2008/12/26

Annamária 1 éves


Már lassan egy éve és egy napja, hogy a kisasszony megszületett. Ki gondolta volna, hogy az akkori kis bömbölőből mostanra egy igazi kétlábon futkározós ördögfióka lesz. Nagyon eleven nagyon aktív, de azért még a szókincsén lesz mit bővíteni, mert jelenleg minden állat "vauvau" nála.

2008/12/23

Annamária keresztelője

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hétvége túl nagy nyugodtságban folyt, ugyanis eléggé hasonlított a hétköznapok rohamtempójához. Év végén mindenki megőrül, és szinte mindenkin előjön, hogy vége van az évnek. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert ahogy este tart hazafelé a honpolgár látja, hogy az utcák és házak ki vannak díszítve, és ezerkínailámpafényben villognak.

Aztán ott vannak a bevásárlóközpontok, plázák, mellyek így az év végén szinte tömve vannak. Kétségbeesett arccal küzdenek egyesek, hogy az utolsó ajándékok is beszerződjenek. Néha ez is nagy izzadtsággal jár...

Szóval a közeledő ünnep komolyságát egyáltalán nem átérezve, fura érzésekkel, és fáradtságal eltompítva (nem hagytam volna ki a szokásos péntek esti lövödözést) tekintettem a szombati keresztelő felé. A hétvége első napjának reggelén mindig egy órával többet aludhatok (de az esti lövöldözés hajnalba nyúlásának köszönhetően ez inkább -2 óra alvás). Annamária ugyanis ekkor kel fel, vagy ekkor kell felébreszteni, hogy a babaúszásra készen álljunk. Bármennyire is voltak gondosak az előkészületeim az úszósapkát csak sikerült otthonhagyni. Szerencsére kaptam kölcsönbe...

Aztán hazaértünk, Annamária evett, lefeküdt aludni, és megérkezett Évi Panni mamája. Jellemző, hogy Évi 10 perccel előtte akart egy rövidet pihenni, így még esélye sem volt, hogy álomba merüljön. Ez követően egy kis evés, majd indulás Évi sulijába. A nagy kapkodás miatt ez sem úgy sikerült, mert a tervezetthez képest sikerült késnünk. Igazából még tanulnia kellett volna asszonypajtásnak, de mint utólag kiderült ez felesleges időpazarlás lett volna, mivel a jelek szerint nem sikerül olyan rosszul a laborvizsgája. Azt ne kérdezzétek, hogy milyen tárgyból, mert nem tudom...

Nyomás az M3-as autópálya. Eleinte úgy tűnt, hogy nem érünk gyorsan a keresztelő helyszínére, de végül sikerült másfél órával az esemény előtt megérkeznünk. Gyorsan még összetrombitálódott a család, egyeztettem a keresztapával, és indultunk a templomba.

Annamária hibába evett előtte, mégis csak nyűgös és nyughatatlan volt. Izget-mozgott, "dumált", babapiskótát evett, és szeretett volna sétálni. Aztán valahogy csak sikerült a megkeresztelése is. A papunk - szerintem - elég sokat fejlődött az esküvő óta, és kevés (évi 9db!) keresztelő ellenére is egész jól lecelebrálta az eseményt.

Ezt követően mentünk a Berek fogadóba. Ott volt egy enyhe fél órás késés a kiszolgálásban, és egy pici rutintalanságot is felfedeztem, mintha a pincérek még nem lennének berendezkedve az ilyesfajta vendéglátásba. A kaja nem volt rossz, viszont többször is jöhettek volna megkérdezni, hogy mit kérünk inni. Master, a keresztapa is egy picit késett a kajálásból, ami miatt többen engem kezdtek el cseszegetni. Azonban ő sem csúszott annyit, hogy ne maradjon le az ételek kihordásáról.

Másnap koradélután indultunk haza, Panyitól begyűjtöttem a SevenM-től kapott ajándékot, aztán készülhettünk a hétfőre. Most pedig indulunk megint szüleimhez... Azt hiszem, hogy már várom a jövő hetet, amikor kipihenhetem magam végre. Már amennyire Annamária hagyja...

2008/12/15

Tenerife, 1. nap

Azt hiszem, hogy még az utolsó itthon töltött napon sem igazán fogtam fel, hogy utazni fogunk Tenerifére. Valahogy az egész nagyon képlékeny volt, de az utolsó pillanatokban végül is sikerült repülőjegyet is szerezni a kapott szállás mellé.

Előzetesen nem tudtam, hogy mennyire akarok menni, de most már biztos vagyok benne, hogy visszamennék. Kicsit nyűgösnek tűnt az út, mivel nem tudtam, hogy vajon Annamária kisasszony miként fogja tűrni a több, mint 5 órás utat, valamint az órákban mérhető reptéri várakozást (szerencsére megúsztuk a sztrájkot). Ráadásul mindezt kétszer...

Lehet, hogy a butaságomat mutatja, de sokáig nem tudtam, hogy végülis Tenerife a Kanári-szigetek egyike, és Spanyolországhoz tartozik Ennek köszönhetően volt igo-s térképem is hozzá, hogy el ne tévedjünk. Nos... eltévedni nagyon ugyan nem sikerült, de a folyamatos úthálózat átépítés miatt elég sokszor vitt be minket az erdőbe a masina.


Az indulás estéjén még pont belefért egy film megnézése, amiről már írtam is korábban. Após kivitt minket a reptérre, ahol beálltunk a sor végére. Igazából minden különösebb probléma nélkül sikerült eljutni a repülőig. Talán még azt érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb táskánk pont egy kilóval volt a súlyhatár alatt. Sikerült kicentizni... Annamária természetesen végig "pörgött", azaz szinte mindig menni akart valamerre. Nem érdekelte, hogy hajnal 3 óra van, és nem is igazán tűnt álmosnak.

Azt hiszem, hogy még nem említettem, hogy Évi testvérével és annak pasijával együtt mentünk ötösben. A jegyeket elég szerencsétlenül osztották szét a repülőn, mert pont Évi és közém jutott a repülőn a "folyosó". Az ablakon át való nézelődés így elmaradt, de annyi szerencsét is hordozott magában, hogy így legalább könnyebben tudtuk a kisasszonyt sétáltatni a repülőn.

Az odaúton volt egy minimális turbulencia, de ettől eltekintve elég nyugalmasan telt az út. Mondjuk a repülőn a reggeli elég egy vicc volt, de legalább kaptunk valamint. Ha tehetem, akkor általában nem szürke színű tojásrántottát eszek, és lehetőség szerint nem paradicsompürével.

A leszállást követően begyűjtöttük a csomagjainkat, majd kiléptünk a repülőtér ajtajain. Elég érdekes volt, hogy a csomagokat körbevívő futószalagtól kb. 15 méterre volt a kijárat.

Miután nálunk volt minden elindultunk a bérautónkért. Egy hétre béreltünk ki egy Ford Focus combit, nagyjából 40ezer forintnak megfelelő összegért. Ezen felül még annyit kellett vállalnunk, hogy az autó visszaadásakor 3/4-ig kellett visszatölteni benzinnel a tankot.

Az autóval elmentünk a vélt szálláshelyünk irányába. Viszonylag könnyen és gyorsan megtaláltuk, de parkolni csak elég távol tudtunk tőle. Később megtudtuk, hogy ez elég általános dolog, tehát parkolni igencsak nehéz.

A Regency Club elég tetszetősen nézett ki kívülről. Gyakorlatilag lapostetős apartmanok voltak egymás mellé építve, amelyek egy fűtött(!) medencét fognak közre. Volt még egy vendégfogadó terem, ahol helyett kapott a recepció, valamint evésre és ivásra alkalmas hely.

A portán bejelentkeztünk, hogy Lajos keressük. A pultnál lévő nő mondta, hogy foglaljunk helyet a várakozóban, és ő majd szól az emberünknek. Eltelt nagyjából 10 perc, amikor újra szóltunk a nőnek, hogy merre van a Lajosunk, mert még nem érkezett meg. Ezt követően már 1 percen belül kiderítette, hogy kint ült a fickó a teraszon, nagyjából 10 méterre tőlünk.

Veres Lajos egy nagy darab, spanyolos fickó benyomását kelti, mindezt talpig bajúszban. Rögtön elkezdett ott sürögni-forogni, hogy akkor mindenki igyon sangriát, mert az milyen jó. Nem ittunk, de nem is volt olyan jó. Helyette hozott valami szörnyű ananász(?) szörpöt. Szerintem nálunk egy mezei Tesco-ban is jobb összepancsolt lötyik vannak.

A fickó leregisztrált minket, majd mondta, hogy a szobák még nincsenek készen, még nincsen kitakarítva, és hogy legyünk türelemmel. Jó fej... Megmondtuk a gyereknek is...

Az idő húzása érdekében elnyújtotta a regisztrációt, majd tartott egy kis bújtatott "termékismertetőt", hogy mi is ez az üdülési jog, és milyen fasza egy dolog egy hetet ott élni. Nem egyedül ültünk az asztalnál, hanem voltak mások is, akik már a zsebükben tudhattak ilyen jogot. Lajos elmondta, hogy vasárnapra szervez egy buszos túrát, ahol sok mindent meg tud mutatni. Nem volt túl olcsó, de gondoltuk, hogy azért megnézzük, és így egy napi progamunk meg is van.

A fickó ezt követően kocsikba ültetett, és elvitt minket a szálláshelyre. Vagyis azt hittük, hogy oda, de közben kiderült, hogy mégsem. Nem említettem, de a szállásunk nem a Regency Clubban volt, hanem egy másik helyen, a Paradise Courtban. Nos ennek két bejárati része volt, egy alsó és egy felső. Lajos elvitt mindenkit az alsó részre, aztán szólt nekünk, hogy elkísér a felső részhez. A szerpentines utakon kanyarogtunk vagy 2km-ért, amikor eljutottunk a felső bejárathoz.

Ott szóltak, hogy a szállásunk még nincsen készen. Remek... Így jutott időnk boltot keresni, hogy az alapvető élelmiszereket beszerezzük.

Nehéz volt igazán jó üzletet találnunk, de nagyjából (a sajtreszelő kivételével) sikerült mindent megvenni. Aznap már csak egy nagy délutáni szunyókálást csináltam Annamáriával (aki hajnali 2-től talpon volt), míg a lányok elmentek várost nézni...

A többi napokról majd a továbbiakban írok. Képeket a Picasás webalbumomban tudtok megnézni...

2008/12/09

Annamária előbb mászik, majd fut

Többen is kérték, hogy örökítsem meg Annamária különös mászási technológiájat. A tenerifei "nyaralásunk" során sikerült is megörökítnem az apartmanunk teraszán tartott bemutatóját.
video

2008/12/08

Death race - Halálfutam

Már éppen lázas izgalomban voltunk az utazást megelőzően, de még volt nagyjából 1,5-2 óránk a repülőtérre való indulásig. Évi úgy döntött, hogy ő megpróbál aludni egy órácskát, ezért a szokásos SG1 adagunk helyett inkább filmet kezdtem el nézni. Igyekeztem olyant választani, ami őt nem nagyon érdekelheti, és annyiból jó is volt a választás, hogy elaludt rajta.


A főhős, nem meglepő módon, korunk Silvester Stallonéja, Jean-Claude Van Damme-ja, vagy inkább Steven Segalja, azaz Jason Statham. Hurrá! A fickó hozta a szokásos formáját, és viszonylag érzelemmentesen végig küzdötte magát a filmen.

Az eredeti filmet nem láttam, vagy nem emlékeztem rá, de anno játszottam már hasonló játékkal, és valamennyire ismertem a történetet is, ezért túl sok meglepetés nem volt. Egy híres és menő autóversenyző munka nélkül maradt, majd meggyilkolták a családját, őt pedig börtönbe jutatták, hogy csinálja a műsort és a nézettséget.

A helyi börtön-retek klub nézettsége ugyanis a rengeteg halállal járó Halálfutamtól remekül befutott. Az új valóságshow pedig elveszítette sztárját, és jobb híján, Fekete Pákó helyett Jason barátunk (akinek filmbeli nevére már nem is emlékszem) ugrott be.

Ha egy kis agyatlan szórakozásra vágyunk, magvas mondanivalók nélkül, akkor szerintem nyugodtan nézzük meg a filmet. Nem egy Oscar díjas alkotás, de időtöltésnek pont megfelelő...

Mamma Mia!

Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy "Úristen!" Még a nagy utazást megelőzően merészkedtem odáig, hogy a szokásos SG1 részek helyett inkább ezt nézzük meg Évivel.


Igazából nem vártam semmi különöset a filmtől, azaz igazából azt kaptam mégis, amire számítottam. Sok mű... mű hátterek (a szokásosnál is jobban éreztem, hogy a háttér nagyon eltér), mű vigyorok, mű viselkedés, mű zene, mű trá.... Nem, ez azért már túlzás lenne.

A film - szerintem - jó... annak, aki szereti az ABBA-t. Azt gondoltam előzetesen, hogy minden nő bizonyára nagyon imádja, de miután sikerült kis elemű, három személyes mintát vennem munkatársaim körében (1 nem látta, 1 meg sem akarja nézni, 1 pedig majdnem kijött az első 20 perc után a moziból) rájöttem, hogy nem igazán így van. Igazából csináltak egy másfél órás videóklippet, amit néha megzavar valami történés. Szerintem azért annyiból jól vágták össze a dolgot, hogy a zenék "ráúsznak" a történetre.

Ami igazából annyira nem tetszett, hogy olyanok is énekeltek, akiknek nem kellett volna. Van akinek egyszerűen szörnyű a hangja, és nem is értem, hogy mit erőltették. Kereshettek volna más színészt is, aki talán tud énekelni.

Szumma-szummárumként elmondanám, hogy a film egyszeri kikapcsolódásnak jó, és talán még akkor is szánkra kúszik egy hülye vigyorgó állapot, ha amúgy nem szeretjük az ABBA-t. Azt azonban leszöggezném, hogy egy picit túl van értékelve...

2008/11/19

Harry Potter és a Főnix rendje

Ez a sorozat ötödik könyve, ami elődeihez híven ez is meglehetősen terjedelmes. Itt is először a filmet láttam, és csak azt követően vettem kezembe a könyvet. Igazából a mozgóképes anyagból már túl sok mindenre nem emlékeztem, ezért nincsen valami jó összehasonlítási alapom, hogy mi maradt ki a filmből.


A könyv a szokásos kerettel indul, tehát a Dursley családban szenvedő Harry hétköznapi életével. A helyzet azért nem annyira hétköznapi, mivel fényes nappal dementorok támadnak hősünkre. Szerencsére Harry meg tudja magát védeni, mert ha nem így lenne, akkor már a 30. oldalon véget érne a könyv. A tiltott pálcahasználat újabb bonyodalmakhoz vezet, amit tovább súlyosbít a Minisztérium vele szemben tanúsított ellenséges magatartása. Közben Harry megtudja, hogy van egy Főnix Rendje nevet kapó közösség, akik a főellenség ellen szövetkeztek, és ők - a minisztériummal szemben - elismerik, hogy Voldermort visszatért.

Harry élete a Roxfortban még durvább lesz, mint a korábbi években. Kirekesztik és szinte mindentől megfosztják, amit szeret.

Egy kicsit olyan érzéseket táplált a könyv, mintha az írónő merített volna más fantasy-kből. Gondolok itt Robin Hobbra, aki szeret különös kegyetlenséggel bánni főhősével, valamint George R. R. Martinra is, aki szeret kiírni kedvelt figurákat.

Könyv egészen remek és magával ragadó, azonban vannak benne hibák... Valahogy egy kicsit erőltetett dolognak tartom ezt a manó dolgot. Hermione egy ideig szenved velük, aztán hirtelen megfeledkezik róluk mindenki. Aztán ott van a varázsló- és muglivilág közötti hülyéskedés. A varázslók, akik alap esetben azért mugli tárgyak között is nőttek fel nem értik azon tárgyakat, és a varázslathoz nem értő embereket.

Aztán a sok mágia mellett azért még vallásosak is, sőt a Karácsony talán a legszentebb ünnep, és az összes könyvben visszatérő motívum. Ahogy Hagrid mániája is, hogy valami veszélyes lényt vegyen pártfogásába. Aztán a könyv végén is történnek nagyon gyorsan elintézett dolgok, amikkel valahogy nem vagyok kibékülve... de ezekről inkább nem írok, mert még lehet, hogy van olyan, aki nem olvasta a könyvet vagy nem látta a filmet.
Már nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. A filmről még csak előzetest láttam, és a következő könyveket sem olvastam...

2008/11/13

Évi születésnapja

Évi születésnapja most volt november 9-én. Ahogy minden évben ezen a napon... :)

Idén valahogy nem vittem túlzásba a dolgot, mert csak egy virágcsokrot vettünk neki Babbanccsal, valamint elvittem vacsorázni. Ebből gondolom, hogy mindenki azt gondolja, milyen egyszerű is volt az egész. Hát... nem...

Ahhoz, hogy el tudjunk este menni vacsorázni nem csak asztalt kellett foglalni a kedvenc, XXII. kerüleben lévő éttermében (Borköltők társasága (a kicsi reklámért cserébe remélem, hogy legközelebb kapunk valami grátiszt)), hanem elő kellett készítenünk a Babbancsra vigyázók kényelmét is.

Mivel Évit még nem köszöntötték fel fizikálisan, csak telefonon keresztül, ezért csináltam egy joghurt tortát (a receptet megtaláljátok a blogomban), valamint néhány komolyabb fogást. A feleségem egész nap főzött otthon, mire készen lett a fogásokkal. Palóc leves, mézes-mustáros husi, szalonnával és répával töltött szárnyascombok, valamint ezekhez krumplis köretek.

Apósékat és Évi testvérét megettük, majd irány az étterem. Vicces... Otthon főzünk, aztán nem otthon eszünk... De ettől függetlenül jó volt. Évi ehetett hőn áhított libamájat, és azt hiszem, hogy annyira nem is érezte rosszul magát.

Azt hiszem, hogy legközelebb majd jobban kell igyekeznem, és nagyobb meglepetést kell neki okoznom, valamint kevesebb fáradtságot.

Pokolfajzat (Hellboy) 1-2

Régen még azt hittem, hogy ismerem az összes elképzelhető szuperhőst, azonban idővel rájöttem, hogy meglehetősen foghíjas a tudásom. A Pokolfajzat első részét azért nem láttam korábban, mert azt hittem, hogy valami horror. Aztán mikor elkészült a második rész, és rengeteg kritikát lehetett olvasni róla (főleg azért, mert Etyekwoodban, azaz Magyarországon készült), úgy döntöttem, hogy megnézem mindkét részt.


Nagyon kellemes csalódásban volt részem. Főleg az első rész hangulata jött be a náci Németországos háttérel, valamint a vicces beszólásokkal, és remek karakterekkel. Mondjuk volt elég sok lejtmenet, vagy gagyi rész, de ez mind nem számított. Mivel magyar nyelven néztem a részeket, ezért nem tudom, hogy Pirost (Pokolfajzat) barátunkat valóban Rednek hívták-e, de azt hiszem, hogy a magyar fordítás is kifejezetten élvezetesre sikerült. Persze, mondom én ezt úgy, hogy nem ismertem szuperhősünk valódi, nyomtatásban kiadott hátterét.

A második rész egy tipikus lenyúlás volt. Érződött az ötlettelenség, valamint egy pici erőlködés. Mindezen felül azonban elég jó szórakozás volt, és azt hiszem, hogy az első résszel együtt meg fogom újra nézni ezt a filmet is. Talán majd a harmadik rész megjelenésekor lesz újra aktuális...

Annyit még hozzátennék, hogy második részen nem látoszott, hogy valami kelet-európai országban készült volna. Jók voltak a trükkök, és nem volt gagyibb, mint az előző rész. Remélem, hogy a következő részt is nálunk fogják csinálni.

2008/10/28

Wanted

Azt hiszem, hogy ez is valami képregény-feldolgozás alapján készült el. Igazából nem vagyok nagyon képben, mert én más képregényeket (Pókember, X-men, Transformers) olvastam fiatalabb koromban.

Az előzeteseket látva tudtam, hogy komolyan semmiképpen nem lehet majd venni ezt a filmet is. Látványos és hihetetlen akciójelenetek, amelyek egybegyúrva kész látványorgiát adtak az agyatlan küzdelmekre vágyóknak. Teljesen felesleges bármilyen ésszerűt keresni az egyes képtelenségek mögött.

A történet szerint a sors szövőszéke kódolva mindig megad egy nevet, amit a hozzá kötődő bérgyilkos szövetség egyik tagjának likvidálnia kell. Többet inkább nem is árulok el, mert már lehet, hogy így is túl sokat mondtam.

A lényeg, hogy a film bővelkedik látványban, képregényelemekben és különleges kanyarlövésekben. Kikapcsolódásra teljesen tökéletes... De azért túl sokat ne várjunk!

2008/10/21

Protonic - Hardburger


Nem is értem, hogy eddig miért mentem el szó nélkül a magyar neorave társadalom egyik legnagyobb művészének eme alkotásának megemlítése mellett. Protonic mester egyszerűen valami zseniálisat alkotott a Hardburger című ingyenesen fogyasztható alkotásával. Már maguk a számok is magukért beszélnek, de a magyar művész zseniálisan pakolta egymás után a számokat.



Az érdeklődők ingyen letölthetik az egész albumot Protonic honlapjáról: http://www.protonic.hu/hardburger/

Bank-kaland

Tegnap reggel bementem a szokásos Erste bankomba, hogy vegyek ki egy kis pénzmagot. Persze nem símaszkban, vagy pótkocsis IFA-val támadtam, csak úgy szimplán, ahogy hétköznapi ügyfél szokta magáévá tenni az automátat. Követtem a szokásos eljárást, nyelv, pinkód (XXXX, ahogy mindenkinek), készpénzfelvétel bizonylattal, más összeg... 9.000 pénz ki. Ahogy szoktam. A 9.000Ft azért is szerencsés, mert kapok ebben az esetben ezreseket is, és nem kell szenvedni a felváltással. Kiveszem a pénz a kis rekeszből, majd leszámolom... Hopppá! Az egyik ezresnek az alsó (vagy felső) fele durván festékcsíkos volt.

Az automata az Erste bank előterében volt, így nyomás be a bankba. Megkérdeztem a pénztárost, hogy normális-e a festékfolyás (gondolom, hogy a lopásvédelmi festék folyhatott rá), amire azt a választ kaptam, hogy nem. Ezt követően egy szó nélkül kicserélték a bankjegyet.

Most gondoljátok el, hogy mi lett volna, ha nem számolom meg a pénzt. Buktam volna egy ezrest, mert nem hiszem, hogy boltban elfogadták volna tőlem fizetéskor. Már a bankautomaták sem a régiek...

2008/10/17

Annamária és azok a pici fogacskák

Kb. két hónapos kora óta mindenki azzal jön, hogy éppen azért nyűgős, vagy azért olyan nyálas a kisasszony, mert jön a foga. Most már tényleg úgy néz ki, hogy valóban így is van. Tegnapelőtt sikerült meglátnom, hogy a felső, első kettő foga már fehér csíkokként fehérlik. Mégiscsak lesz valami...

Annamária amúgy köszöni szépen jól van. Most már rendszeresen képes 1-2 métereket két lábon, segítség nélkül megtenni. Nagyon aranyosan togyog, viszont, ha az ez egyik kezét fogom, akkor már futni is tud. Közben pedig nagyokat sikongat. Félelemetes, hogy mennyi energia van benne.

Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése

A Látnok-ciklus utolsó kötete, ahol szerencsére kereken lezáródik a történet, és nincsen hiányérzet az olvasóban.

Robin Hobb nagyon gonosz, kegyetlenül gonosz. Amiket művel a karaktereivel az már vérlázító. A könyv eleje egy kicsit nehez indult számomra, de aztán szépen lassan belendült a történet. Az előző részekhez képes elég mozgalmas a kaland, és FitzLovag hatalmas távot tesz meg, hogy céljait elérje. Pompa kapcsán kiderül rengeteg turpisság, de az igazi meglepetések csak az utolsó fejezetekben jelennek meg.

Apropó, utolsó fejezetek... Itt eléggé úgy éreztem, hogy az irónőnek elege lett már a történetből, és gyorsan le akarta zárni a kalandot. A sok-sok szinte tétlenséggel megtöltött oldal után itt elég sűrűn történnek az események. Valahogy nincsen eléggé kiegyensúlyozva...

Gondolom, hogy aki már átverekedte magát a Látnok-ciklus kötetein, az ezt a részt sem fogja kihagyni. Főleg azért, mert itt közel minden megválaszolásra kerül...

2008/09/29

Speed Racer - Totál Turbó

Igazából a filmmel kapcsolatos első és legfontosabb kérdésem, hogy kinek szánták valójában? Nekem igazából tetszett, bár az első 20 percben még erős fenntartásaim voltak vele kapcsolatban.


A Mátrix-mitológiát létrehozó Wacsorázós testvérek (lusta vagyok kiguglizni, de aki ismeri a Mátrixot az úgyis tudja, hogy kikről van szó, akik meg nem, annak úgyis teljesen mindegy) alkotása ez a film is, de valahogy nem ugyanazt a képvilágot hozták, mint trillógiájuk esetén, és ugye nem a kenus csávó (Keanu Reeves) volt a főszereplő sem.

Adva van az alaptörténet, hogy egy autóversenyzésnek élő család szinte mindenre képes. Sorra verik meg a nagy ipari cégek autóit és egyben pilótáit. Aztán a család nagyobb fia egyszercsak elhuny... A kisebbik, aki az idióta Speed keresztnevet kapta (lehetett volna Dömperke is), igazi magyar népmesei fordulattal a helyébe lép. Apuci szereli kocsit, míg a gyerek versenyez.

Az autóversenynél senki ne számítson komoly autózásra. Kicsit olyan, mintha egy számítógépes játékot (pl. SW: Racer) gyúrtak volna össze a Cartoon Network adóján vetített Wacky Racers-el. Mindezek ellenére kifejezettem szórakoztató.

Néha teljesen olyan érzésem volt, mintha Kémkölyköket nézném, bár volt benne pár olyan jelenet, ami alapján nem 12-es karikás besorolásúnak venném a filmet.

A történetet előrehaladását szinte sejteni lehet, nem igazán van benne meglepetés. Aki túlélte az első 20 percet, az már a maradékot is meg fogja nézni, és ha az eleje lekötötte, akkor maradék időt is élvezni fogja.

2008/09/17

Babaúszás, 2-es szint

A hét végén szintet léptünk a babaúszást illetően, és már a kettes csoportban vagyunk. Elég durva ugrást jelent, ugyanis az első 5-10 perc bemelegítésén azt kell csinálni, mint ami az előző csoportban volt (3x arclocsolás, 3x fogós merülés, 3x háton lebegtetés, csak fejtartással, 3x elengedéses merülés). Ezt követően szinte többször volt víz alatt, mint víz felett... Mondjuk ez azért túlzás, de voltak elég durva merülések. Igazából nem nagyon ellenkezett, és szerintem még élvezte is volna, ha megint az előző este nem fárasztotta volna le saját magát.
Volt egy nagyon durva rész, amikor felsorakoztunk a kötél mellett, és ott sokáig a víz alá nyomva kellett haladni a picivel. Elvileg baba-mama úszás lenne, de ez átalakult baba-papa úszássá a következő hónapokra, mivel Évinek beindult a sulija.

***

Közben elkészültek a 2008.09.06-án készített babaúszásos képek.

A képeket itt lehet megtekinteni: http://picasaweb.google.com/raveair/BabaSzS

Csak úgy, néhány gondolat...

Van úgy, hogy az embernek egymás után csak kaki napjai vannak... A múlt is tökéletes példája ennek volt, amikor egymást érték a túlórák, és a pénteki korán hazamenés helyett még vacsorára sem értem haza. Aztán ugye otthon sem ért véget a munkás nap, mert mindig van volt valamit tenni. Szorítottak a határidők, és ennek köszönhetően még alvásminimalizálás is volt.

Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen kár, hogy már kilőttem a szabijaimat, és nem tudok egy teljes sehová-sem-menős-csak-otthon-fetrengős-napot tartani (na jó, heti egy-két bolt még belefér). Ilyenkor jól el lehetne szórakozni a kicsi Babbanccsal, mikor ő is alszik, akkor én is, és hasonlók... Bár lehet, hogy hasonlóban lehetne részem, ha beáldoznám az év végére tervezett nyaralást, és akkor így Évinek is lenne ideje és lehetősége szakdogát írnia az államvizsgához.

***

Sikerült előrelépést elérni a papnál is. A területileg illetékes pap adott egy engedélyt, hogy Nevéninkábbnemnevezem papunk meg tudja keresztelni Annamáriát. Kalandtúrába beillő küzdelmet követőn végül sikerült a megtalálnunk a fickót, és odaadtuk neki az engedélyt. Valahogy érzem, hogy lesznek még akadályok...

Hancock

Nem is tudom, hogy mennyi szót érdemes egyáltalán erre a filmre szánnom. Vígjáték-szerű hősfilm lenne Will Smith-el, de valahogy nem találták meg a helyes utat a készítői. Szinte csak abból a dacból néztem végig, hogy már elkezdtem, és nem akarom félbehagyni.
A történet szerint adva van egy iszákos, teljesen szétcsúszott, magányos szuperhős, aki a tetteivel több kárt csinál, mint hasznot. Szerencséjére (?) összefut egy marketinges csávóval, aki megpróbálja elintézni, hogy Hancock népszerű legyen a nép szemében. Persze ezzel még nem beszéltem és nem is fogok a különböző bonyodalmakról (hátha megnézi valaki más is, én meg nem akarom neki lelőni a poénokat).
Az a bosszantó, hogy az látszik, hogy tettek pénzt a filmbe, és vannak nagyon jó jelenetek is, de valahogy ez mind kevés...

2008/09/09

Terry Pratchett: Night Watch

Rengeteg teendőm között nem sok időm maradt az olvasásra, csak a buszon történő utazások közben tudtam néhány percet ezen tevékenységemnek szentelnem. Korábban már rengeteg jót hallottam Terry Pratchett könyveiről, és mivel még a névnapomra kaptam egyet angolul, ezért úgy döntöttem, hogy most ez kerül terítékre.


Igazából csak nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok a Night Watch kapcsán, mivel eddig csak a Neil Gaiman-el közös műveket, és a könyveiből készített tévéfilmeket láttam. Az elborult humor garantált volt, amiben az olvasás közben nem is csalódtam. Többször is vissza kellett magam fognom, hogy ne röhögjek fel hangosan a 14/114-es buszon.

Magával a történettel nem voltam túlságosan elégedett, nem volt túl eredeti vagy különösebben ötletes. Valahogy a Terminátor filmekre hajazott a múltba való visszatérés, villámlás és pucéran való megérkezés keretében. A történet szerint Sam Vimes egy véletlen folyamán visszatért a múltba egy Carcer nevű gonosz bűnözővel, ahol részben egymással hadakoztak, részben pedig a múlt megóvásán és megváltoztatásán hadakoztak. Vimes felvette John Keel szerepét, és mindent elkövetett azért, hogy változtasson a korrupt éjjeli őrségen és magán a korrupt városon. A város egy része ellene dolgozik, de szerencsére akadnak támogatói is...

A könyv kellemes szórakozást nyújt, de igazából semmi extrát. A jövőben lehet, hogy még be fogom próbálni a magyar nyelven megjelent írásait is.

2008/09/08

Bolondok aranya

Igazából nem a blogolási kedvem jött meg (az soha nem is ment el), hanem szabadidőm teremtődött. Gondoltam rá, hogy egyszer majd megírom, hogy mi töltötte ki a legutóbb három hónapom java részét a munkámon túl.

Az esténként, illetve hétvégenként megnézett 1-2 Csillagkapu részen túl most már egész estés filmeket is meg tudtam nézni. Elsőnek valami kevésbé bonyolultat, és elgondolásom szerint Évinek is nézhetőt választottam, a Bolondok arányát.


Az első húsz percnek még nem kellett eltelnie miután rájöttem, hogy ez annyira nem ragadta meg az asszonypajtásmestert, és kérdezte, hogy "ennek mi értelme van?" Mindegy... ha már egyszer elkezdtem nézni, akkor a végéig ki fogok tartani. Szerencsére nekem nem volt olyan rossz, egész élvezhető, egyszer nézhető, bugyuta kaland-vígjáték volt. Olyan, mint egy C-kategóriás Indiana Jones film, tengerrel, pálmával... és fááákkal (ezt a szót angolul írtam, csak magyar fonetikával).

Elég idegesítő volt az állandó bárgyú vigyorgás, és vigyorgásra késztetés, valamint az egészbe túl erőltetetten ható történelem-magyarázatok. Óriási pozitívum, hogy a történet van zárva! Manapság már egész ritka az ilyen... Így nem volt bennem az a hiányérzet, hogy ezt követően vajon mi fog történni, lesz a folyatatás, és ha igen mi. Lement a vége... Csapó.

A film bőven nézhető, és aki kalandra vágyik, de túl lusta Indiana Jones moziban nézni, vagy várni a dvd-s megjelenését, az nyugodtan nézze meg hiánypótlónak. Azért túl magas mércét ne állítsunk neki!

A sötét lovag (The Dark Knight)

A nyár utolsó heteiben sikerült megnéznem ezt a filmet is Évi unokaöccsével, a közelben lévő Campona mozitermében. Mivel elég nagy volt a felhajtás az új Batman alkotásról a megjelenés előtt és után, ezért én is nagy elvárásokkal ültem le a filmet nézni.


Furcsáltam, hogy csak feliratosan vetítik, és sehol sincsen belőle magyar szinkronos. Én magam ugyan tudok és szeretek is olvasni (Évi unokaöccse viszont nem gyorsolvasó művész), de vallom azt a dolgot, hogy moziban elég legyen magára a filmre konctrálni, elmerülni a hangokban, a látványban, de lehetőleg ne romboljuk azzal az élményt, hogy közben még a feliratot is olvassuk. Lehet, hogy az egyik fő elgondolás az volt, hogy mivel képregény még külön jók is beléje a feliratok? Nem tudom... /Most biztok kapok egyesektől egy kis gondolatbeli kövezést, hogy milyen vagyok már, hogy azt sem értékelem, hogy eredeti hangon hallhattam a színészeket. Miért, mi van akkor?/

Megmondom őszintén, hogy a film elején vártam a csodát, hogy vajon mi fog történni, ez is annyira fog tetszeni, mint a kezdődik, vagy talán nem, jogos-e az a magas IMDB pontszám, amivel a mindenkori toplistát vezette? Talán mindezek voltak annak az okozói, hogy nem merültem el annyira a filmben. El kellett telnie vagy fél órának, mikor már teljesen élvezni tudtam az egészet. Nem mintha rossz lett volna, csak nem rántott be teljesen a dolog. A rengeteg helyszín valahogy túl zsúfolttá, és kevésbé összefüggővé tette a filmet.

Vicces, hogy a film főszereplője nem is igazán a címszereplő, hanem sokkal inkább Joker és Harvey Dent volt. Batman/Bruce Wayne szinte eltűnt az egész moziban, néha megjelent az akcióknál, és tette dolgát... semmi extra. Joker szinte egészen hihető idiótára sikerült, de ugyanakkor élvezhető és nem bosszantó karaktere lett az filmnek. Sokan el voltak ájulva Heath Ledger játékától, de én néhol túljátszottnak éreztem. Mindegy, még az is lehet, hogy valami poszt-humusz Oscar díjat fog kapni, amire még azt sem mondhatom, hogy nem érdemelné meg. Mikor volt utoljára, hogy hogy képregénybeli vagy komolytalan szerepért valaki Oscart kapott?

A filmről még annyit, hogy nekem egy picit túlzsúfolt lett, de valahogy bele kellett paszírozni a játékidőbe, ami meg nekem túl hosszú volt. Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy vége van, és le lehet zárni, de nem... Még volt fél óra, ahonnan folytatódott a történet. Azt viszont elismerem, hogy óriási alkotás, és még annak is ajánlott, aki nem szereti vagy már csömöre van a képregényekből készített filmektől.

2008/09/05

A Jövő háza

A tavalyi "Múzeumok éjszakáján" sajnos nem sikerült annyi múzeumot végigjárni, mint amennyit szerettünk volna. Mivel Évi hasában ott volt még a pici Babbancs, ezért elég hamar elfáradt, és nem jutott időnk mindenre.

Jártunk a Millenárisnál, vagy hol... ahol van a Csodák palotája és a Jövő háza. Az előbbit nagyjából sikerült végigjárnunk, de ott sem szemléltünk meg mindent tüzetesen. Mivel nem jutott idő a Jövő házára, ezért gondoltuk, hogy idén megnézzük, hogy miből maradtunk ki.

Kifizettük a belépőt és bementünk... A nagy hangárban igazában semmi sem volt. Semmi érdekes. Volt néhány nagy kép, mellette unalmas szövegek, valamint az egész közepén paravánokkal körbevett számítógépes terminálok. Ezekben a boxokban szinte csak másodlagos volt a kiállítás témája, a különböző fejlődéshez kötődö dolgok. A lényeg az 1-3 db internetezésre is alkalmas PC volt. Itt a gyerekek tudtak netezni és játszani (javás játékok, meg ilyen város/faluépítős és megtámadós játékok).

Fent néhány nagyon csúnya mechanikus szerkezetet lehetett megcsodálni, ami igazából az állatok működését akarta a technológiához hasonlítani. Ezen kívül még voltak egy különleges LEGO termékből készült robotok. Ezekből volt olyan 50 darab, de a prezentálást találó személyek (akik inkább csak tehénkedtek és pöffeszkedtek a babzsákjaikon) szerint csak 1 (lassan írom, hogy mindenki értse), EGY darab működött... úgy-ahogy. A pókergép elég döcögősen haladt és teljesítette funkcióját.

Ha valaki véletlenül erre vetődik, akkor csak akkor menjen be ide, ha még van felesleges ideje, vagy úgy gondolja, hogy az egész napját el szeretné tölteni a környéken, de igazából nem nagyon ajánlom...

Annamária a 9 hónap előtt, és egy kis képfrissítés

A kisasszony nem nő rohamléptékben, és a súlya sem igazán gyarapodik. Még mindig 7,5kg alatt van, amit talán a jó kondijának is köszönhet, mert nagyon sokat mászik. Évi szerint a mozgékonyságát annak köszönheti Annamária, hogy az első hónapokban folyamatosan tornásztatta a fürdés előtt.

Mostanra már nagyon jól, és gyorsan tud mászni. Bár a féloldalas technológiáján még bőven lenne mit javítani, de megelégszik ezzel, hiszen halad előre. Mostanra már óriási rutinnal képes felállni szinte bármi mellett, és egy kézzel kapaszkodva haladni mellette. Néha már el is engedi magát, és néhány másodpercre képes két lábon állni, majd puhán leülni.

Ezen felül sikerült még megtanulnia tapsolni, nagyon ügyesen iszik már pohárból, ha tartjuk neki, valamint jól megy neki a "Ham-ham" mondás, ha éppen enni akar valamit.

Annamária segít főzni

A szokásos Picasa oldalamra Évi most pakolt fel néhány új képet. Azt hiszem, hogy cenzúráznom kellene őket...

2008/09/01

200. bejegyzés

Igazából nem is tudom, hogy mit írjak. Nagy nehezen nekem is sikerült elérnem ezt a mérföldkövet. Már csak valami értelemmel kellene feltöltenem a blogomat...

És kattintsatok sűrűn a hirdetésekre! ;)

Dallas

Ma még szerintem fogok többet is írni, de ezt meg kell, hogy osszam az olvasóimmal. Onnan aktuális, hogy mától újra lesz Dallas a tévében (a Story TV-n), és ez link a sorozatjunkie egyik olvasójától származik.

2008/08/18

Strandolós nyaralás

Hétfőtől elutaztunk Mezőkövesdre, ahol a fő csapásirányunk Zsóry fürdő volt. Szerencsére végig jó időnk volt, de valamiért hétfőn nem jutottunk ki a strandra...

A szállásunk egész jó volt, csak egy kicsit bosszantott, hogy mezőgazdsági munkálatokat az egyik nap estéjére tervezték, és hajnali egyig tárcsázták a földet.

Pár szót a strandról. A felnőtt belépőjegy 1300Ft volt, de délután 2 órától már 700Ft volt, és azt hiszem délután 4től még olcsóbb. Amikor beléptünk a hátsó bejáraton (ez volt a közelebb a szállásunkhoz), akkor rögtön megcsapott minket a gyógyvíz masszív sz.. szaga... A medencéket nézve elég bő a kínálat. Van több gyógymedence, vagy néhány meszelt falú, nem vízforgatós, egy hullámmedence, a hullámmedencét körbekerülő körmendence, fedett gyógymedencék, élménymedence és egy fedett úszómedence.

Volt egy gyermekmedence is, amit szokás szerint csak 3 év feletti gyerek vehet igénybe. Ráadásul annyira balesetveszélyesre csinálták meg, hogy állandóan felügyelik. Szegény kicsi Annamáriának nem volt medencéje, de végül találtunk megoldást. A két meszes medence mellett volt kettő napozómedence, amibe pont bele tudtuk ültetni pancsolni. Egy kicsivel a mellkasa alatt volt a víz, így nagyon tudta élvezni.

Valaki esetleg tud olyan strandot, ahol 3 év alatti gyerek is tud strandon fürödni?

Hétvégi kirándulás

Nem tudom, hogy mennyire lehet furcsának tekinteni azt, hogy amíg Nógrád megyében éltem nem látogattam meg soha Ipolytarnócot, vagy Hollókőt. Lehet, hogy akkor különösebb igényem sem volt rá, mert megkövesedett fát már láttam élőben (sőt van is otthon), parasztházak, régi használati tárgyakkal a környékünkön is voltak...

Augusztus 9-én egy kicsit borongós volt a reggel, és enyhébb mértékben szemerkélt is az eső. Már majdnem azt hittük, hogy nem lesz semmi sem a kirándulásból. Annamáriát lepasszoltuk a szüleimnek, hadd készítsék ki egymást... ;) Ekkor még nem tudtuk, hogy mennyi időre megyünk el, de felkészítettük őket, hogy mit hol találnak, és mikor mit kell csinálni.

Az idő akkor sem lett sokkal jobb, amikor megérkeztünk Ipolytarnócra. A pénztárnál mondták, hogy óránként van vezetes, ezért először a 4D-s mozira mentünk be. Tudomásom szerint Magyarországon ilyen máshol nincsen, ezért ejtenék róla néhány szót. Maga a vetítés csak valami 15 perces volt, ami bőven lehetett volna több is. A korábbán látott Nascar-os filmhez képest képben annyi volt a különbség, hogy ez számítógépes grafikával volt végig megcsinálja, és nem speciális kamerával. Emiatt egy picit fanyalogtam is, mert néhány jelenet igazán lehetett volna "élő" kép is. De hogy miért is 4D-s a mozi? Azért, mert a székek is mozognak, amikben ültünk. Érdekes egy élmény volt, de szívesen megnéznék másmilyen filmet is 4D-ben.

Ezt követően elmentünk Hollókőre. Megnéztük a falut, bementünk néhány házba. Gondolom, hogy annak nagyobb élmény, aki még nem látott hasonló házakat, és régi használati tárgyakat. Viszont a vár az magáért beszélt! Olyan rossz, hogy fel kellett robbantani ezeket a régi várakat, mert nagyon szívesen megnéztem volna teljes formájában...

2008/08/08

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Elég ritkán jutok el moziba, és valahogy Annamária miatt eddig nem is volt rá túl sok lehetőségem. A másik, hogy nem esik az sem valami jó, hogy én szórakozok, Évi meg vigyáz Annamáriára. Most viszont lehetőségem nyílt Évi testvérének, és az ő kultúrautalványainak (amiket valamilyen rejtélyes okból könyvekre NEM lehet elkölteni) köszönhetően.

Bemelegítésnek elmentünk Norbival (Évi testvérnek pasijával) gokartozni. Elég nagy élmény volt, mert már elég régen ültem ilyen pici járgányban. Ennek megfelelően olyan szédületes eredményeket sem csináltam. Igaz, hogy elsőre pici volt a kart, egy picit mintha rezonált volna a jobb oldala, furák voltak a pedálok, és egy kicsit sütött a motor. Talán, ha egy picit kényelmesebben öltöztem volna, akkor jobb eredményt is el tudtam volna érni. Azonban így sem vagyok teljesen elégedetlen. Talán majd még egyszer elfogok menni a Campona melletti gokart pályára.


Rövid folyadék kibocsátást és magunkhoz vételezést követően beültünk a filmre. Elég óvatos voltam az új részt illetően, mert az előző 3 részt (talán a 2-at nem) nagyon imádtam.

A kezdő képsoroknál vicces volt, a következő "Harrison Ford in" következő kép "Indiana Jones és a kristálykoponya királysága". Na mondom ez érdekes lesz. Tovább nem is szidnám a magyar verziót, mert végig élvezhetőnek találtam, azzal meg a szegény fordítót nem bántanám, hogy az angolul jól hangzó, rövid mondatok a magyarban csak máshogy lehet visszaadni.

Kanyarodjunk is vissza filmhez. A korábbi Indy filmek is erősen bővelkedtek a túlzó dolgokban, de ide megpróbáltak mindent belezsúfolni. Az 51-es körzet jól ismert raktára a frigyládával, atomrobbanás, piramis, robbanások, fejtőrők, és persze a kristálykoponya. Mindenez nagyon vicces és szórakoztató volt. Még szerencse, hogy már rögtön az első néhány perc után ezt sugallta a mozi, így át tudtam adni magam az élvezeteknek. Egyszer volt egy olyan mélyebb pont, ahol elő akartam venni a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de végül visszafogtam magam.

Indy, egy öreg, de ugyanolyan szórakoztató Indy volt, mint a korábbi részekben. Érdekes volt még az apjának a feltűnése is... ;) A fia pedig nagyjából azt hozta, amit vártam tőle, és egyáltalán nem idegesített. Igazából a női főszereplővel volt egy kis bajom, de nem annyira, hogy nagyon zarart volna.

A filmben rengeteg remek ötlet volt, de sajnos már több mindent elsütöttek hasonló helyzetekben. Néha azt éreztem, hogy Lucas bácsi átvette egy kicsit a rendezést Spielberg bácsitól, mert egy kicsit Star Wars érzésem támadt néhány jelenetnél. Vicces volt néhány kikacsintás amúgy a korábbi filmjei(k)-re. Mintha mindent összegyúrtak volna...

A film a modern kor igényeihez volt igazítva, bár néhol elég zavaró volt a festett háttér vagy cgi (szinte már úgy éreztem magam, mintha a Sky Captain-t nézném, vagy a Tarzan rajzfilmet), de azt hiszem, hogy sikerült olyan végeredményt produkálniuk, hogy a régi és új rajongók igényeit is maximálisan kielégítsék. Több helyen le volt írva, amit én is éreztem: ez a film tisztelgés volt a korábbi filmek előtt (erről a Tribute to RMB album jut az eszembe, ahol a számok jók, de valahogy nem az igazi, eredeti érzést adják). Mindenképpen érdemes moziban megnézni.

Az egészben csak az a rossz, hogy annyira elkapott a moziláz, hogy szívesen elmennék az új Batman filmre is...

2008/07/23

George R. R. Martin - Lázálom

Nem mondanám, hogy túlságosan is rajongok a vámpírtörténetekért, de mivel George R. R. Martin írta, ezért megkapta az esélyt. Szerintem, ha nem ismerem az írót, és meglátom ezt a szörnyű borítót, akkor szinte nulla lett volna az esélye, hogy megveszem magamnak a könyvet.


A történet valahogy egy kicsit nehezen indult el számomra. Lehet, hogy maga a 19. század, vagy a gőzhajós környezet, vagy maguk a szereplők idegesítettek. Igazán nem tudom megmondani. A főhös eleve egy unszimpatikus figura, és a Marsh név ezt tovább fokozta (ugye egy másik, horror műveket író szerző használt ilyen névvel negatív karaktert).

Sajnos a Jég és Tűz dala könyvsorozat-eposszal nálam magasra tette a mércét az írót. Talán jogtalanul vártam el tőle, hogy a korábbi műve is hasonló csúcsokat ostromoljon. Valahogy annyira nem fogott meg, és meglehetősen nyűgösen ment az olvasás. Egyszerűen valahogy hiányzott belőle valami.

Bár Martin próbált szakítani a vámpíros történetek hagyományaival, mégis túl sok újat nem tudott belevinni a történetbe. A karakterek erősen szenvedtek, szinte véreztek, mégis olvasóként nem sikerült olyan élvezettel magamba szívni a történéseket, mint valami könyv-vámpír. Az összhatást tovább rontotta, hogy a könyv felénél borzasztóan leromlott a fordítás minősége. Érezhetőbben még nyögvenyelősebb lett az olvasás, valamint a rengeteg helyesírási hiba jelentősen rombolta a hangulatot. Mintha nem olvasták volna újra...

Egy pár szót azért szólnék a történetről, ami szerintem nem olyan rossz. Igazából még azt is lehet mondani rá, hogy jó, csak mint korábban írtam Martintól azért többet vártam.

A 19. század közepén vagy inkább második felében járunk, a Mississippi környékén. A gőzhajózás virágkorát éli, és a kapitányok azzal élik ki a hosszú izzadtságcseppeként lefolyó életüket, hogy egymás hajói ellen versenyeznek nagyságban, szépségben, de főleg sebességben. A könyv két pozitív főhőse a regény elején azért találkozik, hogy egy remek hajót építsenek, amely a korának legjobb, legkiemelkedőbb gőzőse legyen. Ahogy a történet folyik amerika folyóin, úgy ismerhetjük meg az akkori gőzhajózás szépségeit. Szerencsére Martin olyan stílusban ír, hogy bele tudjuk magunkat élni, hogy mi is ott vagyunk a hajóján, miközben annak zsírtól majd felrobbanó kazánjai éppen azért dolgoznak, hogy a riválisaikat maguk mögött hagyják.

Már a könyv elején világossá válik az olvasó számára, hogy a hajóskapitány társa valójában egy vámpír, azonban az író olyan mederbe tereli a történéseket, hogy akár még lehet más is... A másik szálon futó vámpírközössége élete, valamint pozitív hőseinkkel való találkozása elég erősen megkavarja a virágzónak induló jövőképet.

A vámpíros könyveket olvasók mindenféleképpen olvassák el, de George R. R. Martin rajongókat csak óvatosságra merném inteni. Érdemes elolvasni, de ne azt a minőséget várjuk, mint a mostani regényfolyamától. Ez sokban eltér, sokban túlszárnyalja más fantasy írók műveit, de saját magához képest elmarad színvonalban.

2008/07/20

Keresztelési hadművelet

Nos... hirtelen felindulásból írom most ezt a blogbejegyzést. Most jártunk a papnál, hogy ugyan hajlandó lesz-e megkeresztelni a lányunkat, Annamáriát. Erre ez a szokásos, kedves vigyorával azzal kezdte, hogy jövő héten mikor tudunk találkozni. Pedig tudhatná, hogy nem ott lakunk, és mikor összeadott minket, akkor is ez volt a probléma, hogy csak minden 2. hétvégén tudtunk találkozni.

Mikor mondtuk neki, hogy legközelebb 1 hónap múlva járunk erre, akkor - a vigyorgását folytatva - mondta, hogy keressük fel a lakóhelyünkhöz közeli papot, és vele beszéljünk. Körülbelül olyan hangsúllyal mondta, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy "Menjünk a p...ba!".

Igazán nagyon kedves pap, és gondolom, hogy azt szeretné, ha minél több "báránykája" lenne, de azt hiszem, hogy nagyon rossz politikát követ.

Az egész rosszindulatúságát rá akarja fogni a bürökráciára, hogy ez a dolgok menete. Nem is értem, hogy ennyi rosszindulat hogyan gyűlhetett össze papban. Komolyan, olyan mint egy sith lovag (persze lovag nélkül, és a sith helyett írhattam volna egy másik angol szót is, amelyben ugyanezek a karakterek vannak), a papság sötét oldala, egy antipap... Zoli atyát (így hívják) szerintem már csak a modern szokások védik meg a kövezéstől.

Így nem tudom, hogy mi lesz, hogy mikor és hol tudjuk majd megkereszteltetni a lányunkat.

2008/07/11

Nascar - Az (első) IMAX élményem

Évi egyik barátnője, Adri jegyeket nyert egy ilyen 3D-s IMAX-os mozira az Aréna Plázába. Nekem szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ugyan odaérek-e. Szerencsére a késő délutáni tárgyalás még pont időben véget ért, hogy találkozni tudjunk a mozi előtt.

Maga az Aréna Pláza is megérne néhány szót, a kihalt, zombifilm-hangulatot árasztó kihaltságával, és a már megkopottságot idéző (ál?)márványköveivel. A neonfényektől és színes reklámokról tarkálló üzlethelyiségek is kongtak az ürességtől. Nem a látogató- és vásárlóközönség mély és olykor harsány moraja, hanem az új légkondik még halkan duruzsoló hangja és az üzlethelyiségekből kiarámló zene volt az, ami a nagy csarnokot betöltötte.

A bután megtervezett, és nem felhasználóbarátságáról gyorsan tanúbizonyságot tevő térkép nem sokat segített a tájékozódásban. Nem tudom, hogy kiben merült fel az a fantasztikus ötlet, hogy két szintet egyetlen térképen mutasson be...

A mozi megtalálása nem csak nekünk jelentett kihívást. Ugye én GPS nélkül 10 méteren belül el tudok tévedni bárhol is legyek, de hogy még az ott dolgozók sem tudják, hogy a nagy épület egyik nevezetessége hol található, az már több mint bosszantó. Azért az jellemző volt rám, hogy sikerült úgy elmenni a bejárat előtt, hogy fel sem tűnt. Néhány informatív tájékoztatótábla igazán jó lett volna...

Miután felmentünk a tetőtérbe (a térképen csak a földszint és az emelet üzletei voltak feltüntetve, és semmi utalás még egy szintről), ott átvettük a karszalagokat, majd irány a terem. A szemüvegek átvétele után volt még egy kis keringés, de rábíztunk magunkat az előttünk kígyózó szórványos tömegre. A moziban bárhová leülhettünk, így az utolsó sor középső székeit tettük magunkévá. Jó szokásom, hogy a moziélményt nem rombolom pattogatott kukorica evéssel és kólaszürcsöléssel, így most ezekre megint nem került sor.

A szemüveget próbálgattam a film előtt. Egy picit kényelmetlen volt, de amikor elkezdődött a vetítés, akkor már igazából nem zavart. Azt vártam tőle, hogy majd ha csak simán átnézek rajta, akkor is észreveszek valamit, de igazából semmi nem történt.

Lefutottak a 2D-s reklámok, majd a terem elsötétült... aztán kigyúlt egy reflektor és egy kis hölgy felolvasott egy kis bevezetőt. Aztán kezdődhetett az élmény.

Már a Warner Bros felirat is 3D-ben jött elő. Ekkor, több társammal egyetemben, megnéztem, hogy milyen szemüveg nélkül a hatás. Nagyjából olyan volt, mint amikor régi otthonomban a szlovák 1-est akartam nézni. Jó kép, csak mellette nagy szellemképek. Fel is merült bennem, ha ilyen szemüveggel nézném a szlovák tévé adásait, akkor azok lehet, hogy 3D-sek lennének...

A film első néhány percét nagyon eltalálták. Az erdei úton egy üldözés folyt egy szeszcsempész- és egy rendőrautó között. Nagyon jól megcsinálták a környezetet, és teljesen olyan volt, mintha az erdőből vagy az útról szemlélném az események alakulását. Egyszerűen zseniális volt, ahogy a falevelek szállingóztak, a vízcseppek felcsapódtak és a kövek felverődtek. Itt felmerült bennem, hogy milyen lenne, ha filmeket így készítenék el.

Lehet, hogy eddig nem említettem, de a film a Nascar történetét, világát és hatalmas élményét kívánta bemutatni. Ez teljesen sikerült. Olyan hangulatot árasztott a mozi, hogy a legszivesebben azonnal elmentem volna élőben megnézni egy ilyen autóversenyt. A film sokszor azt sugallta, hogy benne ülök az autóban, vagy a lelátóról követem az eseményeket. Szinte éreztem, hogy mellettem megy el a mogyoróárus, miközben a lelátó az emberek extáziásától és a motorok zúgásától dübörög.

A filmben egyedül csak az a hősi amerikai életérzés bosszantott igazán. Többször volt óriási amerikai zászló a képernyőn, és igazán hősként tekintettek ezekre a sportemberekre.

Aki még nem volt ilyen 3D-s moziban, és egyszer lehetősége adódik rá, az ki ne hagyja. És senkit ne riasszon vissza, ha olyan a téma eleve, ami nem érdekli, mert a hangulat úgyis magával ragadja.

Végül pedig egy kedvcsináló videó:



2008/06/29

Nyári ünnepek

Elég őrült melegek vannak, amikor néha hálát lehet adni egy hűvös reggelnek, vagy melegséget elverő záportnak...

De most nem az időjárásról szeretnék szót ejteni, hanem a legutóbbi ünnepekről. Június 23-án tartottuk Évi névnapját. Erre lehet, hogy egy páran felkapjátok a fejeteket, de mi akkor is ekkor tartjuk. Karácsonykor szinte mindenki megfeledkezik róla, és mivel télen van a születésnapja is, ezért mindig téli ajándékot kapott. Most kap nyárit is... :)

Vettem neki egy Alhambra nevű, elég jól sikerült stratégiai társasjáték. Néhány kört már játszottunk vele, és Évi mindig simán elvert. Hát igen, aki Carcassone-n edződött...
Aztán június 26-án lett fél éves Annamária. Különösebb ajándékot tőlünk még napott, és arra sincsen még sok tippünk, hogy mit fog kapni az elsején lévő névnapjára... De majd kiderül, van még néhány napunk.

2008/06/21

Annamária nagy mozgásban

Ezekhez különösebbeket nem fűznék hozzá. A mozgóképek magukért beszélnek...
video

video

Annamária ül, nem fekszik, nem marad

Kicsi lányunk szépen megtanult négykézláb mászni, bár a technológiája még egy kicsit egyedi, de gondolom, hogy idővel majd csak csiszolódik. A mászás tudományának gyakorlása közben rájött, hogy miként tud ülni. Most ezt is nagyon magas fokon műveli. Erről be is szúrnék ide két képet.


Valamint, még két kép, hogy miként is tud már négykézláb állni (ebben a pózban haladni még nem tud, de ami késik...)





Oblivion 499-ért

A minap túrtam a TESCO-ban nagy halom játéklemez között, hátha sikerül valamit kikukázni. Egyszercsak megakadt a kezem egy ismerős lemeztokban. Oblivion! Nézegetem rajta az árat... Volt rajta 4(!) különböző ár. Ugyan melyik lehet az? Közben találtam egy másik lemezt is, ami szintén olyan vastag, lopásgátlós tokban volt, és arra 499Ft volt ráírva. Na mondom, megnézem egy leolvasónál, hogy mennyibe kerül az Oblivion és az a másik játék. Mind a kettő 499 magyar forint volt... Így tehát elhoztam és megvettem. Utólag néztem, hogy a galaxineten még mindig 2990 az ára. Azt hiszem, hogy jó vásár volt.

Agatha Christie - Nyaraló gyilkosok

Az origo.hu oldalon volt egy nyereményjáték, ahol a CDV-sevenm felajánlott 3db Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok című játékot. A jó válasz beküldése után az én nevemet is kidobta náluk az automata...


Kiváncsi vetettem magam bele a kalandba. Nem ismertem sem a könyvet, sem a belőle készített filmet, így teljesen szűzen vághattam bele a játékba. Kivételesen most nem olvastam át annyira tüzetesen a kézikönyvet, mint szoktam, de amennyit láttam belőle úgy tűnt, hogy nem lesz rossz fordítás. A dobozon azonban van egy furcsa fordítás, amire már többen felhívták a figyelmet a különböző fórumokon. Tükörben le van fordítva az, hogy "szürke cellák", ez egyértelmű utalás lenne az agytekervényekre, de mindegy...

A játék telepítője nagyon egyszerű, és elég gyorsan végez, mert nagyjából csak olyan 1,5gigabyte helyet foglal el a merevlemezen. További plusz pont, hogy nem kell a lemeznek a meghajtóban lennie játék közben. Így legalább megúsztam azt, hogy különböző orosz vagy milyen oldalakról leszedjek valami "no-disk crack"-et. Igen, én eredeti játékoknál is sűrűn megteszem, ha azzal meg tudom kímélni a lemezmeghajtóm állandó felpörgését vagy a lemez kopását, karcolódását.

A játék maga elég jól sikerült, remek kis nyomozós kaland, bár néhol majdnem beletört a bicskám, ha nem lett volna hozzá végigjátszás. Az elején egy madzagot nem sikerült megtalálnom a tengerparton. Néhol egy kicsit jobban segíthetett volna a szöveg tapogatódzásban, de a tárgyak különféle kombinálásával nagyon könnyen megoldható volt a feladat. A beszélgetések során egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy csőben lennék, mert bármit feleltem egy irányba ment az egész beszélgetés. Talán egy vagy két helyen volt olyan, hogy létezett igazi választási lehetőség.

Szerencsére a játék fordítása egész jól sikerült, bár néhol volt benne néhány gépelési hiba, néhány magyartalan mondat, de legalább nem volt félrefordítás (vagy csak nem vettem észre).


Azonban volt néhány súlyosabb gond is. Az egyik az, amikor egy (szabályosan!) összetépett papírt kellett kirakós módjára összerakni. A keretekkel semmi gond nem volt, de a középső tartalom olasz(!) nyelven volt. A sortávokból nagyjából rá lehetett jönni, de még akkor mindig az volt, hogy értelmes olasz szavakat kellett összerakni. Újabb poén, hogy amikor elkészült a kirakós, akkor angol nyelvű lett! Szerencsére mikor Poirot iratain keresztül néztem meg utólag, akkor már magyar nyelvű volt. A másik bosszantó gond a végén jelentkezett... Miután az ügy lezárult, volt még egy befejezetlen nyomozása Hastings-nek, azaz annak a személynek, akinek a bőrébe bújva vittük végig a játékot. (Újabb poén, hogy mi Hastings, Hastings pedig Poirot bőrébe bújt bele a játék során.) Szóval a végén a telefonnal a GENIUS szónak megfelelő számokat kellett volna tárcsázni a telefonon, úgy mintha sms-t írnánk. Azonban ez is magyarítva lett, és egy 10 karakteres számot kellett a végén tárcsáznánunk.

Ezen bosszantó hibák ellenére nagyon jól szórakoztam, és külön öröm volt számomra, hogy ezt magyar nyelven tehettem meg! (Ez a bejegyzés a Magyarítások Portálra is felkerül!)

Harry Potter és a tűz serlege

J. K. Rowling is erősen belecsapott a lecsóba, ahogy a gyerekmeseként indult kalandját egyre sötétebb árnyalatokkal ötvözi. Szerencsére ez sohasem árt, ha közben az ember a fantasy-t is szereti.

Igazából nekem ott van gondom az írónővel, hogy így kifejezésre viszi a sötét arcát. Harry-t egyre gonoszabb és kegyetlenebb kalandokba hajszolja bele, és közben az iskolába történő hülyülésekkel még komolytalanabbá teszi a történetet (amúgy sem kell komolyan venni, mivel csak egy mese). Azon még el lehetne gondolkodni, hogy mennyire viszi bele magát a történetbe, és hogy hasonlít-e valamennyire Rita Vitrolra, a kevésbé sem szimpatikus újságírónőre.
A könyv amúgy nem rossz, mert kifejezetten olvastatja magát, viszont elég sok helyen vannak benne érdekes jelenetek, amiket inkább jobb lett volna kihagyni, vagy másképpen továbbvezetni.

Érdekes volt olvasni a könyv ajánlójában, hogy a főhősöknél a másik nem is előtérbe kerül. Valahogy azért ennél egy picivel többre számítottam, már csak azért is, mert az előző könyvekben már volt olyan kegyetlenség, ami egy kicsikét felnőtt-tartalomnak számít... legalábbis nálam.

A könyvet egyértelmeűen Harry és Voldemort karaktere viszi a könyvben, és a többiek csak erős mellékszereplők. Gondolok itt arra is, hogy a két hű társa, mennyire hátraszorult. Az írónő dícséretére legyen mondva, hogy szépen megoldotta azt, hogy ezt Ronnal kapcsolatban még szépen érezteti is.

Remélem, hogy folytatás még izgalmasabb lesz...

A nép orgyilkosa

Mint az előző blogbejegyzésemben említettem, sikerült ezt a könyvet is elolvasnom, és már a zárórészt Az orgyilkos tanítványát olvasom.


A második rész első könyvéhez képest újra sötétedett a hangulat, és még rosszabbra fordult FitzLovag élete. A hősnő igencsak kegyetlenül bánik a főszereplőjével, és nem sok kíméletet ad neki.

Szerencsére a második rész, második könyve, tehát A nép orgyilkosa sokkal gördülékenyebb volt számomra, mint az előző, így hamar sikerült kiolvasnom. Ezt sikerült azzal tovább tetéznie, hogy meglepetést meglepetésre halmozott, és nem várt fordulatokat idézett elő. Azt hiszem, hogy tényleg igaza volt annak, aki azt állította, hogy kegyetlenség terén felveszi a versenyt George R. R. Martinnal (éppen most olvasom tőle a Lázálom című könyvet).

Kedves olvasóim, ha rajongtok a fantasy könyvekért, vagy ha az olyan történelemszerű irományokért, amiben van egy kis mágia ugyan, de sárkány és egyéb isztikus fajok nem, akkor ki ne hagyjátok Robin Hobb-ot!
(A kép az antikvarium.hu oldalról van)

2008/06/13

A király orgyilkosa

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, ugyanis azóta már sikerült az ezt követő könyvet is kiolvasnom. Megpróbálok úgy írni és fogalmazni, hogy annak sem áruljak el túl sokat, aki még nem olvasta volna az előző részt.

Hősünk, a Lovag törvénytelen, fattyú gyermeke, akit immár nem csak fiúnak, vagy Fitznek neveznek, hanem FitzLovagnak is túlélte az első rész végén ért nagy csapásokat, és lassan nekiáll lábadozni. Mire visszaért Kosvárba látja, hogy ott nagyon megváltoztak a dolog. Pompát nem sikerült visszatántorítani ambíciózus terveitől, és a vörös martalócok sem hagytak fel a támadásokkal és szipolyozásokkal.

A történet sötétebb és nyomasztóbb hangulatú, mint az első rész. Talán részben ezért is haladtam az olvasással olyan lassan. Érdekes látni, hogy miként fejlődik a főhös karaktere. Mivel sajátos, belső szemszögből történik az egyszálú cselekmény bemutatása, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az író menet közben végez Fitz-el. Azonban attól sem kell félnünk, hogy másokat életben hagy. Kegyetlenül bánik a karakterekkel az írónő. Bántja, sanyargatja őket, és nem riad vissza attól sem, ha valakivel végezni kell.

A címben "A király orgyilkosa" név van megadva, de tudni kell, hogy nálunk kettébontották a könyvet, és az első kötet kapta ezt a nevet. A második kötet "A nép orgyilkosa".

Nekem A király orgyilkosa nem annyira tetszett, mint Az orgyilkos tanítványa vagy A nép orgyilkosa, viszont nagyon fontos szerepet játszik a későbbiek megértésében. Ebben a kötetben lehet észrevenni azt, hogy néha fény derül arra, hogy Fitz teljesen máshogy gondolta a dolgokat, mint azok valójában alakultak. Ezen téves feltételezései elég nagy gondokat okoznak mind neki, mint a birodalomnak...

2008/06/11

2008/06/10

Annamária mászik

A kisasszonya egyre jobban erősödik, így már egyre több mindenre képes. A múlt héten ilyen mászásos, négykézlábas állapotban megközelített, ahogy fekszem a földön, majd a mellkasomra támaszkodott, és kinyomta magát álló helyzetbe.
Igazából ez a mászás dolog még nem megy neki annyira, és elég sokszor a feje a földön csattan, de azért erősen próbálkozik.
video

2008/06/02

Annamária túl az ötödik hónapon

Nos, a kishölgy öregszik, és már több, mint öt hónapos. Folytatja a növekedést, és a súlybeli gyarapodást. Ez utóbbi egy kicsit csökkent, de azt mondják, hogy ez teljesen normális.

A jobbra-balra gördülés nagyon megy neki, és most már az egész nappalit be tudja így járni. Emellett úgy döntött, hogy megtanul mászni. Ezen a dolgon most nagyon ügyködik. Általában úgy csinálja, hogy hason vagy négykézlábra állva kinyúl a tárgyakért, majd előrébb löki, és próbál utána menni.

Ezen kívül elkezdtünk még járni babaúszásra is, de erről majd később írok, hogy milyen. Sokkal fontosabb esemény viszont, hogy már képes puszit adni! Néha már cuppanósat is. Képeket továbbira is mindenki a webalbumomban talál.

Kalandorok

Magyar filmhez mindig óvatosan ül le az ember, mert nem tudja, hogy mi sülhet ki belőle. Néha sikerül nagyon jó alkotásokat készíteni, néha viszont inkább sikítva menekülne az ember.

A Kalandorok esetében nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt tudtam, hogy a mostanában filmekben gyakran foglalkoztatott Rudolf Péter az egyik főszereplő, míg a másik az általam annyira nem kedvelt Haumann Péter. A 3. genererációt megszemélyesítő srác nevét pedig lusta vagyok kikeresni...

A film egy kicsit döcögve indult, aztán szerencsére belelendült. A magyar valóság ábrázolásához képest egy kicsit erősre sikerült a román. Különösen a részeg rendőrös résszel. A film több helyen erős túlzásokba esett, de nagyon sok helyen lehetett felröhögni.

Középtájon az egész kezdett egy kicsit szétesni. Onnantól kapkodós lett, valamint feleslegesen lett elnyújtva. Teljesebb érzést adott volna, ha 20-30 perccel rövidebbre vágják az egészet. Nem is értem, hogy mi szükség volt az egész elnyújtására. Az utolsó félóra pedig elég összecsapottra sikerült. Úgy tűnik, hogy ezt sem ússzuk meg folytatás nélkül...

2008/05/24

Tepsis Raffaello

Olyan sokszor csináltam már, de mindig elszórom a receptjét, és a neten kell kétségbeesetten keresgélni. Ezért most inkább ezt is beírom a saját blogomba.

Hozzávalók:
a tésztához:
- 6 tojásfehérje
- 20 dkg cukor
- 10 dkg kókuszreszelék
- 10 dkg liszt

A tojásfehérjéket habbá verem, cukrot adok hozzá, majd ha így kellő keménységű állagot kapunk, akkor óvatosan belekeverjük a kókuszreszeléket és a lisztet. Ezt követően kivajazott és lisztezett tepsibe tesszük, majd jöhet a sütő, ahol kb. 200 fokon 15 percen belül megsül. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy megsült a tészta, akkor fogvájót szúrjunk bele egy pár helyen, és nézzük meg, hogy hozzátapadt-e a tészta. Ha már nem, akkor készen van.

Hozzávalók
a krémhez:
- 6 tojássárgája
- 1 vaniliás pudingpor
- 20-25 dkg cukor (a neten lévő receptek ebben térnek el, de mindegy, hogy mennyi kerül bele)
- 4dl tej
- 25dkg margarin

A 6 tojássárgáját, a vaniliás pudingporral, valamint a cukor felével és kb 1dl tejjel összekeverem, majd hozzáadom a tűzhelyen lévő maradék tejhez. Addig főzöm és kavarom, amíg keményebb puding állagú nem lesz. A margarint és a maradék cukrot kikeverem, majd az előbb készített, már kihült masszához keverem.

Ezt követően az egészet a tészta tetejére kenem, majd megszórom az egész tetejét egy kis kókuszreszelékkel.

Az elkészítés nagyon egyszerű, és egész gyorsan készen van. Jó étvágyat!

2008/05/21

Terry Pratchett és Neil Gaiman: Elveszett próféciák (Dark Omens)

Még a névnapomra sikerült megkapni ezt a ritkaságot. Több antikváriumot is végigtúrt, mire talált nekem egy Terry Pratchett könyvet. Mivel még csak a művei alapján filmeket láttam, úgy döntöttem, hogy szívesen bepróbálnám néhány könyvét is.
A Korongvilág (ahol a főhős könyvei játszódanak) elég érdekes hely, ezért nagy várakozásokkal tekintettem a könyv elé. Azonban nem azt kaptam, amire vártam. Ugyanis, amellett, hogy nem egyedül írta Pratchett a könyvet, mégcsak nem is a Korongvilágon játszódik a történet, hanem valamikor 1990-es évekbeli Föld nevű bolygón. A két angol tévéfilm után egyedül csak a Halál karaktere volt ismerős.

Miután gyorsan félredobtam ebbéli csalódásomat elkezdtem szórakozni a könyvön. Mert bár egy picit kusza, de mégis nagyon jó időtöltést jelent. Maga a történet gyakorlatilag az Omen című klasszikus horrorfilm kiparodizálása, de ezen kívül még találhatunk más érdekes utalásokat. Nem mondanám, hogy azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyedt, humort és fantasy elemeket tartalmazó olvasmányokat, mert néhol eléggé elveszik az iró agyának sötét bugyraiban. Vagy lehet, hogy írókat kellett volna mondanom... Igazából nem tudom, hogy melyik részt ki írta.

A könyvet nyomtatott formában manapság már szinte lehetetlen beszerezni, de ha valaki látja, akkor csak abban a tudatban vegye meg, hogy ez bizony nem Korongvilág könyv... Azonban ettől függetlenül nagyon jó!

Moby - Last Night

Moby-t mindig is szerettük és szeretni fogjuk. Megint sikerült valami zseniálisat alkotnia.
Már nem tudom, hogy hanyadszor hallgatom a MESTER, polgári nevén Richard Hall, Last Night című aktuális albumát, de egyszerűen nem lehet abbahagyni. Pedig ez az albumon is nagyon sok féle muzsika megtalálható.
Nem tudom, hogy van-e olyan, aki nem ismerné Moby-t... Lehet, hogy igen, de a zenéjével rengeteg helyen találkozhattál már. Kiváncsiságképpen elnéztem a http://www.imdb.com/ oldalra, hogy milyen filmeknél és sorozatoknál használták fel a zenéjét (amatőr filmesek ingyen, jogdíj nélkül vehetik igénybe bármelyik alkotását!). A munkásságát mutató lap szerintem még nem is teljes. Azt hiszem, hogy sokan emlékeznek a Holnap markában (Tomorrow never dies) című James Bond filmre, aminek a főcímzenéje iszonyatosan jól lett átdolgozva. Vagy ott van a Leonardo di Caprios Part (The Beach). Az egész filmből az egyszerre szép és borzalmas tengerpart látványa maradt meg a fejemben, miközben szól a Porcelain.


És hogy melyek a kedvenc számaim az albumról? Az összes. A remekbeszabott összeállításban találhatunk kellemesen nyugtató lassabb számokat, de ugyanakkor vannak valamivel pörgősebbek is. Kellemes meglepetésként hatott az Everyday it's 1989, amely egy kicsit a 90-es évek középén lévő, rave stílusban játszó Moby-t hozta hangulatban, ha sebességben nem is.
A végére belinkelném a youtube-on megtalálható Disco Lies klipjét.

2008/05/18

Az Omega ember (The Omega Man)

A hét első felében tekintettem meg a Charlton Heston főszereplésével, 1971-ben készült "Az Omega ember" című filmet.

Igazából ennek a feldolgozása a Will Smith-es "Legenda vagyok". Tudomásom szerint azonban már ez is feldolgozás volt. Mai szemmel rengeteg megmosolyogtató dolog bújik meg a filmben, de ugyanakkor vannak olyan poénok is, melyek már akkor is gagyinak számítottak. Itt a vírust követő világégést követően nem zombik, hanem némileg módosult génállományú emberek a főhős legnagyobb ellenfelei. Igazából csak annyit tudhatunk meg róluk, hogy nagyon érzékenyek a tűzre, és hogy szellemi vezetőjük, Matthias, ellenez minden technika vívmányt. Ezért mindent technikát, vagy minden olyant, amiben tudás lehet igyekszik elpusztítani.

A legújabb feldolgozáshoz hasonlóan itt is találkozik a főhös normálisakkal, akikkel majd később megalapozhat egy új normális világot...

2008/05/10

Április végi Picasa frissítés

Nagy nehezen megint frissítettem saját Picasa-n lévő webalbumomon. Sok új kép került fel április hónapra, valamint megnyitottam a májusit is.

Clone Wars a mozikban!

Mire is lesz majd érdemes elmenni a moziba az Indiana Jones után? Egyértelmű, hogy az új Clone Wars bevezető részére! Most jött ki egy új előzetes:
És itt egy másik, aki még nem látta volna a korábbit:

Forma 1 a Codemasters-től

A http://www.formula1.com/ információi alapján a Codemasters megszerezte a Forma 1-es játékok elkészítésének kizárólagos jogát. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A honlap információi szerint az első ilyen játék valamikor 2009-ben jelenhet meg, és tartalmazni fogja az összes pályát, összes autót, valamint pilótát. Elég nagy reményekkel vágnak bele a dologba, és a cikkben rengeteg dicsérőt írnak a Codemastersről. Egyenesen olyanokat, hogy az autós játékok készítésének királyai.

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de már nagyon sokan ki vagyunk éhezve egy új pc-s Forma 1-es játékra.