Az elmúlt hónapokban jópár filmet megnéztem, és meg kell mondanom, hogy nem mindegyikkel voltam teljesen elégedett. Annyit foglalkoznak a látvánnyal és az erőltetett poénokkal, hogy a film a lényegi eleme, a tartalma és főleg hangulata látja kárát. Mostanában nem sokat írtam ilyen témában, csak 1-2 alkotást emeltem ki a sok közül. Most azonban szeretnék röviden szólni a megtekintett filmekről.
Pénzhamisítók
Ez egy igazi, kellemes meglepetés volt. Német-osztrák és még ki tudja, hogy milyen közös európai munka eredménye, amely még valamilyen díjat is elnyert tavaly. Megérdemelné, hogy hosszabban írjak róla, csak nincsen hozzá túl sok kedvem és időm. Arról nem is beszélve, hogy a témája, valamint a főszereplő idegesítő kinézete miatt egy kicsit viszolyogva is álltam neki a nézésének.
A főhősünk (aki talán a Rex felügyelőben volt az egyik ügyelet béna rendőr) a 2. világháború előtt pénzhamisításból próbál megélni. Egész ügyesen dolgozik, elég hirhedté válik. A háború kitörése után koncentrációs táborba kerül, ahol kiemelt szerepet kap pénzhamisító múltjának köszönhetően. Feladata lesz, hogy külföldi pénzeket hamisítson, amik segítségével idővel majd tönkre lehet tenni a szövetséges hatalmakat...
A filmen erősen érezni lehet, hogy európai, de ettől fogva végig feszült, és a figyelem nem lankad. Izgalmas és érdekes film, ahol főleg a karakterek tulajdonságai vannak kidomborítva.
2012
Ebben a filmben természtesen nem a karakterek a központi elemek. Nem nagyon lehet látni igazi színes jellemeket, mert a lényeg a látványon, a katasztrófákon és a folyamatos menekülésen van. Igazi szemrágógumi, utolsó pillanatokban való megmenekülésekkel, valamint sablonos szereplőkkel. Nem nyújt tartalmas szórakozást, de a látványmániás, nagylapostévés, házimozis nézők számára bizonyára remek mókát ígér.
A bűn árfolyama (The international)
"Nemzetközi" krimi, ami a cégek túl nagy hatalmi befolyására akar rávilágítani. Engem túlságosan nem kötött le, és mivel már hónapokkal korábban láttam, ezért túl sok így utólag nem is ragadt meg belőle. Talán leszámítva egy nagyob körlépcsős lövöldözést Clive Owennel.
Bitch Slap
Egy igazi idióta film, aminek sem értelme, sem célja nem volt, és mégis film lett belőle. Las Vegas, sivatag, kurvás lányok, pisztoly, robbanás, pénz, és világos, napos jelenetek. A történet, a színészek, valamint az egész megvalósítás elérte, hogy valódi zs-kategóriás alkotás legyen. Persze itt is erős az a faktor, hogy ez már annyira szar, hogy egyenes jó. Azonban nem hiszem, hogy bármikor is újra megnézném. Még akkor sem, ha kedvenc Herkulesem (Kevin Sorbo) is szerepelt benne pár képkocka erejéig.
Sherlock Holmes
Erre a filmre elég kíváncsi voltam, mégha nem is vártam annyira. Nem tudtam előzetesen elképzelni, hogy mit fog kisütni Hollywood, a mostanában eléggé felkapott Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült filmből. Nekem korábban a SH tévéfilmekből az maradt meg, hogy keménykabátban és kalapban nyomozgatnak, majd egy délutáni, álmosító teázás közben megoldanak egy-egy bűnesetet. Itt meg kaptuk az arcunkba a látványos akciókat és "kemény" verekedéseket.
Összességében elég szórakoztató volt, de semmi extra. Egy egész estés szórazásnak pont elég. Nagyon erőltetve volt itt is a viccesség fenntartása, a látvány, valamint a gyors vágások.
Transformers 2
A korábbi rész sikerének újabb meglovaglása, ami nem igazán tett hozzá az előző részhez. Látvány, látvány, látvány... a látvány mindenek felett. Nagyon jól nézett ki, ahogy a rengeteg alkatrészből álló robotok formálódtak, és ahogy küzdöttek egymással, de sajnos az ilyen részletek már túlzóak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése