyasztónak? Eleve bűnösnek tekintették a fogyasztót?
Elmondja, hogy három mérés is készült, és mindegyik mérés más eredményt hozott. Ebből kettőt a szolgáltató emberei mértek, egyet pedig a fogyasztó.
Szerinte tűrhetetlen, ahogy az áramszolgáltatók a fogyasztókkal bánnak, ahogyan őket kezelik. Felmerült Tamásban a kérdés, hogy perelhető-e a szolgáltató vagy az ügykezelő a fogyasztónak okozott erkölcsi károkért.
A számlakorrekciót nem kapta meg, és nem írták neki jóvá a hibás mérésből származó befizetett összeget. A vicces, hogy felajánlották neki 40eft elengedését, ha befizet 42eft-ot.
12:05
Nagy Ottó beszél most, aki szintén egy sértett fél.
Elmondta, hogy két bírósági ügye is folyik jelenleg, ahol az egyik ügyben felperes, míg a másikban alperes.
480.000Ft kötbért szabtak ki rá, amiből 240.000Ft-ot elengedtek volna neki. Erre kapott 3 nap gondolkodási időt, és próbálták rábeszélni, hogy ismerje be a mágnesezést, amit nem követett el. A gyakran emlegetett Fodor József úr tűrhetetlen hangnemben beszélt vele.
Itt még nincs vége, mert behajtócéget küldtek hozzá, akik már 530.000Ft-ot akartak rajta bevallani. Ezt követően többször meglátogatta a MEH-t, ahol túl sok segítséget nem kapott egy Kecskeméti Ottó nevű úriembertől. Ő kioktató hangnemet használt.
Szegény ember is nagyon ki van akadva, miközben az áramszolgáltatók jelenlévő emberei csak mosolyognak. Úgy tűnik nagyon jól szórakoznak.
12:13
Most felolvas egy levélből Varga Márta, ahol szintén egy hasonló ügyet ismertet. A panaszos nem tudott eljönni a konferenciára.
12:14:
Szénássy Éva újságírónő beszél, aki egy 1.180.000Ft-os számlát kapott, de nem mágnesezés témában. Nem szerepeltek a számlán nyitó és záró értékek feltüntetve. Az ELMŰ havi 67.000Ft-os számlákat akart küldeni a fogyasztónak. Volt, hogy kapott 370eft-os, majd 800eft-os számlákat is az áramszolgáltatótól.
Szerinte számlázási gondok vannak az ELMŰ-nél. Egy párezer forintos tartozás miatt ki is kapcsolták neki egyszer az óráját. Azóta nem lépett semmit sem a hölgy, de ugyanakkor nem kapott kötbért sem. Ami még vicces, hogy fokozatosan csökken a befizetendő összeg mértéke. A lakásában energiatakarékos izzókat és eszközöket használ. Már hónapok óta nem fizeti a villanyszámláját, mert össze-vissza számlázott összegeket vannak feltüntetve annak ellenére, hogy havonta bediktálja az óraállását.
Szerinte az ELMŰ elszámolásánál gondok vannak, és nem lehet tudni, hogy miért. A fővárostól kapott egy 150.000Ft-os támogatást, amit az áramszolgáltató nem akar beszámítani az általa kért összegekbe. Nemrégiben kapta meg az egymilliós számlát.
12:20
Mostantól körbe fog járni a mikrofon.
Imrei Józsefné kezdi. A szakértőnek lehet egyéni véleménye, és mindent meg kell neki válaszolni, ami a feladat végrehajtásához szükséges. Próbálja az ügyvédnőt egy kicsit támadni, de ugyanakkor utal rá, hogy erőfölényben van a fogyasztó. A bírónő eddig mindig elfogadta a fogyasztói naplót.
Nagyon ragaszkodik ahhoz a tényhez, hogy csak külső befolyásolásra mehet tönkre. Az nem nagyon merül fel benne, hogy saját maguktól is tönkremehet az óra.
A túl magas kötbér értékét lehet csökkenteni. A bírónő csökkentheti a mértéket, és le lehet írni a megjegyzésben, hogy csak azért fogadja el, mert nem akar további herce-hurcát és nem azért mert beismeri a bűnösségét.
Néhány hozzászólásban megemlítették Szúnyogh és Lénárd urak nevét, hogy nem teljesen függetlenek, mivel korábban vagy most is az áramszolgáltatókhoz közeli cégeknél dolgozta vagy dolgoznak.
Balogh Dezső megkérdőjelezte az egyik szakértő hozzáértését, ugyanakkor az egyik jelenlévő (bekiabálva) Balogh úrét.
Ollé József beszél, aki elmondja, hogy egy mérőszerkezet ára 5-10eFt között van. Elmondja, hogy meg van az ára a szakemberek munkájának is, akik felszelik az órát, vagy éppen ellenőrzik. Tehát mindenegyes kiszállásnak megvan a maga ára, amit részben beleszámolnak a villamosenergia egységárába is. Javasolta az ügyvédnőnek, hogy lehetőleg ne sűrűn törölgesse a villanyórát, mert véletlenül is leszakíthatja a plombát.
Az áramszolgáltatónak a hálózati veszteségei vannak, és ezeket próbálják minél jobban csökkenteni. Ennek keretében próbálják feltárni az áramlopási eseteket, és próbálják minél több egyén esetében bebizonyítani, hogy nekik van igazuk.
Dr. Ivanics Éva egy kicsit fel van háborodva, mert Imrei Józsefnék elég furcsa hangnemet használt vele szemben. Azt hiszem, hogy igaza van. Kimondja, hogy nem említette egyik szolgáltató nevét sem. Ő kérdéseket és jogi álláspontot fogalmazott meg. A szakértőasszonytól idéz, „hogy amikor megkérdezik a felszerelőt, hogy van-e mágnesezve az óra, akkor a felszerelő visszakérdezhet, hogy akkor most legyen-e áram vagy sem”. (Az előbb ezt nem volt időm lejegyezetelni). Nagyon jó kérdései vannak, pl, „ha a szolgáltató nem hiteles mérés alapján bocsát ki számlát, akkor vajon azzal nem követ-e szerződésszegést?”
Arra kérne mindenkit, hogy senkit se minősítsenek, és tartsák tiszteletben a mások kijelentéseit is. Ez jó visszavágás lett volna, ha közben nem ment volna el Ollé Józsefné. Kár, hogy elment.
Most egy magánember (Csontos Péter) szólal fel, aki nem tartja magát szakembernek, és van pár kérdése. Az igazságügyi szakértői véleményekben voltak-e más okok is megnevezve a mágneses befolyásoláson túl? Más hibaforrást nem fogalmaztak meg csak ezt, amit eléggé furcsál. Elég ésszerűen beszél.
Elmondja, hogy ő nem károsult, de vele is előfordulhat a dolog. Főleg, ha a szomszédja hangosítással foglalkozik, és ott nagyon erős mágneseket használ.
(A „közönség” reakcióit figyelve az ELMŰ és Elsteres jelenlévők gyakran összenéznek, hol mosolyogva, hol feszengve. Vajon hány beépített emberük van a jelenlévők között?)
Ollé József elmondja, hogy új mérők lesznek majd a jövőben fogalomban, ahol távolról tudják mérni a fogyasztót.
Újra Csontos Péter kérdez, hogy miként lehet bizalmat táplálni az áramszolgáltatók felé, ha azok alkalmanként ártatlanokat is megvádolnak? Ollé József szerint a bizalomnak kölcsönösnek kellene lennie, és nagy baj van, ha ez nincsen meg.
Péter szerint a szolgáltatók nem tesznek különbséget a valóban tolvajok és az ártatlanok között.
Tóth Ákos beszél, hogy bajban vannak az óragyárók, mivel az új villanyórák sem tökéletesek, és azok is tönkremehetnek, illetve befolyáshatóak. Mondott példát, hogy Brüsszelben volt olyan, hogy a szolgáltató rákérdezett a szolgáltatónál, hogy történt-e valami, ami kiugrást jelentett a korábbi fogyasztáshoz képest. Szerinte az átlagos fogyasztónak is lassan energikusnak kell lennie.
Pap János beszél most, aki semmilyen szempontból nem érdekelt, csak érdeklődik a dolog iránt. Az a kérdése, hogy az áramszolgáltatóval kötött szerződésben van-e neki joga akár egy pontot is megváltoztatnia? Nagyon egyoldalúnak tartja, a kisemberek kárára.
(Közben távoznak az Elsteresek, és újabb összemosolygás az ELMŰ-s társakkal.)
Vissza Pap Jánoshoz. Az áramszolgáltató meghatározza az üzletszabályzatban a kötbér mértékét. A fogyasztó miért nem állíthat saját üzletszabályzatot? Merjen-e szólni a fogyasztó, vagy sem, ha valami furcsát észlel a villanyórájával kapcsolatban? Ollé József jogszabályra hivatkozva válaszol. Elmondja, hogyha hiba van a műszerben, akkor az összes költség a szolgáltatót terheli.
Újabb felszólaló (talán Vastag György a neve). Az áramszolgáltató támadja, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a fogyasztók, ezért jobban kellene őket szabályozni. Nem csak az áramszolgáltatókkal van egyedül gond, hanem a fogyasztóvédelmi szervekkel is. Az egyedüli megoldás – szerinte – a bíróság, amire az embernek pénzének és ügyének kell lennie.
Varga András igazságügyi szakértő beszél most. A Ganznál dolgozott már nagyon régóta. Ő is erősen nyugdíjas korúnak tűnik. Azt mondja, hogy nem a fogyasztót akarja védeni, de elég sok problémája van a nagy szolgáltatókkal szemben. Felveti, hogy miért vannak áramszolgáltatók szinte hatósági jogkörrel felruházva. Nyíltan nem támad, nagyon óvatosan fogalmaz. Problémája van azzal, hogy már évek óta nem történtek értelmes változások a villamosenergia kapcsán. Kellene lennie egy normális szabályozásnak.
(Távoznak az ELMŰ-sök, bár szerintem még maradt itt emberük)
Dr. Ivanics Éva a bizalom kérdését szeretné újra feszegetni. Kölcsönös bizalomnak kell lennie egy szerződés megkötésekor, aminek egyenrangúnak kellene lenne. Meghatározza a villamosenergiáról szóló törvény az elveket, de az összeget nem. Elvileg a szolgáltatónak is kötelező lenne kötbért fizetni, ha jogos az igény. Hatósági túlsúlya van a szolgáltatóna.
Dr. Éry Pál szólal fel, aki részt vett a korábbi konferencián is. Megkérdezte Kőhalmi Tamást, hogy mekkora eltérések voltak a mérések között, és azt mondta, hogy több, mint 20%.
Varga András elmondja, hogy az állam rábízta a szolgáltatóra a kötbér kiszabásának mértékét, azaz elmondása szerint „kecskére a káposztát”. Kérdése, hogy miként engedheti meg az állam, hogy szolgáltató mekkora mértékeket hagyjon jóvá?
Kőhalmi Tamás kérdezi, hogy akkor mekkora kötbért kérhet ő az áramszolgáltatótól? A válasz, hogy erre – a jelenlévők tudomása szerint – még nem volt példa, és szerintük ilyen nincs.
Dr. Éry Pál szólal fel. Mi lenne, a kötbér a Kincstárba menne és a nem az ELMŰ-höz?
Széchényi László a Társadalmi Unió főtitkára beszél most. Szeretné, ha a fogyasztók más ügyben is felkeresnék őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése