Ha szüleimhez utazunk, akkor a gyorsabb haladás érdekében mindig szoktunk venni 4 napra matricát. Most is így tettünk, de utólag elmondható, hogy sok értelme nem volt...
Október 22. csütörtök, este 7 óra. Először Hatvan felé szerettünk volna haladni, de már a fővárosból is elég lassan jutottunk ki. Majd nagyjából a Budapest táblával egyvonalban szinte teljesen megállt a forgalom. Sajnos a PDA-m (GPS funkciójával együtt) a táskámban, a kocsi csomagtartójában volt, amit esélyem nem volt kivenni, ugyanis a két gyerek között szorongtam a hátsó ülésen. Nagyon kevés helyet hagynak egy harmadik személynek ezek a gyerekülések.
Olyan ötletünk támadt, hogy menjünk el az M2-s autópályára (ami nem is az), és Balassagyarmaton keresztül menjünk Salgótarjánba, majd szüleimhez. Nagyjából csinálhattunk egy közel 50km-es kerülőt a kanyargós utakon, de végül elértük a célunkat. Tudom, hogy talán mehettünk volna a 3-as úton is, de szerintem ott sem haladtunk volna túl jól. Az M3-ason a káoszt két baleset okozta, és esély sem volt a belátható időn belüli haladáshoz...
Október 24. szombat, este 5 óra. Jöttünk volna visszafelé is az autópályán, de az ügyes hídépítőknek köszönhetően Gödöllőnél egy sávra korlátozódott az út, és nagyon lassan haladt a forgalom. Mondanom sem kell, hogy volt nyüglődés a gyerekek részéről. Aztán amikor haladni is tudtunk volna, akkor lementünk a 3-as útra, hogy be tudjunk menni Fótra.
Elég felháborító, hogy az ember megveszi magának a matricát, aztán végül nem tudja élvezni annak előnyeit... Ez Magyarország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése