2009/11/29

Marton egyik első fordulása

Tegnap sikerült lefilmeznem Márton egyik első fordulását. Aznap egymás után olyan ötször sikerült megcsinálnia.

2009/11/23

Helyzetjelentés, jelenlegi állapot

Tömören fogalmazva meglehetősen ideges és feszült vagyok. Jönnek össze a dolgok, és fogalmam sincsen, hogy mi jöhet még...

Mivel ma és holnap is szabin vagyok, ezért most nyugodtan megírhatom ezt a bejegyzést, nem fog a holnapi munka rovására menni, csak igazából azt nem tudom, hogy hol kezdjem. Talán a végéről...

Ma este éppen a tévét néztem, miközben már számvetettem magamban, hogy a szokottnál is feszültebb és idegesebb vagyok, és vajon mi jöhet még, mi lehet a következő. Évi jött, hogy szerinte szivárog hátul a wc-nek a lefolyó csöve. Reklámok között megtekintettem, és meg kell mondjam, hogy igaza volt. Most nagy hirtelen arra gyanakszom, hogy részben ragasztva lehetnek a PVC csövek, amelyek valami lefolyótisztítóval keveredve veszítettek erejükből, vagy egyszerűen csak ennyi időre voltak hitelesítve. Mivel nem igazán vagyok vízvezeték szerelő ezért csak találgatni tudok a problémát és a megoldást illetően. Lehet, hogy körbe kellene nyomni szilóval...

Visszafelé haladva az időben következne a mai nap eleje. Reggel hatkor ébredés, mert Annamáriát vittük vérvételre. A múlt héten a doktornőjük találgatott, hogy vajon mi okozhatja a gyermek - szerintünk való - túl sok vízivását, különösen este. Szerinte lehet, hogy cukros, szerintem meg inkább zavarja a kistesó, és valami pszichés a dolog, vagy pedig az esti lefekvési procedúrát szeretné hosszabbra nyújtani. Most éppen elég idegesen reménykedem abban, hogy nekem van igazam. A múlt heti orvossal való beszélgetést követően úgyis azt jött le, hogy más dolgokban is igencsak találgatott, és általánosságokat mondott. Meg persze az influenzával riogatott... Én akkor sem fogom magam beoltatni.

Amúgy szeretném külön kiemelni, hogy Annamária nagyon ügyes és bátor volt, még csak nem is sírt, amikor belészúrták a tűt. Én voltam bent éppen vele, mert Évi etette Mártont... Én szerintem nem tűrtem volna így, hogy a kézfejembe tűt döfjenek. A végén kapott egy minilegót (figyelem, három azaz 3 év alatt nem ajánlott!), amiből sikeresen sikerült elhagynom egy darabot, ezért csak egyszárnyú lett a pingvin. Nem azért, de engem ilyen apróságok is nagyon tudnak idegesíteni, ha valami egy kicsi híján nem teljes.

A hétvége viszonylagos békében telt el, de igazából nem nagyon enyhített a már akkor érzett feszültségemen. Ha látszott rajtam, ha nem.

Még pénteken jött az ELMŰ-től levél, hogy nem fizettem be egy korábbi számlát. Emlékeim szerint az a számla nem is jött meg, és őszintén hiányoltam is, hogy mikor fogják már küldeni. El volt rá különítve az összeg, de azért mégiscsak rosszul esett egy hét alatt kétszer fizetni nekik.

Ha már áram, akkor megint csak jönne egy nagy idegeskedés. Volt nálunk egy árammegnéző ember... Ugyanis elég nagy a fogyasztásunk, ami egyikünk szerint sem nem lehet. A fickó elég lustán állt a dolgokhoz, mint akinek semmi kedve hozzá, de annyit megmondott, hogy nincsen feszültségingadozás, tehát az nem okozhatja. Viszont a mikró, a mérése alapján sokat fogyaszt, és az csak egy eszköz. Nem mondom, hogy megnyugodtam volna, mivel igazolódott az az álláspontom, hogy nem a számítógép a hibás. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy minden hibás. Mintha az alap fogyasztás kétszerese lenne minden eszközünkra. Ha valaki tud megbízható, mostanában éppen ráérő villanyszerelésben jártas egyént, akkor szólhatna. Ugyan van egy ismerősünk, de őt most nem igazán akarnám ezzel idegesíteni.

A konklúziónk az lett, hogy Évi elment az ELMŰhöz, ahol 8000Ft befizetése utána azt mondták, hogy két héten belül majd jön egy ember, aki megnézi, hogy mi van. Nem tudom, hogy mit fog tudni mondani, de remélem, hogy valami szakembert csak tud ajánlani, vagy saját maga saját zsebre megoldja a problémánkat.

Aztán az áramos ember még azzal is felidegesített, hogy szerinte ezen a hálózaton nem fog működni a frissen megvett mosogatógép és elektromos sütő. Remek... A mosogatógép konektorának szánt kiállásból aznap este a mosógépet maximális teljesítményen üzemeltettük és nem volt semmi gond. Azt gondoltuk, hogy talán egyszerre majd nem fog menni a mosogatógép és a sütő, de akkor is működnie kellene. Remélem, hogy fog is... Komolyan, lassan már ott tartok, hogy késbe dőlök.

Aztán Évi ma hívta a konyhabútorosokat, akik azt mondták, hogy szerdán fognak jönni szerelni. Nagyszerű, hogy keddig vagyok csak szabin. Mindegy... azért majd utána takarítási célzattal lehet, hogy ki fogok még venni egy napot.

Szóval nem mondanám magam nyugodtnak. Holnap fogjuk megtudni Annamária eredményét (aki hétvégén azért jócskán evett édességet is), szerdán jönnek bútort szerelni (nem tudom, hogy milyen problémát találnak, és nem tudom, hogy fogja-e majd bírni a fal a nagy terhet), a héten valószínűleg jön majd mosogatógép bekötő ember, aztán az is lehet, hogy még a tűzhelyet és a sütőt bekötő márkaszervízes is, nem is beszélve az esetleges ELMŰs fickóról. És emellett még vannak a napi dolgok...

Nem tudom, hogy mi van még, mert elég nehéz fáradtan és idegesen gondolkodni. Azért pár pontban még magamnak felírnám, hogy mit kellene észben tartani, és hogy mi jutott még az eszembe.

1. Holnap valamikor el kellene majd menni a leletért.

2. Ha majd jön a mosogatógép bekötő, akkor megnézhetné a wc-s szivárgást. Emiatt talán ezt előre mondani is kellene neki, hogy eleve gondolkodhatunk-e benne, vagy sem. Nem tudom, hogy mikor kellene vele leegyeztetni, hogy csütörtök-péntek magasságában talán jöhetne.

3. A bútorossal kapcsolatban egyelőre semmi.

4. Valamikor a holnap-holnapután érdeklődni kellene a márkaszervíznél, hogy mikor tudnak esetleg majd embert küldeni, ha hétvégén ki szeretnénk próbálni a konyhagépeket.

5. Egy ráérő áramszakértőt szerezni.

6. Valakit szerezni, aki engem megnyugtat, vagy esetleg valami megoldást.

A lényeg, hogy az élet kemény...

2009/11/17

Szép online világ: gyors, egyszerű ügyintézés

A címben található mondatra mondaná a beszűkült szókincsű Pista bácsi, hogy a "f*szt".

Ugye már írtam pár mondatot korábban a T-Home-os vesszőfutásról, ami azóta sem ért igazán véget. Mert olyan számlát küldtek, amiben csak fél hónapig volt kedvezmény elszámolva. Tudni kell, hogy már a lejárat előtti napokban kértem, hogy módosítsák a csomagot, tehát egyértelműen azon voltam, hogy náluk folytassam az internethasználatot. Erre kapok tőlük egy ilyen számlát.

Persze ezt telefonon és e-mailen sem lehet intézni. A telefonos droidok, mert már én is ezt a kifejezést használom rájuk, alig tudnak valamit. Minden tiszteletem az övék volt, hogy napi rengeteg nyűgös ügyféllel kell foglalkozniuk, akik elhajtják őket a fenébe, de azért álljon már meg a menet. Mi az, hogy nem tudja kapcsolni azt a kollégáját, aki illetékes az ügyemben? Miért kell újra és újra felhívnom őket, és az elejétől végignyomkodni a kombinációt? Mert ugye az sem mindegy, hogy mikor nyomom a számokat...

Nos... bemásztam egy T-pontba, ahol egy kedves ügyfélszolgálatos fickó készségesen gépelt valamit (amit én nem láttam), majd azt mondta, hogy 48 órán belül visszaszólnak. Ez nem igazán történt meg, de ezt annak a számlájára írtam, hogy csütörtök este voltam bent. Kedden jött a telefon, hogy megkapták felháborodásomat. Nem így fogalmaztak, de legalább megkapták a panaszomat. Meg nem nyugtattak, csupán annyit mondtak, hogy majd 30 napon belül elbírálják. Fantasztikus... Olyan nehéz megállapítaniuk, hogy a hűségidő lejárata előtt írásban (e-mailben) és telefonon (kétszer is) jeleztem maradási szándékomat... Mindegy, várom, hogy mi fog történni.

Van egy másik harcunk is... az ELMŰ-vel. Valamiért megugrott a fogyasztásunk, amit én valahogy az újrakábelezéshez kötnék. Évi nem akarta elhinni, és valahogy a számítógéphez kötötte. Való igaz, hogy az is fogyaszt, de érezhetően nem annyit, mint kellene. Ahogy más háztartási gépünk sem. A mikró sem... A hűtő sem. Azt a tanácsot kaptuk, hogy hívjuk fel az ELMŰt.

Évi felhívta, de kiderült, hogy a telefonos ügyfélszolgálaton NEM lehet ilyen bejelenteni, hanem be kell fáradni egy ügyfélszogálatra.

Az hogy lehet, hogy a mai felvilágosult korban nem lehet telefonon, e-mailben vagy online felületen ügyet intézni? Ráadásul olyan cégeknél, amik kötődnek a technikához... Mert érdekes módon könyvet lehet rendelni, ruhát lehet vaterázni és még kötelező biztosítást is lehet kötni.

2009/11/06

Konyhafelújítás

A lakásunk megvételét követően Évi azt szerette volna, ha először a konyhát újítjuk fel. Én azonban meggyőztem róla, hogy a fürdőszoba sokkal fontosabb, hiszen ott tisztálkodunk és végzük napi szükségleteinket. Egy nem személyre szabott konyhával pedig jobban együtt tudunk élni, mint egy kevésbé gusztusos fürdőszobával.

A fürdőszobánk elkészült, csak ugye magával vitt rengeteg pénzt is. Tudtuk, hogy a konyha felújítása túl nagy falat lenne pénzügyileg, ezért mindig csúszott. Azonban ez nem gátolt meg abban, hogy a lakásunk többi részét saját igényeinkre szépítsük és csinosítsuk. Meg persze majdnem kifelejtettem az ablakok lecserélését is, ami szintén nem kevés pénzbe került.

Végül eljutottunk oda, hogy csak a konyha maradt. Gyűjtögető, spóroló tevékenységünknek köszönhetően megteremtődött az egész anyagi háttere is. Jobban mondva egy általunk reálisnak tűnő összeg.

Évi fáradhatatlan munkával kezdett el vállalkozók után kutatgatni. Az árajánlathoz való felmérés során jöttek nagyon jó elméleti szakemberek... és persze nagyon fura alakok is. Az első ajánlat után nem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Valami nettó 800.000Ft-os ajánlattal jött elő a fickó. Ugyan nagyon profin összeszedte a dolgokat, és már előre meg is mondta, hogy nem fog plusz pénzt felszámolni, ha történne valami. Az árajanlatból látszott is, hogy bőven hagyott mindenhol tartalékot... el is felejtettük.

Aztán persze jöttek máshonnan is az ajánlatok, míg a múlt hét szerdán meg nem jelent egy Vili nevű fickó. Megnézte a dolgokat, mondott valami körülbelüli árat, majd mondta, hogy másnap kezdenének. És úgyis történt, másnap reggel 3/4 7kor már ott voltak a ház előtt. Egy nap alatt sikerült lebontaniuk a csempét, és még a járólapot is letették. Mesébe illő volt. Előzetesen mondták is, hogy nem fog hetekig tartani, néhány nap alatt készen lehetnek vele. Ez egész reálisnak is tűnt...

Másnap borult a dolog, mert a vízvezetékszerelő barátjuk csak másnap késő délután jött. Elzárta a fűtést, leszerelte a rádiátort, kibontotta a falat... áttörte a falat. Igen. Sikerült a konyha hálószobával szomszédos falát áttörnie. Részben az ő hibája is volt, valamint részben annak is köszönhető, hogy korábban a hálószoba és konyha pont a másik helyén volt (persze még jóval az előtt, hogy odaköltöztünk volna). Meglehetősen mérges lettem ekkor...

Aztán jött a másik probléma, hogy szerinte egy napig nyomáspróba alatt kell lennie az általa behegesztett csöveknek, tehát nem tudnak a következő napon jönni nagyjából befejezni a munkát. Ennek köszönhetően sikerült a hétvégét fűtés és meleg víz nélkül töltenünk.

A következő hét első napjától (szigorúan 7 órás kezdéssel) már gyorsabban haladtak a dolgok. Persze volt egy kis bazdmegolás Vilmos részéről, mert nem értette hogy lehet áttörni a falat. Aztán az "egy tizessel több lesz" mondat néhányszori elismétlése után nekiláttak helyrehozni a falat, és felrakni a csempét. Délutánra készen is lettek majdnem mindennel. Levakolták az áttört fal túloldalát, a konyhában lefestették fehérre a falat, felrakták a csempét. Persze azért itt is voltak módosulások, mert eredetileg nem lett volna az egész konyha csempézett, de aztán módosult a terv. Az öreg végig bizonygatta, hogy elég lesz a csempe... nem lett elég, 3, azaz három darab hiányzott...

Másnap jöttek fugázni, meg persze felrakni a maradék 3 csempét. Egész jó munkát végeztek, a festést leszámítva. Persze azért derültek még ki dolgok, és nem akarták felfúrni a lámpát valamint a függönytartót. Vélhetően sejtettek valamit... erről még a végén írok. Aztán persze azt is felajánlották, hogy megcsinálják a hálószoba festését is, de látva a konyhában végzett lélektelen mázolást (csiszolás nélkül) inkább úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk magunk. Szerencsére maradt még festék a korábbi akciónkból, és Évi könnyedén meg tudta csinálni.

Kedd délutánra jött a vizes-gázos-csöves csávó is, aki feltette a radiátort. Menet közben sikerült egy csempét betörnie, úgyhogy azt majd valamikor ki kell javítanunk. Hurrá... A lényeg, hogy ezek a munkák már készen vannak.

Majdnem elfelejtettem a lámpafeltevési akciót. Ugye ezt már nem vállálták be a "mesterek". Megpróbáltam a plafonba 2 lyukat fúrni, de úgy tűnik, hogy nem tanultam a korábbi hibámból, és megint sikerült elnyírnom egy fúrófejet. Valahogy a saját fúrónk annyira nem bírja azt a kemény betonfalat. Szerencsére apósom meglátta a szerencsétlenkedésemet, és elszaladt a profibb fúrószállal rendelkező hiltis eszközéért. Azzal már teljes sikerrel sikerült a plafonba megfelelő lyukakat csinálni.