2005/11/30

Felemás nap

Az előbb írtam, hogy miként alakult a lakáshelyzet, de most a nap többi részére szeretnék kitérni.

Tegnap éppen ebédelni voltam munkatársaimmal, amikor csörgött a telefon... "visszatartott" hívás... hmm. Felvettem és bemutatkoztam, majd jött ő:

- Jó esté... izé, jónapot kívánok! XY vagyok, és a Borsodi... (innen nem volt világos, hogy mit mondott, és én is kezdtem agyalni, mire leesett, hogy mi lehet) ... nyereményjátékon nyert egy MIO 168RS-t igo Magyarország térképpel...

Nobazz! Még szerencse, hogy voltam annyira az eszemnél, hogy jó postázási adatokat adtam meg. Aki kíváncsi, hogy mit nyertem, annak itt van egy link: http://www.pdamania.hu/shop/shop.php3?do=2&catalog_id=30000&prod_id=23986

Hihetetlen! Én eddig azt hittem, hogy nem igazán lehet nyerni ilyen sms-játékokon. Ja! Még nem is írtam, hogy micsodán nyertem... :D Szóval vasárnap, nagy unalmamban néztem a Fradi-Loki meccset a tévében, és ott volt egy kérdés, amire a választ el lehetett küldeni sms-ben, bruttó 200Ft-ért. Mondom, hogy mit veszíthetek, küldtem az sms-t... Az eredményt meg felül olvashatjátok. Amúgy már eszembe nem volt, hogy nyerhetek, még hétfőn azon szomorkodtam, hogy már Sulinetben sem tudok PDA-t venni, pedig szerettem volna. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a boldog tulajdonosa lehetek egy ilyennek.

Este úgy alakult, hogy kosármeccsem volt. Sajnos az öt zsinórban megnyert meccs után megszereztük első vereségünket is ebben a szezonban. Igazából a játékvezetéssel és az ellenféllel nem volt semmi gond, csak saját magunkat okolhatjuk a Monoron elszenvedett vereségért. Az eddigi eredményeinkről a http://www.azu.hu/klebi oldalon tájékozódhattok.

Lakáshelyzet 5.

Egy kicsit felemásan alakult a tegnapi nap, de erről majd bővebben egy másik gondolatban olvashattok többet. Ezt csak a lakáshelyzetre akarom kiélezni.

Mit mondjak, ez is elég felemás lett... Tegnap ugyanis telefonáltak a bankból, hogy az értékbecslő szerint csak 10,7millió ft hitel adható a 10,8 helyett. Nem tudom, hogy 100.000 ft-on mit tudnak szarozni. De most ez már a legkevesebb... Még valahonnan ezt az összeget össze tudjuk kaparni, és még ezen felül ki kellene fizetni a maradék díjakat is (folyósítási, közjegyzői, az ügyvéd díja, meg a fene sem tudja, hogy még mit). A lényeg, hogy úgy tűnik, hogy egyenesben vagyunk, és a jövő héten aláírhatjuk a hitelszerződést.

2005/11/24

Hosszú hétvége, rövid pihenés

A hétvégére fahordás volt betervezve. Előzőleg szüleimmel egyeztettem, hogy ezen a hétvégén (szombaton és vasárnap) be kellene hozni az erdőben összegyűjtött fát. Több héttel ezelőtt egyeztettünk, hogy melyik hétvége lenne jó, és hogy mikor tud jönni a teherautós srác.
Úgy gondoltam, hogy mivel két napot dolgozni fogok ezért jó lenne legalább egy nap pihenés. Ezért, valamint azért mert Évi is kivett két nap szabadságot, hogy több mindent elintézzen, úgy döntöttem, hogy a pénteki napon én sem megyek be dolgozni. Mondanom sem kell, hogy a péntek nagyon gyorsan eltelt, és akkor sem igazán pihentünk. Piacon mászkáltunk, vásárolgattunk, valamint az autót vittük szervízbe. Fél hat lett, mire Mátraterenyére értünk...

Ezt a szabadnapot már a hét elején kivettem, ezért volt bosszantó, amikor csütörtökön édesapám benyögte, hogy szombaton nem lesz semmi, mert a fuvaros srác nem rá... csak vasárnap.
A szombati nap is eltelt. Autóalkatrész után rohangáltunk szüleim autójához. Aztán a miénkhez intéztük a zöldkártyát (mikor ellopták a rendszámtáblát, akkor a műszaki érvényességet elfogadták, matricát is adtak róla, a zöldkártyához meg semmit), és szomorúan konstatáltuk, hogy ez a rendszámtábla lopás olyan 20e Ft-ban simán benne van.

Vasárnap nyomás az erdőre. Reggel egy picit bosszantó volt, hogy a fuvaros úgy számított, mintha nem is mennénk. Már ott voltunk a házánál, amikor azt mondta, hogy inkább egy órával később induljunk. Két autóval tudtunk behozni mielőtt még besötétedett volna, és 4 óra körül már úton voltunk ideiglenes otthonunkba.

Menet közben Évi beszélgetést folytatott az anyjával, aki megint alakított. Elvileg szombaton kidobta az anyja (Évi nagyanyja), hogy most akkor lakjon egyedül, de aznap este visszatért hozzá, hogy "ő nem képes egyedül élni". Ezért kapott még karácsonyig haladékot... És akkor most mi lesz? Karácsonykor fogja újra kidobni? Az jelenleg biztosnak tűnik, hogy nem fogunk újra visszaköltözni a Budakeszin lévő lakásba...

2005/11/14

Lakáshelyzet 4.

A Gazdagréten való ottlétnek is megvannak az előnyei, a hátranyai mellett (kicsi szobácska, kicsi kád, nagy meleg, a panelnek köszönhető "csend"). Például elég most később kelni, és így is előbb érek be a munkahelyemre. Valamint sokkal tisztább a BKV busz is, mint Budakesziről a Moszkva térig.

Ma jött az értékbecslő megnézni az általunk kiválasztott lakást. Egy fiatal srác volt, de amikor kérdeztem, hogy mennyire becsüli a lakást, akkor nem igazán mondott semmit, csak azt, hogy majd visszamegy az irodájába is kikalkulálja.
Mivel 3-4 hete nekimentek Évinek hátulról, amíg ő a piros lámpánál várakozott, ezért most gyorsan időt szakítottunk, hogy megkérdezünk egy szakszervízt. A XXII. kerületi, Háros utcában lévő szervízhez mentünk először, ahol szinte semmibe sem néztek, és azt mondták, ha csütörtökön otthagyjuk az autót, akkor csak jövő hét péntekre tudják odaadni. Lényegében csak az első és hátsó lökhárítótt kellene majd cserélni.

Egy picit bosszankodva mentünk vissza, a munkahelyem felé, míg ki nem szúrtam egy másik Suzuki szervízt a Kondorosi úton. Itt teljesen korrekt és normális hozzáállással, emberként kezelve a szervízes azt mondta, hogy ez 3 vagy maximum 4 nap, és az is csak festék száradása miatt. De azt mondta, hogy előbb megnézi az autót (az előző helyen rá sem néztek), és utána mond még valamit. Megállapította, hogy elég lesz egy fél(!) napra is otthagyni az autót, és ő elintézi a további részletek, a biztosító meg majd fizet helyettünk. Azt hiszem, hogy mindenhol ez lenne a normális...

Rövid, egyben hosszú hétvége...

Pénteken egy újabb kosármeccsem volt, ahol ideges hangulatban, de sikerült győznünk 2 ponttal. Nem tudom, hogy miért voltunk annyira feszültek, mert ha nyugodtak lettünk volna, akkor simán győzhettünk volna. A meccs után, este kilenckor még volt egy kis rohangálás, hogy találunk-e valahol koszorút. Mondanom sem kell, hogy nem. Úgy mezben, ahogy lejöttem a pályáról indultunk haza Mátraterenyére. Mikor megérkeztünk, akkor mintha egy kis döbbenetett láttam volna szüleim arcán... :D

Másnap egy kicsit később keltünk. Túl sokáig nem örömködhettünk, mert elvileg úgy volt vasárnap költözik be a helyünkre leendő anyósunk, csak közben felhívott, hogy sikerült szombat négy órára autót szerezni... Grrr...

Egy órára temetésre kellett mennünk, hiszen ezért utaztunk oda. Egy nagyon jó barátom (ha nem a legjobb) apja halt meg, 52 évesen. Szegény srácnak most minden a nyakába szakadt, ő lett a cég feje, a háztáji munkák és a nagyszülők ellátása. Egyáltalán nem irigylem...

Fél 5 és 5 óra között érkeztünk Budakeszire, ahol senkinek semmi nyoma nem volt. Leszámítva azt, hogy már néhány cuccot átvitt korábban leendő anyósunk, valamint, hogy már néhány órai ott tartózkodása után is rettentő büdös van a lakásban. Mi összecuccoltunk, és amit gondoltunk átvittünk Gazdagrétre, ahol ideiglenes menedéket kaptunk. Eredetileg úgy terveztem, hogy aznap este megyek bulizni, de semmi erőm nem volt rá. Mellesleg lett volna választék. Pl. Tiesto és a Neorave... Mind a kettőt kihagytam.

Vasárnap újra átugrottunk délelőtt, hogy még néhány cuccot kimenekítsünk az amúgy zárt szobából, amit ugyan nem tartana majd sokból kinyitni bárkinek is. Szerencsére újra nem találkoztunk barátnőm anyjával, de már látszott, hogy áthozta az ágyat, szekrényt, stb-t. Aznap délután benyögte barátnőmnek telefonon, hogy aznap sem költözik... tehát felesleges volt szombaton hazasietni, és várhattunk volna a jövő hétig. Felmerül bennem, hogy valóban oda fog-e egyáltalán költözni, az ott lévő cuccai ellenére...

2005/11/11

Lakáshelyzet 3.

Tegnap meglepő módon a bank felhívta a páromat, hogy szerintük egy másik hitelkonstrukció jobb lenne, mert akkor havi 4eFt-tal kevesebbet kellene havonta törleszteni. Ezen egy kicsit megdöbbentem... (főleg úgy, hogy addig csak egy ügynökön keresztül tartottuk a kapcsolatot.) Lehet, hogy van valami más érdeke is emögött a banknak, de ez már annyira nem érdekel, csak fogadják el a kérelmünket, mielőtt még teljesen beleőrülnék. Ami szintén meglepő, hogy még aznap felhívta egy másik illetői is a banktól, hogy lehet majd menni értékbecslésre... megbeszéltük vele a hétfői napra, hogy minél gyorsabban menjen majd az ügy.

És tényleg kezdek megőrülni. Egy őrült asszonyt kiengednek a kórházból, mert az orvos szerint normális. Könyörgöm, mennyire normális az, hogy a saját lányát nem köszönti fel a születésnapján? És mennyire normális az, ha a következő napon rádöbbentik, hogy "tegnap volt a lánya születésnapja", és erre úgy reagálja le, hogy akkor boldog születésnapot kíván a másik lányának is?

A cuccainkat, amiket nem tudunk elvinni, bezártuk egy szobába, de semmi garancia nincs rá, hogy be ne törjön oda valahogy. Tudniillik a szobakulcsok nagyon egyformák, és minden zárt nyitnak, és még az sem tuti, hogy az összes kulcsot elhoztuk. Évinek mondtam, hogyha valami baj lesz, akkor én akkor tutira fogok valamit csinálni, és nem fogja gond nélkül megúszni. Tehát, ha nem láttok majd mostanában, akkor az nem azért van, mert otthon nincsen netem, hanem azért mert bevittek valami cellába...

Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Elvileg csak néhány hetet kellene majd így kibirni, de nem lehet tudni. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha bank elutasít...

Egy újabb győzelem

Tegnap ezúttal Albertirsára indultunk kosarazni. Egy picit korábban meg kellett lépnem a munkahelyemről, hogy időben oda tudjak érni a találkahelyre, ahonnan indultunk tovább. Nem volt rövid az út, különösen a városon vergődtük magunkat át nehezen. Aztán kb. 3-szor hagytuk el vagy 50m-rel az iskolát, mert nem igazán akartuk elhinni, hogy ott lesz a meccs, de aztán mégis csak bejutottunk.

A teremtől nem voltunk elájulva, mert nagyon pici volt, a hárompontos vonal végig ki sem fért a széleknél, és ami még furcsa volt az az egyik palánk mögötti falon lévő kereszt. Ugyanis katolikus volt az iskola...

Azonban az imádkozás sem segített a hazai játékosokon, mert kegyetlenül átmentünk rajtuk. 81-41-re győzedelmeskedtünk, köszönhetően jól sikerült védekezésünknek, és sok lepattanószerzésünknek.

A mérkőzés után elmentünk még egyet élményfürdőzni a srácokkal, hogy kellően ellazuljunk a mai mérkőzésre.

2005/11/10

Születésnap ünnepi hangulat nélkül

Tegnap volt Évi születésnapja, de ez nem igazán volt érezhető. Természetesen én felköszöntöttem, és kapott egy szál rózsát is... A többit majd később pótlom, mert hiába vettem volna neki valamit, úgysem tudnánk hová tenni, vagy elveszne valamelyik nagy kupacban. És még este azonban sütöttem neki egy gofrit, mivel azt óhajtott enni.

Érdekes, hogy az anyjának eszébe sem jutott felhívnia és felköszöntenie...

2005/11/09

Zűrös éjszakák

Komolyan mondom, hogy előbb-utóbb ki fogom magam valamivel készíteni. Azon a napon, amikor ellopták az autónk rendszámát, majd félnapos utánajárással sikerült újat szerezni alig aludtunk. Mint jó pásztor a nyáját, mi is úgy őriztük autónkat. Az éjszaka félóránként felébredtünk, hogy megvan-e még az autó, és a rajta a rendszám... Ha pedig tetten értem volna, akkor biztos, hogy nem ússza meg... vagy én. Valamelyikünk biztos kapott volna. Már túlléptem azon a ponton, hogy nem kell sok ahhoz, hogy átmenjek agresszívba. Legyen bármi is a végkimenetel.

A tegnapi este sem volt valami jó. Már hazafele a buszon majdnem elaludtam az előző éjszaka okozta fáradtságtól. Mikor hazaértem sürgősen egy tortareceptet kerestem volna, ami a korábbi események nagy kapcsán valahol elveszett... Több órát elcsesztem vele, és még idegesebb lettem. Ráadásul, mikor a tortaforma is alig akart meglenni, akkor már Évinél is majdnem elszakadt a cérna. Ez a nyavajás költözés...

Szerencsére a világhálón sikerült megtalálni a receptet. Gyorsan be is másolom ide:

Hozzávalók: kb. 20 db babapiskóta 10 dkg margarin zselatin 1/2 l tejszín 25 dkg túró 2 citrom leve, héja 8 dkg cukor
1. A piskótát összetörjük, morzsoljuk, a margarinnal elkeverjük, egy kerek tortaforma aljában egyenletesen elsimítjuk. (A babapiskóta helyett lehet 3 tojásból piskótát sütni. Én általában ezt alkalmazom.)
2. A zselatint a használati utasítás szerint felodjuk, közben a tejszínből kemény habot verünk.
3. A túrót a citromlével, héjjal, cukorral összekeverjük, a zselatint hozzákeverjük, majd a tejszínhabot is hozzáadjuk.
4. A krémet rákenjük a piskótára, és 3-4 órára hűtőbe tesszük.
5. Fogyasztás előtt a tortaforma keretét levesszük, a torta tetejét tetszés szerint citromkarikákkal, vagy egyéb gyümölccsel díszítjük.

Végszónak még annyit, hogy próbáljatok meg óvatosan kötözködni velem...

2005/11/07

Egy borzasztó hét borzasztó kezdete

Már előre tudni lehetett, hogy ez a hét rossz lesz. Úgy néz ki, hogy a héten végén mindenféleképpen el kell hagynunk a Budakeszin lévő lakást. Úgy látszik, hogy valakik úgy gondolkodnak, hogy egyszerűbb több embernek elhagyni egy nagyobb lakást, amit egy ember szálljon meg (vagy inkább "lakjon le"), minthogy keresne magának egy kisebb, egyemberes szállást. Mi meg majd szorongjunk barátnőmmel egy panel albérletében, másik két fővel osztozva. Nem igaz, hogy még egy hónapot nem tudott volna várni...
Hogy a hét még rosszabb legyen, a mai nap valami vadparaszt lelopta az autónkról a rendszámtáblát. Lehetett volna rosszabb is, hogy az autót lopja el... De ezzel is csak munkát, és további bosszúságot okozott az amúgy is nyűgös hétre. Ma ezzel egy fél vagy egész napja el fog menni Évinek, a munkájával megint le lesz maradva, majd egész este dolgozni fog.
A héten lenne két darab kosármeccsem (csütörtökön és pénteken), valamint szombaton szerettem volna elmenni bulizni. Bár úgy látszik, hogy ez utóbbiból már nem lesz semmi... Szombaton (vagy már csütörtökön vagy pénteken) pakolnunk kell, és hurcolkodni át egy másik lakásba. Ami még csak nem is miénk... El kell intézni az autóval kapcsolatos maradék dolgokat. Talán egy biztosítás sem ártana rá. Hiszen lehet, hogy a mi rendszámunk mellett egy másik ember autóját is vitték.
Jövendőbeli apósunk benyögte, hogy pont 1 millió ft hiányzik neki ahhoz, hogy megvegyék azt a lakást, amit kinéztek maguknak. És ezt az pénzt a barátnőm nevére félretett biztosítási számlán lévő összeget fogják majd felhasználni, mivel az ebben a hónapban le fog járni. Ez is egy összeg volt, amivel mi is számoltunk korábban... Azt hiszem, hogy ezek nagyon ideálisan összejöttek Évi születésnapjánk a környékére.
Azt azonban már elhatároztam magamban, hogy aki ma vagy a héten kötözködni kíván velem, az nem fogja könnyedén megúszni!

2005/11/05

Lakáshelyzet 2.

Csütörtökön újabb lépést tettünk meg a lakás megszerzésének érdekében. Egészen pontosan a bank és köztünk lévő közvetítővel készítettük el a hiteligényléshez szükséges dolgokat, tehát innen már tényleg szinte csak a bankon fog múlni a dolog, hogy mikorra és hogyan bírálja el a kérelmünket. Akinek van valami jó kapcsolata az Erste banknál az igazán segíthetne... ;)
Csak, hogy még néhány szót szóljak a bankokról. Kértek még tőlünk három havi bankszámlakivonatot, hogy részben igazoljuk a keresetünket, részben, hogy lássák a pénzmozgásainkat.
Csak azt nem értem, hogy mi szükség van erre akkor, ha annál banknál van a folyószámlám - amire a fizetésem is érkezik -, ahol a hitelt akarom megigényelni?
Az Erste Bank Mamuttnál lévő fiókjába fél hat körül érkezhettem, tehát gondolom, hogy mennyire örülhettek nekem. Szerencsére még fogadtak, de amikor sorra kerültem, akkor a számomra egyszerűnek tűnő bankszámlakivonat nyomtatást majdnem félóráig elhúzták. Az ügyintéző srác mellette még más munkával is foglalkozott, azt mondta, hogy a nyomtatás beletellik 10-15 percbe. Nem tudom, hogy miért nézett teljesen hülyének, de mindegy. Nem hibáztathatom amiatt, hogy ő is időben szeretett volna hazamenni. Azért durva, hogy még mindig mátrix nyomtatót használnak...
Kedvesem az OTP banktól kért ilyen kivonatot. Ott közölték, hogy egy hónap 400 ft... nekem legalább ingyen volt. Ott is kedves volt az ügyintéző, mert mondta, hogy egy kérvényt kell kitölteni, és csak akkor kapja meg a kért kivonatokat. Évi mondta, hogy nagyon szívesen kitölti egy távolabbi asztalnál is, ha kap egy tollat, és akkor intézheti a következő ügyfélt, de a nő erre nem volt hajlandó...

2005/11/02

A négynapos szünet történései

Pénteken este 8kor, hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy elindulunk Kecelre, hogy ott is tiszteletünket tegyük a halottak előtt. Fél 11-re sikerült is megérkezni...
A szombati nap viszonylag nyugiban telt el. Szerelmem koszorúkat készített és elő virágból egy szív alakúra alakított fonatot kötött, én meg segítettem sütiket készíteni és olvasgattam a Kardok vihara című, 700 oldalas könyvet. Majd délután kimentünk a temetőbe, ahol gyertyát égettünk és virágokat rendezgettünk. Estefelé pedig elindultunk haza.
Vasárnap, az óraállítás ellenére is, korán ébredtünk. Szerelmemnek sajnos a határidős munkáján kellett dolgoznia, mert a kollégái voltak szívesek nem időben elkészülni a kért adatokkal. Szegénynek az egész vasárnapja azzal telt, hogy a laptopjába rendezgette az excel-táblákat, és korrigálgatta az adatokat.
Hétfőn is sikerült korán kelni, mert még mindig maradt Évinek munkája, de szerencsére még a korai délutáni órákra sikerült nagyjából befejeznie. Közben még elszaladtunk boltba, egy nagy bevásárlásra is...
Én délután kettőre a Magyarítások Portálos "kollégáimmal" találkoztam a Moszkva téren. A program nagyon képlékenyenen alakult, de elég jól éreztük magunkat. A találkozó vége felé találkoztunk Andy egy nigériai ismerősével, aki egy egészesen sajátságos angolt beszélt, és beavatott a sötét afrikai kontinens néhány furcsa sajátosságaiba. Miután vonatra szálltak, én is hazaindultam.
Este fél tízkor Kedvesemmel azon töprengtünk, hogy mit csináljon. Kitaláltuk, hogy társasjátékozzunk, de nem volt igazán jó társasjátékunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk, és veszünk egyet. Este 10-re el is jutottunk a budaörsi Tescoba, ahol a Sárkányvár nevű, szerepjátékra is nagyon hasonlító társasjátékot meg is vettük, valamint egy kirakóst (puzzle-t), és két csomag francia kártyát. Nagyjából este 11-re haza is értünk, ahol nekiálltunk szétszedni a társasjátékot, majd nekikezdtünk játszani. Egészen jól elszórakoztunk vele...
Kedd. A négy nap alatt az első, amikor kialudtuk magunkat, nem volt semmi, ami miatt fel kellett volna ébredni. Lehetett punnyadni... Én nap közben a Star Wars: Battlefront 2 magyarításának álltam neki, majd több órányi munka után rájöttem, hogy a szövegek nem jelennek meg a játékban! Szerencsére az előző részhez készített szerkesztőprogit MMsteR át tudta úgy írni, hogy ez megoldódott.
Este még elmentünk gyertyát égetni, és az otthoni órákat nyugalomban eltöttük...