2009/07/29

Plants vs. Zombies

Khm... Mikor néhányan a barátaim közül játszottak a címben szereplő Plants vs. Zombies-szal, akkor nem is tudtam, hogy mit gondoljak róluk. Már magát a címet is nevetségesnek találtam...


Aztán végül csak megszereztem a PopCap Games zseniális, szórakoztató játékát. Rögtön mondtam is Évinek, hogy van egy olyan zombis játékom, ami talán neki is tetszene. Persze nem hitte el, aztán az Adventure játékmódot 3 nap este alatt végigvitte. Most éppen a Puzzle, Minigames és Survivor szekciókkal szórakozik és mérgelődik.


Én a héten mondhattam el magamról teljesen végigvittem az egészet. Persze a teljesített feladatokat újra meg lehet csinálni, és lehet tovább nevelgetni a Zen garden (Zen-kert) növényeit. Igazából soha sincs vége, csak megunni lehet.

Az alapötlet nagyon érdekes. Van egy házunk, amit meg kell védeni az agyra éhes zombiktól. Ebben még nem lenne semmi egyedi, azonban jelen esetben a "fegyverarzenálunk" elég különleges. Megfeledkezhetünk a különféle (lő)fegyverekről, itt ugyanis nem kapunk semmi ilyent. Egyedül talán a gereblyét és az ásót tudnám elképezelni valami akció jellegű zombivadászatban.


A játékban kertészek vagyunk. Csak a megfelelő növényültető stratégiánkon múlik az, hogy végül a zombik bejutnak-e a házba és megeszik-e az agyunkat. Durva dolgok ezek kéremszépen... Vicces dolognak tűnhet napraforgót, borsót vagy tököt ültetnünk, de az életünk függ a dologtól. Sokszor mentette már meg háztulajdonos agyát egy-egy paprika vagy cseresznye.


A különféle játékmódok mellett, még a szomszéd, Crazy Dave is színesíti a játékot. Az ő autóboltjában nagyon sok hasznos dolgot lehet vásárolni, ami később hasznunkra lehet.

Miközben képeket kerestem a bejegyzéshez találtam egy nagyon jó kis oldalt, ami talán több kedvet csinál a játékhoz, mint az én bemutatóm. A függővé tévő játék méltó párja a Zuma-nak, a Luxornak, a Peggle-nek és társainak. Itt azonban nem főleg a gyorsaságon, hanem a jó stratégián múlik az egész. Szándékosan nem ügyességet írtam, mert ugye a stratégiában is ügyesnek kell lenni.

A végén, azt hiszem, kihagyhatatlan a záródal végignézése és meghallgatása.


Fűrész (Saw)

Volt egy kis vívódásom, hogy írjak-e valamit a Fűrész 5. részéről, mivel a korábbiakról nem firkantottam semmit. Végül aztán arra jutottam, hogy összességükben teszek róluk említés.

Az első rész egyfajta új jelenség volt filmek világában. A megjelenésekor lecsengőben lévő tinihorrorok után valami szokatlan érkezett, ráadásul elég kis költségvetésből. Nem szerepeltek benne nagy sztárok, nem volt tele látványos számítógépes trükkökkel, és mégis működött valahogy. Zabálták a nézők. Talán mert igény volt egy csavaros horrorfilmre... ami később már-már végtelenbe nyúló sorozattá változott.

Sajnos a színvonal a részek számával fordított arányban csökkent. A csavarok kisebbek vagy kiszámíthatóbbá váltak, és hiába voltak új trükkök, új talányok és kínzatások valahogy elfáradt az egész. Ezzel egy időben több lett a vér, valamint túlzó méreteket öltött a gusztustalanság. Az első rész is borzasztott ugyan, de ez a későbbiekben egyfajta ocsmánytalansággá korcsosult.

A készítők számára persze az egész Fűrész-sorozat egy kész aranybánya. A nézők felől van ilyen igény, óhajtják a borzalmakat, de szerintem lehetne igényesebben is csinálni.

Képet inkább nem szúrnék be, és a filmeket csak azoknak ajánlanám, akiknek van gyomruk a gusztustalan jelenetekhez.

2009/07/27

CoD-os klántalálkozó

A Magyarítások Portál neve alatt létrejött Call of Duty klán szociális-szervező magja (ami először csak a 2. részre specializálódot, majd szépen az összes többire is) idén is úgy döntött, hogy kellene egy személyes találkozót is beiktatni. Ne csak a TeamSpeak nevű programon, hanem élőben is hallhassuk a másik hangját, (végre) láthassuk a másik rusnya pofáját és persze másról is beszéljünk, mint a szemét csíterekről, a CoD2-ről vagy éppen a számítógépekről.


A szokottnál is jobban el vagyok maradva mindennel, ami főleg annak köszönhető, hogy szabadságon voltam. Talán valamennyire hihetetlennek tűnik a dolog, de ha úgy tűnik rengeteg idő áll mindenre rendelkezésre, akkor általában nem jut semmire.

A 2009 július második hétvégéjén, Szigethalomra szervezett találkozó meglehetősen jól sikerült. Tejes és TeeGeey (ejtsd Tídzsé, mint a húker, és nem tégelynek, mert azt nem szereti) urakkal mi már akkor érkeztünk, amikor már üveges volt a hagyma és kieresztette a zsírját a szalonna. Tanúi lehettünk, ahogy a hatalmas bográcsba bekerült a friss, megfelelő méretű darabokra aprított marhahús. (A nyál most kezdi újra kitölteni a pofazacskóimat, már csak a gondolatra is).


Ezt követően - CoD-os szaknyelven - Husimoto mester nekiállt "kempelni" a bogrács mellett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő nem nagyon mozdult el a tűz mellől, amíg el nem készült a zseniális ízvilágot felvonultató marhapörkölt. A hozzá készült krumplit meg sem kóstoltam, hiszen magyar ember kenyérrel szereti csak igazán a pörköltet. Igazán remek volt.

Az ételkészítés közben azért sikerült remek beszélgetéseket folytatni. Klánvezérünk, Lacoka például egy Long Time névre hallgató csít előnyeit ecsetelte, hogy milyen jól jön az 1v1 (egy-az-egy elleni) csatározások elnyújtásában.


Persze az ebédre váráson, a beszélgetésen, a (ital)szűrésen túl folytak más dolgok is. Néhányan az airsoft fegyverekkel játszadoztak. Úgy tűnik, hogy nem csak számítógépes játékokban szeretik a lövésre alkalmas dolgokat. Olyan is akadt, aki kipróbálta, hogy a szigethalmi Duna holtágának vizében milyen lehet megmártózni. Persze nem voltak sokan...

Miután egy labda is előkerült - talán az OSS klántól érkezett vendégeink jóvoltából - egy pici focira hajazó tevékenység is előtérbe került. Sajnos azon a héten kedden sikerült egy kisebb bokasérülést szereznem, ezért ezt a tevékenységet egy picit hanyagoltam.

A sok semmittevésben vagy mozgásban a nép újra megérkezett, és Boltos tatárbifsztekje is előkerült. Nem is tudtam, hogy én ezt szeretem... pedig igen. Nagyon remek étek volt.

Szépen lassan besötétedett, a megfáradt öregek aludni vonultak, a többiek pedig tovább folytatták a beszélgetést. Aztán persze történtek az éjszaka folyamán még említésre méltó dolgok. Valakit fejbetalált egy korábban lenyelt krumplidarab, eltűnt a húsok őrzője, valamint a testvérklán is felmutatott egy női tagot.

Valójában írhatnék még többet is, de most valahogy nem érzem azt a formát, amivel igazán élvezetesen tudnám tovább fűzni összekuszálódott beszámolóm fonalát, valamint sajnos az idő már erősen megkoptatta a találkozóval kapcsolatos szép emlékeket.

Képeket a Sunsetjoy által karbantartott klánoldal galériájában találhattok.

2009/07/17

Caprica felvezető rész

Tegnap sikerült a Battlestar Galactica nyúlványként vagy oldalágként kezelendő Caprica című sorozat nyitó/bevezető részét megnéznem. Ez egy úgynevezett pilótarész, azaz ez alapján döntik el az okosok, hogy szükség lesz-e majd erre a sorozatra, és hozhatja-e majd a kívánt nézettséget.

Igazából nem is tudom, hogy mit vártam, de a végére valahogy úgy éreztem nem igazán azt kaptam, amire előzetesen számítottam. Az a rossz, hogy azt sem igazán tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz nekem.

Meg kell hagyni a nyitó képsorok igen agresszívek és letaglózóak. A BSG-ben is volt erőszak és szex, de itt az első néhány percben ezeket simán sikerült túlszárnyalni. Azt sem tudom, hogy ez jó-e. Igazából az elején csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik, aztán a későbbiekben magyarázatot kapunk rá.

Ebben a duplarészben (személyen véleményem szerint talán egy szimpla hosszúságú rész is elegendő lett volna) tanúi lehetünk a capricai virtuális valóságok legmélyebb bugyrainak, valamint az első helyi cylon születésének.

Nem tudom, hogy a szereplőválogatáson szándékosan döntöttek olyan karakterek mellett, akik egy kicsit idegesítőek. Bár az is lehet, hogy a csak a ruházatuk és a rájuk erőltetett viselkedésük miatt vagyok velük elégedetlen. A Zoe nevű csaj különösen idegesítő volt. Egy központi karakter esetében ez pedig nem valami jó.

A rész megnézése után nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Valahogy nem érzem azt az izgalmat, hogy azonnal akarnám nézni a folytatást. Igazából már itt lezártnak tekinthető a történet, mert valahogy nehezen tudom elképzelni a folytatást. Valamint azt, hogy ezt hosszú évadokon keresztül tudnák folytatni. Persze azért a cylon-ember elnézegetném, de nem hiszem, hogy ilyen irányba menne majd el a sorozat.

2009/07/16

Fanboys (Rajongók)

Milyen már az, amikor Star Wars rajongók olyan filmet várnak, ami Star Wars rajongókról szól? Igazából nem kell már rá várni, meg lehet nézni, de azért elég érdekes kérdés.

Én tegnap vettem erőt magamon, hogy megnézzek egy vígjátékot. Sajnos, az elmúlt időszak vígjátéktermése olyan gyalázatosra sikerült, hogy már előre félek megnézni bármilyen jellegű ilyen filmet. Igazából nem tudtam, hogy mit várjak a Fanboystól. Már olvastam róla korábban előzeteseket, hogy miként készült, mi volt az alapötlet, miért változott meg, de igazából nem tudtam, hogy majd mit kapok.

Valójában kaptam egy teljesen átlagos tévéfilmet, ami Star Wars rajongókról szólt, hogy előre meg akarják nézni, a még el nem készült Baljós árnyak mozit. A jellegét tekintve páran biztosan a divatos szóval roadmovie címkét is ráragasztanák az egészre, mert bizonyára nagyon élvezetes lehet autóval átszelni az Egyesült Államok államait, miközben szól a rakendról (jelen esetben Rush). Még a tinivígjáték jelzőt is rá lehetne sütni, ha tinik lennének a szereplők. Mindegy... az egészből lett egy viszonylag élvezhető katyvasz.

És mégis... mi tette ezt a filmet számomra más vígjátéknál sokkal jobbá? A vendégszereplők, akiket sikerült felismernem. Vettek egy rakás ismeretlen főszereplőt (talán Kristen Bell neve valakinek mond valamit, nekem nem annyira) és egy rakás hírességet, néhány perc erejéig.

Ha jól emlékszem, akkor eredetileg Kevin Smith lett volna a rendező. Pár pillanatra ő is látható, még pedig Jay-el (tehát megjelenik Jay és Néma Bob). Aztán itt van William Shatner (aki nemcsak Kirk énjét jeleníti meg, hanem TJ Hookerét is), Danny Trejo (a baltával faragott arcú mexikói), és persze a Star Wars sztárok.

Nagyon nehezen esett le, hogy akit látok az Carrie Fisher, de Billy Dee Williams (Judge Reinhold szerepében, lol) nagyon egyértelmű volt. Meg persze a biztonsági őr Ray Park is elég kézenfekvő volt, már csak a támadása miatt is.

Összeségében a film nem volt olyan rossz, de aki nem nagyon jártas a Star Wars univerzumban az bizonyára nem fogja annyira élvezni.

A világuralom és a rendszer rabja (A Google és én)

A címmel, azt hiszem, hogy sok újat nem mondok az Internet gyakori használói számára. Kénytelen-kelletlen, be kell ismernünk, hogy a Google elég nagy befolyással van az életünkre. Ha keresünk valamit, akkor már nem is a keresés szó jut először az eszünkbe, hanem az, hogy "kiguglizzuk". Nagyon kevés olyan felhasználó van, aki először nem a Google-t hívja segítségül a kereséshez. Ez talán nem is olyan nagy csoda, ha olyan alternatívák vannak, mint a Bing...

Mára a Google már jóval túlnőtt azon, hogy csak egy kereső legyen. A kezdetben meghívásos alapon működő, ingyenes e-mail szolgáltatás azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elképesztő méretű tárhelyet kínált, ráadásul mindezt ingyen. A folyamatosan bővülő eszköztárával a levelezés sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint hasonszőrű társai esetében. A Google mindent megtesz azért, hogy előbb vagy utóbb kiváltsuk a gépre telepített levelező kliensünket, és inkább az online Gmailt használjuk helyette.

Az ingyenes levelező rendszer később már mindenki számára elérhetővé vált, sőt azóta már Magyarországon is megszűnt a béta jelző. Egy átlagos felhasználó számára ez talán fel sem tűnt, mivel szinte hibamentesen működött a rendszer. A változást igazából azt jelenti, hogy könnyebben elérhetővé váltak a különféle kütyük és kényelmességi funkciók. Lehetne a levelező rendszer előnyeit és hátrányait ecsetelnem, de azt hiszem, hogy az ingyenes szolgáltatók közül messze kiemelkedik, és felesleges bővebb fejtegetésbe bocsátkoznom.

A Gmail csak egy kisebb állomás volt, amit újabb és újabb lépések követtek a Google birodalomban. A keresési találatok mutatása egyben remek reklámfelületet is rejt magában. Ezt nagyon gyorsan felismerték, ezért igyekeztek úgy manipulálni a találatokat, hogy a legtöbbet fizető linkje kerüljön előrébb a listában . Ezt állítólag ma már nem csinálják, de nem hiszem, hogy bárki is hinne nekik. Az irányított találatok mellett látványosabb elem a külön kiemelt hirdetés. Bárki hirdethet, akinek pénze van. Sőt külön fiókot is lehet hozzá használni. Éljen az AdWords! Persze ennek megalkották azt a formáját is, amikor a saját oldalainkra blogjainkra rakathatunk önként hirdetéseket, amikért pénzt is kaphatunk az oldal-megtekintések és kattintások függvényében. Manapság szinte már megszokott elemként minden bloger (köztük én is) elhelyez az oldalára egy ilyen AdSense blokkot. Annyit még hozzátennék, hogy a Google valóban fizet, és nem csak ígér. A látogatottság mérésére pedig mindenki ingyen használhatja az Analytics modult. Nagyon szép görbéken lehet végigkövetni, hogy oldalunkat mennyien nézik napi, heti és havi szinten.

A Google operációs rendszerhez vezető úton (helló Android!) azonban még számos köztes lépést vezettek be, és próbáltak bizonyos funkciókat online irányba terelni. De a levelezési funkció vadhajtásait is szépen kinemesítették. Az egyik ilyen a Gtalk, ami igazából egy azonnali üzenetküldő, mely még magából a Gmailből is működőképes. Aztán gondolták, hogy kialakulhatnak Google-közösségek, sejtek, amelyeket a Csoportok modulból használhatunk. Ezek igazából úgymond fórumszerűen vagy levelezőlistaként funkcionálnak egyszerre. Nagy előnye még, hogy file-okat is lehet itt megosztani másokkal, és nem kell bizonytalan helyekre feltöltögetni.

Egy valamire való levelező rendszer rendelkezik saját naptárral. Ez is kinőtte magát. Botor dolog lenne, a Naptár modult kihasználatlanul hagyni, mert iszonyatosan jó, és olyan funkcióval is bír, mellyel más telepített kliens vagy online levelezőoldal nem: sms-t küldhet emlékeztetőként a telefonunkra! Én például egyszer(!) beírtam a számomra fontos névnapokat és születésnapokat, majd éves ismétlődésre állítottam őket, valamint gondoskodtam róla, hogy 1 héttel az esemény előtt jöjjön róla sms a telefonomra. Számos beállítási lehetőség rejtezik még benne, ezért érdemes alaposan megismerni.

Először csak bizonyos böngészőkben és levelezőkliensekben volt rss-olvasó (bizonyos oldalak, ezzel szoktak tájékoztatást küldeni arról pár sorban, hogy valami módosulás történt náluk, legyen az hír, cikk, blogbejegyzés, stb.), ezért a Google úgy döntött ő sem akar lemaradni. Két dolgot is csinált. Az egyik az iGoogle, ahol gyakorlatilag egy személyre szabott internetes asztalunk lesz, ahol megnézhetjük a számunkra fontos rss-feedeket, kereshetünk, naptárat helyezhetünk rá, stb. Már szinte nem is tudom, hogy használtam önszántamból a Google hagyományos kereső-oldalát. Mindig a saját iGoogle-mból indulok ki. A másik lehetőség a Google Reader. Itt optimális esetben nem csak a címet és az első néhány sort lehet elolvasni, hanem akár az egész mögöttes irományt is. Vannak bizonyos oldalak, amiket már elég régen látogattam közvetlenül, mivel a Reader keresztül rendszeresen szemmel tudom őket tartani. Ráadásul az új elemek jelezve is vannak, így nem ugrálok potyára.

Nem mehetek el szó nélkül a Blogger mellett sem, ami hozzám hasonló gépelésmániásoknak ad felületet gondolataik megosztására. Nagy előnye más blogoldalakhoz képest, hogy más Google modulok könnyedén beilleszthetőek, és elég könnyen testreszabható. Ennyi elég is erről...

A Google csinált néhány igazi nagyágyút is, ami eléggé az előtérben van. Talán már mindenki ismeri a Picasa-t, ahol saját képeket oszthatunk meg másokkal. Itt is vannak összefonódások, mert a Google Maps (vagy Google Earth, vagy Google Street View) segítségével be is lehet jelölni a fényképezés helyszíneit. Ez utóbbiak külön-külön is elég nagy vállalkozások, és érdemes őket megnézni.

Youtube. Ennyi. Pont. Bár létezik mellette a Google Video is.

Az operációs rendszer felé vezető úton fontos elem néhány irodai alkalmazás online felületre való ültetése. A Google Dokumentumok elég durva egy dolog. Fokozatosan fejlődik és egyre több mindenre képes. Hamarosan akár ki is válthatja Word-öt, Excel-t, Powerpoint-ot. Én is kezdem egyre több dologra használni. Félelmetes.

Persze ezeken kívül még rengeteg olyan modul van, amely hasznos és jó lehet. Az előbb felsoroltakhoz és a többihez csak egy Google fiókkal (account-tal) kell rendelkeznünk. Gyakorlatilag egy gmail-es e-mail címre van szükség. Ha valaki szeretne többet meg tudni, esetleg csak engem szeretne korrigálni, kijavítani, az ne tartsa magában. Meg telepítsetek Chrome böngészőt, mert gyors... bár nem kezeli még a Google Toolbart és annak minden hasznosságát.

Zárszóként még annyi, hogy aki ezekből nem látja, hogy a Google világuralomra tör, az nem sokban tér el a strucctól, amely a fejét a homokba dugja, hogy ne szerezzen tudomást a külvilágról.