Ezen blog szól mindenről, és hogy mik ezek: ami velem történik, zene, trance, rave, mozi, film, sorozat, könyv, játék, magyarítás, fordítás, valamint, amit akarok vagy akartok.
2009/12/25
Többgenerációs hócsata
2009/12/23
Karácsony 2009
2009/12/19
Egy kis móka
2009/12/13
Mézeskalács
25 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg méz
3 tojás
1 kávéskanál szódabikarbóna
2009/12/07
Mikulás torta
Az eredmény egy elég finom süti lett, bár a jövőben meggondolandó az elkészítése, mert igencsak sok időt emészt fel az elkészítése.
2009/12/06
Az események alakulása
Anyatej - vendégbloggerem írása
Mit tegyünk, ha kevés az anyatej? Vagy egyáltalán nem akar beindulni? Ha hirtelen elkezd a tejcsi apadni? Hogyan próbáljuk meg a mennyiséget növelni, a termelést serkenteni?
Első gyermekemnél kb. fél éves korában szembesültem vele, hogy a tejcsi nem csak alapból van (előtte még le is adtam a felesleget, mert nem kevés volt), hanem egyszerűen gyorsan el is tud apadni, annak ellenére, hogy nem tesz érte semmit az ember. Amikor már és a tej apadásával komolyabban szembesültem, nem nagyon tudtam növelni, pedig kiolvastam az internetet, fórumokon kérdeztem, természetesen a védőnőt is megkérdeztem, de ő a homeopátiás bogyókon és a Karamalz sörön kívül nem sokat tudtak mondani. Pedig szerintem nekik kellene a legjobban tudniuk, hogy mit tegyek, de gyorsan…
Számomra a legfontosabb, hogy a gyermekemet minél inkább mesterséges anyagoktól mentesen tudjam szoptatni, úgyhogy a természetes anyagok és módszerek szemszögéből próbáltam a megoldást keresni, vagyis itt nem fogsz márkanevekkel találkozni (az előzőt leszámítva).
Az alap dolgok a tejcsihez (szerintem mindenki számára ismertek, de azért leírom):
- Pihi
- Kevés stressz
- Sok folyadék
- Gyümölcs/gyümölcslé fogyasztása
- szénidrátban gazdag étrend
- Maradék anyatej lefejése.
De honnan tudja az ember, hogy elég-e a tejcsi? Pláne, ha esetleg majd fél évig rendelkezésre állt az anyatej a szükséges mennyiségben, és emiatt nem méregette az anyuka gyermekét, hogy vajon 10 vagy 20 grammot szopott-e (ez most természetesen túlzás – vagy mégsem…).
Számomra akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor a gyermek éjszaka egyre többször fölébredt. Elkezdtem méregetni. Eleinte nem minden étkezés után mértem, mivel nem gondoltam komolyan, hogy kevés tejem, hanem csak esténként tettem a mérlegre. Akkor kiderült, hogy egy hét alatt nem hízott a gyermek. Egy hét kutakodás (védőnőt is kérdeztem), körömrágás se segített semmit, a következő hétre se jött föl egy gramm se Annamáriára. Ekkor kezdtem tényleg kétségbeesni, és minden szopizás után lemértem, hogy ugyan mennyit evett a kislányom. Hát, eléggé elszomorodtam, mikor megláttam, hogy 5,5 hónaposan egy nap alatt „kemény” 560 grammot sikerült belediktálni már úgy, hogy éjjel is 3-4-szer fenn voltunk.
Hogy ne későn derüljön ki, hogy gond van, elhatároztam, hogy Mártonnál nem fogom abbahagyni a fejést addig, amíg lehetőségem/időm van rá. Hát, most még mindig van napi 3-4 deci leadandó, a gyermek már három hónapot betöltötte. (Ha valaki anyatejet szeretne adni, akkor bővebb információval a www.heimpalkorhaz.hu/anyatej/ oldal adhat, de szívesen segítek én is.) Amíg etetés után tudok fejni, egész biztosan van elég tejem a kicsim számára.
A védőnőtől az alapnak és/vagy reklámnak minősülő információkon túl azt az instrukciót kaptam, hogy tegyem mellre a gyermeket minél gyakrabban, és legalább 20 percig tartson egy alkalom. Akinek van kb fél éves gyermeke, az tudja, hogy ekkor már a gyermek egyrészt nem szokott annyi ideig szopizni, másrészt ha nem akarja, akkor tótágast is állhatok, akkor se fogja azt a cicit megszívni, pláne ilyen hosszú időtartamon át, ha nem jön belőle egy csepp se. De szerintem előtte se igazán lehet sikeres, de ebben szerencsére nincs tapasztalatom. Szedtem homeopátiás bogyókat, illetve tejserkentő teát, a tejserkentő sör nem jött be (nagyon utálom a sört, de egy dobozzal leküzdöttem valahogy a gigámon). Persze, lehet, hogy nem segít ilyenkor, ha még aggódik is mellette az ember, hogy nem elég a tejcsi…
Ami segítségeket a tejserkentés témájában az internetről sikerült összevadásznom, az alábbiak (ezekkel csínján kell bánni, mert esetenként a pici pociját is csavargathatja, de ki kell tapasztalni):
- ánizs tea vagy leves,
- kömény (Ajwan, édeskömény, Shatavari – ezt a kombinációt az anyatej termelés segítésére használják), a kömény még abban is segíthet, hogy gyermeked nyugodtabban aludjon, viszont vigyázni kell vele, mert ha érzékeny a pocija, akkor gondot okozhat…
- kecskerutafű (tea),
- kakukkfű,
- majoranna,
- kapor,
- csalán (csak rövid ideig ajánlott a fogyasztása, mert később bélgyulladást okozat)
- csipkebogyó,
- hibiszkusz,
- egyéb, nyugtató hatású gyógynövények is segíthetnek: pl. citromfű, levendula, stb.
Ajánlott maximum 6 gyógynövényt egyszerre használni, és csak kúraszerűen max 3 hétig, utána jobban jársz, ha más gyógynövényeket használsz.
Én a legtöbbször köményt, kakukkfüvet és majorannát használtam, mert azt az ételekbe nagyon ügyesen bele lehet főzni (pl. levesekbe), és nem kell miatta még plusz teafőzőcskézéssel az időt eltölteni.
A koffeint is tejserkentő hatásúnak tartják, de én azt sose ittam, mert átmegy a tejcsibe, és a babának nem feltétlen jó, illetve lehet, hogy nem alszik tőle rendesen. A pezsgőnek is hasonló tulajdonságokat tulajdonítanak, de mint tudjuk, ugyebár ez alkohol. Nem tudom, hogy 1-2 korty használhat-e.
Ami nekem még nagyon jól bevált: a mák. Ezt általában süteményekben szoktam előszeretettel fogyasztani (nagyon szépen köszönöm a férjem nagymamájának, hogy ilyen nagyon fincsi sütiket tud csinálni). Egy valamire azonban nem árt figyelni: a mák puffaszt! Ezen kívül találtam egy sütireceptet a neten, de sose próbáltam:
Vannak még állítólag akupresszúrás pontok a testen, melyek stimulálása hasonlóan pozitívan hat az anyatej termelésére (mellek között, lábközéppontoknál, térdnél). Itt minden esetben meg kell keresni a tényleges pontot, a megfelelő technikával és sebességgel kell masszírozni.
Őszintén remélem, hogy csak az én „tudásomat” gazdagítja ez a „szösszenet”, és másnak nincs rá nagy szüksége. Ha mégis, akkor örülök, hogy segíthettem
2009/12/03
NOD32 - utorrent - stabil internet
2009/11/29
Marton egyik első fordulása
2009/11/23
Helyzetjelentés, jelenlegi állapot
2009/11/17
Szép online világ: gyors, egyszerű ügyintézés
2009/11/06
Konyhafelújítás
2009/10/26
M3-as autópálya
2009/10/15
Küzdelem a T-Home-mal
2009/10/06
Dollhouse - Azaz mi újság a babaházban
Hétköznapi élet Mátyás király korában
Derék dolog
2009/09/22
Keréklopás
2009/09/14
Az emberiség elleni gasztromerényletek 1. - A mazsola
Szilikonos, hajlítható billentyűzet - teszt
2009/09/13
Egy szép magyar mondat
Diákcsemege
30dkg liszt
25dkg cukor
1 csapott teáskanál sütőpor
2 tojás
2dl tejföl
15dkg aszalt gyümölcs és/vagy csoki
2009/09/09
A böngészők csúnyán megbuktak
Amiről és akiről még nem igazán meséltünk: Mártonka és az új napirendünk (vendégblogger)
Viszont Mártonka a több, mint 3 hét alatt kb 3-szor bukott csak, és azt se nagy mennyiséget, és ami a legjobb, hogy nem hasfájós. A szelek és kakikák is egyre ügyesebben távoznak belőle, már szinte nem is sírdogál miattuk. A büfizést még nem fejtettem meg, hogy mitől függ, hogy még több órával a hami után is van belőle (nem is kicsi), de igyekszem.
Mártonka egyre többet nézelődik, egyre jobban kinyitja a szemecskéjét. Hétvégén már olyan volt, mintha tudatosan próbálgatna mosolyogni. Vannak már nagyon éber órái is. Van, hogy a babakocsit árnyékba leteszem, és csak nézelődik, ha a tetejét kinyitom neki. Kezd érdeklődni a világ felé.
A napi menetrendet igyekszem úgy megoldani, hogy Annamária korábbi időbeosztását ne nagyon kelljen szétrombolni. Éjjel a szoptatást már a gyerekszobában sikerül megoldani, és Annamária már kezd immunis lenni a mocorgásra, sirdogálásra, mert van, hogy meg se moccan az egész szoptatás-büfiztetés alatt. Reggel 6 után már nem teszem vissza Mártonkát a kiságyba, mert 7 örül mindenképpen föl szokott ébredni, és nem szeretném, ha Annamária nem pihenné ki magát rendesen.
Annamária 8 körül szokott ébredni, reggelizünk, ekkor még nagyon igényli, hogy csak vele foglalkozzam, úgyhogy ha Mártonka is velem szeretne lenni, akkor szegényke kicsit háttérbe szorul, és időnként van negyed óra sírdogálás is (a cumit azonnal kiköpi), mire Annamáriát úgy el tudom rendezni, hogy ne kezdjen elhisztizni amiatt, hogy Mártonkával foglalkozom. Ebben segít a korábbi bejegyzésben említett Barney is (sajnos). Annamária amint fölkel, Barneyt akar nézni. Én korábban nem indítottam el, de mostanában jó, hogy van valami, ami kicsit leköti, és közben tudok a kicsivel is foglalkozni.
Reggeli után általában el tudunk menni sétálni. Jó, hogy ilyen nyugis környéken lakunk, mert Annamária ki is szállhat a babakocsiból, és mivel alig van autó, nem is kell annyira odafigyelnem. Annamária nagyon ügyesen megszokta, hogy amikor autó jön, akkor a legközelebbi kerítéshez vagy villanyoszlophoz lehúzódik az útról (Akkor is, ha én ott maradok a babakocsival az út szélén.). Akkor is, ha mondom neki, hogy nem kell :)) Úgyhogy már nem is mondok ilyet, csak örülök, hogy ilyen ügyeske a kislányom.
Séta közben vannak megszokott dolgok: be kell menni a pékségbe vagy az orvosi rendelőbe (egymás mellett vannak), mivel Annamária tudja, hogy korábban jártunk ezeken a helyeken többször is, így felismeri :) Aztán az összes kutyusnál megállunk, ha nagyon ugat, akkor csak messzebbről megnézzük. Van egy csigagyűjtő hely is, itt legalább fél órát el szoktunk tölteni, mert nagyon izgalmas a csigákat begyűjteni, aztán a kis oszlopok tetejére visszatenni. Van több hely, ahol kavics van, ott azt kell az úttestre kidobálni, majd visszadobálni az út mellé. Találtunk egy házat, ahol vannak kot-kotok. Itt is el tudunk tölteni vagy negyed órát, míg megbeszéljük, hogy a kot-kot hogyan is eszik. Aztán van egy macskás ház, amit szintén hosszabb ideig szemlélünk, van egy ház, ami előtt nagy sövény van, és el lehet bújni mögötte, hogy megszoptassam séta közben Mártonkát is. Kb. 11-1/2 12-re érünk a ház elé, ahol még tudunk focizni is. Ha jön a tejes ember (heti 3 alkalom), akkor 11-re haza kell érni, nehogy lekéssük). Természetesen motor nélkül el se lehet indulni, illetve nagyon nagy segítség a testvérbabakocsi is a sétában, mert amikor Annamária egy kicsit elfárad, akkor nem kell fölkapkodni, ha sietni kell, akkor se.
Mikor hazaértünk, ebédelünk, és tentézünk. Vagy legalábbis Annamária. Ekkor lenne időm egy kicsit Mártonkával kettesben lenni. De ilyenkor általában ő is alszik. Úgyhogy én is :) Jól föl tudok töltődni, mert éjjelente a 2-3 egyhuzamban alvással eltöltött órák nem annyira frissítenek föl. De majd csak alakul még ez az éjjeli rendszer is. Délután Annamária - ha eléggé elfáradt, és nem jön a Family F(r)ostos autó -, akkor csak 4 körül/után kel föl a kisasszony, uzsi, aztán megyünk le az udvarra játszani újra. Ilyenkor kicsit labdázunk, és sokat homokozunk és hintázunk. Ezt is nagyon élvezi a kicsi lányunk. Illetve ilyenkor általában több gyerek is kijön játszani, és nagyon szereti Annamária, ha sokan vannak. Utánoz mindenkit. Nagyon hasznos dolgokat tud megtanulni: tentézni a homokba, zacskót húzni a fejére, homokot szórni a saját illetve mások fejére, netán a homokot meg is lehet enni, stb.... De ennyi kell neki is :)
Mártonka eközben általában nem nagyon kel föl, max. szopizni. Ilyenkor a bébihordóban szoktam kivinni, úgyhogy ha jól érzi magát, akkor ott tud tentézni. Ha időnként ki kell venni böfizni, azt Annamária ilyenkor már nem nagyon tolerálja, általában kezdődnek a hisztik.
Általában igyekszem nem beszélni a kicsiről Annamária előtt, de természetesen akárki meglátja a gyerekeket (és ez általában egy társasház előtt gyakran megesik), egyből csak a kicsi érdekli. Nem tudom, hogy a többszörös nagymamák miért nem tudják, hogy ez a nagyobb gyermeknek rosszul esik? Ilyenkor Annamária egy műesés után akár hosszas perceket is hisztizik, jelezve nemtetszését.
De Annamária legalább nem a kistestvérére haragszik. Ennek nagyon örülök. Sokszor csak úgy, magától odamegy kistesóhoz, és ad neki puszit, vagy csak betakarja, ha talál olyan ruhát, ami kstesóé, azt ráteszi :)) Nagyon kedves hozzá. Van, hogy nem tetszik neki, hogy Mártonka fölfelé tartja a kezét,és lehajtja neki :) Nagyon vicces, amikor már vagy tizedszer csinálja :) Ha a pelusát veszem le a kicsinek, akkor szólok Annamáriának, és már jön is, hogy kiszabadítsa a ruhájából, és a pelusból :)
A fürdetést már nem ő csinálja, az most nem annyira érdekli. De Mártonka nagyon élvezi. Ha fürdés előtt sírdogált is, akkor amint megérzi, hogy a vízben van, azonnal abbahagyja a sírást. Annamária ennek pont az ellenkezőjét művelte, amikor ennyi idős volt :) Viszont fürdetés után Annamária akarja a fürdőszobába a kád vizet kivinni, a fürdetőkenőcsöt visszatenni a kád szélére, és a textil pelust kiteregetni. Amikor meg öltöztetjük a kicsit, akkor jelzi, hogy az alkoholnál szokott sírni (nem azért, mert fáj, hanem a hideget nem annyira tolerálja Kishercegünk). :) Utána megszoptatom a kicsit, addig Annamária fürdik, így nem okoz gondot, hogy a kicsivel vagyok. Aztán kb. egyszerre le tudjuk egyelőre őket fektetni. Remélem, ez így is fog maradni hosszútávon is.
A tejadás buktatói: a védőnők (vendégblogger)
A védőnői hozzáállás és tejadással kapcsolatos ismeretek totálisan és teljesen fatálisak és/vagy hiányosak. Ha valaki tejet akar adni, az a tejadók honlapján vagy telefonon tud érdeklődni, és sokkal jobban jár. Viszont a védőnőt nem lehet kikerülni, mert ő jelenti a tejadó állomás felé, hogy szeretne az ember tejet adni.
Tudtam már a terhesség során, hogy szeretnék tejet adni. Ezért megkérdeztem a védőnőnket, hogy nem lehetne-e 1-2 vizsgálatot hamarabb is elvégezni, hogy ne a két gyermekkel kelljen elmennem mindenféle orvoshoz. Egyértelműen nem volt a válasz.
Aztán kiderült, hogy legalább a HIV-szűrést el lehetett volna végezni (ami tőlünk a legmesszebb van), illetve a székletvizsgálatot is (bár, az esetben fizetős lett volna, mert nem tudta volna a tejesember elvinni). Mivel apahajó is eljött velünk,és közel van a Heim Pál Kórház a BMF-hez, egyúttal átvettem a diplomámat, amire valószínűleg sose leszek büszke. Eddig nem hittem el, hogy a PSZF jó iskola, de már érzem a különbséget. Erre legalább jó volt...
A tüdőszűrés 2000ft-ba kerül 30 éves kor alatt, amit nem térítenek vissza, úgyhogy gyakorlatilag az első liter tej ajándékba megy... azt hiszem, ezen még lehetne kicsit javítani...
A tejcsiért hetente háromszor szoktak jönni, most általában dél körül, ami azért jó, mert itthon vagyunk ilyenkor, mert mennek a gyerekek a délutáni alvás miatt. Amikor Annamáriával adtam tejet, nagyon rapszodikus volt, hogy mikor jön a milky man. Most egyelőre eléggé kiegyensúlyozottnak látszik a rendszer.
A felszerelés is előnyére változott. A tejes üvegek tetejére korábban majdnem koton vastagságú gumit kellett rátenni, ami nem nagyon bírta a gyűrődést, vagyis gyakran elszakadt. Most egy majdnem fél cm vastag gumit kell rátenni, és nem kell vele annyit vacakolni, mivel sokkal jobban megtartja alakját is. Aztán korábban a szájmaszk textilpelenka anyagból készült, több helyen lyukas rongy volt, most viszont eldobható/egyszer használatos maszkokat kaptunk, ami jóval bizalomgerjesztőbb.
Úgyhogy egyelőre sokkal elégedettebb vagyok a tejesemberek és az állomás hozzáállásával. Azt hiszem, ez az első pozitív dolog, amit észrevettem az ország egészségügyi ellátásban (leszámítva a fizetős tüdőszűrést, és hogy a háziorvoshoz is el kell menni széklettartályért, és naplószámos beutalóért).
2009/09/07
Barney és barátai
Tiramisu
Egy újabb fárasztó hét mögöttünk...
2009/09/02
200 Ft
2009/09/01
Life on Mars
2009/08/30
Watchmen - Az őrzők (a képregény)
Madártej
2009/08/24
Babbancshelyzet 2009.08.24.
2009/08/20
Egy véndégblogger a szülésről…
Egy véndégblogger a szülésről…
… avagy tapasztalataim a Tétényi úti Szent Imre Kórház szülőszobájáról és szülészetéről
Mivel az utóbbi héten megszületett második gyermekünk, van hasonlítási alapom a szülésekkel, orvosokkal, csecsemősökkel és ápolókkal kapcsolatban.
Mindkét gyermek a Szent Imre Kórházban jött világra, és mivel egyiknél se számítottunk komplikációra, ezért egyiknél se fogadtunk se szülésznőt, se orvost, így az éppen akkor ügyeletben lévő orvos/szülésznő vett kezelésbe engem/minket.
A kislányom 2007 Karácsonyán született. 25-én este kezdődtek a fájások, de nem volt vészesebb az elején, mint egy menstruációs görcs. Aztán kicsit vérezgetni kezdtem este 9 körül, ami miatt fölhívtam a szülészetet, hogy szabad-e ilyet csinálni, vagy rohanjunk be a kórházba. Megnyugtattak, hogy valószínűleg minden rendben van, nyugodtan vegyek egy jó meleg fürdőt, aztán próbáljak meg aludni, amíg tudok.
A fürdés közben a 10 perces fájások kb. fél óra alatt 7-8 percesekké sűrűsödtek, úgyhogy szépen kipattantam a kádból, és nekiláttam a készülődésnek. A kórházba ¼ 12 körül értünk be 4-5 perces fájásokkal. A kórház nincs tőlünk messze, kb. 20 perc autóval, de az út minőségéről semmi pozitív dolgot nem tudnák említeni. Ha 20 km/h sebességgel ment a drága uram, akkor is zökkentünk akkorákat, hogy azt hittem, kiugrik a gyerek... Szóval megérkeztünk a kórházba, ahol is a szülésznő megállapította, hogy tényleg szülni fogunk, a méhszájam ügyesen nyitva van, nem sok van hátra, apa beöltözhet a szüléshez, nincs beöntés (közben megtudtam, hogy a beöntés esetleg segíthet a gyorsabb szülésben is), fazonírozás, semmi…
Éjfél körül mentünk a szülőszobára a szülésznővel, Molnár Zsuzsával. Nagyon hálás vagyok az emberséges ellátásért, mindent előre elmondott, kedves volt, és neki köszönhetően a kislányom gátvédelemmel született. Le a kalappal előtte. Az akkori ügyeletes orvos Dr. Kovács volt, egy fiatal orvos. Nekem ugyan nem sokat segített, konkrétan kb. összesen 5 percet lehetett benn a szülőszobán (és nem találta a gyerek szívhangját bő egy percig, úgyhogy csak a szívbajt hozta ránk), de másoknak jó véleménye van róla – legalábbis, ahogy a második gyermekem születése előtt a többi kismamával beszélgetve megtudtam. A szülésznőnek köszönhetően nem lett gátvágásom, kislányom nagyon formásan, egészségesen jött a világra, minden rendben volt. A méhlepény nem akart megszületni, amiatt a hasamba könyököltek, nem volt éppen jó érzés. Amikor minden rendben volt, a szülésznő a mellemre tette a gyermeket, megmutatta, hogy kell szoptatni. Nagyon kedves volt.
Ezen a pozitív élményen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a második gyermekhez se fogadunk föl se orvost, se szülésznőt. De, amikor már az embernek vannak elvárásai, akkor nem lát mindent annyira pozitívan… és ezt a szülésznőt nehéz lett volna überelni…
Márton fiunk születése teljesen másképp zajlott J Hajnalban elfolyt a magzatvíz, telefon a szülészetre, mondták, hogy 1-2 órán belül menjünk be a kórházba. Hát, megtörtént. Megvizsgált a szülésznő (aki szintén nagyon rendes, vicces, jó kedélyű, és számomra nagyon szimpatikus volt, de a nevét, sajnos, nem tudom), és mondta, hogy 1 ujjnyira van nyitva a méhszájam, és tényleg megrepedt a magzatburok. Hát, nem sok L Fájásaim meg annyira nem voltak, hogy mire a kórházhoz értünk, már abban sem voltam biztos, hogy tényleg a magzatvíz folyt hajnalban…
Kaptam egy ágyikót, mondták, hogy pihenjek, majd úgyis jönnek a fájások. Hát, időnként tényleg voltak, de maximum 3 egy órán belül, és utána órákra megint abbamaradt. Aztán volt váltás délelőtt, és megjelent mosolyogva az a szülésznő, akinél Annamária született. Nagyon megörültem neki. Megint nagyon rendes volt velem (is). Szerettem volna, ha gyorsan beindulnak a fájások, és megint nála szülhettem volna. De Márton még nem érezte úgy, hogy szeretné meglátni a napocskát, úgyhogy lekéstem a szülésznénit. Akkor Barna főorvos is megvizsgált, a szűk két ujjnyiból bő két ujjnyi lett a méhszájam nyitottsága (apropó, ez függ az orvos ujjainak vastagságától? J). Ő is nagyon kedves, vicces volt, jót beszélgettünk. Kérdeztem, hogy mit tegyek, hogy beinduljon a szülés, mondta, hogy sétáljak, és kapok egy nospát. Az utóbbi egy injekció volt. Nem merném azt állítani, hogy kellemes. Hát, nekiálltam a sétának. Egy órát sétafikáltam, de a korábbi fájásaim is abbamaradtak, úgyhogy gondoltam, alszom egyet. Közben a vajúdóban egyre változtak az arcok, csak én maradtam biztos pont J A kedvenc szülésznőm adott dél körül homeobogyókat, hátha azok segítenek, de ennek hatására 1 egész fájásom volt kb 2 órával később, egyéb semmi.
Aztán volt egy kis affér, mert úgy nézett ki, hogy mégsem tud Zoli bejönni a szülésre, és nekiálltam telefonálgatni, hogy ki tudna beugrani. Eléggé sikerült rajta fölidegesítenem magam, de aztán mégis meg tudták apámék oldani Annamária ellátását, így megint nyugodtabban vártam, hogy beinduljon a szülés.
Aztán jött az esti váltás. Mondtam, hogy nem volt nagyon fájásom. Úgyhogy meg se vizsgáltak, csak a szokásos ctg-t tették föl rám, illetve beígérték este 10-re az antibiotikumot, hogy nehogy a magzatvízszivárgás miatt gond legyen. Közben hallottam, hogy rólam beszéltek az orvosok és szülésznők, mert senki más nem volt a környéken fájások nélkül. A téma az volt, hogy másnap reggel meg kell indítani a szülést nálam. Megnyugodtam, hogy ők is úgy látják, hogy még pihenhetek az éjjel. Este fél 11-kor meg is kaptam az antibiotikumot, fölhívtam drága uramat, hogy lezuhanyozom, és lefekszem aludni, legalább kipihenem magam a nagy napra. Nos, a zuhany nagyon jót tett. Lefeküdtem 11 körül aludni, és negyed óra múlva föl is keltem, mert úgy éreztem, hogy eléggé fájásos vagyok J Végre. De még mindig tartottam tőle, hogy abbamarad megint, úgyhogy nem szóltam se a szülésznőnek, se Zolinak, mert minek a vak lárma. Hát, fél 12 körül mégis rászántam magam, hogy megvizsgáljanak, és csodák csodája, bő 3 ujjnyi volt a méhszájam, mondta a szülésznő, hogy hívhatom az uramat. Szegényt mégse hagytam aludni…
Éjfél körül gondoltam, hogy akár ideért az uram, akár nem, én inkább megyek a szülőszobára, de fölhívtam, hátha már a közelben van. És tényleg J Már a kórház előtt volt – saját bevallása alapján. Tovább róttam a köröket a folyosón, megjött, beöltözött, közben kikészítettem a cuccokat, amiket a szülőszobára célszerű vinni (bugyi, betét, víz, illetve a fényképezőt mondtam az uramnak, hogy hozza). Közben már gondolkoztam rajta, hogy mi a fene tart eddig az öltözésben…
A szülésznéni (annyit tudok róla, hogy Éva volt a neve) bevitt minket a szülőszobára, adott még egy labdát is, ami valamiért kikerült az alternatív szülőszobából. Gondoltam, akkor már kipróbálom, tényleg sokkal kellemesebb volt azon vajúdni, de ez csak akkor derült ki, amikor az egyik fájás közben úgy gondoltam, hogy fölállok… Hát, nem volt jó ötlet J Mindenesetre volt kb. 3 labdás fájásom, meg még annyi anélküli, és fölfeküdtem az ágyra. Szülésznéni megnézte, hogy volt méhszáj – nincs méhszáj, ha akarok, elkezdhetek nyomni, és kiment. Mondanom se kell, hogy semmilyen fölvilágosítást nem adott, hogy hogyan lélegezzek, hogyan lenne könnyebb, le voltam sz..va. Na, mindegy, néhány fájás után rászántam magam, hogy csináljak is valamit. Az első kettőnél éreztem, hogy ügyetlen vagyok, a 3. nyomás már jól sikerült. Nem sokkal később mondtam Zolinak, hogy szóljon már a szülésznőnek, mert érzem, hogy székletürítési ingerenciám támadt. Hát, cseszett jönni a drága. Következőre elindult Márton lefelé. Éreztem, hogy már nincs sok. Megint kiküldtem az uramat, hogy jön a gyerek, jó lenne, ha nem késnék le. Mire bejöttek (a szülésznéni és Dr. Bálint Mihály dokibá), már éreztem, hogy a gyermek feje teteje már a lámpafénynél „hunyorog”. Akkor még gyorsan elmozdították az ágyat, engem más pozícióba rendeztek, aztán néhány perc alatt kinn volt a fiúcska feje, aztán az egész gyermek is. Ez 1 óra 00-kor történt. Pár perccel később a méhlepény is, de mint utólag kiderült, nem egészen egyben, úgyhogy szépen ki is pucoltak. Hát, ez már a végén molesztálásnak éreztem. Nem esett jól.
Utána megkérdezte a szülésznő, hogy szeretném-e megszoptatni a gyereket. Igent mondtam. Erre mondta, hogy ha mennék a későbbi szobámba, akkor szóljak, és kiment. Mintha még mindig tudnom kellene, hogy hogyan kell szoptatni, semmire nem is lehetne már a továbbiakban szükségem… Úgyhogy ennek az Évának a hozzáállásával egyáltalán nem voltam megelégedve. Remélem, csak azért volt ilyen lópokróc, mert rossz napja volt.
A dokibácsi utána és közben is viccesnek akart látszani, csak éppen lehet, hogy nem voltam vevő a humorára. Jobban értékeltem volna, hogy ha elhiszik, hogy ha kiküldtem az uramat, az nem véletlen volt, és tényleg érzem, hogy jön a gyermek. De, biztosan én voltam rossz lelkiállapotban, és túlságosan fölfújom a dolgot.
A csecsemőápolók és orvosok mind nagyon rendesek voltak. Amikor még Annamáriával voltam benn, akkor több időm volt a véleményalkotásra, mert ő nagyon besárgult, és egy hetet benn voltunk vele. Akkor a Csilla nevű csecsemőápoló nagyon lekezelően bánt velem, amikor a sárgaságról kérdeztem, illetve ő mutatta meg, hogy hogyan kell csecsemőt egyáltalán pelenkázni, fürdetni, stb. Akkor is eléggé kapkodósra sikeredett a bemutató, és a kérdéseimre egyáltalán nem válaszolt. Mártonnál viszont épp az ellenkezőjét tapasztaltam nála: nagyon kedves volt, és lecserélte a rózsaszín takarót, amit a kisfiunk kapott, meg szép kék ruhácskát adott rá J
Mártonnal 2 nap után hazamehettünk, mert szerencsére nem sárgult be annyira, hogy kezelni kellett volna – vagy inkább azért, mert még a nőgyógyászaton is szültek előző napon, mert annyira sok szülés volt az elmúlt 2-3 napban. Furcsa volt, hogy míg Annamária megszületése után legalább minden reggel kaptunk lázmérőt, most egyszer sem, és amikor rákérdeztem, visszakérdezett az ápoló, hogy lázasnak érzem-e magam, mert ha nem, akkor nem kell lázmérő… És ha mégis lázas vagyok?
A másik fő problémám az étel. Nem is az a része, hogy ehetetlen-e, hanem egyszerűen az, hogy nagyrészt olyan ételeket hoznak, ami egy kezdő szoptatós anyukának egyáltalán nem való. Ha enni akar az ember, akkor hozatni kell, mert különben hallgathatja a gyermek ordítását. Nem értem, hogy ez miért van így. Biztosan így olcsóbb az ebédrendelés…
Amit még tapasztaltam az az, hogy az Ági nevű szülésznőt a 2 nap alatt folyamatosan benn láttam (szó szerint éjjel-nappal). Aki szülésznőt fogadott, mind őt választotta (amíg a vajúdóban voltam). Nagyon kedves, figyelmes, és nem utolsó sorban észérvekkel magyarázó, türelmes szülésznőnek találtam. És ha kérdezett tőle más is, nem csak az, aki fölfogadta, annak is szívesen válaszolt, nem mondta sose, hogy nem ér rá, vagy nem tett úgy, mintha meg se hallotta volna a kérdést. A szülés utána pedig a szülők kaptak tőle puszit a gratuláció mellé. Nem tudom, hogy ez csak a jó marketing része-e, de nekem nagyon szimpatikus volt a hozzáállása.
Mindent összevetve, most nem voltam annyira elégedett a „kórház által nyújtott” teljesítménnyel, mint Annamária születésekor, de ez bőven amiatt van, hogy a szülést majdnem lekésték az illetékes kollégák és nem volt semmiféle gátvédelem. A hozzáállásuk pedig csapnivaló volt szerintem. Egyáltalán nem rajtuk múlt, hogy nem adódott semmi bonyodalom, és nem lett gátmetszésem, hogy az első mellre helyezés sikerült, stb. Természetesen nem tudhatom, hogy más kórházakban ezek a dolgok hogyan zajlanak, mivel csak a két gyermekem világrahozatalát tudom összehasonlítani.