2008/11/19

Harry Potter és a Főnix rendje

Ez a sorozat ötödik könyve, ami elődeihez híven ez is meglehetősen terjedelmes. Itt is először a filmet láttam, és csak azt követően vettem kezembe a könyvet. Igazából a mozgóképes anyagból már túl sok mindenre nem emlékeztem, ezért nincsen valami jó összehasonlítási alapom, hogy mi maradt ki a filmből.


A könyv a szokásos kerettel indul, tehát a Dursley családban szenvedő Harry hétköznapi életével. A helyzet azért nem annyira hétköznapi, mivel fényes nappal dementorok támadnak hősünkre. Szerencsére Harry meg tudja magát védeni, mert ha nem így lenne, akkor már a 30. oldalon véget érne a könyv. A tiltott pálcahasználat újabb bonyodalmakhoz vezet, amit tovább súlyosbít a Minisztérium vele szemben tanúsított ellenséges magatartása. Közben Harry megtudja, hogy van egy Főnix Rendje nevet kapó közösség, akik a főellenség ellen szövetkeztek, és ők - a minisztériummal szemben - elismerik, hogy Voldermort visszatért.

Harry élete a Roxfortban még durvább lesz, mint a korábbi években. Kirekesztik és szinte mindentől megfosztják, amit szeret.

Egy kicsit olyan érzéseket táplált a könyv, mintha az írónő merített volna más fantasy-kből. Gondolok itt Robin Hobbra, aki szeret különös kegyetlenséggel bánni főhősével, valamint George R. R. Martinra is, aki szeret kiírni kedvelt figurákat.

Könyv egészen remek és magával ragadó, azonban vannak benne hibák... Valahogy egy kicsit erőltetett dolognak tartom ezt a manó dolgot. Hermione egy ideig szenved velük, aztán hirtelen megfeledkezik róluk mindenki. Aztán ott van a varázsló- és muglivilág közötti hülyéskedés. A varázslók, akik alap esetben azért mugli tárgyak között is nőttek fel nem értik azon tárgyakat, és a varázslathoz nem értő embereket.

Aztán a sok mágia mellett azért még vallásosak is, sőt a Karácsony talán a legszentebb ünnep, és az összes könyvben visszatérő motívum. Ahogy Hagrid mániája is, hogy valami veszélyes lényt vegyen pártfogásába. Aztán a könyv végén is történnek nagyon gyorsan elintézett dolgok, amikkel valahogy nem vagyok kibékülve... de ezekről inkább nem írok, mert még lehet, hogy van olyan, aki nem olvasta a könyvet vagy nem látta a filmet.
Már nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. A filmről még csak előzetest láttam, és a következő könyveket sem olvastam...

2008/11/13

Évi születésnapja

Évi születésnapja most volt november 9-én. Ahogy minden évben ezen a napon... :)

Idén valahogy nem vittem túlzásba a dolgot, mert csak egy virágcsokrot vettünk neki Babbanccsal, valamint elvittem vacsorázni. Ebből gondolom, hogy mindenki azt gondolja, milyen egyszerű is volt az egész. Hát... nem...

Ahhoz, hogy el tudjunk este menni vacsorázni nem csak asztalt kellett foglalni a kedvenc, XXII. kerüleben lévő éttermében (Borköltők társasága (a kicsi reklámért cserébe remélem, hogy legközelebb kapunk valami grátiszt)), hanem elő kellett készítenünk a Babbancsra vigyázók kényelmét is.

Mivel Évit még nem köszöntötték fel fizikálisan, csak telefonon keresztül, ezért csináltam egy joghurt tortát (a receptet megtaláljátok a blogomban), valamint néhány komolyabb fogást. A feleségem egész nap főzött otthon, mire készen lett a fogásokkal. Palóc leves, mézes-mustáros husi, szalonnával és répával töltött szárnyascombok, valamint ezekhez krumplis köretek.

Apósékat és Évi testvérét megettük, majd irány az étterem. Vicces... Otthon főzünk, aztán nem otthon eszünk... De ettől függetlenül jó volt. Évi ehetett hőn áhított libamájat, és azt hiszem, hogy annyira nem is érezte rosszul magát.

Azt hiszem, hogy legközelebb majd jobban kell igyekeznem, és nagyobb meglepetést kell neki okoznom, valamint kevesebb fáradtságot.

Pokolfajzat (Hellboy) 1-2

Régen még azt hittem, hogy ismerem az összes elképzelhető szuperhőst, azonban idővel rájöttem, hogy meglehetősen foghíjas a tudásom. A Pokolfajzat első részét azért nem láttam korábban, mert azt hittem, hogy valami horror. Aztán mikor elkészült a második rész, és rengeteg kritikát lehetett olvasni róla (főleg azért, mert Etyekwoodban, azaz Magyarországon készült), úgy döntöttem, hogy megnézem mindkét részt.


Nagyon kellemes csalódásban volt részem. Főleg az első rész hangulata jött be a náci Németországos háttérel, valamint a vicces beszólásokkal, és remek karakterekkel. Mondjuk volt elég sok lejtmenet, vagy gagyi rész, de ez mind nem számított. Mivel magyar nyelven néztem a részeket, ezért nem tudom, hogy Pirost (Pokolfajzat) barátunkat valóban Rednek hívták-e, de azt hiszem, hogy a magyar fordítás is kifejezetten élvezetesre sikerült. Persze, mondom én ezt úgy, hogy nem ismertem szuperhősünk valódi, nyomtatásban kiadott hátterét.

A második rész egy tipikus lenyúlás volt. Érződött az ötlettelenség, valamint egy pici erőlködés. Mindezen felül azonban elég jó szórakozás volt, és azt hiszem, hogy az első résszel együtt meg fogom újra nézni ezt a filmet is. Talán majd a harmadik rész megjelenésekor lesz újra aktuális...

Annyit még hozzátennék, hogy második részen nem látoszott, hogy valami kelet-európai országban készült volna. Jók voltak a trükkök, és nem volt gagyibb, mint az előző rész. Remélem, hogy a következő részt is nálunk fogják csinálni.