Igazából az egész már szerdán kezdődött. Azzal, hogy édesapám lehozatta magát öcsémmel Budapestre, valamilyen koncentre. Balázs nem tudom, hogy mennyire örült az egész fuvarnak, de gondolom, hogy semennyire. Mivel ketten már úgyis jöttek, és Évi úgyis készült volna valami étellel, ezért anyukámnak is szóltunk.
Évi nagy menete is ekkor kezdődött, mert szerda reggel vérvételre kellett mennie. Nagyon korán kelt, és amikor visszaért (én ekkor indultam munkába), nem feküdt vissza aludni. Aztán napközben főzött, mosott, takarított és persze Annamáriára figyelt. Azt hiszem, hogy az ezt megelőző napokban pedig elég durván játszott a Puzzle Quest Galactix nevű játékkal (erről majd talán egy másik bejegyzésben írok). Szóval szerda este sokáig voltak nálunk öcsém és szüleim, ezért Évi nem nagyon tudott pihenni.
Csütörtökön reggel/délelőtt pedig Tihanyba indult. Közben megállt Székesfehérvár-Székesfehérvár megállónál, hogy a PDA-mat odaadja a fickónak, aki ígérte, hogy megcsinálja 13eFt-ért. Ami ugye nem 18, de nem is olcsó. Én meg aznap hiába cipeltem magammal a kosaras cuccot, mikor elmaradt az edzés. Szerencsére gyorsan ki tudtam találni, hogy akkor elmegyek moziba Watchment nézni. Kár, hogy nem volt valami 19.00 órai kezdetű előadás, csak 20.45-ös, de legalább este volt egy kellemes, szitáló esőben való sétám. Ez annyira felélénkített, hogy még hajnali egykor is a blogomat írtam, és csak azért feküdtem le aludni, mert tudtam, hogy másnap reggel álmos és fáradt leszek.
Péntektől Évi elkezdett óramű pontossággal mozogni. Azt mondta, hogy 16.00-ra jön értem. Ez így is lett. Azt ígértük, hogy 18.00-ra Salgótarjában, a Királyi Falatozóba érünk. Így is lett. Szinte másodpercre pontosan (ahogy a szombat reggel 10 órási találkozóját is telibelőtte). Szóval pénteken este 6-ra megérkeztünk a Királyi Falatozóba. A halotti tornak már majdnem vége volt, ezért beengedtek. Ehettünk nagyon finom pizzát. Komolyan mondom, hogy ilyen jó tésztát máshol nem nagyon enni. A piros szószból talán többet is el tudtam volna ugyan viselni, de a feltéttel sem volt semmi gond. Többek között azért siettünk oda este hatra, mert a központi zárat szerelő csávót vártuk, hogy megcsinálja a vezetőoldali első ajtót. Csak megnézte, és nem csinálta meg. Majd szombaton... mondta.
A szombatot sikerült egy kicsit el... szabnom. Mert egy kicsit máshogy gondoltam Évi programját, ezért ő nem tudott vásárolni. A másik, ami nem jött be, hogy a központizáras csávóval nem tudtunk találkozni. Maradt a vasárnap... Nem baj... Évi barátnőjével jól elbeszélgettünk, közben még egyet tudott IRL (élőben, internet nélkül) vaterázni, én meg virágokat venni nőnapra. (Aki velem névnapügyileg nőnapviccet követ el, azt sallerbakteriálisan elküldöm a pics*ba!)
Vasárnap azt hiszem, hogy telibe 15.00-kor értünk a központizáras csávóhoz, aki negyed óra alatt visszakasztotta a kiesett pöcköt, és boldogan indulhattunk haza. Sikerült pontban 17.00-kor megérkeznünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése