2008/07/24

LEGO SW móka

Biztos sokan látták már a Bigyóblogban is, de én sem tudtam kihagyni, hogy be ne szúrjam.

2008/07/23

George R. R. Martin - Lázálom

Nem mondanám, hogy túlságosan is rajongok a vámpírtörténetekért, de mivel George R. R. Martin írta, ezért megkapta az esélyt. Szerintem, ha nem ismerem az írót, és meglátom ezt a szörnyű borítót, akkor szinte nulla lett volna az esélye, hogy megveszem magamnak a könyvet.


A történet valahogy egy kicsit nehezen indult el számomra. Lehet, hogy maga a 19. század, vagy a gőzhajós környezet, vagy maguk a szereplők idegesítettek. Igazán nem tudom megmondani. A főhös eleve egy unszimpatikus figura, és a Marsh név ezt tovább fokozta (ugye egy másik, horror műveket író szerző használt ilyen névvel negatív karaktert).

Sajnos a Jég és Tűz dala könyvsorozat-eposszal nálam magasra tette a mércét az írót. Talán jogtalanul vártam el tőle, hogy a korábbi műve is hasonló csúcsokat ostromoljon. Valahogy annyira nem fogott meg, és meglehetősen nyűgösen ment az olvasás. Egyszerűen valahogy hiányzott belőle valami.

Bár Martin próbált szakítani a vámpíros történetek hagyományaival, mégis túl sok újat nem tudott belevinni a történetbe. A karakterek erősen szenvedtek, szinte véreztek, mégis olvasóként nem sikerült olyan élvezettel magamba szívni a történéseket, mint valami könyv-vámpír. Az összhatást tovább rontotta, hogy a könyv felénél borzasztóan leromlott a fordítás minősége. Érezhetőbben még nyögvenyelősebb lett az olvasás, valamint a rengeteg helyesírási hiba jelentősen rombolta a hangulatot. Mintha nem olvasták volna újra...

Egy pár szót azért szólnék a történetről, ami szerintem nem olyan rossz. Igazából még azt is lehet mondani rá, hogy jó, csak mint korábban írtam Martintól azért többet vártam.

A 19. század közepén vagy inkább második felében járunk, a Mississippi környékén. A gőzhajózás virágkorát éli, és a kapitányok azzal élik ki a hosszú izzadtságcseppeként lefolyó életüket, hogy egymás hajói ellen versenyeznek nagyságban, szépségben, de főleg sebességben. A könyv két pozitív főhőse a regény elején azért találkozik, hogy egy remek hajót építsenek, amely a korának legjobb, legkiemelkedőbb gőzőse legyen. Ahogy a történet folyik amerika folyóin, úgy ismerhetjük meg az akkori gőzhajózás szépségeit. Szerencsére Martin olyan stílusban ír, hogy bele tudjuk magunkat élni, hogy mi is ott vagyunk a hajóján, miközben annak zsírtól majd felrobbanó kazánjai éppen azért dolgoznak, hogy a riválisaikat maguk mögött hagyják.

Már a könyv elején világossá válik az olvasó számára, hogy a hajóskapitány társa valójában egy vámpír, azonban az író olyan mederbe tereli a történéseket, hogy akár még lehet más is... A másik szálon futó vámpírközössége élete, valamint pozitív hőseinkkel való találkozása elég erősen megkavarja a virágzónak induló jövőképet.

A vámpíros könyveket olvasók mindenféleképpen olvassák el, de George R. R. Martin rajongókat csak óvatosságra merném inteni. Érdemes elolvasni, de ne azt a minőséget várjuk, mint a mostani regényfolyamától. Ez sokban eltér, sokban túlszárnyalja más fantasy írók műveit, de saját magához képest elmarad színvonalban.

2008/07/20

Keresztelési hadművelet

Nos... hirtelen felindulásból írom most ezt a blogbejegyzést. Most jártunk a papnál, hogy ugyan hajlandó lesz-e megkeresztelni a lányunkat, Annamáriát. Erre ez a szokásos, kedves vigyorával azzal kezdte, hogy jövő héten mikor tudunk találkozni. Pedig tudhatná, hogy nem ott lakunk, és mikor összeadott minket, akkor is ez volt a probléma, hogy csak minden 2. hétvégén tudtunk találkozni.

Mikor mondtuk neki, hogy legközelebb 1 hónap múlva járunk erre, akkor - a vigyorgását folytatva - mondta, hogy keressük fel a lakóhelyünkhöz közeli papot, és vele beszéljünk. Körülbelül olyan hangsúllyal mondta, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy "Menjünk a p...ba!".

Igazán nagyon kedves pap, és gondolom, hogy azt szeretné, ha minél több "báránykája" lenne, de azt hiszem, hogy nagyon rossz politikát követ.

Az egész rosszindulatúságát rá akarja fogni a bürökráciára, hogy ez a dolgok menete. Nem is értem, hogy ennyi rosszindulat hogyan gyűlhetett össze papban. Komolyan, olyan mint egy sith lovag (persze lovag nélkül, és a sith helyett írhattam volna egy másik angol szót is, amelyben ugyanezek a karakterek vannak), a papság sötét oldala, egy antipap... Zoli atyát (így hívják) szerintem már csak a modern szokások védik meg a kövezéstől.

Így nem tudom, hogy mi lesz, hogy mikor és hol tudjuk majd megkereszteltetni a lányunkat.

2008/07/11

Nascar - Az (első) IMAX élményem

Évi egyik barátnője, Adri jegyeket nyert egy ilyen 3D-s IMAX-os mozira az Aréna Plázába. Nekem szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ugyan odaérek-e. Szerencsére a késő délutáni tárgyalás még pont időben véget ért, hogy találkozni tudjunk a mozi előtt.

Maga az Aréna Pláza is megérne néhány szót, a kihalt, zombifilm-hangulatot árasztó kihaltságával, és a már megkopottságot idéző (ál?)márványköveivel. A neonfényektől és színes reklámokról tarkálló üzlethelyiségek is kongtak az ürességtől. Nem a látogató- és vásárlóközönség mély és olykor harsány moraja, hanem az új légkondik még halkan duruzsoló hangja és az üzlethelyiségekből kiarámló zene volt az, ami a nagy csarnokot betöltötte.

A bután megtervezett, és nem felhasználóbarátságáról gyorsan tanúbizonyságot tevő térkép nem sokat segített a tájékozódásban. Nem tudom, hogy kiben merült fel az a fantasztikus ötlet, hogy két szintet egyetlen térképen mutasson be...

A mozi megtalálása nem csak nekünk jelentett kihívást. Ugye én GPS nélkül 10 méteren belül el tudok tévedni bárhol is legyek, de hogy még az ott dolgozók sem tudják, hogy a nagy épület egyik nevezetessége hol található, az már több mint bosszantó. Azért az jellemző volt rám, hogy sikerült úgy elmenni a bejárat előtt, hogy fel sem tűnt. Néhány informatív tájékoztatótábla igazán jó lett volna...

Miután felmentünk a tetőtérbe (a térképen csak a földszint és az emelet üzletei voltak feltüntetve, és semmi utalás még egy szintről), ott átvettük a karszalagokat, majd irány a terem. A szemüvegek átvétele után volt még egy kis keringés, de rábíztunk magunkat az előttünk kígyózó szórványos tömegre. A moziban bárhová leülhettünk, így az utolsó sor középső székeit tettük magunkévá. Jó szokásom, hogy a moziélményt nem rombolom pattogatott kukorica evéssel és kólaszürcsöléssel, így most ezekre megint nem került sor.

A szemüveget próbálgattam a film előtt. Egy picit kényelmetlen volt, de amikor elkezdődött a vetítés, akkor már igazából nem zavart. Azt vártam tőle, hogy majd ha csak simán átnézek rajta, akkor is észreveszek valamit, de igazából semmi nem történt.

Lefutottak a 2D-s reklámok, majd a terem elsötétült... aztán kigyúlt egy reflektor és egy kis hölgy felolvasott egy kis bevezetőt. Aztán kezdődhetett az élmény.

Már a Warner Bros felirat is 3D-ben jött elő. Ekkor, több társammal egyetemben, megnéztem, hogy milyen szemüveg nélkül a hatás. Nagyjából olyan volt, mint amikor régi otthonomban a szlovák 1-est akartam nézni. Jó kép, csak mellette nagy szellemképek. Fel is merült bennem, ha ilyen szemüveggel nézném a szlovák tévé adásait, akkor azok lehet, hogy 3D-sek lennének...

A film első néhány percét nagyon eltalálták. Az erdei úton egy üldözés folyt egy szeszcsempész- és egy rendőrautó között. Nagyon jól megcsinálták a környezetet, és teljesen olyan volt, mintha az erdőből vagy az útról szemlélném az események alakulását. Egyszerűen zseniális volt, ahogy a falevelek szállingóztak, a vízcseppek felcsapódtak és a kövek felverődtek. Itt felmerült bennem, hogy milyen lenne, ha filmeket így készítenék el.

Lehet, hogy eddig nem említettem, de a film a Nascar történetét, világát és hatalmas élményét kívánta bemutatni. Ez teljesen sikerült. Olyan hangulatot árasztott a mozi, hogy a legszivesebben azonnal elmentem volna élőben megnézni egy ilyen autóversenyt. A film sokszor azt sugallta, hogy benne ülök az autóban, vagy a lelátóról követem az eseményeket. Szinte éreztem, hogy mellettem megy el a mogyoróárus, miközben a lelátó az emberek extáziásától és a motorok zúgásától dübörög.

A filmben egyedül csak az a hősi amerikai életérzés bosszantott igazán. Többször volt óriási amerikai zászló a képernyőn, és igazán hősként tekintettek ezekre a sportemberekre.

Aki még nem volt ilyen 3D-s moziban, és egyszer lehetősége adódik rá, az ki ne hagyja. És senkit ne riasszon vissza, ha olyan a téma eleve, ami nem érdekli, mert a hangulat úgyis magával ragadja.

Végül pedig egy kedvcsináló videó: