2009/09/09

Amiről és akiről még nem igazán meséltünk: Mártonka és az új napirendünk (vendégblogger)

Mártonka betöltötte a múlt csütörtökön a 3. hetet. Eddig egészen biztos voltam benne, hogy rossz a mérlegünk, mert két hetesen úgy mutatta, hogy több, mint 600 grammot hízott. Emiatt 3 hetesen elvittem a védőnénihez, hogy megmérjük, hogy mégis mennyi az annyi. Hát, tényleg annyi: 4300 gramm (csak emlékeztetőül: majdnem 3 hete 3100 grammal hoztam haza a cseppet). Szóval tejcsi van dögivel :)) Annyira, hogy naponta többször annyira szopizik a kicsi, hogy elfelejt levegőt venni, úgyhogy gyakoroljuk a hátba veregetést :( Az elején nagyon kétségbeejtő tud lenni, amikor nem kap levegőt a gyermeke az embernek. Aztán idővel már nem annyira kétségbeejtő, de természetesen nem is megnyugtató...

Viszont Mártonka a több, mint 3 hét alatt kb 3-szor bukott csak, és azt se nagy mennyiséget, és ami a legjobb, hogy nem hasfájós. A szelek és kakikák is egyre ügyesebben távoznak belőle, már szinte nem is sírdogál miattuk. A büfizést még nem fejtettem meg, hogy mitől függ, hogy még több órával a hami után is van belőle (nem is kicsi), de igyekszem.



Mártonka egyre többet nézelődik, egyre jobban kinyitja a szemecskéjét. Hétvégén már olyan volt, mintha tudatosan próbálgatna mosolyogni. Vannak már nagyon éber órái is. Van, hogy a babakocsit árnyékba leteszem, és csak nézelődik, ha a tetejét kinyitom neki. Kezd érdeklődni a világ felé.

A napi menetrendet igyekszem úgy megoldani, hogy Annamária korábbi időbeosztását ne nagyon kelljen szétrombolni. Éjjel a szoptatást már a gyerekszobában sikerül megoldani, és Annamária már kezd immunis lenni a mocorgásra, sirdogálásra, mert van, hogy meg se moccan az egész szoptatás-büfiztetés alatt. Reggel 6 után már nem teszem vissza Mártonkát a kiságyba, mert 7 örül mindenképpen föl szokott ébredni, és nem szeretném, ha Annamária nem pihenné ki magát rendesen.

Annamária 8 körül szokott ébredni, reggelizünk, ekkor még nagyon igényli, hogy csak vele foglalkozzam, úgyhogy ha Mártonka is velem szeretne lenni, akkor szegényke kicsit háttérbe szorul, és időnként van negyed óra sírdogálás is (a cumit azonnal kiköpi), mire Annamáriát úgy el tudom rendezni, hogy ne kezdjen elhisztizni amiatt, hogy Mártonkával foglalkozom. Ebben segít a korábbi bejegyzésben említett Barney is (sajnos). Annamária amint fölkel, Barneyt akar nézni. Én korábban nem indítottam el, de mostanában jó, hogy van valami, ami kicsit leköti, és közben tudok a kicsivel is foglalkozni.

Reggeli után általában el tudunk menni sétálni. Jó, hogy ilyen nyugis környéken lakunk, mert Annamária ki is szállhat a babakocsiból, és mivel alig van autó, nem is kell annyira odafigyelnem. Annamária nagyon ügyesen megszokta, hogy amikor autó jön, akkor a legközelebbi kerítéshez vagy villanyoszlophoz lehúzódik az útról (Akkor is, ha én ott maradok a babakocsival az út szélén.). Akkor is, ha mondom neki, hogy nem kell :)) Úgyhogy már nem is mondok ilyet, csak örülök, hogy ilyen ügyeske a kislányom.

Séta közben vannak megszokott dolgok: be kell menni a pékségbe vagy az orvosi rendelőbe (egymás mellett vannak), mivel Annamária tudja, hogy korábban jártunk ezeken a helyeken többször is, így felismeri :) Aztán az összes kutyusnál megállunk, ha nagyon ugat, akkor csak messzebbről megnézzük. Van egy csigagyűjtő hely is, itt legalább fél órát el szoktunk tölteni, mert nagyon izgalmas a csigákat begyűjteni, aztán a kis oszlopok tetejére visszatenni. Van több hely, ahol kavics van, ott azt kell az úttestre kidobálni, majd visszadobálni az út mellé. Találtunk egy házat, ahol vannak kot-kotok. Itt is el tudunk tölteni vagy negyed órát, míg megbeszéljük, hogy a kot-kot hogyan is eszik. Aztán van egy macskás ház, amit szintén hosszabb ideig szemlélünk, van egy ház, ami előtt nagy sövény van, és el lehet bújni mögötte, hogy megszoptassam séta közben Mártonkát is. Kb. 11-1/2 12-re érünk a ház elé, ahol még tudunk focizni is. Ha jön a tejes ember (heti 3 alkalom), akkor 11-re haza kell érni, nehogy lekéssük). Természetesen motor nélkül el se lehet indulni, illetve nagyon nagy segítség a testvérbabakocsi is a sétában, mert amikor Annamária egy kicsit elfárad, akkor nem kell fölkapkodni, ha sietni kell, akkor se.



Mikor hazaértünk, ebédelünk, és tentézünk. Vagy legalábbis Annamária. Ekkor lenne időm egy kicsit Mártonkával kettesben lenni. De ilyenkor általában ő is alszik. Úgyhogy én is :) Jól föl tudok töltődni, mert éjjelente a 2-3 egyhuzamban alvással eltöltött órák nem annyira frissítenek föl. De majd csak alakul még ez az éjjeli rendszer is. Délután Annamária - ha eléggé elfáradt, és nem jön a Family F(r)ostos autó -, akkor csak 4 körül/után kel föl a kisasszony, uzsi, aztán megyünk le az udvarra játszani újra. Ilyenkor kicsit labdázunk, és sokat homokozunk és hintázunk. Ezt is nagyon élvezi a kicsi lányunk. Illetve ilyenkor általában több gyerek is kijön játszani, és nagyon szereti Annamária, ha sokan vannak. Utánoz mindenkit. Nagyon hasznos dolgokat tud megtanulni: tentézni a homokba, zacskót húzni a fejére, homokot szórni a saját illetve mások fejére, netán a homokot meg is lehet enni, stb.... De ennyi kell neki is :)

Mártonka eközben általában nem nagyon kel föl, max. szopizni. Ilyenkor a bébihordóban szoktam kivinni, úgyhogy ha jól érzi magát, akkor ott tud tentézni. Ha időnként ki kell venni böfizni, azt Annamária ilyenkor már nem nagyon tolerálja, általában kezdődnek a hisztik.



Általában igyekszem nem beszélni a kicsiről Annamária előtt, de természetesen akárki meglátja a gyerekeket (és ez általában egy társasház előtt gyakran megesik), egyből csak a kicsi érdekli. Nem tudom, hogy a többszörös nagymamák miért nem tudják, hogy ez a nagyobb gyermeknek rosszul esik? Ilyenkor Annamária egy műesés után akár hosszas perceket is hisztizik, jelezve nemtetszését.

De Annamária legalább nem a kistestvérére haragszik. Ennek nagyon örülök. Sokszor csak úgy, magától odamegy kistesóhoz, és ad neki puszit, vagy csak betakarja, ha talál olyan ruhát, ami kstesóé, azt ráteszi :)) Nagyon kedves hozzá. Van, hogy nem tetszik neki, hogy Mártonka fölfelé tartja a kezét,és lehajtja neki :) Nagyon vicces, amikor már vagy tizedszer csinálja :) Ha a pelusát veszem le a kicsinek, akkor szólok Annamáriának, és már jön is, hogy kiszabadítsa a ruhájából, és a pelusból :)

A fürdetést már nem ő csinálja, az most nem annyira érdekli. De Mártonka nagyon élvezi. Ha fürdés előtt sírdogált is, akkor amint megérzi, hogy a vízben van, azonnal abbahagyja a sírást. Annamária ennek pont az ellenkezőjét művelte, amikor ennyi idős volt :) Viszont fürdetés után Annamária akarja a fürdőszobába a kád vizet kivinni, a fürdetőkenőcsöt visszatenni a kád szélére, és a textil pelust kiteregetni. Amikor meg öltöztetjük a kicsit, akkor jelzi, hogy az alkoholnál szokott sírni (nem azért, mert fáj, hanem a hideget nem annyira tolerálja Kishercegünk). :) Utána megszoptatom a kicsit, addig Annamária fürdik, így nem okoz gondot, hogy a kicsivel vagyok. Aztán kb. egyszerre le tudjuk egyelőre őket fektetni. Remélem, ez így is fog maradni hosszútávon is.

Nincsenek megjegyzések: