2005/12/23

Lakáshelyzet 7.

Hétfő:
A bankos csaj megüzente, hogy átkerült a számlánkra a pénz, és hogy utána néhány órán belül megy az eladó számlájára.

Kedd:
Az eladó kiköltözött a lakásból, és én elmentem a kulcsokért. Közben kiderült, hogy a pénzügyi ügylet fennmaradó része tényleg megtörtént a bankok részéről.

Szerda:
Évivel mind a ketten szabadságot vettünk ki, és áthordtuk a nehezét. Néhány bútort szállítattunk el Évi apjának a munkatársával (5000 ft), valamint utána még tettünk néhány kört a kisebb dolgokkal. Nagyjából sikerült kitakarítani a hálószobánkat, valamint összeraktam az ágyat, így este már ott tudtunk aludni.

Csütörtök:
Mind a ketten dolgozni mentünk. Majd a munkaidő után elmentünk a budaörsi IKEÁ-ba, ahol vettünk egy ebédlőasztalt és 6 db széket. Lehet, hogy csak karácsonyra savanyodtak be az eladók, de áludvariasságukból valamennyi bunkózás is kisugárzott. Mivel aznap nem voltak hajlandók elszállítani az árut, ezért megnéztük, hogy befér-e a Suzukiba. Befért...
Még aznap este összeraktam egy széket, hogy legalább egy székünk legyen.

Péntek:
Ma még nem sok minden történt lévén, hogy megint munkában vagyunk.

Más:
Kiderült, hogy nincsen kábeltévé a házban, úgyhogy lesz egy kis nyomozásásom. A következő lehetőségeim vannak:
1. Nem kötök be semmit, és ekkor marad a három alapadó (m1, tv2, RTL Klub)
2. Ex-Matáv kábeltv: Erre fogalmam sincs, hogy mennyi esély van. Nem érdeklődtem még utána, de szerintem nem a telefonkábelen jön az adat.
3. UPC Direct: Elég drága, havi 5eft, csak egy beltéri egység van, és rengeteg adó nem az alapszolgáltatás része.
4. Antenna Digital: Fura helyzet. Elvileg van egy kicsi kapcsolatom a céggel, mivel ők is a mi anyacégünk egyik leányvállalatai. Itt is havi 5eft, de van lehetőség egy másik beltéri egységre is +400Ft-ért. Elvileg közvetlen rálátás kellene a Széchenyi-hegyi adótoronyra, de ezt még nem tudom, hogy fennáll-e.

Internet:
Ki kellene találnom, hogy mely szolgáltatónál kellene csomagot választanom...

2005/12/15

Lakáshelyzet 6.

Hétfőn felhívott a bankos csaj, hogy kedd reggel mehetünk megkötni a hitelszerződést, valamint a közjegyző előtt is aláírhatunk. Ez egy kicsit meglepő volt, de rögtön igent mondtam.

Másnap meg is érkeztünk a helyszínre, ahol négy példányt kaptunk az orrunk alá minden aláírandó dologból (hitelszerződés, jelzálog, meg két egyéb szerződés, ami a lakástakarékpénztárral kapcsolatos). Elvileg annyi példányt kaphattunk volna, amennyit akarunk, de ezt a négyet rakták "csak" elénk. A bankos csaj mondta, hogy mindegyik lapot szignózzuk alul, és írjuk alá, ahol kell. Elkezdtük olvasni a szerződést, de nagyjából feladtuk 3-4. oldal környékén. Ha belekötnénk valahol a szövegben, akkor lehet, hogy még néhány hetet várnunk kellene az újabb elbírálásra...

A szerződésben az állt, ha minden feltétel teljesül, akkor 8 napon belül a pénz el lesz utalva, és elvileg onnatól a lakás a minénk... azaz a banké, de mi használhatjuk. A szerződést böngészve azon poénkodtunk, hogy gyakorlatilag mindent meg kell kérdezni a banktól, hogy mit lehet csinálni (pl. már szinte wc-re sem lehet menni az engedélyük nélkül, vagy egy erősebb bélfelleget kiengedni).

2005/12/12

Egy igazi nyűgös hét

Az elmúlt hét igencsak rosszul alakult, és szinte egészen végig nyűgös voltam. Egy kicsit kezdenek kiborítóan alakulni a munkahelyi állapotok, mert szinte érezhető, hogy mindenki próbálja a másikat fúrni, aláásni, és menteni a menthetőt, azaz igyekezni lenyúlni mindent, amire csak valamilyen kis lehetőség is kinálkozik. Az is lehet, hogy csak a vesztüket érzik... Közben pedig azok munkáját nem becsülik meg, akik tényleg csinálnak valamit (és itt elsősorban nem magamra gondolok). Ezt már csak tetézi, hogy a főnökeim között egyre feszültebb lesz a viszony, a különböző nézetek miatt. Még szerencse, hogy a múlt héten volt elég munka, amibe temetkezve valamit tompultak ezek az érzések. Ezek tükrében kiváncsi leszek a csütörtöki karácsonyi party-ra...
Bosszantó, de lakásügyben sem volt előrelépés. A bankos csaj eléggé elhúzza az ügyet, én meg közben azon gondolkodom, hogy ezt a bankot sem fogom senkinek ajánlani.
A múlt héten felkeresett Évi testvére is egy e-maillel, amiben arra kért, hogy segítsek neki a számítógép-vásárlásban. Én meg is kerestem az egyik barátomat (http://www.pc-net-work.hu), hogy állítson össze egy konfigurációt. A hét elején ebben segédkeztem neki, majd szerdán este beállítottak, és mondták, hogy elviszik a tévét... Éppen a BL meccset néztem, és félidőben fogták és elvitték. Elvileg nem lenne okom a felháborodásra, mert a TV amúgy is az övék volt, de ha három héttel ezelőtt nem kérdezem meg, hogy ott fogják-e hagyni, és nem kapok igenlő választ, akkor nem viszem magammal a divx-lejátszómat, és nem úgy rendezkedek be, hogy számíthatok a tévére. És másik, hogy az milyen aljas megoldás, hogy nem szólt néhány nappal korábban, hogy elviszi? Valamint, hogy nem említi, hogy mit fog tenni, mikor naponta 4-5 e-mailt váltottunk a számítógép vásárlás miatt?
A hét közepére már teljesen úgy éreztem magam, hogy mintha mi azért lennénk, hogy mindenki szivasson. Én próbálok mindenkinek segíteni, és mások meg jól hátbadöfnek. Szerintem is ez a normális...
Csütörtökön kosármeccsem volt. Az igazán katasztrofális hét hangulatát jellemzően majdnem elmaradt ez a meccs. Az ellenfél csapatával együtt még 3/4 7kor bőszen melegítettünk, mert a18:30-ra hirdett meccs bírái még nem érkeztek meg. Aztán nemsokkal 7 óra előtt megjelent egy játékvezető, és végig egyedül vezette le a mérkőzést. Amit sikerült megnyernünk, még akkor is, ha nem a legjobb játékunkkal...
Pénteken hiába mentünk el a fél9kor kezdődő meccsre, mivel ott derült ki mindenki számára (még az ellenfelünkére is), hogy a teremben más esemény van, és ott biztosan nem játszhatunk.
A hétvége is rohamtempóban telt, szinte semmire nem volt időm. Szombat délelőtt vásárolni mentünk, ami egész délutánig elhúzodott, vasárnap meg babalátogatáson. Együtt mentünk barátnőm apjával és az ő barátnőjével. A végére elég nyűgös lettem, mert barátnőm apja eléggé beboroskólázott, majd az ő barátnője nem volt hajlandó vezetni, mert azt mondta, hogy már este és sötét van. Amikor meg visszaérkeztünk a házhoz, akkor benyögte, hogy boltba mégiscsak eltudnak menni ketten kocsival...

2005/12/06

Pillanatnyi elmeállapot

Kicsiny hajó vagyok egy végtelen tengeren. Evezők nélkül, fehér vitorlával a víz hullámaira hagyatkozva, a körbevevő nagy üresség érzetével. Tudva, hogy köröttem van a világ egész valójával, de kicsiny hajóként elveszettként érzem magam.

Néha feltűnnek a vízen nálam nagyobb, jobb képességű hajók, kik gyorsan és biztosan szelik a hullámokat. Valamilyen furcsa módon őket mindig elkerülik a nagyobb viharok, pusztító szelek, és egyéb rontások. Én csak lassan haladok, ahogy éppen az ár sodor... Nem tudom, hogy melyik a nagyobb ellenség a szélcsend, amikor minden mozdulatlan, és szinte ordítok a tehetetlenségtől, vagy a dübörgő vihar, mikor még gondolataimat sem hallom. De sodródni az árral, követve az események vonulatát sem egyszerű dolog.

Nehéz úgy irányítani egy hajótestet, ha nem tudom irányítani, és nyugalom még a tengerféneken sem várhat...