2010/06/16

Néhány filmről ömlesztve így 2010. június közepén

Az elmúlt hónapokban jópár filmet megnéztem, és meg kell mondanom, hogy nem mindegyikkel voltam teljesen elégedett. Annyit foglalkoznak a látvánnyal és az erőltetett poénokkal, hogy a film a lényegi eleme, a tartalma és főleg hangulata látja kárát. Mostanában nem sokat írtam ilyen témában, csak 1-2 alkotást emeltem ki a sok közül. Most azonban szeretnék röviden szólni a megtekintett filmekről.

Pénzhamisítók
Ez egy igazi, kellemes meglepetés volt. Német-osztrák és még ki tudja, hogy milyen közös európai munka eredménye, amely még valamilyen díjat is elnyert tavaly. Megérdemelné, hogy hosszabban írjak róla, csak nincsen hozzá túl sok kedvem és időm. Arról nem is beszélve, hogy a témája, valamint a főszereplő idegesítő kinézete miatt egy kicsit viszolyogva is álltam neki a nézésének.



A főhősünk (aki talán a Rex felügyelőben volt az egyik ügyelet béna rendőr) a 2. világháború előtt pénzhamisításból próbál megélni. Egész ügyesen dolgozik, elég hirhedté válik. A háború kitörése után koncentrációs táborba kerül, ahol kiemelt szerepet kap pénzhamisító múltjának köszönhetően. Feladata lesz, hogy külföldi pénzeket hamisítson, amik segítségével idővel majd tönkre lehet tenni a szövetséges hatalmakat...

A filmen erősen érezni lehet, hogy európai, de ettől fogva végig feszült, és a figyelem nem lankad. Izgalmas és érdekes film, ahol főleg a karakterek tulajdonságai vannak kidomborítva.


2012

Ebben a filmben természtesen nem a karakterek a központi elemek. Nem nagyon lehet látni igazi színes jellemeket, mert a lényeg a látványon, a katasztrófákon és a folyamatos menekülésen van. Igazi szemrágógumi, utolsó pillanatokban való megmenekülésekkel, valamint sablonos szereplőkkel. Nem nyújt tartalmas szórakozást, de a látványmániás, nagylapostévés, házimozis nézők számára bizonyára remek mókát ígér.



A bűn árfolyama (The international)

"Nemzetközi" krimi, ami a cégek túl nagy hatalmi befolyására akar rávilágítani. Engem túlságosan nem kötött le, és mivel már hónapokkal korábban láttam, ezért túl sok így utólag nem is ragadt meg belőle. Talán leszámítva egy nagyob körlépcsős lövöldözést Clive Owennel.



Bitch Slap

Egy igazi idióta film, aminek sem értelme, sem célja nem volt, és mégis film lett belőle. Las Vegas, sivatag, kurvás lányok, pisztoly, robbanás, pénz, és világos, napos jelenetek. A történet, a színészek, valamint az egész megvalósítás elérte, hogy valódi zs-kategóriás alkotás legyen. Persze itt is erős az a faktor, hogy ez már annyira szar, hogy egyenes jó. Azonban nem hiszem, hogy bármikor is újra megnézném. Még akkor sem, ha kedvenc Herkulesem (Kevin Sorbo) is szerepelt benne pár képkocka erejéig.



Sherlock Holmes

Erre a filmre elég kíváncsi voltam, mégha nem is vártam annyira. Nem tudtam előzetesen elképzelni, hogy mit fog kisütni Hollywood, a mostanában eléggé felkapott Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült filmből. Nekem korábban a SH tévéfilmekből az maradt meg, hogy keménykabátban és kalapban nyomozgatnak, majd egy délutáni, álmosító teázás közben megoldanak egy-egy bűnesetet. Itt meg kaptuk az arcunkba a látványos akciókat és "kemény" verekedéseket.


Összességében elég szórakoztató volt, de semmi extra. Egy egész estés szórazásnak pont elég. Nagyon erőltetve volt itt is a viccesség fenntartása, a látvány, valamint a gyors vágások.


Transformers 2

A korábbi rész sikerének újabb meglovaglása, ami nem igazán tett hozzá az előző részhez. Látvány, látvány, látvány... a látvány mindenek felett. Nagyon jól nézett ki, ahogy a rengeteg alkatrészből álló robotok formálódtak, és ahogy küzdöttek egymással, de sajnos az ilyen részletek már túlzóak voltak.



Pudingos-almás sültemény

Évi mamája szokta ezt a finom süteményt csinálni, de mostanában Évi is rákapott az elkészítésére. Lássuk is gyorsan azt a receptet, amit egyetlen vendégbloggerem gépelt le.

Tésztához:
1 sütőpor
1 ek tejföl/tej
30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg margarin
1 tojás

Töltelékhez:
2 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l víz
35 dkg alma
30 dkg cukor

Tészta: hozzávalókat összegyúrjuk, nyújtófával nyútható tésztát kell kapnunk belőle. Ha összeállt, akkor ketté vesszük. Az egyik feléből lesz a süti alja, a másikból a teteje. Mindkettőnél azonos az eljárás: tepsi méretűre kell nyújtani (nem lesz túl vastag a tészta, nekünk kb 25*35 cm-es tepsink van hozzá), a sodrófára föltekerni (ha a sodrófát előtte kicsit meglisztezed, garantáltan nem fog ráragadni akkor sem, ha kicsit ragadósabb lett a tésztád), és a kimargarinozott-kilisztezett tepsibe fektetjük óvatosan, a sodrófáról letekerve. Nem baj, ha nem pont tepsi méretű lett a tészta, mert le lehet vágni körbe, illetve foltozni is lehet. Az se gond, ha nem ekkora a tepsid, mert max vastagabb/vékonyabb lesz a tészta, illetve a töltelék.

Töltelék: az almát lehetőleg minél apróbbra vágjuk, én a fenti adaghoz képest kb kétszeres mennyiséget szoktam beletenni. Vizből, cukorból és a pudingporból pudingot főzünk, ugyanúgy, mintha tejjel csinálnánk. Én kevesebb cukrot szoktam beletenni, de mindenki maga eldöntheti, hogy hogyan szereti jobban. Ha a puding kész, belekeverjük a földarabolt almát. Ezt egyenletesen szétterítjük a tepsiben a tésztán.

Erre rátesszük a megmaradt kinyújtott tésztát az aljához hasonló módon.180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. Nem kell, hogy a tészta megpiruljon. Amikor kihűlt, akkor szeleteljük (én kb 4*4 cm-es "kockákra" szoktam vágni, de a méret nem lényeg, mint tudjuk), mert különben a töltelék folyékonysága miatt nehezen lehet a tepsiből kivenni a szeleteket.

Tipp: ha az alsó tésztát kicsit nagyobbra nyújtjuk, és a tepsi oldalára magasítjuk a töltelék magasságában, akkor nem fog a szélén odatapadni a tepsihez (ha ott az oldalát is kilisztezted).Tipp: én nem csak almát szoktam beletenni, hanem kandírozott citrushéjat is (lehet a boltban kapni - javaslom, hogy olyat tegyél bele, amit magában is szívesen fogyasztasz), de valószínűleg bármilyen nem túl leves gyümölccsel jó lehet.

2010/06/09

Hír TV... Gratulálok!

Megint valami, ami jól felcseszte az agyamat! Az ELMŰ letolt a Hír TV-n egy David Copperfieldet megszégyenítő bűvészmutatványt, és igyekezett magát jól megsajnáltatni. Szegény áramszolgáltató! Lopják tőle az áramot! Na persze...

A tévé műsorvezetője meg egész adás alatt úgy vigyorgott, mintha valami tudatmódosító hatása alatt állt volna. Más normális magyarázatot nem tudok rá adni. Főleg, amikor a - vélhetően - előre fizetett, statiszta telefonáló elmondta a maga sajátos nyelvezetén, hogy mit látott. Mintha egy klasszikus vicc elevenedett volna meg előttem, amikor János/Pista bácsi ufót látott, és assetuttahogyvót. Nagyon hihető volt...

A műsornak két fő atrakciója volt ezen kívül. Az egyik, hogy egész műsor alatt ott játszadoztak a mágnesekkel, a másik pedig villanyóra mágnesezése volt.

Az első atrakció felvet néhány kérdést. Ugye mutatták, hogy a villanyóra fékmágnesei milyen könnyen lemágnesezhetőek voltak, ugyanakkor azokat a mágneseket nem lehetett, amikkel a műsorvezető nőszemély játszott. Miért nem ilyent raknak a villanyórákba?

A második, de ugyanakkor főbűvészmutatvány az óra "lemágnesezése" volt. Itt csak a stúdióból narrálták az eseményeket, ezért nem hallatszott, ami a konferencián igen. Tehát, hogy a villanyóra valami iszonyat módon hangos volt. Persze ebben az esetben sem lehetett tudni, hogy nem egy előre preparált készüléket kapott elő hirtelen Károly...

Az meg persze evidens, hogy egy fogyasztóvédelmi műsorban a szolgáltató a "fogyasztó" és a nép a gonosz "cég". Akinek tönkremegy a villanyórája az csak bűnöző lehet.

Van egy olyan elméletem, hogy az ELMŰ előre kitalált mindent. Rájött hogyan lehet olyan villanyórákat gyártani vagy beállítani, ami teljesen jónak tűnik, ugyanakkor minden csalási kísérlet a visszájára fordít. A lóvá tett, palira vett fickó, aki mágnest vett, szerintem néhány percen belül úgyis lekapja a villanyórájáról a cuccot, és innen már ők vannak nyerő helyzetben. Ez azonban még nem is lenne baj. Ha valaki valóban csalni akart, akkor feleljen is érte! Ugyanakkor szerintem valamit nagyon elrontottak. Sikerült olyan villanyórákat összerakniuk, megpreparálniuk, hogy egyéb rendellenességek esetén is tönkremenjen a fékmágnes. Persze ők meg le vannak ejtve...

Már megint elég mérges vagyok, valamint sikerült csalódni a Hír TV-ben is. Nem jártak utána a dolognak, és meglehetősen egyoldalú riportot közöltek le. Persze, ha az volt a céljuk, hogy fizika kísérletnek álcázott bűvészmutatványt mutassanak be, akkor az sikerült.

Sportnap, árvíz és ELMŰ, egy kicsit máshogy

Történt úgy, hogy a múlt hétvégén volt a céges sportnapunk, mégpedig az ELMŰ sporttelepén... Mielőtt még bárki bármilyen rosszra gondolna, nem tettünk semmi rosszat a helyszínen. Nem is szándékoztunk, és amúgy sincsen mágnesünk...

Annyit kell elmondani a helyszínről, hogy tökéletes céges sportnapok házigazdájának. Van nagy méretű, füves focipályája, fedett tornaterme, valamint két medencéje (egyik vizilabdára is alkalmas, míg a másik gyermekmedence). Ezen felül van még kikötője, ahonnan a korábbi években sétahajózni is lehetett menni. Most az árvíz ezt is meghiúsította. A korábbi gyermekrendezvény helyszíneket is át kellett tenniük az áradó Duna miatt. Valójában a medencék is "veszélyben" voltak, de végül az egész nap folyamán lehetett használni őket. Elég furcsa érzés volt, hogy reggel még néhány ember ott pakolta a homokzsákot, hogy védve legyen a játszótér, délután pedig elég sokan pancsikoltak a medencékben. Köztük Annamária is, akit alig lehett kirobbantani. A végén már úgy jött, hogy "Elfáradtam". Ez nem is volt túl nagy baj.

Az idő elég meglepő volt, ugyanis hétfőtől-péntekig nem volt nap, amikor nem esett volna valamennyi eső. Szombat pedig verőfényes napsütés, sehol egy felhő, izzasztó hőség, és persze részleges leégés. Lehet, hogy ez is az egyik oka volt, hogy nem voltunk annyian, mint korábbian. Mármint nem a jó idő, hanem hogy előtte egész végig rossz volt az időjárás.

Az alacsonyabb létszám mellette még betudható a folyamatos leépítéseknek is. Nem is nagy csoda, hogy a korábbi évek 6-8 focicsapatához képest most hármat alig sikerült kiállítani, mellett már nem volt 3-személyes streetball sem.

A helyszínen persze folyt a MinDig TV és a MinDig TV Extra promózása, amiről később (már csak munkahelyi kötelességből is) majd írok néhány gondolatot. Még mindig birizgálja a gondolataimat, hogy kellene valami CA-modulos dekóder. Csak még egy kicsit húzós az ára...

A lényeg, hogy egy egész jó szombati sportnapon vettem részt, ahol a foci elfogadható eredménnyel zárult részemről, míg a medence nagyon jó volt arra, hogy teljesen elvegye még megmaradt energiatartalékaimat.

Christopher Fowler: Bryant and May on the loose

Egy újabb angol nyelvű könyv a sokszor emlegetett tucatból, de most szinte semmi sci-fi vagy fantasy elem. Ez nekem is egy kicsit furcsa volt, de legalább remek felüdülést nyújtott egy. Annál is inkább mert igencsak remekbe szabott krimihangulatot árasztott.


A történet szerint szélnek eresztik a londoni PCU-t (Peculiar Crimes Unit), aminek szabad magyar fordítása talán Különleges Ügyosztály lehetne. Ezen testület magját a már régen nyugdíjas korban lévő, mégis aktív, két ügynök testesíti meg. Ők a könyv címszereplői, Arthur Bryant és John May. Persze nem csak belőlük állt a szélnek eresztett egység, hanem közel 20 főből, akiknek szinte mindegyik új állást kereshet magának.

Az egyik ilyen tag pont néhány perce vagy órája vállik új alkalmazottá, amikor egy korábban elhagyatott épület hűtőjében egy fejetlen testet talál. Pont az ilyen ügyek valók a PCU-nak... de hoppá, a PCU nem létezik. Hiába voltak az egyik leghatékonyabb bűnüldöző osztály, hiába volt magas az esetmegoldási rátájuk, most hivatalosan nem léteznek. Az ügy egyedisége azonban úgy kívánja, hogy újraalakuljanak és félhivatalos módon lássanak neki az ügy megoldásának.

A történet folytatásában újabb fej nélküli hullák és egyéb rejtélyes elemek bukkannak fel, amik az adatbázisokkal nem rendelkező csapat dolgát tovább nehezítik. De persze ők nem adják fel, mindent megtesznek, hogy újra a rendőri kötelék tagjai legyenek.

A történet elég érdekes, kellően izgalmas, de ugyanakkor van benne néhány történelmi vonatkozás is London múltjára tekintettel. Külön érdemes kiemelni, hogy van a könyvben néhány magyar vonatkozás. Az egyik nyomozónak az a különös hobbija, hogy magyarul tanul. Bár erről nem ad semmilyen tanúbizonyságot a történet során. A másik vonatkozás pedig az egyik szereplő, akinek a neve Alexander Toth.

Összességében ez egy elég jó és izgalmas könyv, amit bátran merek bárkinek ajánlani.