2008/12/26

Annamária 1 éves


Már lassan egy éve és egy napja, hogy a kisasszony megszületett. Ki gondolta volna, hogy az akkori kis bömbölőből mostanra egy igazi kétlábon futkározós ördögfióka lesz. Nagyon eleven nagyon aktív, de azért még a szókincsén lesz mit bővíteni, mert jelenleg minden állat "vauvau" nála.

2008/12/23

Annamária keresztelője

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hétvége túl nagy nyugodtságban folyt, ugyanis eléggé hasonlított a hétköznapok rohamtempójához. Év végén mindenki megőrül, és szinte mindenkin előjön, hogy vége van az évnek. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert ahogy este tart hazafelé a honpolgár látja, hogy az utcák és házak ki vannak díszítve, és ezerkínailámpafényben villognak.

Aztán ott vannak a bevásárlóközpontok, plázák, mellyek így az év végén szinte tömve vannak. Kétségbeesett arccal küzdenek egyesek, hogy az utolsó ajándékok is beszerződjenek. Néha ez is nagy izzadtsággal jár...

Szóval a közeledő ünnep komolyságát egyáltalán nem átérezve, fura érzésekkel, és fáradtságal eltompítva (nem hagytam volna ki a szokásos péntek esti lövödözést) tekintettem a szombati keresztelő felé. A hétvége első napjának reggelén mindig egy órával többet aludhatok (de az esti lövöldözés hajnalba nyúlásának köszönhetően ez inkább -2 óra alvás). Annamária ugyanis ekkor kel fel, vagy ekkor kell felébreszteni, hogy a babaúszásra készen álljunk. Bármennyire is voltak gondosak az előkészületeim az úszósapkát csak sikerült otthonhagyni. Szerencsére kaptam kölcsönbe...

Aztán hazaértünk, Annamária evett, lefeküdt aludni, és megérkezett Évi Panni mamája. Jellemző, hogy Évi 10 perccel előtte akart egy rövidet pihenni, így még esélye sem volt, hogy álomba merüljön. Ez követően egy kis evés, majd indulás Évi sulijába. A nagy kapkodás miatt ez sem úgy sikerült, mert a tervezetthez képest sikerült késnünk. Igazából még tanulnia kellett volna asszonypajtásnak, de mint utólag kiderült ez felesleges időpazarlás lett volna, mivel a jelek szerint nem sikerül olyan rosszul a laborvizsgája. Azt ne kérdezzétek, hogy milyen tárgyból, mert nem tudom...

Nyomás az M3-as autópálya. Eleinte úgy tűnt, hogy nem érünk gyorsan a keresztelő helyszínére, de végül sikerült másfél órával az esemény előtt megérkeznünk. Gyorsan még összetrombitálódott a család, egyeztettem a keresztapával, és indultunk a templomba.

Annamária hibába evett előtte, mégis csak nyűgös és nyughatatlan volt. Izget-mozgott, "dumált", babapiskótát evett, és szeretett volna sétálni. Aztán valahogy csak sikerült a megkeresztelése is. A papunk - szerintem - elég sokat fejlődött az esküvő óta, és kevés (évi 9db!) keresztelő ellenére is egész jól lecelebrálta az eseményt.

Ezt követően mentünk a Berek fogadóba. Ott volt egy enyhe fél órás késés a kiszolgálásban, és egy pici rutintalanságot is felfedeztem, mintha a pincérek még nem lennének berendezkedve az ilyesfajta vendéglátásba. A kaja nem volt rossz, viszont többször is jöhettek volna megkérdezni, hogy mit kérünk inni. Master, a keresztapa is egy picit késett a kajálásból, ami miatt többen engem kezdtek el cseszegetni. Azonban ő sem csúszott annyit, hogy ne maradjon le az ételek kihordásáról.

Másnap koradélután indultunk haza, Panyitól begyűjtöttem a SevenM-től kapott ajándékot, aztán készülhettünk a hétfőre. Most pedig indulunk megint szüleimhez... Azt hiszem, hogy már várom a jövő hetet, amikor kipihenhetem magam végre. Már amennyire Annamária hagyja...

2008/12/15

Tenerife, 1. nap

Azt hiszem, hogy még az utolsó itthon töltött napon sem igazán fogtam fel, hogy utazni fogunk Tenerifére. Valahogy az egész nagyon képlékeny volt, de az utolsó pillanatokban végül is sikerült repülőjegyet is szerezni a kapott szállás mellé.

Előzetesen nem tudtam, hogy mennyire akarok menni, de most már biztos vagyok benne, hogy visszamennék. Kicsit nyűgösnek tűnt az út, mivel nem tudtam, hogy vajon Annamária kisasszony miként fogja tűrni a több, mint 5 órás utat, valamint az órákban mérhető reptéri várakozást (szerencsére megúsztuk a sztrájkot). Ráadásul mindezt kétszer...

Lehet, hogy a butaságomat mutatja, de sokáig nem tudtam, hogy végülis Tenerife a Kanári-szigetek egyike, és Spanyolországhoz tartozik Ennek köszönhetően volt igo-s térképem is hozzá, hogy el ne tévedjünk. Nos... eltévedni nagyon ugyan nem sikerült, de a folyamatos úthálózat átépítés miatt elég sokszor vitt be minket az erdőbe a masina.


Az indulás estéjén még pont belefért egy film megnézése, amiről már írtam is korábban. Após kivitt minket a reptérre, ahol beálltunk a sor végére. Igazából minden különösebb probléma nélkül sikerült eljutni a repülőig. Talán még azt érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb táskánk pont egy kilóval volt a súlyhatár alatt. Sikerült kicentizni... Annamária természetesen végig "pörgött", azaz szinte mindig menni akart valamerre. Nem érdekelte, hogy hajnal 3 óra van, és nem is igazán tűnt álmosnak.

Azt hiszem, hogy még nem említettem, hogy Évi testvérével és annak pasijával együtt mentünk ötösben. A jegyeket elég szerencsétlenül osztották szét a repülőn, mert pont Évi és közém jutott a repülőn a "folyosó". Az ablakon át való nézelődés így elmaradt, de annyi szerencsét is hordozott magában, hogy így legalább könnyebben tudtuk a kisasszonyt sétáltatni a repülőn.

Az odaúton volt egy minimális turbulencia, de ettől eltekintve elég nyugalmasan telt az út. Mondjuk a repülőn a reggeli elég egy vicc volt, de legalább kaptunk valamint. Ha tehetem, akkor általában nem szürke színű tojásrántottát eszek, és lehetőség szerint nem paradicsompürével.

A leszállást követően begyűjtöttük a csomagjainkat, majd kiléptünk a repülőtér ajtajain. Elég érdekes volt, hogy a csomagokat körbevívő futószalagtól kb. 15 méterre volt a kijárat.

Miután nálunk volt minden elindultunk a bérautónkért. Egy hétre béreltünk ki egy Ford Focus combit, nagyjából 40ezer forintnak megfelelő összegért. Ezen felül még annyit kellett vállalnunk, hogy az autó visszaadásakor 3/4-ig kellett visszatölteni benzinnel a tankot.

Az autóval elmentünk a vélt szálláshelyünk irányába. Viszonylag könnyen és gyorsan megtaláltuk, de parkolni csak elég távol tudtunk tőle. Később megtudtuk, hogy ez elég általános dolog, tehát parkolni igencsak nehéz.

A Regency Club elég tetszetősen nézett ki kívülről. Gyakorlatilag lapostetős apartmanok voltak egymás mellé építve, amelyek egy fűtött(!) medencét fognak közre. Volt még egy vendégfogadó terem, ahol helyett kapott a recepció, valamint evésre és ivásra alkalmas hely.

A portán bejelentkeztünk, hogy Lajos keressük. A pultnál lévő nő mondta, hogy foglaljunk helyet a várakozóban, és ő majd szól az emberünknek. Eltelt nagyjából 10 perc, amikor újra szóltunk a nőnek, hogy merre van a Lajosunk, mert még nem érkezett meg. Ezt követően már 1 percen belül kiderítette, hogy kint ült a fickó a teraszon, nagyjából 10 méterre tőlünk.

Veres Lajos egy nagy darab, spanyolos fickó benyomását kelti, mindezt talpig bajúszban. Rögtön elkezdett ott sürögni-forogni, hogy akkor mindenki igyon sangriát, mert az milyen jó. Nem ittunk, de nem is volt olyan jó. Helyette hozott valami szörnyű ananász(?) szörpöt. Szerintem nálunk egy mezei Tesco-ban is jobb összepancsolt lötyik vannak.

A fickó leregisztrált minket, majd mondta, hogy a szobák még nincsenek készen, még nincsen kitakarítva, és hogy legyünk türelemmel. Jó fej... Megmondtuk a gyereknek is...

Az idő húzása érdekében elnyújtotta a regisztrációt, majd tartott egy kis bújtatott "termékismertetőt", hogy mi is ez az üdülési jog, és milyen fasza egy dolog egy hetet ott élni. Nem egyedül ültünk az asztalnál, hanem voltak mások is, akik már a zsebükben tudhattak ilyen jogot. Lajos elmondta, hogy vasárnapra szervez egy buszos túrát, ahol sok mindent meg tud mutatni. Nem volt túl olcsó, de gondoltuk, hogy azért megnézzük, és így egy napi progamunk meg is van.

A fickó ezt követően kocsikba ültetett, és elvitt minket a szálláshelyre. Vagyis azt hittük, hogy oda, de közben kiderült, hogy mégsem. Nem említettem, de a szállásunk nem a Regency Clubban volt, hanem egy másik helyen, a Paradise Courtban. Nos ennek két bejárati része volt, egy alsó és egy felső. Lajos elvitt mindenkit az alsó részre, aztán szólt nekünk, hogy elkísér a felső részhez. A szerpentines utakon kanyarogtunk vagy 2km-ért, amikor eljutottunk a felső bejárathoz.

Ott szóltak, hogy a szállásunk még nincsen készen. Remek... Így jutott időnk boltot keresni, hogy az alapvető élelmiszereket beszerezzük.

Nehéz volt igazán jó üzletet találnunk, de nagyjából (a sajtreszelő kivételével) sikerült mindent megvenni. Aznap már csak egy nagy délutáni szunyókálást csináltam Annamáriával (aki hajnali 2-től talpon volt), míg a lányok elmentek várost nézni...

A többi napokról majd a továbbiakban írok. Képeket a Picasás webalbumomban tudtok megnézni...

2008/12/09

Annamária előbb mászik, majd fut

Többen is kérték, hogy örökítsem meg Annamária különös mászási technológiájat. A tenerifei "nyaralásunk" során sikerült is megörökítnem az apartmanunk teraszán tartott bemutatóját.
video

2008/12/08

Death race - Halálfutam

Már éppen lázas izgalomban voltunk az utazást megelőzően, de még volt nagyjából 1,5-2 óránk a repülőtérre való indulásig. Évi úgy döntött, hogy ő megpróbál aludni egy órácskát, ezért a szokásos SG1 adagunk helyett inkább filmet kezdtem el nézni. Igyekeztem olyant választani, ami őt nem nagyon érdekelheti, és annyiból jó is volt a választás, hogy elaludt rajta.


A főhős, nem meglepő módon, korunk Silvester Stallonéja, Jean-Claude Van Damme-ja, vagy inkább Steven Segalja, azaz Jason Statham. Hurrá! A fickó hozta a szokásos formáját, és viszonylag érzelemmentesen végig küzdötte magát a filmen.

Az eredeti filmet nem láttam, vagy nem emlékeztem rá, de anno játszottam már hasonló játékkal, és valamennyire ismertem a történetet is, ezért túl sok meglepetés nem volt. Egy híres és menő autóversenyző munka nélkül maradt, majd meggyilkolták a családját, őt pedig börtönbe jutatták, hogy csinálja a műsort és a nézettséget.

A helyi börtön-retek klub nézettsége ugyanis a rengeteg halállal járó Halálfutamtól remekül befutott. Az új valóságshow pedig elveszítette sztárját, és jobb híján, Fekete Pákó helyett Jason barátunk (akinek filmbeli nevére már nem is emlékszem) ugrott be.

Ha egy kis agyatlan szórakozásra vágyunk, magvas mondanivalók nélkül, akkor szerintem nyugodtan nézzük meg a filmet. Nem egy Oscar díjas alkotás, de időtöltésnek pont megfelelő...

Mamma Mia!

Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy "Úristen!" Még a nagy utazást megelőzően merészkedtem odáig, hogy a szokásos SG1 részek helyett inkább ezt nézzük meg Évivel.


Igazából nem vártam semmi különöset a filmtől, azaz igazából azt kaptam mégis, amire számítottam. Sok mű... mű hátterek (a szokásosnál is jobban éreztem, hogy a háttér nagyon eltér), mű vigyorok, mű viselkedés, mű zene, mű trá.... Nem, ez azért már túlzás lenne.

A film - szerintem - jó... annak, aki szereti az ABBA-t. Azt gondoltam előzetesen, hogy minden nő bizonyára nagyon imádja, de miután sikerült kis elemű, három személyes mintát vennem munkatársaim körében (1 nem látta, 1 meg sem akarja nézni, 1 pedig majdnem kijött az első 20 perc után a moziból) rájöttem, hogy nem igazán így van. Igazából csináltak egy másfél órás videóklippet, amit néha megzavar valami történés. Szerintem azért annyiból jól vágták össze a dolgot, hogy a zenék "ráúsznak" a történetre.

Ami igazából annyira nem tetszett, hogy olyanok is énekeltek, akiknek nem kellett volna. Van akinek egyszerűen szörnyű a hangja, és nem is értem, hogy mit erőltették. Kereshettek volna más színészt is, aki talán tud énekelni.

Szumma-szummárumként elmondanám, hogy a film egyszeri kikapcsolódásnak jó, és talán még akkor is szánkra kúszik egy hülye vigyorgó állapot, ha amúgy nem szeretjük az ABBA-t. Azt azonban leszöggezném, hogy egy picit túl van értékelve...