Kapott Annamária egy diafilmet, a címe Hüvelyk Matyi. Ez az ő kiejtése szerint „Hüvely Matyi”. :)
Voltunk a doktor néninél, mert Márton kapott oltást (nem is egyet, hanem egyből hármat, és nagyon ügyesen egy hang nélkül tűrte, de lehet, hogy észre se vette). Mire Annamária elmesélte a doktor néninek, hogy Mártonnak kicsi töke van, apának meg nagy. :)
Mártonnak levágtam a haját (sajnos, nagyon), azóta szegénynek olyan kicsit kerek feje van. Annamária rendszeresen megkérdezi, hogy „Miért van Mártonnak kerek feje?” :)
Amúgy Annamária már mindenütt megismeri a nyomtatott nagy A betűt, ami a mi olvasatunkban az Annamária-betű. :)
Márton pedig nagyon ügyesen mutogatja a testrészeit már: szemet, orrocskát, fület, hajat, nyelvet (szájat nem hajlandó), pocakot, kezecskét, lábacskát és a legfontosabbat se felejtsük el: a tököcskét.
Voltunk kedden a Tropicariumban. Kivételes szerencsénk volt (ami a Tropicariumnak nem jelent szerencsét), mert a két és fél óra alatt, amit ott töltöttünk, legfeljebb 10 látogató volt rajtunk kívül. Ami azt eredményezte, hogy a gyerekek oda-vissza rohangálhattak, és még a lenti akváriumok mindegyikét látták is úgy, hogy nem kellet fölemelnem őket. Ki tudták próbálni a gyerekeknek okítási szándékkal kiállított játékokat is, nem kellet tülekedni, hogy legalább egyhez hozzáférjenek.
Annamária kedvence a cápa és a lila halak voltak. Na, és persze, a krokodil. Ahhoz háromszor is visszamentünk. Még vihar is volt, de még mennyi. Mintha beragadt volna a program, egyik vihar a másikat érte. Alig volt köztük szünet. Az elsőnél még félt tőle Csibefasirt, de aztán már amiatt (is) akart visszamenni.
Majdnem elfelejtettem, hogy a fülhallgatók is növelték az élményt. Persze, nem azért, mert rettentő sokat tanultak volna belőle, vagy akár egy állattal kapcsolatban okosabbak lettek volna általuk, hanem csak maga az élmény, hogy a fejükre tehették, és hallgathatták.
A cápaakvárium a legnagyobb élmény még most is. Annamária megijedt a cápáktól, ahogy átúsztak a feje fölött. Minden alkalommal. Ez most valami új, mert eddig nem volt ilyen gondja. De azért nagyon tetszett neki. Itt meg is pihentünk egy kicsit, amíg az uzsonnát be nem falták a pitekuszok. Aztán már nem sokáig maradtunk, de nagy élmény volt. Még ekkora sose volt, pedig idén emlékeim szerint már harmadszor voltunk benn. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy Annamária még aznap este mondta, hogy akkor másnap menjünk vissza újra.
Voltunk a doktor néninél, mert Márton kapott oltást (nem is egyet, hanem egyből hármat, és nagyon ügyesen egy hang nélkül tűrte, de lehet, hogy észre se vette). Mire Annamária elmesélte a doktor néninek, hogy Mártonnak kicsi töke van, apának meg nagy. :)
Mártonnak levágtam a haját (sajnos, nagyon), azóta szegénynek olyan kicsit kerek feje van. Annamária rendszeresen megkérdezi, hogy „Miért van Mártonnak kerek feje?” :)
Amúgy Annamária már mindenütt megismeri a nyomtatott nagy A betűt, ami a mi olvasatunkban az Annamária-betű. :)
Márton pedig nagyon ügyesen mutogatja a testrészeit már: szemet, orrocskát, fület, hajat, nyelvet (szájat nem hajlandó), pocakot, kezecskét, lábacskát és a legfontosabbat se felejtsük el: a tököcskét.
Voltunk kedden a Tropicariumban. Kivételes szerencsénk volt (ami a Tropicariumnak nem jelent szerencsét), mert a két és fél óra alatt, amit ott töltöttünk, legfeljebb 10 látogató volt rajtunk kívül. Ami azt eredményezte, hogy a gyerekek oda-vissza rohangálhattak, és még a lenti akváriumok mindegyikét látták is úgy, hogy nem kellet fölemelnem őket. Ki tudták próbálni a gyerekeknek okítási szándékkal kiállított játékokat is, nem kellet tülekedni, hogy legalább egyhez hozzáférjenek.
Annamária kedvence a cápa és a lila halak voltak. Na, és persze, a krokodil. Ahhoz háromszor is visszamentünk. Még vihar is volt, de még mennyi. Mintha beragadt volna a program, egyik vihar a másikat érte. Alig volt köztük szünet. Az elsőnél még félt tőle Csibefasirt, de aztán már amiatt (is) akart visszamenni.
Majdnem elfelejtettem, hogy a fülhallgatók is növelték az élményt. Persze, nem azért, mert rettentő sokat tanultak volna belőle, vagy akár egy állattal kapcsolatban okosabbak lettek volna általuk, hanem csak maga az élmény, hogy a fejükre tehették, és hallgathatták.
A cápaakvárium a legnagyobb élmény még most is. Annamária megijedt a cápáktól, ahogy átúsztak a feje fölött. Minden alkalommal. Ez most valami új, mert eddig nem volt ilyen gondja. De azért nagyon tetszett neki. Itt meg is pihentünk egy kicsit, amíg az uzsonnát be nem falták a pitekuszok. Aztán már nem sokáig maradtunk, de nagy élmény volt. Még ekkora sose volt, pedig idén emlékeim szerint már harmadszor voltunk benn. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy Annamária még aznap este mondta, hogy akkor másnap menjünk vissza újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése