2008/02/27

Annamária két hónapos

Most volt kicsi leánykánk két hónapos. Hogy szalad az idő! A Picasa-s weboldalam újabb képekkel bővült, de néhány szóval azt is elmondanám, hogy milyen változások következtek be.

Súlyban sikerült havi 1kg-ot összeszednie, így már 5,1kg felett jár. A hosszát nem tudjuk megállapítani (talán majd a március 4-ei kötelező védőoltás alkalmával megmérik a félcsőben, hogy mekkora lett), de azt látjuk, hogy sorra növi ki a ruhácskáit.

Néhány hete kapott fülbevalót, és szerencsére a belövést egész jól viselte, sőt azóta sem volt gondja a fülével.

A fürdetésben most már velünk fürdik, és nem a saját kiskádjában. Igyekeznénk valahogy rászoktatni a víz szeretetére, hogy ne legyen gond a babaúszásnál sem. Valahogy azonban azt vettük észre, hogy a fürdés során előszerettel szeret vagy szeretne belekortyolni a vízbe. A vízben való pancsizás közben vettük észre, ha a kezét vagy hónalját fogva tartjuk, akkor már néhány másodpercre meg tud állni, és löki magát felfelé.

A kis Annamária imád mosolyogni, és mivel egyre távolabb képes látni, ezért általában már meg sem kell szóllalnunk, hogy vigyort csaljunk pici arcoskájára. Évi látta, hogy volt már olyan, amikor a saját kezét nézte (ugye ilyen korban még nem tudatos számára, hogy az az ő keze, még akkor sem, ha mérhetetlen mennyiséget képes vele kalimpálni). Kezdi magát felfedezni, a csipőjét emelgetni, és a fekvőtámasz is nagyon jól megy neki. Azonban még akar a hátáról, oldaláról, vagy a hasáról máshová fordulni.

Általában éjszakánként 4-5 órát képes már evés nélkül elviselni, de volt rá példa, hogy 6-7 órán át nem keresett minket (külön szobában alszik).

Nagyjából ennyi... biztos, hogy rengeteg dolgot kihagytam, ami miatt majd a Csepp anyja le fog engem tolni. De mivel nem hajlandó a blogmba írni, ezért így járt...

Éjjeli őrség - Nappali őrség

Igazából itt két filmről lesz majd szó, amelyek egy filmtrillógia első két részét jelentik. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az egész alapjául szolgáló regény 4 részből áll.

Az alkotónak egyértelműen sikerült bizonyítanuk, hogy az oroszok is tudnak valamit. Az Éjszakai őrség nyitó képsorainak csatajelenete lenyűgözőre sikerült, és a későbbiekben is nagyon szép látványelemekkel találkozhatunk. (Mikor a "második szintre lépnek" teljesen azt az érzést adja, amiről Steven Erikson ír az üregek kapcsán.) Meg kell, hogy mondjam, tőlünk keletre is tudnak nagyon jó fantáziafilmeket csinálni.

Magával a történetvezetéssel vagy a rendezéssel volt igazából gondom. Valahogy az egész olyan szétesettnek tűnik, és nincsen törésmentes íve a filmeknek, ami miatt nagyon könnyen ki lehet zökkenni.

A történet szerint a Fény és a Sötétség serege folyamatos, egymással kiegyenlített harcban áll egymással. A felesleges vérrontást elkerülése érdekében azonban fegyverszünetet kötnek. Az idilt azonban erősen megbolygatja a Kiválasztott megjelenése, aki olyan hatalommal bír, hogy ki fogja billenteni ezt a kialakult egyensúlyt. Mivel még nem választott magának oldalt, ezért a Fény és Sötétség is nagyon szeretné magának megszerezni. A film központi alakja Anton, aki szintén kívülről csöppen bele az események forgatagába.

A két film bővelkedik a zseniális elemekben. A remek csatajelenteken túl, nagyon jó autós és üldözős kalandok vannak. Természetfeletti elemek, vámpírok, sötét madarak, ruszki járművek.

Fantasy rajongóknak mindkét film ajánlott, valamint az is, hogy ezeket egymás után érdemes megnézni...

2008/02/15

Harry Potter

Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.

Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...

Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.

Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.

Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.

Egy gésa emlékiratai

Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...

A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.

A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.

2008/02/14

Schumis videó

Még linkelnék egy most talált Schumis videót. Lehet, hogy teli van velük a világháló, de akkoris.

Picasa, februári eleji frissítés

Néha előfordul velem is, hogy a lustaságot legyőzi a tenni vágyás, és akkor mindig sikerült valami jót is cselekedni a köz érdekében. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék, de nem szerettem volna szinte üresen hagyni ezt a blogbejegyzést, ezért inkább megtöltöm ilyen felesleges tartalommal.

A lényeg amúgy arra irányulna, hogy frissítettem a Picasa-n lévő webalbumomat.

Annamária mozgásban
Megy neki a fekvőtámasz is

Az illúzionista

Az elmúlt időben sikerült számos filmet megnéznem, csak valamiért mindig lusta voltam róla bejegyzést írni. Elsőként Az illúzionista filmről írnék pár sort...

Ritka az olyan film, ami Évinek ennyire tetszik. Nem is tudom, hogy igazából miért tetszett neki annyira, mert ez is csak a megmagyarázatlanról szól, ráadásul a film csattanója egy pár emberből könnyen ki tudja váltani a "most mi van?" kérdést.

A történet valamikor a 19. században játszódik, amikor is egy szegényebb sorsú bűvészpalánta és egy gazdag családból származó lány gyermeki szerelembe esik egymás iránt. A társadalmi szakadék ugyan kettészakítja őket, de a sors valahogy mégis összehozza őket. A főhösnek, azaz az illúzionistának (Edward Norton) magával az Osztrák-Magyar Monarchia várományos uralkodójával kell megküzdenie a hölgy kegyéért. És hogy mi lesz a végeredmény? A társadalmi érdekek által megkívánt érdekházasság, vagy a szerelmesek valahogy boldog életet tudnak majd élni, esetleg tragikus végkifejlet... ezt inkább nem árulnám el.

A varázslót azonban mindenki figyelje, mert látványos, számítógép által generált trükkjei mellett, sokkal körmönfontabb, szemmel kevésbé látható trükköket is tartogat a tarsolyában.

2008/02/06

Mit tud segíteni az apa a szülés után...

Ezt már hamarabb is szerettem volna megírni, és ha másnak nem is lesz jó, de nekem igen, ha esetleg jönne egy újabb gyerek.

A szülést követően az anya a kórházban van a kicsivel, legalább három napig. Nekünk ez 6 napra húzodott, mivel sárga lett a kis Annamária. A kórházból való távozáshoz kellett a zárójelentés is, amiben, mint már említettem, néhány "apróbb" túlzás szerepelt. Mivel ez a papír volt, ezért ezt kellett aláírni.

A távozásukat követő héten újra be kellett menni, mert akkor adták csak oda a születési anyakönyvi kivonatot. Most szólt közben asszonypajtás, hogy van ahol nem is állítják ki ezt, hanem külön még ezért is el kell menni valami okmányirodába... tehát a kórház nagyon rendes. És azért is külön hála nekik, hogy a látogatásért nem kellett vizitdíjat fizetnem. Pedig én először még azt hittem, hogy a vizitdíj azt jelenti, hogyha valaki valakit meglátogat a kórházban, akkor azért kell fizetni. Szóval, anyakönyvi kivonat... Bementem érte, és a kezembe nyomták ezt a papírt, valamint kaptunk lakcímkártyát is. Közben azért még elémtoltak egy papírt, hogy írjam alá... egy számla volt. Egy pillanatra megijedtem, hogy majd még pénzt kérnek tőlünk, vagy hogy mert nem fizettünk az orvosnak, ezért számla van, de nyugodtság van. Szerencsére ez a papír azért kell, hogy a kórház el tudja számolni állambácsinak a szülést.

Most, hogy már 2 okmányom is volt, jöhet a többi. Ugyanis ez a kettő kell feltétlenül ahhoz, hogy a többi beszerzését is megkezdjük. A legfontosabb a TAJ kártya. E nélkül még gyógyszert sem kaphatna a kicsi. Az első popsikrémét pl. úgy lehetet megkapni, hogy a feleségem TAJ-száma volt úgy beírva, hogy az első számjegyet 8-asra cserélték. Persze a gép nem köpött ki nekik semmit a gyógyszertárban, de kegyesek voltak, és megkaptam a popsikrémet, meg a többi dolgot (Itt is szinte lehülyéztek, mert az orvos 96%-os alkoholt írt fel, és ő szerintük az nem jó, 60-as kell. Végül azt is kaptam.)

A TAJ kártya megszerzéséhez a Teve utcába kellett mennem, ahol ott tornyosult felettem a rendőrpalotának nevezett izé. Először sikeresen rossz helyre mentem be, és először onnan is rossz helyre továbbítottak, de végül megtaláltam azt, ahol végül az ügyintézést lefolytatták. Kb. egy óra várakozás, a születési anyakönyvi kivonat, a kicsi lakcímkártyája, és a saját azonosítóm bemutatása után meg is kaptam azonnal a kártyát. Figyelem, újszülött esetében az első kártya ingyen van!

Ezt követően irány az Államkincstár épülete! Ez kb. 200 méterre van az előző helyszíntől, és még közelebb a rendőrpalotához. Ahhoz az épülethez képest ez olyan, mintha valami bunkerbe menne be az ember. A biztonsági ember udvariasan útbaizgazított, és megkérdezte, hogy ma akarok-e ügyet intézni, mert akkor ad számot. Én azt mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy reméli, hogy hoztam olvasnivalót, mert hosszú sor áll vagy ül előttem. A Háború és békét javasolta, de én széles vigyorral az arcomon előkaptam Steven Ericson remekét, A jég emlékezetét. Már csak a maga 800 oldalával is terjedelmes alkotás, arról már nem is beszélve, hogy nem ló betűkkel van írva... és maga a könyv egy remek. Elég brutális, de nagyon remek.

Az államkincstárban végül 3 óra heggesztés, meg több mint 100 oldal elolvasása után, 15 percel zárás előtt sorra kerültem. Egy kedves hölgyhöz kerültem, aki csak picit tolt le a számára evidensnek mutatkozó hibák miatt. Mert, ugye, egy ilyen okmányt szerintem ember nem tud elsőre, sőt másodikra sem, hibátlanul kitölteni. Két dolgot igényeltem meg itt: az egyszeri anyasági támogatást és a családi pótlékot. A terhességi és gyermekágyi segélyhez (röviden tégyás) is itt kellett volna papírt csináltatni, de ez most még elmaradt. Itt a létező összes okmányt be kellett mutatnom... A három kitöltött papír mellett kellett még születési anyakönyvi kivonat, 3 lakcímkártya (kicsi és szülők), 2 személyi igazolvány (szülők), és talán 3 TAJ kártya, a babavizsgálatokat igazoló kiskönyv, meg a kórháztól kapott papírokból is kellett vinni valamit.

A tégyás papírt már Évi intézte, de még ehhez először beszereztem a táppénzes papírját, illetve a cégnek kellett kitöltenie az igánylőlapot. Ezt két példányban kell leadni, bár erről semmilyen információt nem katunk előtte. Az orvosi rendelőben elég sokat kellett várni, amire megkaptam, de az orvosnő imádott hülyeséget beszélgetni a pánciensekkel, és a 2 perces vizsgálatból 20 perces lett. Én is ott ültem nála vagy 5 percet, pedig a néhány papírt már csak alá kellett volna írni.

Mivel megvolt minden szükséges okmány, Évi érdeklődött, hogy hol tudná ezt a tégyás cuccott megcsináltatni. Kiderült, hogy van egy okmányiroda Szigetszentmiklóson, és nem kell az Államkincstárhoz menni. Évinek volt olyan malaca, hogy senki nem volt előtte, és elég gyorsan végzett... Tegyük hozzá, hogy az épületen egy A/4 formátumú papir hirdette csak, hogy ott az OEP kirendeltsége. Ez még az épület előtti parkolóból sem látszik. Az egész kirendeltség egy egész szobából állt. De legalább nem tudott róla senki - Évi is csak véletlenül akadt rá.

És, hogy még mit tud az apa segíteni? Házimunka, mosás, takarítás, főzés, vasalás, a gyerekre vigyázás, hogy az asszony aludjon (netán a ruhatárát frissítse, mivel se a terhesség előtti ruhák, se a terhesség alatt hordott ruhák nem igazán passzolnak), stb...

2008/02/05