Szabadsághoz képest egy kicsit korán ébredtünk, valamikor 7 óra környékén, ugyanis eznapi célunk a Vatikán volt. Megreggeliztünk, majd séta, busz, metró és újra séta kombinációval célba vettük a miniállamba vezető kapuhoz tartó sor végét.
Egy kicsit korán érkeztünk, mert úgy tudtuk, hogy csak 10 órakor nyit a múzeum. Azonban ahhoz túl későn értünk oda, hogy ne álljon előttünk több száz méternyi sor. Nagyjából olyan 2 órát álltunk sorba, mire sikerült bejutnunk. (A várakozás közben volt az az incidens, amikor a rendőr ledudálta Évit a zebráról).
Odabent elég minimális volt a tájékoztatás, hogy mit lehet csinálni és merre lehet menni. Igaz, hogyha fizettünk volna még az angol nyelvű, hordozható, idegenvezetésért (audioguide), akkor talán tudtuk volna, hogy mit is látunk. Ugyanis nem kaptunk semmilyen térképet, hogy milyen terem után milyen következik, illetve azokban sem tudtuk, hogy milyen mű előtt állunk meg éppen, mert a szöveg helyett csak egy szám szerepelt ott. Ha lett volna hang alapú idegenvezetésünk, csak akkor tudhattuk volna meg, hogy éppen mit is látunk.
Odabent rengeteg minden fel volt halmozva. Egymás hegyén hátán voltak az ékszerek, amit több ország kincseiből loptak össze (cigánykodás 2). Nem biztos, hogy pont a papokat kellene érte felelőségre vonni, hiszen most ők már csak őrzik a rengeteg művet. A beszerzést lehet, hogy nem pont ők hajtották végre...
A rengeteg terem és műtárgy után elhagytuk a vatikáni múzeumot, és egy másik nevezetességet néztünk meg a Szt. Péter Bazilikát. Itt fellifteztünk a kupolához, majd onnan felmásztunk a 303 db lépcsőn a tetőre. Onnan egész jó kilátás nyílt a városra, de sajnos nem nagyon lehetett megmozdulni.
Miután lejöttünk, még megnéztük a pápák sírjait, és kiültünk a lépcsőre. Évi éppen elkezdett enni, mikor jött egy olyan bohócruhába öltöztetett svájci gárdista, aki elhajtott minket, mivel oda nem szabad sem leülni sem enni. A másik elég nagy baromság, hogy a templomokba ugye nem lehetne bemenni fedetlen vállal és rövidgatyában vagy szoknyában sem. Erre bent, a freskókon meztelen alakok vannak... Érti ezt valaki?
A nap utolsó állomása az Angyalvár volt. Ez nem nyújtott semmi extrát, csupán jó kilátást nyújtott a városra. Nem sok mindent lehetett itt megnézni, mivel nem sok minden volt kiállítva.
Ez követően fáradtan vettük utunkat a szállásunkra, ahová minden gond nélkül megérkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése