A hétvégébe (tudom, hogy már szerda van, de most van időm írni róla) még sikerült belesűríteni a Pókember 3 megnézését. A sok negatív kritika után óvatos elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban. Bár várhattam volna, hogy jobb lesz, mert pl Pókember 2 része, szerintem, sokkal jobb volt az elsőnél.
Annyiban ez is jó volt, hogy hozta a hamisíthatatlan Pókember-érzést. Egy csóró fotós, akinek bár szuperképességei vannak, a nap legnagyobb részében igazi vesztes. Ráadásul ezen szuperképességeknek köszönhetően alakul sikertelenül a szerelmi élete. Persze az örök reménykedő néző végig azt fogja várni, hogy úgyis össze fog neki jönni a dolog, de kétlem, hogy ez megvalósulna, mert ez tartja igazából sorozatszerűnek ezt a filmfolyamot. Peter és Mary-Jane szerelmi élete egy olyan központi szál, amit nem fognak lezárni, ugyanis ez az igazi mozgatórugó. És az, hogy közben gonosztevők és szuperellenfelek is megjelennek a színen? Az kit érdekel... Az összes többi szuperhősös film végig arról szól, hogy jön valami legyőzhetetlen ellenfél, és azzal kell végezni. Nem pedig arról, hogy az emberek megmentője is csak egy ember, akinek szintén megvannak a hétköznapi problémái. Igazából az érdekelne, hogy kicsoda a Pókember szabója?
A filmet ajánlom azoknak, akik szerették/szeretik Pókember képregényes kalandjait, valamint látták az előző két részt. De ugyan van még valakik, akire illenek ezek a jellemzők és nem látta volna a 3. részt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése