Azt hiszem, hogy bátrak csak így hipp-hopp nekiláttunk egyedül a festés nem igazán könnyű műveletének. Nagy nehezen kirámoltuk a hálószobát. Szerencsére a nagy franciaágyon kívül más nem igazán volt benne. A következő szerencse az volt, hogy már korábban túlestünk egy belső ajtókat lecserélő akción, így az ágy felállítva, és egyben kifért az ajtókon a nagyszobába! Mondjuk nem volt könnyű kettőnknek együtt átcipelni, de megoldottuk.
Aztán nyomás a budaörsi Praktikerbe, ahol vettünk festőcuccokat, festéket, meg glettanyagot. Miután visszatértünk felszedtük a parketta szegőleceit, majd Évi kigipszelte a lyukakat. Lemostam a falakat, majd ezt követően nekiálltam kapirgálni azokat a részeket, ahol lejöhetett volna a festék. Szép nagy területeket hagytam meg a glettelésnek. Elég érdekes dolog ez, mert a glettvassal nem olyan könnyű szép simára kenni az anyagot, ráadásul a plafonról, még hullik az ember nyakába is.
Miután megvoltunk a gletteléssel elmentünk az OBI-ba még néhány fontos dolgot megvenni.... Upsz, majdnem el is felejtettem az egyik legizgalmasabbat!
Miután visszaértünk a vásárlásból, még lefeszegettem a függönytartót. Alatta láttam szép nagy lyukakat, ahol tiplik és csavarhelyek, meg hasonlók voltak. Nade nekünk máshová kerül majd a függöny, és ezért új lyuk kell. "Tarzan erős, fúr másik lyukat", szól a klasszikus vicc. Nekiláttam a fúróval a plafonnak, és meg kell, hogy mondjam nem nagyon haladt a fúrófej a gázbetonban (ezt valami szakember mondta, hogy így hívják). Aztán egyszercsak, mint valami tűzijáték csóvát dobott a gép. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, ezért újra nekiugrottam. Újabb csóva... Na mondom, fúró kampec, ebből is kell újabb...
Szóval, mikor a második bevásárlásra mentünk, akkor szépen beruháztunk a régi teszkós fúrógép lecserélése keretében egy új Black&Decker fúróra. Igaz ez már nem is 5e ft, hanem 15 volt. Igaz, hogy ez vitte is falat!
Szóval a sikeres lyukfúráson túl tovább folytak a munkálatok. Simítóztuk smirglivel a falat. Én voltam a szerencsés, aki a plafont csinálta, tehát szó szerint úgy néztem ki, mint aki egy japán színházból jött. Ha valaki jött volna hozzánk, és én nyitom ki az ajtót, akkor biztos megijedt volna a fehér arcom (és hajam) láttán. Sajna még nem száradt meg mindenhol a glett, ezért holnap is kell egy picit vele szórakozni. De holnap lesz, ami lesz, előbb lekenjünk fehér alapozóval, és aztán a választott szobaszínnel. Sajna nekem a munka csak nagyjából 4ig tart, mert 6ra mennem kell a volt főnökömet búcsúztatni. De holnap, vagy szerda reggel, már szeretném az ágyat betolni a helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése