2007/07/30

Jól festünk?

Főleg, ha belep minket a festékpor... Hahaha! De vicces voltam! Nos azt nem állítanám, hogy valami jól festünk, de talán saját magunk számára elfogadhatóan. Azt sem mondhatnám, hogy túlságosan jól állunk, de a semmihez képest határozottan jól. Ugyanis az volt a terv, hogy a hét végén befejezzük a gyerekszobát. Mondjuk ezt nem volt túl könnyű vállalás, azt tekintve, hogy a héten mindketten dolgoztunk, és csak hazatértünk után jutott volna rá egy kis idő. Mondanom sem kell, hogy a hét nem igazán úgy alakult ahogy terveztük.

Eléggé sikerült megszenvednem a függönytartó leszedésével is. Az aláfeszítésre használt véső elég szépen vitte a vakolatot, csak abban nem akart a segítségemre lenni, hogy lentebb feszegesse a függönytartó egységet. Vicces módon a felszerelői valami olyan technikával rakták fel, hogy azt már soha nem akarták leszedni. Így ezzel egy kis esti küzdelmet garantáltak számomra, amivel az épület lakótársait nagyban szórakoztathattam. Biztos élvezték, amikor kicsúszott a kezemből a véső-kalapács-csavarhúzó mágikusfelszereléskombináció egyik eleme, és én azt, minden szentséget nélkülözve, heves kommentárba foglaltam. A győzelem azonban elkerülhetetlen volt részemről.

Sikerült a gipszet és a glettet is elhasználnunk, tehát a héten még ezek beszerzéséről is gondoskodnunk kellett. Mellette akad még egy kis festékkaparási, gipsz- és glettkenési hadművelet, valamint egy újabb vulgáris szónoklatokra késztető feladat... Mi mással függhetne ez is össze, mint a függönnyel? Ugyanis a régi lejött, az újnak pedig fel kellett kerülnie. És hogy ez mit jelent? Három lyukat a plafonba.

Pontosan már nem emlékszem, hogy 3 vagy 4 fúrófejet tettem tönkre a 3 lyuk megfúrása közben, de arra igen, hogy felettebb jól sikerült. Ha majd világosabb lesz, akkor készítek képet, hogy milyen szép fúrófejeket alkottam. A lényeg, hogy megint elpazarolhattam rá egy órát mire ez a feladat teljesült. Szerény számításaim szerint még áll előttem legalább 2 lámpa/csillár valamint egy hosszú függönytartó felfúrása. Azt hiszem, hogy nagy izgalmakat, és orális élvezeteket fog jelenteni.

A lényeg, hogy Évivel vasárnap este 10-re sikerült olyan állapotba kerülni, hogy a szoba két réteg fehér réteget kapot. A héten valószínűsíthetően megkapja majd az óhajtott színét is. Csak a kérdés, hogy melyik napon?

Babu megtekintésen

Sajnálatos módon az utóbbi időben nem nagyon nyílt módom a blogom frissítésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi. Kezdeném is rögtön a legfontosabbal.

Szerdán ugyanis elmentünk megnézni a babut! Ugyan nem volt minden tökéletes, mert a dokibácsi vagy 2 órát késett, de így jó volt látni a picit. Sajnos most nem kaptunk képet, és így ezt nem is tudom veletek megosztani.

Valamint most elég rejtőzködő is volt, ezért túl sok mindent nem lehetett kivenni belőle, csak a pici koponyáját és gerincét. Szépen fejlődik, azonban a dokibácsi elfelejtette megemlíteni, hogy mekkora. Csak saccolni tudjuk, hogy olyan 20 cm körül jár. Már kész óriásbébi!

2007/07/24

Vasárnapi strand

A megpróbáltatások másnap sem értek véget, mert reggel 8kor szüleim már kukorékoltak, hogy ők mennének haza, csak elhozták még az öltönyömet. Remek... megint sokat aludtam (úgy néz ki, hogy ma is, ha ilyen sokat írok). Aztán úgy gondoltuk Évivel, ha már ilyen korán keltünk, akkor menjünk el strandra.

A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).

A beugró 1800 pénz volt, ami szerintem annyira nem kevés, viszont a strand sok mindenért kárpótolt. (Azonban, ha a hullámmedence nem működik, akkor már egy kis diszkontot, csak kaphattunk volna.) Mindegy, volt 11 medence, amiből csak a gubbasztókat (más néven zacsipuhítókat vagy zacsiáztatókat nem próbáltuk ki). Sajnos az 5 csúzdából csak egy darabon, a Kamikázén jöttem le egyszer, mivel elég nagy sor volt, és nem voltam túl türelmes, hogy a tűző napon ácsorogjak.

Azért kicsit elgondolkodtató valami. Összehasonlítva a strandot Egerrel, ez azért sokkal jobban összeszedett. Az ok, hogy a hevesi városban is van rengeteg medence és néhány termálvíz, de az a karszalagos megoldás a besurranók ellen mit sem ér (a patakon átmenve, a félméteres kőkerítésen átmászva bárki nagyanyja bejuthatna). Ott a csúszdákért is külön kellett fizetni, és még nem is voltak olyan nagy számok. Valamint az élménymedencék használatáért fizetett külön díj is valami vicc...

Azonban egy pár dolog nem nagyon tetszett a margitszigeti strandban. A megközelíthetősége (bár van külön buszjárat is), valamint a sok, térdet verdeső, aranyozott rigaláncot hordozó kisebbségi egyének, akik viselkedésükkel szokás szerint kiríttak a kulturáltan szórakozók tömegéből. Ezek ellenére azt hiszem, hogy erre a strandra még el fogunk menni.

2007/07/23

Apósék lakodalma

A hétvége egy kicsit durván alakult. Reggel 6 órakor keltünk, hogy meglegyünk mindennel időben. Ugye le kellett még festeni a hálószobában a csövet, és mivel nem voltunk otthon egész nap, ezért a szoba jól ki is szellőzőtt. Szüleim valamikor 10 óra körül érkeztek meg, ami elég meglepő volt, mivel nem szokták elsietni a dolgot.

Olyan dél környékére mentünk a lakodalom a helyszínére, ahol már minden készen állt a vigadalomra. Egy valamivel nem tudtunk megbirkózni az egész esemény alatt, az pedig a hőség volt. Ha valamit, akkor a nagyon nagy meleget azt biztosan utálom.

Apósom lakodalma elég jól sikerült. Csak kisebb, de nem vészes problémák voltak, amik ugye minden hasonló esemény kellékei. (A mi lagzink előtt pl. Évi szinte hiába csináltatta meg a körmeit, mikor a körömcsinálást követően kereket kellett cserélnie az autón. Valamint a lovaskocsis hiába ígérte meg, hogy majd lovaskocsival fog jön, nem tette.) Igazából a nagy meleg mellett még a rikácsolós vőfély is idegesített egy kicsit, és az állandó parancsolgatásaival, meg az állandó "Kedves vendégeink" papagájszerű ismétlésével közel az őrület határa sodort. Egy gyors "ismerd meg a budai oldalt" körút után előbb lezavartuk a polgári esküvőt, majd a templomit.

Vissza a budaörsi Musztáng étterembe(?), ahol mindenki azonnal ugrott valami szomjoltó innivalóra. Szerencsére a pincérek nagyon tudták, hogy mi a dolguk, és szerintem maximálisan kiszolgáltak mindenkit. Kajában sem volt hiány, sikerült bőségesen belakni, csak sajnos már nem maradt elég kapacitásom a tortákra. A túrótorta finom volt, de sajnos a gesztenyéset és a puncsosat már nem állt módomban megkóstolni.

Azt hiszem, hogy pár számára is jól alakult az egész esemény, és nem szégyenkezhetnek semmivel kapcsolatban (mondjuk ez a vőfély fickó, még mindig idegesít). Mi, a reggeli korán kelés miatt csak hajnali 2-ig voltunk ott. Én szokás szerint nem táncoltam, mert igazából nem jön be nekem ez a lagzis zene (a sajátomon is alig), valamint a sLáger rádiós zenék sem a kedvenceim. Armin van Buuren vagy Marcus Schultz meg nem zenélhet mindenhol...

A festés ötödik napja

A negyedik napra maradt még egy kis munka, mivel sztahanov módjára este 10 órakor még nekiláttam falat csiszolni, hogy másnapra már tényleg csak a festés maradjon. Ez nem teljesen sikerült, mert másnap is volt még egy csiszolni, és glettelni való, de már tényleg csak kevés. Közben sikerült rájönni arra is, hogy nem érdemes 50 Ft-os csiszolópapírt venni, mert az tényleg olyan is.

A pénteki napon szépen lefestettük a falat először fehérre, aztán elszaladtunk néhány dolgot megvenni a boltban, majd jött az újabb réteg fehér. Aztán megint rohanás a boltba, ahol a kinyírt porszívó helyett vettünk egy vizes szűrővel ellátottat. A neve Rovus, és mint számomra utólag kiderült, még a TV Shop is reklámozza. Nem mintha ez jelentene bármit is, de eddig számomra úgy tűnt, hogy jobban szív, mint a másik.

Kb. este 10 óra lehetett, mire a 3. réteget, azaz a végső citromsárga színt is felvittük a falra. Szerencsére ez sokkal jobb választásnak bizonyult, mint a korábbi naracssárga. Tényleg olyan színű festéket kaptunk, mint amilyent akartunk, valamint nem is volt olyan gumi, mint a másik, és ezért Évi sokkal nyugodtabb is volt, mint a hálószoba festése után.

Bár igaz, hogy nem lett teljesen egyenes a fal, és még lett volna legalább 1 nap glettelés, de azért úgy érzem, hogy jó munkát sikerült végeznünk. És így legalább sokkal becsületesebben lett megcsinálva, mintha festőt fogadtunk volna.

Végezetül pedig néhány kép (azt hiszem, hogy mérni lehet a különbséget):




2007/07/19

A festés negyedik napja

A mai nap végén nem látszik túl nagy előrehaladás, úgyhogy képet inkább nem is csinálok róla. Azoban elég durva volt az előszobában dolgozni, ugyanis teljes szauna volt. Ablaka nincsen a folyosónak, a többi szobát meg nem akartuk beporolni ezért elég meleg volt egész nap. És hogy mit csináltunk? Kb. negyedóra volt, mire sikerült egy nyomorult lyukat fúrnom a plafonba. Kiszedtem a falból az összes tiplit... Volt vagy 20db, és nagyon átkoztam az előttünk ittlakókat. Szinte az utolsó pillanatokban is találtam rejtett tiplit, ami már a festék alatt bújt meg.

Közben Évi gipszelte a falat, majd ez követően én másztam rá a glettel. Szép kis munka, és holnap jön csak a porolós rész. Jó lenne megcsinálni estére az utolsó réteg festését is, vagy a legrosszabb esetben ez szombat kora reggelre fog maradni. Pedig szerettünk volna a héten strandra is menni. Brű... De ebből talán csak vasárnap lesz valami.

A festés negyedik napjának előszava

Ezt fogjuk ma megcsinálni, ha sikerül:





2007/07/18

A festés harmadik napja

Reggel elég nyűgösen keltünk, mert nem tudtuk még, hogy mi lesz. Végül úgy döntöttünk, hogy én megcsinálom a ragasztások okozta hibákat, valamint kiegyengetem a narancssárga festékkel festett falak tetejét, hogy viszonylag egyenes legyen.

Közben Évi nekiugrott egy új ötletnek, amivel fel lehetett dobni a szobát. Erre gondolt:

Ez Escher kockája lenne, ha valaki nem ismerte volna fel (én sem, csak kapom a súgást hátulról).

Ilyen kockából raktunk kettőt is a falra. Maga a sablon elkészítése jóval több időt vett igénybe, mint a megfestése, ezért ha valaki szeretne hasonlót a falra, akkor még megvan a sablon. Úgyhogy kérheti bátran.

Ezt követően nekiláttunk a kitakarításnak. Sajnos a porszívó több port fújt ki, mint be, úgyhogy egy picit nehéz volt vele pormentesíteni a szobát. Úgy néz ki, hogy holnap vagy a hét további felében be fogunk ruházni egy újba, ami jobban hajlandó a por zabálására. Miután megvoltunk a takarítással Évi felrakta az újonnan vett függönyt, ami szerintem elég jól passzol a szobához.

Közben kihagytam, hogy vettünk egy lámpát is, amit nagy nehezen sikerült a plafonra aplikálnom. Végezetül még mutatnék néhány képet, hogy milyen is lett a hálószobánk. Itt jut eszembe, hogy milyen igazuk van az angoloknak, hogy bedroomnak, ágyszobának nevezik ezt a helyiséget, mivel szinte nekünk csak egy ágyból áll.



A festés második napja

Nem volt gyenge nap a keddi. A kötelező, barkácsáruházakban való vásárlásokon kívül igencsak nekiestünk a szobának! Mivel az előző nap simára dörgöltük a falfelületeket, és eltüntettük minden felesleges lyukat, ezért már nyugodtan nekiállhattunk festeni. Az első fehér festés után még látszottak helyek, amiket újra kellett "húzni", ezért úgy döntöttünk, hogy akkor inkább az egészet lefessük mégegyszer fehérrel. Ezt követően kaptunk egy szép fehér szobát. Nyoma sem volt a korábbi lyukaknak, és azt hiszem, hogy nagyon jó munkát végeztünk.

Ezt követően rávittük a választott színt a narancssárgát. Nos... egy kicsit erősebbre sikerült a szín, mint az előzetesen vártuk, de szerintem nem lett rossz. Furcsa módon a festék dobozára azt írták, hogy 40 négyzetméter falfelület lefestésére elég, pedig az még 33-ra sem volt az, úgy hogy a plafont le sem festettük.

Ekkor nekem mennem kellett a volt sváji főnököm búcsúztatójára, ami szerintem elég jól sikerült, és én is jól éreztem magam. Egy újabb főnök, aki elhagyta a céget (komolyan mondom, hogy "gyilkolom" a főnökeimet, mivel azok mindig előttem hagyják el az aktuális céget. Egy kicsit már vicces...)

Visszatérve a festéshez. Évi egy kicsit kiakadt, mert elsőre annyira nem tetszett, amit csináltunk. Valamint szeretett volna a plafonra hungarocell díszcsíkokat tenni, amik sajnos nem ragadtak fel, és csúnya nyomot hagytak maguk után. Ezért egy picit, nagyon kiakadt... Már majdnem odáig jutottunk, hogy leszedjük a narancssárga festéket, és újracsináljuk az egészet. Közben kiderült, hogy a festék olyan, mint a gumi, és úgyis lehet leszedni, mint a gumit... Érdekes, azt hiszem, hogy legközelebb nem ezt a típust vesszük (mindenki kerülje a Faust festéket!).

Szóval este ilyenbéli elkeseredettségünkben feküdtünk le aludni...

2007/07/16

Nekikezdtünk a festésnek

Azt hiszem, hogy bátrak csak így hipp-hopp nekiláttunk egyedül a festés nem igazán könnyű műveletének. Nagy nehezen kirámoltuk a hálószobát. Szerencsére a nagy franciaágyon kívül más nem igazán volt benne. A következő szerencse az volt, hogy már korábban túlestünk egy belső ajtókat lecserélő akción, így az ágy felállítva, és egyben kifért az ajtókon a nagyszobába! Mondjuk nem volt könnyű kettőnknek együtt átcipelni, de megoldottuk.

Aztán nyomás a budaörsi Praktikerbe, ahol vettünk festőcuccokat, festéket, meg glettanyagot. Miután visszatértünk felszedtük a parketta szegőleceit, majd Évi kigipszelte a lyukakat. Lemostam a falakat, majd ezt követően nekiálltam kapirgálni azokat a részeket, ahol lejöhetett volna a festék. Szép nagy területeket hagytam meg a glettelésnek. Elég érdekes dolog ez, mert a glettvassal nem olyan könnyű szép simára kenni az anyagot, ráadásul a plafonról, még hullik az ember nyakába is.

Miután megvoltunk a gletteléssel elmentünk az OBI-ba még néhány fontos dolgot megvenni.... Upsz, majdnem el is felejtettem az egyik legizgalmasabbat!

Miután visszaértünk a vásárlásból, még lefeszegettem a függönytartót. Alatta láttam szép nagy lyukakat, ahol tiplik és csavarhelyek, meg hasonlók voltak. Nade nekünk máshová kerül majd a függöny, és ezért új lyuk kell. "Tarzan erős, fúr másik lyukat", szól a klasszikus vicc. Nekiláttam a fúróval a plafonnak, és meg kell, hogy mondjam nem nagyon haladt a fúrófej a gázbetonban (ezt valami szakember mondta, hogy így hívják). Aztán egyszercsak, mint valami tűzijáték csóvát dobott a gép. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, ezért újra nekiugrottam. Újabb csóva... Na mondom, fúró kampec, ebből is kell újabb...

Szóval, mikor a második bevásárlásra mentünk, akkor szépen beruháztunk a régi teszkós fúrógép lecserélése keretében egy új Black&Decker fúróra. Igaz ez már nem is 5e ft, hanem 15 volt. Igaz, hogy ez vitte is falat!

Szóval a sikeres lyukfúráson túl tovább folytak a munkálatok. Simítóztuk smirglivel a falat. Én voltam a szerencsés, aki a plafont csinálta, tehát szó szerint úgy néztem ki, mint aki egy japán színházból jött. Ha valaki jött volna hozzánk, és én nyitom ki az ajtót, akkor biztos megijedt volna a fehér arcom (és hajam) láttán. Sajna még nem száradt meg mindenhol a glett, ezért holnap is kell egy picit vele szórakozni. De holnap lesz, ami lesz, előbb lekenjünk fehér alapozóval, és aztán a választott szobaszínnel. Sajna nekem a munka csak nagyjából 4ig tart, mert 6ra mennem kell a volt főnökömet búcsúztatni. De holnap, vagy szerda reggel, már szeretném az ágyat betolni a helyére.

2007/07/15

Évforduló

Meg kell, hogy mondjam semmi ünnepi hangulatom nincs ma. Pedig kellene, mert tavaly, azaz kerek egy éve ezen a napon adtak minket össze. Azaz a tegnapi nap volt egy éve, hogy az anyakönyvvezető, a mai nap pedig, hogy a pap adott össze minket. Fel sem lehet fogni, hogy milyen gyorsan elszaladt az az egy év, és mennyi minden történt azóta: Svájc, ablakcsere, ajtócsere, autócsere, falvésés, vakolás és persze nem utolsósorban a babu megjelenése Évi hasában...

Lehet, hogy páran azt gondolnátok, hogy biztos milyen jól telt a mai nap, és ünnepeltünk, meg minden. De nem...

Reggel hatkor keltem, és egy előre kért munkát teljesítettem a délelőtt folyamán. Reggelire csináltam a lányoknak (itt aludt Adri) melegszendvicset (szerintem a szombaton csinált gofri jobban sikerült, mint az reggeli melegszendvics). Aztán kaja, majd megint egy kis meló. 11 órakor megnéztem a 125ccm-esek futamát, ahol Talmácsi befutott elsőnek. Aztán Adri elment, és folytatódott a munka...

Megnéztük a kicsit szivárgó fürdőszoba csapot, de nem tudtuk megcsinálni. Elmentünk az OBI-ba, ahol a szakértő(!) nő azt mondta, hogy a csapot valószínűleg cserélni kellene, mert nem lehet szétszedni és javítani. Hipp-hipp-hurrá, hogy mindent csak másfél évre gyártanak! Aki tud a 22. kerületben egy jó, ügyes, és nem túl drága vízvezetékszerelőt az szóljon. Kösz!

Visszajöttünk az OBI-ból, aztán nekiugrottam falat vakolni. Jó kör volt, de fürödni jobb volt utána. Aztán még elmosogattam a mosatlan edényeket, miközben Évi megcsinálta a vacsorát (ami nekem egyben ebéd is volt, mert az valahogy kimaradt). Valamikor a nap folyamán még megettem egy egész darab gofrit, és annyi. Most itt ülök a gép előtt, az előbb megírtam egy hosszabb blogbejegyzést, de ez sem lesz rövid... és közben azon gondolkodok, hogy a Cupa America döntőt megnézzem-e, és esetleg közben vasaljak-e... Jó kérdés, de nem esik jól...
Amúgy kiváncsi vagyok, hogy miként alakul a következő hét, amikor is elvileg szabadságon vagyok. Úgy lett volna, hogy ma is kint vagyunk a Hungaroringen Renault-ot nézni, de ebben a nagy melegben semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán onnan rögtön utaztunk volna Mátraterenyére... Csak hét közben kiderült, hogy a volt főnökömnek talán kedden este tartjuk a búcsúztatóját. Azért csak talán, mert az esemény igencsak képlékeny, de remélem, hogy akkor lesz. Sokat köszönhetek neki... Tudniillik svájci a fickó, és most csütörtökön utazik haza véglegesen. Sajnos a franciáknak nem kellett. Mivel megy haza, ezért volt olyan rendes, hogy odaadta kisfia volt gyerekágyát és a pelenkázó asztalát. Ráadásul az ágyat még át is hozta a kocsijával a volt lakásától a mi lakásunkig! Ezért a minimum, hogy én is ottlegyek a búcsúztatóján!

Visszakanyarodva még a jövő héthez... úgy tűni, hogy holnap megpróbáljuk kifesteni a hálószobát. Mit mondjak, izgalmas lesz! Sőt még az is lehet, hogy ha belelendülünk, akkor az előztes tervek szerint nem utazunk. Majd kialakul... Remélem, hogy a holnapi festés sikeres lesz! Aki szeretne, az nyugodtan jöhet segíteni!

Frissítés: Aki esetleg jó, ügyes, falegyengetésben jártas, de nem túl drága festőt ismer, lehetőleg olyant, akinek a 22. kerület nem probléma, az is jelezzen nekem! Előre is köszi!

Hungaroring: World Series by Renault

Hmm... a tegnapi nap egy kicsit mellbe vágott, hogy mekkora tömeg vonult ki a Hungaroringre. Persze, nem kellett volna megdöbbennem, mert az esemény ingyen volt, és a Forma1-re nem teheti meg (főleg anyagi okok) miatt a kilátogatást, az most ott volt a lelátón.

Azért meglehetősen égő, hogy elég nehéz megközelíteni autóval a pályát, mivel az infrastruktúra közel sem nevezhető remeknek. Nem tudom, hogy az autópályán mennyivel volt jobb a helyzet, de az biztos, hogy 3-as út felől elég dugós volt a helyzet... köszönhetően azoknak a jelzőlámpáknak, amiket most az esemény miatt nem sikerült átprogramozni. Amúgy ez is egy tipikus magyar jelenség... Legyen bármilyen nagy esemény Magyarországon, amiről már hónapokkal előre tudják, hogy nagy lesz, és a közlekedést nem tudják megoldani. Ha valami koncert van az Arénában, akkor nem tudnak 1-2 plusz metrót indítani, sőt az utolsó metró indulását sem tudják kitolni, és persze nincsen "vészforgatókönyvek" és "menekülő útvonalak". A hungaroringi helyzetet csak tetézte a parkolók komolysága. El tudom képzelni, hogy mekkora gáz lehetett tavaly, amikor esett az eső, és a sok szerencsétlen ott parkolt és közelekedett a sárban és esőben.

Nagyon jó volt újra autózúgást hallani! Sajnos az öszképet nagyban rombolta, hogy egyéb zenei események is voltak a pálya mögött, amik egyáltalán nem hiányoztak. 100 Folk Celsius, Irigy hónaljmirigy, Kontor Tamás(?), Szabó Eszter(?) Rúzsa (Sándor) Magdi... Mi szükség volt rátok drága művészek? Csak rontottátok a járművek hangjának élvezetét. Ráadásul akkor is szólt a zene, amikor szerencsétlen futamgyőztesnek lejátszották a himnuszt...

Érdekes, hogy mekkora nagy esemény volt, és sem a helyszínen, sem pedig máshol nem volt róla különösebb tájékoztatás. Egyedül a Pesti Est különszáma nyújtott egy kis információt. Bár túl sokat nem, de azt legalább tudtuk, hogy mikor milyen esemény következik. Az azonban nem lett volna rossz, ha kaptunk volna valami füzetet, amiben benne van, hogy kik fognak versenyezni és milyen rajtszámmal. A 3.5 literes autóknál is csak azért tudtuk, mert a szemben lévő boxutcában nagy betűvel ki voltak írva a garázsok fölé.

Az eseményre, ki más, mint meg Adri (ezúttal is újra köszönet neki!) szerezte jegyeket. A szervezők igencsak megoldhatták volna, hogy ülőhelyre adják a jegyeket, és nem úgy csak összevissza, mert így egy picit harcolni kellett a jobb helyekért.

A versenyek maguk egész jók voltak, csak sajna, mint mondtam nem tudtuk, hogy ki kivel harcol. A kivetítő távol is volt, meg túl kicsik is voltak rajta a feliratok. Az is gáz volt, hogy (szerintem) a legjobb hely, a célegyenes végi kanyar közelében lévő lelátó nem fedett. Így nem védett volna a naptól, ezért kényszerből a Super Gold tribünön voltunk. Nem tudom, hogy mitől szuper arany, amikor vannak tőle jobb helyek is.

Évi annyira nem élvezte a dolgot. Nem tetszett neki a dugó, a nagy zaj, és a szerinte értelmetlen körözés. Mondjuk az én kedvemet is elvette a dologtól a sok negatív dolog, ezért nem is mentük ki a vasárnapi napra.

Az eseményekről... A 3,5 literesek versenye jó volt, láttunk néhány előzést is. Az egy F1-es futamon beugró Vettel elég bénán ment... A Meganok versenye annyira nem kötött le, pedig a Pesti Est szerint nagyon izgalmas lett volna. A 2.0-s formula autók megint csak jók voltak, de szerintem pofátlanság volt a Campus-os autókat akkor a pályára engedni, amikor a győztesnek szólt a himnusz. Jó volt látni vezetni a mi Baumgartner Zsoltunkat is... ha ügyes, akkor talán egy kis tesztet is végrehajtott a néhány kör alatt a Renault számára. Köztudottan jó tesztelő, ha pilóták nem is Schumacher... Három hét múlva magyar nagydíj, és szerintem egy kis tapasztalat jól jön az idén gyengébben muzsikáló Renault F1 csapatnak. Érdekes volt még a versenyautók felvonulása is. Egy fickó a Renault 5-ösével igencsak elemében volt, és mutatott néhány kézifékes, 360 fokos pörgést. A mi hasonló kategóriájú autónkkal én ezt nem mertem volna megcsinálni.

Összességében azt mondhatom el, hogy a sok negatívum ellenére is jó volt a szombati nap, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Hangban és versenyben nem sokkal rosszabb a 3.5 Renault autók versenye, mint a F1, csak lehetne jobb a tájékoztatás...

2007/07/14

Hétvégén a Hungaroringen

Előzetes tervek szerint ez a hétvége a motorgőz hevében fog eltelni, ugyanis úgy döntöttünk, hogy kilátogatunk a Hungaroringre, ahová ezen a hétvégén fog a World Series of Renault látogatni. A belépés és a belépőjegyek igénylése ingyenes, de azért kiváncsian várom, hogy mi lesz majd az egészben a buktató.

A program szerint többfajta kategóriában fognak az autók egymással megmérkőzni, tehát többféle járművet is láthatunk majd ezen a hétvégén. Sajnos a zenei mellékesemények nem lesznek valami nagy durranások, úgyhogy azokat inkább ki fogom hagyni. Remélem, hogy jó lesz!

2007/07/13

Vicces kedvű Google

A minap olvasgattam az sg-t, ahol is egy elég érdekes cikk volt arról, hogy miként baromkodnak a guglinál. Linkelnék egy videót is azok számára, akik nem szeretnek olvasni.

2007/07/10

Sikerült befejezni a 24 második évadját

Nos, igen. Nem egészen olyan gyorsan, mint azt előzetesen terveztem, de azért sikerült a második évad végére érnünk. Azt kell, hogy mondjam, mindenképpen jobban sikerült, mint az előző rész. Bár azért itt is volt rengeteg töltelék tartalom, de ez várható is volt, mert nem lehet 24 óra (vagy inkább 42 perc/rész *24 rész) izgalmat előállítani. Már így is elég durva, hogy azt akarják elhitetni az emberrel, hogy 24 órába ennyi tartalom belefér. Ebben az évadban van minden, ami egy igazi akciófilmben megtalálható: hajsza egy atomfegyver után, kommandósok, gépfegyverek, helikopter, verekedés és pusztítás.

A végkimenetelt nem árulom el, mert egy picit meglepő. Bár, valahogy az első évad utolsó része meglepőbbre sikerült. Akinek van sok ideje, és izgalmas akciókra és fordulatokra vágyik, annak nyugodtan merem ajánlani ezt a sorozatot.

2007/07/09

Trance - rave - techno classics

Régen voltam már hasonló eseményen, de azt hiszem, hogy most egy igen jó bulit fogtam ki. Az előtaliról egy kicsit sikerült elkésnem, de szerencsére ez nem befolyásolta negatívan az este további eseményeit. Sikerült jókat beszélgetnem, és érdekes embereket ismertem meg.

A helyszín valahogy jobban tetszett, mint a korábbi Kashmir, és a falak is szép narancssárgák voltak... A bulin sikerült még találkoznom néhány régi ismerőssel, akikkel sikerült jót beszélgetnem. Vicces, de többek között a buli legjobb szettjét is sikerült átbeszélgetnem. Pedig tele volt RMB-vel! A rave zenét játszó dj-k műsora nagyon jól sikerült, míg az első két fellépő egy kicsit koncepciótalannak tűnt számomra. Mintha összevissza nyúlkáltak volna a számok között, azért meg külön fel vagyok háborodva, hogy nem volt Chicane, (legalább a Saltwater lehetett volna), Paul van Dyk (For an angel) és Blank & Jones szám, vagy mondjuk a legnagyobb trance klasszikus a Quench-től a Dreams. Helyettük inkább játszottak néhány igazán furát. Bordee zenéi most annyira nem jöttek be, de csak azért, mert a törtet annyira nem szeretem, és inkább klasszikusokat vártam volna tőle is, de mindenesetre ő sem csinált rossz műsort.

Azt hiszem, hogy kedvet kaptam a következő ilyen jellegű eseményre is.

2007/07/06

Megint Hősök, csak egy kicsit másképp

Igen, újra hősökről lesz szó, de most nem a sorozatbéliekről. Bár, ha úgy veszzük, akkor a Heroes of Might & Magic játék is (játék)sorozatnak tekinthető.

A tegnapi nap úgy döntöttem, hogy feltelepítem a játék 5. részét a gépemre. Már nagyon régen szórakoztam a sorozat régebbi részeivel, és azt hiszem, hogy a 2.(!) volt az utolsó, amivel sok időt töltöttem el. Tehát a játék szinte újként hatott, és igazából még felfedezésre vár.

Tegnap este nekiugrottam az első hadjáratnak, és elég meglepve tapasztaltam, hogy az első két pálya összesen több, mint 2 óra hosszat tartott, ráadásul túl nagy előre való haladás nem is volt a játék során. Van egy olyan rossz sejtésem, hogy az első hadjárat jelenti az oktatást, és akkor elég hosszú ideig csak "tanulni" fogok.

Trance - rave - techno classics

Gyorsan írok egy party ajánlót, bár azt hiszem, hogy korábban kellett volna. Szóval ma, azaz 2007. július 6-án egy hatalmas, trance-rave-techno klasszikusokat játszó buli lesz a Club K2-ben (klubterem). És hogy hol van a helyszín: Budapest, IX. kerület, Üllői út 51.

Azoknak sem kell izgulniuk, akik még nem kaptak fizut, vagy le vannak égve, mert az esemény teljesen ingyenes. Bővebb infót a rave.hu oldalon találtok. Előtali a Westendben a vízesésnél este 20.00kor, míg a zenei esemény 22.00kor kezdődik. Ne késsen el senki!



2007/07/05

A Hősök első évada kivégezve

Nos, mit is mondhatnék... Az első néhány epizód után többet vártam valahogy ettől a sorozattól, mert menet közben valahogy elég érdekes irányt vett. Talán az okozta az egészet, hogy túl sikeressé vált a történet, és a háttérben lévő tévés vezetők úgy gondolták, hogy addig fejjék a tehenet, amíg az tejet ad, vagy esetleg egy kicsit tovább.

Amik miatt húzom a számat az az, hogy a sorozatot is elhúzták, a vége felé megtoldották néhány igencsak töltelék résszel/részlettel, egy több lett a logikátlanság, valamint az egész kezdett olyan hangulatúra váltani, mint valami családi történet. Az egésznek meglehetősen furcsa kontrasztott adott Sylar mester, aki mindent megtett azért, hogy legalább 16-os karikás besorolást kapjon nálunk az egész. Mert vérből volt dögivel...

Amúgy elég érdekes a befejezés is. Nem akarom lelőni a poént, ezért nem is írom le, hogy mi történt, de azt nem hiszem el, hogy mennyire nem figyeltek egymásra a végén. Azt sem igazán értem, hogy miért nem használják akkor és úgy a képességeiket a hősök, amikor az logikus lenne. Szerencsére az utolsó rész megnézése után valahogy nincsen bennem az a hiányérzet, hogy "jaj, ugyan mi lesz a következő évadban".

2007/07/03

Heroes - első évad vége

Még nem sikerült teljesen a végére érnem, maradt még két rész. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy befejezzem... Egy kicsit zavar, hogy a készítők kitalálták, hogy legyen még több rész az első évadban, és nem a terv szerinti mennyiséget adták le. Úgy érzem, hogy készült jó pár töltelékjelenet. És ami tendenciának tűnik, hogy az aktuálist rész első néhány perce ugyanaz, mint, amivel az előző zárul.

Remélem, hogy ütősen fog az évad záródni. Bár amiatt kezdek aggódni, hogy annyira nyitottan fogják hagyni a végét, hogy teljesen ideges leszek, hogy mi fog történni a következő évadban. Sajnos ez a sorozat is ellaposodott. Amúgy nem tudom, hogy a héten meg fogom-e tudni nézni a maradék két részt, vagy esetleg a 24 2. évadának maradék 4 részét fogom befejezni. Mindkettő érdekel, hogy miként végződik.

2007/07/02

Elgondolkodtató

Nem tudom, hogy mennyien gondolkodtatok el azon, hogy a PiciPuha (MicroSoft) Kapuk Vilmosa (Bill Gates) miért pont Ablakoknak (Windows) nevezte el operációs rendszerét?
A legközelebbi agymenésemig hastala vista!

Sűrű hétvége

Nem tudom, hogy mikor lesz már egy nyugodt, nyüzsgésmentes hétvégém, mert úgy tűnik, hogy mindig történik valami.

Pénteken, a munka után rögtön indultunk Kabhegyre, ahol egy ilyen céges edzőtábor szerveződött. Veszprémig Évi is velünk tartott, majd onnan Tihany felé vette az utat.

Egész jól sikerült, és a körülmények is egész jók voltak. Mikor tavaly (vagy tavaly előtt) még a korábbi munkahelyem céges összetartásán ott jártunk, akkor nappal a legyek, este pedig szúnyogok jöttek nagy tömegben. Nem is beszélve a (veszett?) rókáról, ami állandóan a közelünkben mászkált, és a vezérigazgatónk zavarta el...

Visszatérve a jelenbe, a mostani összejövetel igencsak jól sikerült. Volt rengeteg hús, amiket a tűz fölé lógatott sütőedényzetben készítettek el. Remek lett a fűszerezés, és a hozzá való saláta is. Utólag kiderült, hogy figyelmes kollégáim súrólószer helyett rovarirtóval mosták ki a sütőedényt... De még élünk.

Aztán aznap este még fociztunk egyet a sötétben, amit szintén túlélt mindenki sérülés nélkül. A többieket lehet, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség védte, nekem meg csak egyszerűen szerencsém volt, hogy nem ment ki a bokám.

Másnap mindenki próbált regenerálódni a paprikáskrumpli készítés, vagy a készítés nézése közben. Aztán 2 óra környékén mindenki úgy gondolta, hogy ideje indulni, és szép lassan szétszéledtünk. Az egyetleg gondom az egésszel csupán annyi volt, hogy most sem sikerült feljutnom a toronyba... Egyáltalán, mikor tudok majd felmenni valamelyik toronyba?

Kabhegyről egyenesen Tihanyba vitettem magam. Mikor megérkeztem, akkor Évi pont akkor mászott ki a Balatonból, melynek vize mintha zöldebb lenne, mint tavaly volt. A nap viszonylag eseménytelenül telt el. Az ünnepeltek felköszöntését nagyon gyorsan letudtuk, ünnepi hangulat szinte nem is érződött, csak úgy eltelt... Ami fura volt, hogy a szokásokkal ellentétben nem gyalog, hanem kocsival mentünk le a Balatonhoz este. Azért volt fura, mert Évi és apja szinte szent szabályként ragaszkodik mindig a régi berögzött szokásokhoz. A vicces az egészben az volt, hogy kocsival is kb. annyi idő alatt értek le a tóhoz, mint én gyalog. Pedig én még később is indultam. Nagyon jól esett este a Balatonban úszkálni. Már nem volt meleg, nem égetett a nap, és a víz sem volt tele. Csak az a rengeteg szúnyog ne lett volna...

Vasárnap még délelőtt lementünk a partra, majd bele a vízbe. Nem vittük túlzásba, mert úgy kellett (miattam) időzíteni, hogy a Forma 1-re hazaérjünk. Ami sikerült is...

2007/07/01

Revelations

Évi csütörtökön éppen a kedvenc (szupertitkos) sorozatát nézte, mikor úgy döntötttem, hogy megnézem ezt a sokat dicsért, rajongók által készített Star Wars filmet. A film maga körülbelül egy átlagos "ámerikai" sorozat hosszúságú volt, ami semmit nem von le értékéből. Sajnos nem a legjobb minőségű feliratot találtam meg a filmhez, és azt sem tudom, hogy egyáltalán valaki más készített-e hozzá valamilyen házi feliratot. Ez egy kicsit megnehezítette a történet megértését, bár az sem sikerült túl nehezen felfoghatóra.

Azt kell, hogy mondjam a rajongók igencsak jó munkát végeztek. Érdemeikből semmit nem von le, hogy manapság már majdnem mindenki tud "fénykardos" felvételeket készíteni, csak egy egyszerű program kell hozzá, amit valami magyar srác csinált. Az egyéb trükkfelvételeken és grafikai megvalósításokon egy picit, de csak egy picit, lehetett látni, hogy nem igazán valósághű, de azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült. Tegnap este pl. láttam egy kicsit A klónok támadásából, és ott is igencsak észre lehetett venni a grafikai bűvészkedést. Bár lehet, hogy ez csak a szokásos, "a-tv-valahogy-lebutítja-a-minőséget" hatás volt.

Összességében azonban minden rajongónak ajánlani merem ezt a filmet, mert nagyon jól sikerült és senki nem mondaná rá, hogy amatőr munka. Aki ismeretlenül megnézi elsőre biztosan arra gondol, hogy "Jé... nem is tudtam, hogy SW-ből van sorozat is"...